Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Mióta vágnak üveget a hajó orrához? Az NDK egyik hajógyárá­ban elkészült a „Dresden” nevű utásszá­­l­l­tó hajó építé­se vízre b 'e* *am­ikor az ün­nepi beszédek után a fris­sen esteti i-'tesztítró­ lebo­­csátott üveg p,.v '»övei .,ke­resztelték meg” a hajót. Sok ezer liter pezsgő folyik­­ el évente ilyen módon világ­szerte. Csakhogy, nem min­denütt ragaszkodnak a pezs­gőhöz. A német hajógyár munkásai elmondták, hogy az India számára­ készült óceánjáró vízre bocsátása­kor óriási kókusz­­ests üveget törtek szét a hajó orrán. A brazíliaiak csak­ azután vol­tak hajlandók átvenni a ha­jót, hogy narancslével öntöz­ték fel a fedélzetet, míg az irániak a hazai hegyekből származó ásványvízzel, a tö­rökök esővízzel mos­sák le hajójukat. A Szaúd­­­ Arábia számára készült tar­tályhajót Mekkából hozott vízzel öntözték meg­ . • Honnan származott ez a szokás? Nyilván az első ten­gerhajók születésével áll ös­­­sz­efüggésben. Szavahihető ta­núságaink vannak arra, hogy megvolt már a krétaiak, az etruszkok, a sumérok, a régi egyiptomiak és az asszíriaiak idejében is. Amint a hajó­­ácsok bevégezték munkáju­kat, meghívták a legmaga­sabb rangú papot, aki him­nuszokat énekelt, és gondos­kodott arról, hogy az előírás­nak megfelelően bőséges ál­­­dozatot­ mutassanak be. Ez­zel a tenger istenét ünnepel­ték, hogy az új hajó ne pu­sz­té­jon el a viharban, ne fus­son zátonyra, és ne kerüljön rablók kezébe. Az achaiai gö­rögök áldozatként friss bá­rány vért permeteztek a hajó fedélzetére. A rómaiak fogságba esett kalózok vérével öntözték meg kereskedelmi hajóikat: a fö­níciaiak szép rabnőket döf­tek le hajóik avatásakor. Ha­sonló véres szokások divatoz­tak az ősi Kelet sok népénél és a harcias normannokná­l is. A hajóépítők csak a korai középkorban tértek át ismét az áldozati állatokra, majd ezeket utóbb jó borral cserél­ték fel, amellyel — nagy tömlőkből — bőségesen fel­öntötték a fedélzetet. Hollandiában és Angliában a XV. században ezüst ser­legekből öntötték a fedélzet­re a bort, s a kiürült edé­nyeket a tengerbe dobták; ezt a pillanatot ugyanakkor ágyúsortűzzel ünnepelték. Európában körülbelül 1700 táján törtek szét először bu­­téliát a hajó orrán. Ezt a műveletet kezdetben kizáró­lag férfiak hajthatták végre: a kapitányok vagy a hajó­gyár tulajdonosai. Nőket csak 1811-től fogva hívtak meg a dokkba, s a hajó felszentelé­sén rendszerint előkelő höl­gyek vettek részt. Különben csak a XIX. század végétől kezdve vált hagyományossá, hogy a nők „állandó munkát” kaphatnak a hajógyárban. Korábban tartottak attól, hogy a nők „szemmel megve­rik” az új hajót. Ma már úgy vélekednek a hajógyárosok, hogy a női kéz szerencsét hoz. Japánban az új hajó vízre bocsátása színielőadásra em­lékeztet. Az automata be­rendezésekkel felszerelt acél­óriást lampionokkal és gir­landokkal díszítik fel. A fe­délzeten a régi idők szelle­mét idéző vetélkedés megy végbe. Selyemsálrat emelnek s abban a legszebb lány tró­nol. A hajó egész jövendő le­génysége üdvözli az ,,ünnep­ség királynőjét”, akit később „az új hajó anyjának” nevez­nek. Amikor a hajó vizet ér. a ,,hajóanya” maréknyi színes papírt és rizsmagot dob a hullámokba. Feladatai közé tartozik az is, hogy két fe­hér galambot bocsát fel és parancsot ad a legénységnek a tűzijáték megkezdésére. Egyes országokban leg­utóbb az a szokás alakult ki, hogy olajosüveget csapnak a tartályhajó orrának, anna­­nászlét a gyümölcsszállítóéra, az Északi Jeges-tenger vizét tartalmazó butéliát a jégtö­rőének, míg a halászhajó or­rán halzsírt tartalmazó üve­get loccsantanak szét. Szembank" Helsinkiben Helsinkiben működik Eu­rópa első és a világ egyik legjobban működő „szem­bankja”. A szaruhártya át­ültetésre szánt részét itt hoszú ideig tudják tartósíta­ni 190 foknál alacsonyabb hőmérsékleten. Divatba jön a legyező? bonbonban a Sombrero el­nevezésű, legdivatosabb le­mezklubban a fiatalok far­mernadrágjának hátsó zsebé­ből legyező áll ki. Mind több legyező tűnik fel Saint Tra­pézban a luxus strandokon és New York-ban, a City­ben. „Még az elmúlt évben is csak a hőséget nehezen bí­ró idős hölgyek kövérkés ke­zében láthattunk legyezőt” — mondja az egyik milánói divatüzlet elárusítója. Majd így folytatja: „Manapság vi­szont legelőkelőbb vásárlóink tucatjával­­ vásárolják a kü­lönböző színű legyezőket, hogy minden ruhához meg­felelő színűt hordhassanak”. A gyógyító hagyma A harkovi Gyógyszerkutató Intézet tudósai megállapítot­ták, hogy a vöröshagyma — gazdag C, Ba és A-vitamin tartalma mellett — bakté­­riumpusztító anyagokat is tartalmaz. Tíz évig tartó kutatások eredményeképpen a szovjet orvostudomány ma a legkü­lönbözőbb gyógyszerekhez használ fel hagymakivonatot. Igen jó eredménnyel alkal­mazták a vöröshagymát ne­héz légzésnél, köhögésnél és szamárköhögésnél, a gyo­mor megbetegedéseinél, fel­fúvódásnál és gyomorhurut­nál. A hagymakivonat, a hagy­malé vagy friss hagyma fel­használásával készülő boro­gatás kitűnően alkalmazható nehezen hegedő sebeknél, fe­kélyeknél stb. A hagyma a legjobb gyógyszer a skorbut­­ra, eredményesen megakadá­lyozható vele a vitaminok és a nyomelemek hiányával ös­­­szefüggő golyva. A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy eredmé­nyesen alkalmazható szívbe­tegeknél, mivel tágítja a szívizom ereit, megelőzi az érelmeszesedést, a hipertó­nia eredményes ellenszere stb. A hagymalé meggyógyít­ja a torokgyulladást, elpusz­títja a tüdőtuberkulózist elő­idéző baktériumokat. Emberfeletti gyermek Az amerikai Syracusában a Benett csatában a negye­dik lány után fiú született. A boldog apa elhatározta, hogy fiából már igen fiata­lon atlétát, farag. Most a gyerek 15 hónapos, és több mint 11 kiló. Minden reg­gel gyakorolja a kézenállást, de 7 kiló súlyt is könnyedén felemel. A gépesítés, mint válóok Manchester városának bí­­rósága válópert tárgyalt. Az asszony közölte, hogy nem­ tud élni tovább a férjével, mivel az mindenféle gépek­kel, automatizmusokkal kí­nozta: a lakás összes ajtaját fénysugár nyitja, ha bemegy a WC-be, megszólal a zene, a székeket, villany melegíti. A bíróság a feleket elválasz­totta. Anatómiai szappan Ha kinyitjuk a dobozt, kéz, ib, fűt és mell alakú szap­­ant találunk benne. Vala­­mennyi rózsaszínű és illatos, a doboz tetején meztelen nó­ták látható, alatta a for­­rás: „Anatómiai szappan”. Sonia és Donato Simeone krenzei házaspár nevéhez fű­­ződik az újfajta szappan fel­találása. „Az általunk gyártott szappannal szemben — mondja Donato Simeone — nem maradhat közömbös sen­ki, vagy tetszik, vagy meg­­botránko­ztat”9 .... _____ Persely­kiállítás A spórolós emberek az idők során minden elkép­zelhető anyagból, minden lé­tező formájú és színű perse­lyekben tartották megtakarí­tott fillérkéiket. Az elmúlt évszázadok perselykészítésé­­nek elsősorban európai, na­gyon színes keresztmetszetét adja az a kiállítás, amelyet a salzburgi Bajor Bank pénz­tártermében rendeztek meg. (A kiállítás november 30-ig tart nyitva). A legrégebbi ki­állított darab egy, a XI. szá­zadból származó osztrák per­sely, amelyet fakéregből ala­kítottak ki. A rendkívül ér­tékes perselyt 2350 német márka értékben biztosítot­ták, a kiállítás két másik érdekes, vidám, de koránt­sem ilyen értékes darabja a a Fülöp-szigetekről való, kó­kuszdió héjából kifaragott pipázó férfit, illetve bag­lyot ábrázoló persely. VftAAA/WVAAAAAÄAA/\AAAAAAA/\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAA^/< *-* iaA'-aaa Kettesben derűs az élet. (Foto: Vie Nuove) VSAAAA//dVAAA'VAAAA\\\AAAAAAAAAAA. AAAAA/V AAAAAAA/WiAAAAAA/WSAVAAAAVWWV\AAAW>AA/WVVVVWWVV fl Modi­ és a cápa vezet a gyilkosak­ versenyében A legkorszerűbb fegyverek, az orvostudomány leg­újabb felfedezései és az ellenőrzés különböző tudományos módszerei ellenére évről évre emberek ezrei esnek áldo­zatul ez vadállatoknak. Az Egészségügyi Világszervezet a mérges kígyók áldo­zatairól pontos számot adni nem tud, minthogy a tragi­kus esetek nagy része olyan területeken történik, ahol az áldozatokról nem vezetnek kimutatást. A gyilkosok versenyében a krokodil és a cápa jár az élen. Ők felelőseit több mint ezer ember haláláért éven­te. És ez is elég óvatos becslés, mert lehetetlen pl. az összes áldozatot számba venni, akik a tengerbe estek, s cápák áldozatául. Évszázadokon keresztül az ember egyik legveszélye­sebb ellensége a tigris volt. Úgy gondolják, hogy az utóbbi négyszáz évben ez a mohó vadállat több mint egymillió embert falt fel. De mivel a tigrisek száma az utóbbi időben jelentősen csökkent (Indiában a XX. században mintegy százezer tigrist pusztítottak el), most kampány folyik a tigrisek vé­delméért. James Clare Az ember az áldozat című könyvében felsorolja az emberre veszélyes állatokat. Olyan adatokat is közöl, amelyek azt bizonyítják, hogy ezek között házi­állatok is vannak, lovak, disznók. Sőt majmok is. Clare készített egy listát azokról a területekről, ahol az emberre nagy veszélyek leselkednek. A felsorolás élén Közép-A­frika áll, azután Burma következik, ahol minden ezer halálesetből 30-at mérgeskígyó harapása okozott. Amerika is előkelő helyet foglal el a gyilkos állatok lis­táján. Itt mérgeskígyók, alligátorok a világon egyedül itt található mérges gyíkok, medvék, párducok és egyéb ál­latok leselkednek az emberre. Európa a legkevésbé veszélyes földrész. Igen kevés áldozatot szednek a farkasok és a medvék, s mérgeskígyó már alig található.­ Vadász­kaland Friss Egon mesélte a minap, még a vis­­­szaemlékezéstől is re­megő hangon, hogy suttogása szinte jó­magamat is őmagá­­val ragadott. — Képzeld el, kér­lek, vállgödörben a puskád, szemben ve­led a rekettye. Tár­said, akik segíthetné­nek, akikben bíz­hatsz, mint vadász a vadászban, messze tőled, nem is figyel­nek éppen rád. Ott állsz egyedül, csak célzóképességedre, fegyvered erejére tá­maszkodhatsz. Arra, hogy a döntő pilla­natban nem mondasz se • te, se a fegyver csütörtököt. Állsz te­hát itt, s ott veled szemben a rekettye és a rekettyében a vad, amely, megér­tem, maga is küzd az életéért. A tigris is, az oroszlán is, a kaf­­ferbivaly is, a farkas is ezt teszi. Nekik a­ foguk, az izmaik, a szemük élessége, a fülük finomsága, szarvuk kemény­sé­­ge a fegyverük, ne­kem ez, ami a vál­lamnak van feszítve, itt szemben a re­­kettyéssel, ott, ahol egyedül állok, hogy lebírjam az ott meg­húzódó vad ellenfe­let. Ma is, most is van ebben öregem­ valami ősi, valami félelme­tes, valami ataviszti­­kus. A Neander-völ­­gyi ősember állhatott így lesben, jobb ke­zében doronggal, bal kezében egy szakócá­val, hogy lebírja a m­ammutot. Az ős­ember ősök vad vére zakatolt, keringett ott bennem, öregem, szemben a rekettye­bokorral, ahonnan a vad szemmel tartott engem, de én csak éreztem, sejtettem, vélni véltem csak őt. A torkom kiszik­kadt, izmaim megfe­szültek, ujjam a ra­vaszra görbült, öre­gem és én magam is, mint az ugrásra kész­­ tigris, valósággal íj­­­ k­én­t hajoltam meg,­ hog­y a kellő pilla­natban, sőt,a pillanat­­ kellő töredékében én­­ kerüljek felülre, én, az ember, és az ál­lat, a vadállat pusz­i­tuljon ebben a szem­­­ tel szembeni kü­zde­­­lemben. És alighogy­­ ezt végiggondoltam,­­ sőt, még végig sem gondoltam, ím meg­­­ mozdult a rekettye, a hatalmas, elszánt, s kegyetlen szökel­ í lés, s mire dör­­­rent a fegyverem,­­ már le voltam győz­­­­ve, öregem. Már csak­­ a nyúl fehér fenekét­ láttam, amint tova­­t ugrál a szántásban.­ Hogy a fene egye­ meg, pedig már számban éreztem a­­ vadas nyúlgerincet­­ ... Mondd, a Nean­­­der-völgyi ősembert ismerte a vadas nyúl- 5 gerincet? 5 (egri) < MAVAVAVWVVWAVWW.­AWVWAWlWt ­ humoros és szellemes nyelvi formálásról Egy vita kapcsán hangzott el ez a nyelvi forma: „Úgy hányja ki érveit az elvtárs, mint a Vezúv a tüzes kö­veit.” Szellemesnek és humo­rosnak egyaránt nem nevez­hető mondattal az volt a célja a vitatkozó társnak, hogy ezzel is felhívja a fi­gyelmet érveite. Már a mon­dat elhangzása után azt ta­pasztalhatjuk, hogy sem de­rűt, sem vidámságot nem keltett a megjegyzés, és in­kább szellemeskedésnek tűnt a megnyilatkozás, mint egész­séges humorral telített nyelvi formának. Azt is hangsúlyoznunk kell azonban, hogy nagyobb ha­tást ér el az az előadó, Fel­szólaló, aki szellemi frisse­­séggel, könnyedén, elmésen és szellemesen beszél, sőt be­kapcsolja a beszéd folyama­tába a humoros mozzanato­kat, nyelvi formákat is. Az erre való törekvést tehát csak dicsérhetjük, és­ min­denkinek ajánljuk is. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy a humoros ténye­­­­zők és nyelvi formák ne ve­gyék át a főszerepet. Az is­meret- és gondolatszegény előadás,­ felszólalás iránt sem a humor, sem a szellemes, öt­letességben gazdag nyelvi formálás nem képes érdek­lődést teremteni. Csak­ azt az előadást, hozzászólást, fel­szólalást tarthatjuk szelle­mesnek, ötletesnek, elmésnek, amely azt tükrözi, hogy­ az előadó, a felszólaló nagy szakmai biztonsággal, széles és mély készültséggel, igen sok friss meglátással, s ugyanakkor eleven és meg­fogó érveléssel beszél, ad elő. Az ilyen előadás- és fel­szólalás típust ítélhetjük él­ményszerűnek is. Ha mindezt biztosítani tudja az előadó és a felszóla­ló, akkor kellő egyensúly te­remtődik a hallgatóság „tes­ti jelenléte” és „szellemi részvéte” között, s ugyanak­kor kölcsönös értelmi tevé­kenységre is serkent az elő­adónak, a felszólalónak nyel­vi formálása. Szomorúan ta­pasztalhatjuk ugyanis, hogy egy-egy előadáson, összejö­vetelen a hallgatóság nagy része valóban csak „testileg” van jelen, de nem vállalja azt, hogy bekapcsolódjék a beszédfolyamatba, így csak időpocsékolás a részvétel, és nincs semmi értelme annak, hogy részt vegyünk az ilyen terméketlen előadásokon, megbeszéléseken. Az előadó, a felszólaló számára a fi­gyelmet mímelő, nyugodt hallgatóság is megtéveszthető lehet. Figyelje tehát az elő­adó, a felszólaló hallgatósá­gának viselkedésformáit is, mert ez is fontos tényező ab­ban, hogyan formálja előadá­sát, felszólalását értelmileg és nyelvileg. Dr. Bakos József

Next