Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

A külkereskedelem intézkedései a tőkés világpiac árhatásainak csökkentésére Áruforgalmunk kétharma­dát a szocialista országokkal bonyolítjuk le, ezért nép­gazdaságunk kevésbé van kitéve a tőkés piaci helyzet szélsőségeinek, jóllehet e vi­lágpiaci hatásoktól népgaz­daságunkat sem lehet el­szigetelni. Somogyi Lajos, az MTI főmunkatársa a Kül­kereskedelmi Minisztérium­ban tájékoztatást kért arról, hogy a tőkés világpiaci árak emelkedése milyen mérték­ben hat a magyar külkeres­­delemre, s milyen intézke­désekkel csökkentik e ked­vezőtlen hatásokat. Mint a minisztériumban elmondták, a tőkés országok belső inflációjának gyorsu­lása, valutáris bizonytalan­sága az olajválság, számos fontos alapanyag hiánya minden eddiginél nagyobb áremelkedést idézett elő a világpiacon. A világpiaci ár­színvonal összevont mér­ésé­­re általánosan használt Reuter nyersanyagindex sze­rint az árak 1973. eleje óta mintegy 80 százalékkal emelkedtek. A rézárak egy év alatt megduplázódtak, a gyapot és a nyersgumi is kétszer annyiba kerül, mint az előző év elején, a rizs tonnája jelenleg 800 dollár, az egy évvel ezelőtti 270 dol­lárral szemben, a búza ta­valy januári tonnánkénti 96 dolláros ára az év végére 172 dollárra­­ ugrott. A ka­kaóbab jelenleg 1200 dollár­ba kerül tonnánként, 450 dollárral drágább, mint egy évvel korábban. A növényi fehérjetakarmányok ára 1973 utolsó hónapjaiban némileg csökkent ugyan, de a szó­jababot még mindig 210— 220 dollárért árusítják ton­nánként a tavaly januári 160—170 dollárral szemben. Óriási mértékben drágultak az energiahordozók. Egy-egy tonna gázolaj most már csak 180 dollárért kapható, pedig az ár tavaly januárban még 07 dollár volt. Emelkedett a cukor, a kávé, a citrom, s egész sor más fontos cikk ára. Külkereskedelmi vállala­taink jobb piackutató mun­kával és megfelelő kereske­delempolitikával igyekeznek csökkenteni az árak erős emelkedésének hatásait. Ár­szempontból a lehető leg­kedvezőbb időpontban igye­keznek megkötni külkeres­kedelmi­­ szerződéseiket, hosszabb időre előre megvá­sárolnak olyan árucikkeket, amelyekre csak később lesz ugyan szükség, de áruk vár­hatóan tovább emelkedik. A minisztérium támogatja azt a módszert is, hogy a felhasználók rendeléseinek összevonásával egy-egy alka­lommal nagyobb mennyisé­gű árut vásároljanak kül­földön, mert ezzel bizonyos engedményeket érhetnek el. A helyes piackutató munka segítségével vállalataink újabb beszerzési forrásokat is igyekeznek feltárni, ahol kedvezőbb áron vásárolhat­ják meg a különböző ter­mékeket. Az intézkedések ellenére a nem szocialista országokból származó ma­gyar import árszínvonala ta­valy mintegy 15 százalékkal magasabb volt Az 1972. évinél ezen belül az energiahordozók, külön­féle élelmiszeripari anyagok, élelmiszerek ára 40—45 szá­zalékkal emelkedett Természetesen nemcsak az importcikkek, hanem a Ma­gyarországról a nem szocia­lista országokba exportált termékek átlagos árszínvo­nala is növekedett, jóllehet kisebb mértékben, hiszen exportcikkeink között ke­vés az olyan termék, amely­nek az ára olyan nagy mér­tékben nőtt mint az ener­giahordozóké és a különböző alapanyagoké. Lehetőségei­ket azonban a magyar kül­kereskedelmi vállalatok is igyekeznek kihasználni. S mi várható 1974-re? A tőkés országok gazdasá­gának változásaira prognó­zist készíteni még kiegyen­súlyozottabb viszonyok kö­zött sem könnyű, most pe­dig különösen nehéz felmér­ni a tőkés világpiaci hely­zet várható alakulását. Sok bizonytalansági tényezőt rejt magában az energiaválság, egyes áruk hiánya. Minden­képpen szinte kizártnak tart­hatjuk azonban, hogy a tő­kés piac jelenlegi magas ár­szintje visszatérjen a más­fél, két évvel ezelőtti­ szín­vonalra. A világpiaci­ árak okozta veszteségek mérsék­lésére a magyar külkereske­delem továbbra is élni kíván az úgynevezett taktikai vá­sárlásokkal, vagyis kedve­zőbb időpontban hosszabb időszakra is megvásárol kü­lönféle cikkeket, , Ahogy a tsz-tag láti Az ma már természetes do­lognak számít, ha egy-egy ter­melőszövetkezetben a veze­tők „naprakészen” ismerik a közös gazdaság eredményeit, gondjait. A szövetkezeti de­mokráciához azonban az is hozzátartozik, hogy a tagság, az „egyszerű” tsz-tag is tájé­kozott legye­n a közösség dol­gaiban. Vajon hogyan látja a szö­vetkezet ez évi eredményeit, fejlődését és gondjait egy egri, egy ecsédi és egy zagy­vaszántói tsz-tag? OSVÁRT IMRÉNÉ, EGER: „Jólesik a tagnak, ha beavatják a közös dolgokba.. .’ — Mindig ilyennek kép­zeltem el a szövetkezetét, mint amilyenné most lett, az egyesülés után — mondja Mariska néni, Osvárt Imréné, az „Egri Csillagok” Tsz tag­ja, akit Egerben, a Baktai úti lakásán kerestünk fel. —­ Most itthon vagyok, mert igen téliesre fordult az idő, nem­­ tudunk metszeni. Már elkezdtük, de ahogy jöt­tek a nagy hidegek, abba kel­lett hagyni. — Mit ért azon, hogy min­dig ilyennek képzelte el a közöst? — Megmondom én őszin­tén, féltünk mindig az egye­süléstől, de ma már minden­ki örül neki Azelőtt — 1361 óta — a volt Rákócziban dol­goztam, annak voltam a tag­ja. Sajnos mindig volt vala­mi hiba nálunk. Gyakran változtak a vezetők, s előt­tünk csak titkolóztak, takar­gatták a bajokat. Csak akkor értesültünk róluk, amikor már kikerülhetetlenné váltak. Most, amióta egyesültünk, a szőlészeti brigádba kerültem, s együtt dolgoztam egész év­ben a volt ,,Dobosokkal”. Na­gyon jó népek. Egymást, is, meg a vezetőket is tisztelik. De ez kölcsönös, mert pél­dául Cseh Pista bácsi is rend­szeresen­ kijött hozzánk a vezetőségből, s közvetlen sza­vakkal,­ közérthetően elmond­ta a más dűlőkben történte­ket: mennyi ott a termés, mi­lyen a cukorfok, meg hány mázsa lett az előző napi tel­jesítményünk. Szerettük hall­gatni. Valahogy jólesik az a tagnak is, ha beavatják a kö­zös dolgokba. így tudtuk meg azt is, a negyven napos szüret végén, hogy a terve­zett 40 ezer mázsa helyett 49 ezer mázsa lett a szövetke­zet idei szőlőtermése. Ennek nagyon örülünk, mert így biztosan több lesz a zárszám­adáskor az egyéni jövedel­münk is. Szóval, mindnyájan tudjuk: jó évet hagyunk ma­gunk mögött az idén, pedig ez volt az első az egyesülés óta. .„ PRISZTÖKA BÉLA, ECSED: „Szép eredményeket ért­ü­nk el../ Ecséden, a Szél-tanya be­járatánál találkoztunk Prisz­­tóka Bélával. Mégpedig el­sőnek. Ő ugyanis a portás. S aki azt hiszi, hogy egy tsz­­major bejáratánál olyan sze­repe van a portásnak, mint egy hivatalban, az téved. —■ Átlagosan naponta száz különböző adatot kell felír­nom, s ezek mind-mind fon­tosak. Bekerülnek az irodára, a bérelszámoláshoz. Itt bo­nyolódik le szezonban a ker­tészet, a hajtátóházak forgal­­­ma is. Ily­ekbr m­­eg kétszáz­­szor is kell egy nap alatt be­jegyzést tenni: mit, mennyit, visznek, honnan hozzák, mi­kor adták le a munkalapot, stb. Az asztalon, a kis portás­fülke bejáratra néző nagy ablaka előtt, különböző­ papí­rok, naplók, kimutatások, pe­csét, óra, toll. Ezek Prisztóka Béla munkaeszközei, no meg a mindenre kiterjedő figyel­me. . Három éve teljesít itt szolgálatot. Azelőtt, 11 éven át brigádvezető volt — Az eredmények? — In­nen a portásfülkéből sokat lát és tud az ember. De egyébkén is mindig érdekelt a közös sorsa. Most, az utóbbi években nagyon meg­nőtt a forgalmunk. Szép eredményeket értünk el a szántóföldi növénytermesz­tésben: háromszor annyi volt az idei átlagtermés kalászo­sokból, mint valamikor, a kisparaszti gazdaságokban itt, Ecséden. A szőlőnk — több mint kétszáz hektár —­ is szépen fejlődik: 78 mázsás hektáronkénti átlagot szüre­teltünk az idén, a néhány év­vel ezelőtti 40—50 mázsával szemben. Több a pénzünk is, s több telik építkezésekre, gépek vásárlására. Most épül itt, a Szél-tanyán egy 700 vagon befogadóképességű terménytároló. Vásárolunk szárítóberendezést is bele, s így több ezer munkanapot ta­karítunk meg, mivel nem kell többé forgatni, kézzel lapá­­tolgatni a gabonát. —­ Milyen gondja van, Bé­la bá­csi szerint , a­ szövetke­zetnek jelenleg? — Jó lenne a pillangósok területét növelni, mivel az állattenyésztésben most tér­tünk át a szarvasmarha-te­­nyésztésre. Nem kis gond megteremteni a szükséges, jó takarmányt. Egyénileg pedig az a leggyakoribb gondom, o­d • m­m hogy vannak olyan emberek, akik nem értik meg, hogy itt adminisztrálni kell, mégpe­dig pontosan és lelkiismere­tesen. . FEKETE, PETER, ZAGYVASZÁNTÓ: „K­épesíteni szeretnénk a szarvasmarha­­telepet" A zagyv­aszán­tói termelő­­szövetkezetben Fekete Péter az alapító tagok közé tarto­zik. A megalakulás után ő volt az első elnök. Rövid fél év múlva — minden sértő­döttség nélkül másnak adta át a helyét, s az állattenyész­tésbe, a tehenészetbe került a feleségével együtt. Közben két évig traktorosként is dol­gozott. Tisztséget, most is vi­­sel: az ellenőrző bizottság el­nöke. — Nagyon sok volt a mun­ka a tehenészetben is, meg a traktorral is. Különösen, ami­kor még kézzel fejtünk. Na­ponta 20—25 tehenet, plusz ellátni, gondozni­­— ugyan­csak kézi erővel. Ettől füg­getlenül mindig érdekelt, hogy mi történik a szövetke­zetben. Sajnos, feleségemmel együtt megrokkantunk. Ő kezelésre jár, én könnyebb munkára kerültem, raktáros lettem ez év november elseje óta. — Milyennek látja­­m­ ez évi eredményeket? — Az aszály bennünket is nagyon sújtott az idén. A szálas takarmányt nem sike­rült megtermelni. Az a sze­rencsénk, hogy közel van a cukorgyár, s könnyen hozzá­jutunk a répaszelethez, amely valamit pótol. Néhány évvel ezelőtt már elértük az egy tehénre jutó 3300 literes át­lagot, de ez most 5—600 li­terrel is visszaesett. Szerin­tem azért is, mert a jó állat­­tenyésztők kiöregedtek, s azt a munkát, amit mi csinál­tunk, ma már nem vállalják a fiatalok. Éppen ezért gé­pesíteni szeretnénk a szarvas­marha-telepet, így remélhe­tően l­esznek vállalkozók is jobban erre a munkára, s na­­gyobb lesz a­ tejtermelési át­lag is újra. •— Gondunk? Szerintem az asszonyok téli foglalkoztatá­sa a legfontosabb most. Már a történtek is lépések: a selypi cukorgyár foglalkoztatna be­dolgozóként 30—40 asszonyt cukorcsomagolással. A helyi­séget a szövetkezet biztosíta­ná itthon a faluban. Szor­gal­­mazzuk ezt a lehetőséget, hogy már ezen a télen dol­gozhassanak.★ Három ember, három véle­mény, amelyek önmagukért beszélnek: a tsz-tagokat saját gondjaik mellett érdeklik a közösség ügyei, eredményei is. Mindez ugyanakkor azt is bizonyítja: érdemes beavatni mindenkit a „nagy dolgok­ba” is... Faludi Sándor (Foto: Puskás Anikó) gok tanácstagi csoportokat hoztak létre, amelyeknek vezetője tagja a végrehajtó bizottságnak, sőt több eset­ben a tanács elnökhelyette­se. A tanácstagi csoportok a tanácsülések előtt többször külön is megtárgyalják tele­pülésükre vonatkozóan az egyes fejlesztési, ellátási kérdésekben kialakítandó ál­lásfoglalásukat. Ehhez kérik választóik véleményét és azt a tanácsban képviselik is. A tanácstagi csoportok műkö­dése még sok vonatkozás­ban fejleszthető,­­ de jó pél­dái is vannak már, mint például a bátori közös ta­nácsban. Ennek is az ered­ménye, hogy itt az egy la­kosra eső társadalmi munka értéke 176,— forint, ami jó­val a megyei átlag felett van. A tanácsüléseken a napi­rendek kapcsán és az inter­pellációk során is kifejezés­re juttatják a tanácstagok a lakosság véleményét, javas­latát, és keresik megoldásuk lehetőségeit. A társult kö­z­­ségek képviselői is látják, hogy az eddigi szétaprózott községi költségvetések össze­hozása, a nem tanácsi szer­vekkel való szélesebb körű együtt­m­­ Vködési lehetőség — nagyobb gazdálkodási kere­tet jelent. Az igén­yek kielé­gítésének rangso­r­ában, a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek helyes megosz­tásában jelentkezik a fel­adatuk e téren. Ennek meg­valósítását szolgálják általá­ban a szép számú interpel­lációk például Tárnáiél e­*zen, Kálban, és máshol is. A TANÁCSI bizottságok mindenütt nagymértékben segítik - többek között —a­­ tanács helyes döntéseinek meghozatalát, végrehajtásá­nak ellenőrzését. Külön je­lentőségük van a tanácsi bizottságoknak a közös ta­nácsú községekben, ahol működésük során vizsgála­tok, elemzések révén. — részletesebben értékelhető pl. a kulturális, egészség­­ügyi ellátás településenkénti helyzete, vagy a társadalmi munka végzése. Ezért a ta­nácsoknál is szükséges, hogy nem tanácstag szakembere­ket vonjanak be a bizottsá­gokba, mint Egercsehiben is, ahol a 27 tanácstag mel­lett 22 nem tanácstag szak­ember vesz részt bizottsági munkában. Olyan közös ta­nácsoknál, mint Parád, vagy Tarnalelesz — ahol 41, illet­ve 56 javaslatot tettek a bi­zottságok ez évben — lénye­gesen szélesebb körű infor­máció ismeretében tudnak dönteni és ez csak a közös ügyet szolgálhatja. A képviseleti szervek az eddigi tapasztalatok szerint összességében fejlődő szín­vonalban látják el felada­taikat, a központi intézke­dések helyi végrehajtása egészében kedvező képet mutat. Ezért is értékelhette kedvezőnek a megyei tanács végrehajtó bizottsága a köz­ségi közös tanácsok műkö­dési tapasztalatait, kapcsola­tait. A kapcsolatoknak fon­tos elemük a falugyűlések is. A társult községekben külön is jelentősége van, hogy a politikai, állami, társadalmi helyi vezetés megismerje a lakosság ál­lásfoglalását, véleményét a tanács munkájának egészé­ről, egyes kérdésekről. AZ OLYAN fontos kérdés­nek, mint a lakossági szol­gáltatási igények kielégítése , falugyűléseken való meg­tárgyalása bizonyára igen széles körű érdeklődést fog kiváltani , és a szolgáltatá­sokat végző vállalatok, szer­vek képviselőinek e telepü­léseken való részvétele lehe­tőséget teremt számukra a vélemények közvetlen­­ meg­ismerésére és tevékenysé­güknek ezek alapján törté­nő továbbfejlesztésére is! A falugyűléseken kívül a ta­nácsi tisztségviselők rend­szeres fogadónapjai, a taná­csi szakigazgatási szerv dol­gozóinak a társközségekben ellátott ügyfélszolgálata — a helyben választott tanácsta­gokhoz fűződő napi kapcso­latok mellett — mind lehe­tőségét és egyben biztosíté­kát jelentik az állampolgá­rok és tanácsi szervek szo­ros kapcsolatának. Befolyásolja a lakosság hangulatát közérzetét, hogy a tanácsi szakigazgatási szervek döntései mennyiben felelnek meg a jogszabályi előírásoknak, a jogalkalma­zási, jogpolitikai elveknek, a társadalmi igazságérzet­nek. Amellett, hogy a szín­vonal-emelkedés kezdeti je­lei mutatkoznak, a hatósági döntést igénylő ügyekben például mintegy felére csök­kent a fellebbezések során megváltoztatott határozatok száma, a jelenleginél mégis korszerűbb ügyintézést kell biztosítani. Igaz, hogy egyes esetekben a megváltozott vi­szonyoknak ma már nem megfelelő jogszabályok is akadályként jelentkeznek­­, a járlatlevél-kezelésre vo­natkozóak — de helyi köz­­űett­ényezélből, a társult községek számának, nagysá­gának, földrajzi fekvésének megfelelően, tovább kell fej­leszteni tartalmában a köz­ponti jogszabályoknak meg­felelő,­­ módszerekben a helyi körülményekhez igazodó olyan tanácsi ügyintézést, amely megfelel a korszerű államigazgatás követelmé­nyeinek. A KÖZÖS tanácsi szak­­igazgatási szervezet közelebb vitte a megvalósuláshoz azt a célkitűzést, hogy az állam­polgárokat ér­intő ügyeket a tanácsok intézzék, és ezen belül is a helyi tanácsok rendelkezzenek olyan hatás­körrel, hogy a helyi lakosság­ ügyeit helyben intézhessék. Megyénkben m­a már min­den községi tanács rendel­kezik pl. első fokú iparha­tósági jogkörrel, 21 keres­kedelmivel és hat nagyköz­ségünkben, az építési enge­délyek ügyében sem kell ma már a járási hivatalokhoz menni. A jogos követelmények, a lakosság igényeinek meg­látása és a lehetőségek sze­rinti kielégítése mellett sem szabad azonban azt várni a községi közös tanácsoktól, hogy szerepkörüket a lehető­ségeiket meghaladó vállal­kozásokba kezdjenek. A la­kosság bölcsességét, a köz­ügyekben való egyre éret­tebb eligazodását, felelősség­­érzetét jelzi, hogy ilyen túl­zó kívánságok csak elvétve merültek fel a jelölő gyűlé­seken, a tanácstagi beszá­molókon, a falugyűléseken. Ahhoz, hogy a több tele­pülés érdekeit képviselő köz­ségi tanácsok még inkább közösek legyenek .— a tele­pülések fejlesztéséért e­gyüt­tes felelősséggel tartozó szer­vek — együttműködését kell erősíteni.­ A népfront köz­ségfejlesztési társadalmi te­vékenysége e téren is ki­emelkedő jellegű. Felhaszná­lásával fejleszthető a lakó­hely cselekvő szeretete a közös tanácsú településeken is. A NÉPFRONT és a taná­csi szervek részéről a tele­pülésekhez fűződő emberi kapcsolatokat is tovább kell erősíteni. Ez lehetőséget fog adni az állampolgárok köz­ségfejlesztési alapot növelő tevékenységére. E kapcsola­tok erősítésével lehet a la­kosság széles körű közre­működésével általános lakó­­helyszépítési, környezetvé­delmi, tisztasági mozgalmat indítani. A megyei tanács végrehajtó bizottságának az a döntése, hogy a társközsé­gek önállóan vesznek részt a megyei díjazásokkal járó­ községek közötti verseny­ben és a társadalmi munkavég­zésben, a községszépítésben eléírt kimagasló teljesítmé­nyek utáni közösségi juta­­lomösszeget a település to­vábbi fejlesztésére fordít­hatják — további ösztönzést jelent e községek számára is. Az emberi kapcsolatok erősítése nyomán fog to­vábbfejlődni a községi kö­zös tanácsok működése terü­letén a közgondolkodás, az állampolgári magatartás és a jó közérzet. Ennek alapján tudják a közös tanácsok és szerveik is felelősségteljes munkájukat magasabb szín­vonalon végezni, a társadal­mi és helyi célkitűzések megvalósításában, a lakosság szolgálata öatt. MmüisU Q 1874. január 3., csütörtök

Next