Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

8.20 9.00 9.35 10.05 10.30 12.20 12.35 13.40 14.01 14.09 15.10 15.24 16.05 16.15 16.40 16.50 17.05 17.45 18.00 18.30 19.25 20.05 20.50 21.39 22.30 22.55 23.15 0.10 a KOSSUTH Népi zene. Harsai­ a kürtszó! Bach: d-moll szvit. A X.­VIT-ről. Zenekari muzsika. Ki nyer ma? Melódiákoktól. Törvénykönyv. Soproni: Musica de camera. Mesejáték. Magyar fúvószene. Juhász Ferenc írása Petőfi Sándorról. Könyvek. Brahms: f-moll szonáta. Az élő népdal. Petőfi-kalendárium. Szimfonikus zene. Hol járt, mit csinált? Könnyűzenei Híradó. A Szabó család. Népzenei magazin. Szabó Pál: Talpalatnyi föld. Rádiójáték. I. rész. Sikerlista 1973. július. Mozart: g-moll szimfónia. A X­­VIT-ről. Agay Karola énekel. Operarészletek. Ope­rettrészletek. PETŐFI 9.05 Chopin-zongoraművek. Liszt-dalok. 9.03 Kálmán-operettekből. 9.53 Könyvek, tájak, emberek. 10.00 Zenés műsor üdülőknek. 12.03 Operaegyüttesek. 13.03 Kórusok, hangszerszólók. Randevú kettőtől — hatig*.­ 18.10 Az olvasás iskolája. 18.40 R. Burns és a skót népdal. 19.05 Suppé: Pikk dáma. Nyitány. 19.13 Beethoven: d-moll szonáta. 19.33 Latin-amerikai históriák. 20.28 Nóták. 21.00 A 70 éves Ajtay Andor köszöntése. 22.05 Vokális zene. 23.16 Bigband-felvételekből. Szolnoki Rádió Alföldi krónika. . . A hónap hanglemezújdonsága. Tallózás üzemi lapokban. Kisközségi gondok. Andy Fischer énekel. Lehet egy százalékkal többi Szerkesztik a hallgatók, közben: Táborról — táborra. MAGYAR 17.38 Hírek. 17.43 Kertről kertre. Riport. 13.10 X. VIT. Közvetítés Berlinből. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Gondolatok a boldogságról. 20.15 Az ingaóra. NSZK tv-film. 21.15 X. VIT. 22.15 Tv-híradó. I POZSONYI 16.10 Telesport. 17.30 Panoráma. 18.30 Tv-híradó. 19.00 A X.­VIT. MŰSOROKÉ EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4 és este 7 órakor West side story A világhírű musical színes kétrészes amerikai filmen. EGRI BRÓDY (Telefon: 14-07) Fél 4 és fél 6 órakor A magányos farkaskutya Színes, szinkronizált jugosz­láv film. Este fél 8 órakor Murphy háborúja Színes angol kalandfilm. EGRI KERT Este 8 órakor West side story GYÖNGYÖST PUSKIN Válás amerikai módra GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4 órakor Az Angyal elrablása A korona gyöngye GYÖNGYÖSI KERT Az Angyal elrablása HATVANI VÖRÖS CSILLAG A siker lovagjai HATVANI KOSSUTH A vénlány HEVES Kincskereső kisködb­ön FÜZESABONY Pt­TF.RV A SARA Olsen bandája •ORVOSI I­ÜEYEZET­ l Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinsz­­ky utcai rendelőben (Telefon: 11-1 o). Rendelés gyermekek részé­re is Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele­fon: 117-37). Zágrábi levél Nemzetközi folklór fesztivál Tambura- és dudaszó, tö­röksípok, hegedűk, furu­lyák, guzlicák és még ki tudja, hányféle népi hang­szerből elővarázsolt muzsi­kától hangos ezekben a na­pokban szinte egész Zág­ráb: nemzetközi folklór fesz­tivál van, kétezer hazai és külföldi résztvevővel. Rit­kán látható, parádés sereg­szemléje az élő népdalnak, népzenének, néptáncnak. Ügyes népzenegyűjtő tudós szinte életre szóló népdal­anyagot vehet itt hangsza­lagra, s az etnográfia, a nép­viselet szerelmesei színpom­pás felvételek sokaságát ké­szíthetik el — annyi a meg­örökíteni érdemes látvány. Az ember óhatatlanul is ar­ra gondol a kelet-európai népzenei és néptánc-anyag gazdag panorámája láttán, illetve hallatán: micsoda kincsesbánya lehetett volna egy ilyen seregszemle Bar­tók Bélának! Mert a város különböző pontjain felállí­tott szabadtéri színpadok mindegyikén a sok évszáza­dos kelet- és délkelet-euró­pai folklór eleven lüktetésű létezéséről győződhet meg a nézőközönség. A vadregé­nyes Crna Gorából (Monte­negró) jött gusztáv ma is úgy improvizálja hősi éne­­­­keit, mint évszázadokkal előbb élt ősei, a Dráva men­ti parasztok tamburásai épp­oly pattogó ritmusú tánc­dallamokat játszanak, mint az erdélyi, vagy alföldi pa­rasztzene művelői, s amikor a Csáktorny környéki zenei és táncegyüttes produkciójá­nak első dallamai felcsen­dülnek, az ember már-már azt hiszi: valahol az alföl­dön van, annyi a dallam­­kincsbeli azonosság-hasonló­ság. De a népdalnak Bar­­tók-i, meg Nagy László-i ér­telmezését erősíti bennünk a Balkán különböző pontjai­ról jött együttesek tánca, muzsikája is. Török, make­dón, görög, albán, szerb, ro­mán együttesek félelmetes hatású táncait ősi, sok száz­éves dallam kíséri, hangsze­reik a dob, a furulya, a du­da, máskor töröksíp, guszta stb. S ami az egész rendez­vény értékét, külnösségét, eredetiségét jelzi: az együt­tesek mindegyike amatőr, amolyan délszláv, török, ro­mán, cseh, albán, francia, belga, dán, meg orosz „rö­pülj páva kör” tagjai. Maguk is aktív formálói hazájuk, népeik népdal- és néptánc­kincsének. S csak természe­tes, hogy itt vannak a m­a­­gyarországi együttesek is Mohács és Szombathely kép­viselői .­.. Zágráb főterén a Köztár­saság téren valamennyi részt vevő nemzet lobogóját lengeti a szél, s a megnyitón — amikor a zászlókat fel­vonták —, felcsendültek a himnuszok is — megadva e rangos rendezvény ünnepé­lyességét, de alapgondolatát és célját is: a nemzetek, né­pek közötti békességet. Bartók Béla írta — épp a délszláv népzenével kap­csolatos kutatásairól szólván: „Történelmi, irodalmi és ze­nei szempontból ez az anyag felbecsülhetetlen ... Az ének maga kétségkívül a régi európai népi örökséghez tartozik. De a guzlakíséret helyenként az arab dallami kezelésmóddal mutat párhu­zamosságot — amely talán a hosszú török hódoltság alatti befolyás következmé­nye.” Amit láttunk, hallot­tunk a mostani seregszemle napjaiban, mai elementáris erejű bizonyságai a Bar­­tók-i tételeknek ... Zágráb, 1973. július havá­ban. Lőkös István Műemlék mozdonyok A vasutak villamosításával és dieselesítésével egyre több gőzmozdonyt selejteznek ki, amelyeket a Budapest— Vizafogó állomáson gyűjtenek össze. Jelenleg mintegy 30 mozdony vár sorsára. Valószínű, hogy az 1890-ben és az 1939-ben gyártott két mozdony a Közlekedési Múzeumba kerül. (MTI-fotó : Fehér József felv. — KS) Osztályozó csillagok Az első félévi vizsgán ba­rátom indexébe fizikából kettest jegyzett be a prof., mármint az „öreg”. De hát a diákoknak minden prof. öreg volt akkor. Persze, ma is az. A mi professzorunk annyiban mégis elütött a többi proftól, hogy ő volt a legöregebb. Legalábbis mi annak tartottuk. Ez a meg­különböztetés abból eredt, hogy teljesen egyéni szoká­sai voltak. Például, ha va­lamelyik diáknak kettest adott, az osztályzat mailé egy vagy két kövér csilla­got rajzolt. Nagyon ritkán hármat. Ezen a félévi vizs­gán barátom e ritka példá­nyok közé tartozott. Én az első félévkor csak két csil­lagig jutottam el. Miután minden diák át­vergődött a félévi vizsgá­kon, az öreg prof. egyik es­te üzent a barátomnak, hogy keresse fel a könyvtárban és vigye magával az indexét. A drukk fejünkbe szalasz­totta a vért, különösen a barátomnak. Miután ő el­ment a profhoz, ugyancsak törülgettem a tarkómat én is, mert felvillant bennem, hátha nekem is üzen? Nem tudtam mire vélni, hogy a barátom rötyögött, amikor visszajött a proftól. Aztán pedig a vaságyra dobta ma­gát és bukfencet vetett. Majd hirtelen talpra ugrott s olyan méltóságteljes arcot vágott, mintha a Signum Laudist kapta volna meg. Majd hirtelen szétnyitotta az indexet, az asztalra fek­tette, és mutatóujjával a kettes osztályzat mellé bö­kött. ___ — Idenézz Vakarcs! — Merthogy akkor is volt min­denkinek külön neve. — Mi történt Nyúlszájú? — néztem előreugró kes­keny ajkára. Megmutatta, hogy a há­rom csillagból a leghátsó be van satírozva. — A prof. csinálta — kun­cogott. Nagyon bamba pofát vág­hattam, mert oldalba bö­kött és cézárt pózba vágta magát. — Mit gondolsz miért? A prof. kijelentette: a három csillagból egyet azért satí­roz be, mert a vizsgák so­rán találkozott nálam hü­lyébbel is, és az kapta meg a három csillagot. A második félévi vizsgák során aztán felszólította a barátomat, számolja meg, hány villanyégő van a te­remben, és mondja meg: pá­ros vagy páratlan számú­­ak-e. Jól figyelje meg őket, mert ez az utolsó kérdése. Barátom körülfuttatta a szemét a mennyezeten, s mivel hat égőt számolt ös­­­sze, boldogan bökte ki: „páros”. — Sajnálom, tévedett mert páratlan — mondta a Prof , miközben nadrágja zsebéből előhúzott egy égőt és fel­mutatta. — A kettes mellé két csillag jár. Amikor ezt megtudtam a barátomtól, nagyot nyeltem. Hátha a prof. tőlem is kér­dezi ezt? Hogyan vágjam ki magam ebből a slamaszti­­kából? Mondjak páratlant. És ha nem húzza ki a béből az égőt? Akkor aztán három csillagot rajzol a kettes mellé. Lesz, ami lesz! Gyorsan kicsavartam a fo­lyosón egy égőt és zsebre tettem. És csakugyan, az utolsó kérdése a páros­ páratlan volt! Vaciláltam, aztán, mi­vel ugyanabban a teremben vizsgáztam, melyben a ba­rátom, kivágtam: — Páros. — Sajnálom, tévedett mert páratlan — s ugyan­csak előhúzta a zsebében le­vő égőt. s az ! Ekkor megszorítottam az­­ én égőmet. Megtegyem, ne­­ tegyem? S mintha áram­ütés ért volna, kirántottam a nadrágzsebemből és ki­köptem magamból: „Nem professzor úr, páros." A professzor arcizma alig észrevehetően megrándult,­­ végigmért és hármas osz­tályzatot írt be. Ezután én nem az asztal­­­­ra fektettem az indexet, ha­­­nem az orra alá nyomtam­­ barátomnak. Cserei Pál SUGÁR ISTVÁN Környezetvédelmi törekvések Egerben 1891-98-ban Napjainkban talán nincs még egy olyan idő- és nép­szerű kérdés, mint környe­zetünk megvédése a külön­böző káros ártalmak ellen. — Node hinné-e valaki, hogy ennek a XX. század máso­dik felében felszínre került problémának éppen váro­sunkban, Egerben, a kuta­tás során sikerült érdekes — s valószínűleg országosan sem mindennapi — előzmé­nyeit feltárnunk. Az egri gyógy- és strand­fürdő tőszomszédságában áll egy öreg és régi alapítású üzem. Ennek a „születése” kapcsán kerekedett ez a páratlanul érdekes história. A mai Lakatgyártó utcát 1891-ben még Remény ut­cának hívták, s a mai üzem helyén egy bőrgyár állott, mely azonban már koráb­ban leégett. Az épület fal­vázát azonban három élel­mes egri vállalkozó tőkés hasznosította és 1891. április 11-én iparengedélyt kap „csizmapatkó és egyéb vas­iparcikkek gyártására”. A meginduló üzemben „egy kályha alakú s nagyságú gőzmotorral felszerelt mű­hely” kapott helyet , ép­pen e körül az ördöngős masina körül kerekedett az egészen botrányba torkollott történet. Az üzem létesítése ellen, telekszomszédja, az egri ér­sekség fellebbezést nyújtott be. Érvei között nemcsak „tűzrendőri szempontok” szerepeltek, de a városi fő­orvos szakvéleményére tá­maszkodva „közegészségügyi szempont” okat is felsora­koztatott. „Mert éppen a gyártelep közvetlen közelé­ben, az érsekkertben (ma: Népkert) a kőszénfüst do­minálván, a benne való tar­tózkodást lehetetlenné ten­né, és igy a századok óta fennálló rendeltetéséről vo­­natik el”. Isten malmai lassan őröl­nek és az iparengedély meg­­fellebbezését sem intézték hübelebalázs módjára­­, hi­szen a tekintetes városi iparhatóság ugyebár már egyszer letette a garast. A vontatott ügyintézést az első üzem tulajdonosai jogos élel­mességgel kihasználták és Barun Ármin, Rózsa Alajos és Fógel Ágoston megalapí­totta a kis üzem kibonta­koztatására 1892-ben az EL­SŐ magyar Épület- és BÚTORVASALAS GYAR­at s telepük kiépítésére 1893- ban építési engedélyt kér­tek. Ez ellen is tiltakozott az egri érsekség jogtanácso­sa, Imre Miklós útján. De azzal mit sem törődve kiadta a város az ipar­telep kiépítésére az enge­délyt. Ennek nyomán kez­detét is vette az építkezés, melyet azonban a fellebbe­zés nyomán, a végső dönté­sig leállíttattak. Egyik helyszíni szemle kergette a másikat, a „tűz­­rendőri” vizsgálatot egész­ségügyi, építésügyi szakem­berek serege járkált a város kis félreeső Remény utcájá­ban — keresve az IGAZ­­SÁG-ot. Az egyik helyszíni vizsgálat során kirobbant a botrány. Derszib rendőr hadnagy megállapította, hogy a tilalom ellenére fo­lyik tovább az építkezés. A tulajdonosok kijelentették, hogy „már csak azon oknál fogva sem hajlandó az épít­kezést beszüntetni, mert A­ponyi Emil miniszteri ta­nácsostól személyesen azon utasítást kapta, hogy az építkezés további folytatását senkinek sincs jogában meg­gátolni!” Samassa János, az egri érseki uradalom jószágkor­mányzója, városi közigazga­­­­tási bizottsági tag az építési engedély visszavonását kö­vetelte, mivel „közbiztonsá­gi tekintetnél fogva semmi­féle gázmotorok és gőzfej­lesztő gépek és gőzkazánok elhelyezése” a fürdő közvet­len közelében nem enged­hető meg. S az ügy tovább bolyon­gott a törvényes adminiszt­rációs gépezet időemésztő fogai között. Már Heves vár­megye alispánjához került, aki elvileg nem tiltotta meg az építkezéseket. S míg az ügyiratok egyik íróasztaltól a másikig ván­doroltak és járták kálváriá­jukat, a tulajdonosok 1893- ban az üzemet már mint ELSŐ MAGYAR LAKATOS ÉS LEMEZÁRU GYÁR RÉSZVÉNYT­ÁRS­ASÁG-ot bejegyeztek az egri cégbíró­ságon. Az úristen 1894-ik eszten­dejét írták már, amikor vé­gül is az egymást követő fellebbezések során a kis gyártelep építésének ügye magához a legfelsőbb fó­rumhoz, a magyar királyi belügyminisztériumba ván­doroltak . . . Ekkor az egri érsekség az alábbi környe­zetvédelmi indokok alapján kérte a minisztertől a gyár­telep építésének megtiltását. Érdekességénél és jelentősé­génél fogva érdemes beleol­vasni ebbe a fellebbezési iratba. ......a szomszédban terül el a közönség által használt közkert, ugyanitt vannak a közfürdők, mindezek pedig kétségtelenül a közegészség­i ügyre szolgáló intézetek és mint minden gyárnak, úgy ezen gyártelepnek üzeme s üzemével járó KEMÉNY­FÜST INFICIÁLJA (fertő­zi) A KÖRNYÉK LEVEGŐ­JÉT, s általa a közönség el­­riasztatik e közegészségügy intézmények élvezetétől, s hogy ezen körülmény a KÖZEGÉSZSÉGRE HÁT­­­­RÁNYOS. Továbbá a gyó üzeme olyan, mely a közön­séget és a szomszédságot folytonosan háborgatja azon ZAJNÁL FOGVA, MELYET A FOLYTONOS MUNKÁ­BAN LEVŐ GŐZMOTOR ÉS AZ EZZEL KAPCSOLA­TOS GÉPEK OKOZNA­K. A GYÁR KÉMÉNYÉBŐL KI­­TÓDULÓ FÜST A FÜRDŐ­BEN ÉS A KERTBEN VA­LÓ TARTÓZKODÁST, MELY PEDIG ÜDÜLŐ­­HELLYÜL SZOLGÁL, ÉL­VEZHETETLENNÉ TESZI." A belügyminisztérium ál­láspontja természetesen a vállalkozókra nézve kedve­ző, hiszen a gyár fejleszté­sére a kereskedelemügyi minisztérium „nagyobb ös­­­szegű államkölcsön"-t adott a részvénytársaság tagjai­nak ... A lassan-lassan immár három kerek esztendeje hú­zódó kényes ügyre végül is Heves vármegye közigazga­tási bizottsága azzal teszi rá a végső pontot, hogy fenn­tartja az eredeti gyárépíté­si engedélyt... Eger legnagyobb termé­szeti kincse, langyosvizű gyógyforrásai és legértéke­sebb területe az azt övező térség. S bizony itt még ma is nem kis gond a hajdani üzem helyén kibontakozott nagyobb gyáregység üze­meltetése — környezetvé­delmi szempontból, hiszen még hosszú évek múltán fog kitelepülni innen ez a már több, mint 80 esztendeje sem odavaló üzem. JdűMsUiG 1973. július 3L, kedd

Next