Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

Tudományos alkotóműhelyek vidéken Az egri vincellérek modern utódai Hazánk egyik legnagyobb múltú borvidékén, Egerben, a Lenin út végén áll egy régi épület. Megkopott falai több mint 75 évesek. Itt hívta életre a valamikori földművelésügyi irányzat a mai Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Tájkutató Ál­lomásának jogelődjét. E ré­gi falak között működött egykor a Központi Szőlésze­ti Kísérleti Állomás és Am­­peológiai Intézet. Abban az időben, az or­szágosan pusztító filoxéra­­vész után az új telepítések meggyorítására Egerben vin­cellériskolát is létesítettek, amely a m­­ai kutatóintézet elődjével együttműködött. Feladata volt a századfordu­ló táján az egri és a Mátra a­ji borvidéken az új ellen­álló szőlőfajták kiválasztása és elterjesztése. Segítették a szőlőrekonstrukció szakszerű irányítását, a növényvéde­lem, a feldolgozás és a jó pincekultúra kialakítását. Az akkori intézet tanárai, akik egyben a kísérleteket is vé­gezték — oktatták a XX. század elejének szőlész-bo­rász szakmunkásait. Ezen­kívül tanfolyamokkal és gya­korlati bemutatókkal is se­gítették a szőlősgazdákat. A valamikori ősök nyom­dokain haladva immár több mint két évtizede működik Egerben a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet kísér­leti telepe. A kutatók leg­fontosabb feladata az egri és a Mátra­alji borvidéken, a helyi földrajzi és éghajlati viszonyokat jól bíró, korai érésű, bőtermő, az intenzív művelési módoknak megfele­lő szőlőfajták előállítása. Az egri telepen évek óta nemzet­közileg is elismert reziszten­cia-nemesítést végeznek. Az elmúlt 15 esztendőben mint­egy 300 szőlőfajta-jelöltet ál­lítottak elő, amelyek közül a Zalagyöngye, az Egri csilla­gok és a Bornemissza ’csa­lád’’ tagjai a legismertebbek. Ezek a fajtajelöltek ellenáll­nak a peronoszpórának és igen jó a fagytűrő képessé­gük is. Az államilag előzetesen elismert Egri csillagok—24 és a Zalagyöngye például há­rom év átlagában 151,6 má­zsát, az Egri csillagok—28-as pedig 320 mázsát adott hek­­táranként. A Királyfurmint, mely államilag szintén előze­tes elismerésben részesült, ab­ban különbözik a furminttól, hogy 8—10 nappal korábban érik, aszúsodásra hajlamos, és minőségi bort ad. A bor­szőlő-nemesítés mellett nagy jelentőségű munkát végeznek az egri kutatók, a rezisztens csemegeszőlő-fajták előállí­tására is. Tapasztalatok sze­rint ezek a fajták olcsón­­ állíthatók és gazdaságosan teremnek. A iz krepső fajtajelöltek közöl a Bikavér—2 bizonyult a legjobbnak. Ez bő termő, tüzes, és festékanyagokban gazdag bort produkál, amely a hagyományosan három­négy vörös borból készülő Bikavér legjobb tulajdonsá­gaival rendelkezik. Az egri kutatók a neme­sítésen kívül szerves- és műtrágyázási kísérleteket is végeznek a szőlőkben. A kí­sérleti telep jól felszerelt la­boratóriumában pedig a ké­miai és levélanalitikai vizs­gálatok eredményeire épülő tudományos talajerő-gazdál­kodás lehetőségeit kutatják. A talajerő- és a tápanyag­­gazdálkodás rendszereinek kidolgozásával speciális re­cepteket adnak az egri bor­vidéken gazdálkodó szövet­kezeteknek. Szaktanácsokkal segítik elő az intenzív tőke­formák és metszési módok elterjesztését is. Részt vesz­nek a szőlőfeldolgozás kor­szerű technológiájának ki­dolgozásában, különösen a szőlőerjesztési és pincekeze­lési módszerek üzemi át­adásában. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak tudománypolitikai irány­elvei jelentősen segítették a szőlészeti és borászati kuta­tás további kibontakoztatá­sát. Ennek eredményeként az egri telepet tájkutató állo­mássá szervezték át. Eszel feladatai kibővültek és egy­re inkább igazodnak a nagy múltú egri borvidék konk­rét szőlőtermesztési és borá­szati kultúrájának fejleszté­séhez. Emellett a KGST- programban szereplő, nem­zetközileg is összehangolt szőlészeti és borászati kuta­tásban is részt vesznek. Cse­relátogatásokkal teremtettek kapcsolatot osztrák, nyugat­német és francia kutatóinté­zetekkel. Az utóbbi néhány évben sokat fejlődött az ál­lomás nemzetközi informáci­ós rendszere is. A legfejlet­tebb európai, szőlőtermelő országokban elért kutatási eredményeket publikáló kül­földi szakfolyóiratokat rend­szeresen megkapják. Az egri borvidéken is az ország más tájaihoz hasonló­an, a gazdaságos szőlőter­mesztés és borgazdálkodás megvalósítására bevezetik az iparszerű, gépesített szőlő­termesztési rendszert. Ennek elméleti kidolgozásában részt vesz az egri tájkutató állo­más is. A nemesítésben a már meglevő, bevált fajtákat válogatják, különösen a bor­vidéknek megfelelő leányka és Medoc noir fajtákat. Se­gítik a gépi szüretelés és metszés kidolgozását is. A néhai vincellériskola épületét hamarosan lebont­ják, miután a helyén az ötö­dik ötéves tervben új lakó­telepet építenek. A Kőlyuk­lett telepén építik fel az új központi székházat. Ennek munkáihoz hamarosan hoz­zálátnak. 23 millió forintos beruházással 1975 végére Magyarország legkorszerűbb tájkutató állomását alakítják ki, modern műszerekkel fel­szerelt biológiai és kémiai laboratóriumhálózattal. Ott lehetőség nyílik majd a sző­­lőoltvány-vizsgálatoktól a tápanyag-gazdálkodáson át, az élet- és kórtani kutatások, borkezelési és borerjesztési eljárások vizsgálatára. Ezek­kel is szeretnének hozzájá­rulni a nagy múltú egri bor­vidék további felvirágoztatá­sához. Mentusz Károly Az üvegházban már tavasz van. Molnár János igazgató-kutató és Bereznai László­né szőlész-technikus metszést végez. (Fotó: Puskás Anikó.) Divatos szakok­­ hiányszakmái! Az idén valamivel több mint 128 ezer fiatal búcsú­zik az általános iskolától, s közülük 122 ezret várnak a középfokú iskolák. A Műve­lődésügyi Minisztérium ke­retszámai alapján gimná­ziumba 25 ezer, szakközép­­iskolákba 28.700, gyors- és gépíró iskolába mintegy 7 ezer, s a szakmunkásképzők­ben oktatott csaknem 170 szakmára pedig 62 ezer fia­talt vehetnek fel a követke­ző tanévre. Gondok A számokat tekintve talán túl szép a helyzet. A számok mögött azonban továbbra is megtaláljuk a korábbi évek gondjait. A nagy választék ellenére jó néhányan nem találnak kedvükre való foly­tatást. Az ok: a fiatalok (jobban mondva a szülők) elképzelése nem mindig egyezik a népgazdaság igé­nyével. A Fővárosi Pályavá­lasztási Intézet munkatár­sainak ilyen tapasztalata jól tükrözi a problémát: a fiatalok 80 százaléka alkal­mazotti, 20 százaléka fizi­kai állományban szeretne el­helyezkedni majd az iskolák elvégzése után. Tehát ilyen képzésben igyekszik része­sülni. Az üzemek, intézmé­nyek várható munkaerőigé­nye azonban ennek éppen a fordítottja lesz a jövőben is. Az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság évről évre több, jól képzett szakmun­kást igényelt Az utóbbi idő­ben viszont némileg csök­kent a szakmát választók aránya, s nőtt az érdeklő­dés a középiskolák iránt. Az 1967/68-as tanévben még 100 általánost végzett közül 36, tavalyelőtt már csak 34 je­lentkezett ipari tanulónak. Gond a gimnáziumokkal kapcsolatban: csökken az ide jelentkező fizikai dolgo­zók gyermekeinek száma. Ezért a közelmúltban a kö­zépiskolai ösztöndíjrend­szert úgy módosították, hogy a fizikai dolgozók gyerekei nagyobb anyagi, szociális se­gítséget kapjanak a tovább­tanuláshoz. A szakmát választó gyere­kek gondjai öt év óta nem változnak: nehéz bejutni a divatos ötvös, keramikus, kozmetikus, autószerelő, szállodás, tv-műszerész szakmákra. A népgazdaság gondja, hogy alig akad je­lentkező a „hiányszakmák­ra” : hengerésznek, kovács­nak, ácsnak, asztalosnak, kő­művesnek, péknek. Bár újabban már jelentkezik a hatása annak, hogy a kor­mány és a vállalatok jóval nagyobb kedvezményekben részesítik azokat, akik a hiányszakmák tanulására vállalkoznak. Csak 30—40 százalék A gimnáziumokban 26.600-an, a szakközépisko­lákban pedig csaknem 25.500-an végeznek az idén. Ismeretes, hogy az érettsé­gizettek nagy része tovább szeretne tanulni. Egy részük az idén is csalódni fog: csak a 30—40 százalékuk jut be a felsőoktatási intézménybe. A felvételi keretszámok ugyanis a következők: egye­temre 6460 fiatal számára van hely, a tudományegye­temeken 2260, a műszaki egyetemeken 2060, az orvosi egyetemeken 1240, míg az agráregyetemeken 900 első­éves felvételét tervezik. A főiskolákra valamivel töb­bet, összesen 8840 fiatalt vesznek fel az ősszel. A többiek választhatnak a szakmatanulás vagy a munkavállalás között. Még mindig kevesen vannak azok, a­kik érettségivel a zse­bükben szakmát kívánnak tanulni. Pedig a szakmun­kásképző-intézetek évek óta 7 ezer helyet kínálnak, de csak 4—5 ezren jelentkez­nek. A 63 gyors- és gépíró is­kolában körülbelül 5 ezren végeznek az idén, s vala­mennyi végzős legalább 3-4 munkahelyi ajánlat kö­zül válogathat. A szakmun­kásképzőkben 63 ezren vé­geznek, s ők szinte kivét­el nélkül munkát is vállalnak. A negyedmillió végzősből tehát több mint 140 ezer előtt nyílik lehetőség a to­vábbtanulásra. A többiek — 63 ezer ifjú szakmunkás, 37 ezer érettségizett és az elő­ző évek tapasztalatai alap­ján 10 ezer általánost vég­zett fiatal — viszont a munkáséveket kezdik me­g. Szerény számítások szerint is félmillió munkahely választhatnak. (Amennyiben a vállalatok nem „tévedt'''.:" munkaerőigényük bejele­­ntt­sekor, ugyanis 750 ezer üres munkahelyet jelentettek a munkaerő-közvetítő irodák­nak, s azok csak negyedmil­­lió jelentkezőt tudtak kül­deni.) Ajánl­ólevél A gimnáziumot végzett­k közül a lányok találnak könnyebben munkát: többsé­gük irodai alkalmazottként, adminisztratív dolgozóként kezdi pályáját. Az újonnan képzett szakmunkások hely­zete a legkedvezőbb: az üzemek szakmunkásigénye olyan nagy, hogy már a ta­nulóévek elején igyekeznek ösztöndíjakkal lekötni a gyerekeket. A kitűnő mun­kalehetőségek ellenére a bu­dapesti ifjú szakmunkások 3, a vidékiek 10 százaléka nem választott, s tanult szakmájában helyezkedik el, hanem inkább segédmunkát vállal. A tsz-ek egy része ugyanis nem szívesen fogad­ja a kezdőket, inkább a na­gyobb gyakorlattal rendel­kezőket alkalmazza. Az ipa­ri szakmákat cserbenha­gyók indokai pedig: az üze­mek egy részében olyan nagy a segédmunkáshiány, hogy kénytelenek többet fi­zetni a segédmunkásoknak, mint a szakmunkásoknak. Különösen a fiatalon csalá­dot alapítók választják leg­alább is 2—3 évre a maga­sabb keresetet. A 14 évesen munkát vállalók gondja: egészségük óvása érdekében az érvényben levő rendelke­zések egy sor munkakörből kizárják őket. Ennek elle­nére, s különösen az ipar­centrumokban valamennyi fiatalkorú el tud helyezked­ni, általában kisegítő mun­kakörökben és könnyű be­tanított munkára. Egyre több megyében a pályaválasztási tanácsadókon belül ifjúsági munkaközve­títő irodákat hoznak létre, ahol szakemberek adnak ta­nácsokat a fiataloknak és természetesen munkahelye­ket is felkínálnak nekik. Czippán György A mátraalji lankákon Az emberek általában gya­korlati érzékűek. Ha a szo­cialista mezőgazdaság vala­melyik üzeméről esik szó, mindjárt azt kérdezik mit tesznek ott a lakosság jobb ellátásáért? Még inkább ezt hallhatjuk Gyöngyösön, ami­kor a város termelőszövet­kezetét, a Mátra Kincsét em­lítik. Maradjunk hát mi is en­nél a szempontnál most, ami­kor a tavalyi gazdálkodásu­kat összegezzük. Mostoha időjárás Talán már unalmasnak tűnik, amikor az időjárást vesszük elő a mezőgazdaság­gal összefüggésben, de tény, hogy az utóbbi években nem kényeztette el a gyöngyösi szövetkezeti gazdákat az idő­járás alakulása. Tavaly a szárazság okozott nagy gon­dokat. Kiszórtak annyi műtrágyát, mint korábban soha, de szin­te hiába. A szárazság miatt a tápanyag nem tudott fel­szívódni. Hasonló okból ma­radt el a vegyszerek gyom­irtó hatása is. De a szemek nagyságát, a kalászosoknál, a kukoricánál, a szőlőnél is visszafogta a szárazság. A tőkék fürtjeinek cukortar­talma is azért volt alacso­nyabb a szokottnál, mert a kevés csapadék hátráltatta a biológiai folyamatokat. Ugyan­így beszélhetünk a szántóföldi kertészet növé­nyeiről, a paradicsomról, a paprikáról, a burgonyáról. A gépek is kárát vallot­tak a szárazságnak: a talaj­munkáknál szinte betonke­ménységű földet kellett fel­törniük, a munkagépek va­lósággal szikrát vetettek a kőkemény rögökön.­­­urcsa, ha­­ tavaly ön*­szel elvetett szemek sem kel­tek ki a szokott időben, ép­pen az eső nélküli hetek mi­att, hanem csupán a tél de­rekán kezdtek kibújni a vé­kony zöld szálak a földből. Az enyhe hőmérséklet itt segített valamit. A tervezett körül Nehogy úgy tűnjék, mint­ha valami elszomorítóan gyenge évet hagyott volna a háta mögött Gyöngyös szorgalmas földművelő népe. Az időjárásról mint jelentős tényezőről kellett szólnunk, de az elért eredmények nem hoztak szégyent a tsz gazdái­ra. A kalászosok átlaga meg­nyugtató volt, túlhaladta azt, amit előre számítottak. Csa­lódást keltett a kukorica, ahogy a borsó sem adott sok örömet. Burgonyából majd­nem annyi termett, amen­­­nyit vártak. A paprika kivé­telével ugyanezt lehet elmon­dani a kertészeti növények­ről is Gyümölcsből a ribizli és az őszibarack néhány má­zsával múlta felül a terve­zettet, míg a szőlő aránylag jól fizetett. A több mint nyolcvan mázsás átlag hek­táronként ugyan nem kima­gasló teljesítmény, de a ta­valyi körülmények ismere­tében, megnyugtatónak mondhatjuk. Végső soron az ember áll ott minden átlag és minden szám mögött. Azzal a szor­galmas makacsságával, ami­vel kutatja a jobb megoldá­sokat és végzi is azok sze­rint a munkáját a határban, a Mátra alján húzódó lanká­kon. Két dolgot jellemzésül: elkészítették a helybeli főis­kola segítségével a talaj táp­­anyagtérképét am­i szinte meghatározta a trágyázás módját és mennyiségét, majdnem parcellánként. A másik: új eljárást, a szál­­vesszős metszést vezették be a szőlőkben. Mindig figye­lembe veszik az egyes tőkék kárát és fejlettségét. Kellemes meglepetés A kertészetnél is elmond­hattuk, hogy a tsz erősen fi­gyel a város lakosságának az igényeire. De sokkal inkább vonatkozik ez az állatte­nyésztésre. Bár a sertéstartásra a mar­­kaziakkal szövetkeztek, a gyöngyösiek továbbra is fog­lalkoznak sertések nevelésé­vel, hizlalásával. A paratí­­fusz miatt 1972-ben ki kel­lett cserélniük a teljes állo­mányt, de tavaly már úgy utolérték magukat, hogy nem­csak a tervet teljesítették túl, hanem emelkedett az álla­tok átlagsúlya is. Beállítottak ötezer barom­fit tojástermelésre. Itt is jó eredményt értek el, mert a tervezett 800 000 tojás helyett kereken egymilliót szedtek össze a tyúkok alól. A nyá­ron pedig tizenötezer pecse­nye csirkét vittek a piacra. A meglepetések sorából is kiemelkedik a közös sertés­telep. Közel kétmilliós vesz­teségre számítottak tavaly, a tény pedig közel egymilliós eredmény, nyereség lett. A telep több mint kétezer ser­tést adott 1973-ban, az év végi leltára pedig 5 866 álla­tot mutatott ki szám szerint. Teljes benépesítést. Gépek és emberek Ma már egyre több a gép a gyógy ősi ter­ben is, egynel fontosabb szerepet kap az ember is az irányításban, a szervezésben, a korszerű mű­velési módok terjesztésében. Sokat segített az a tény, hogy a gépüzem megfelelő körülmények közé került. A téli nagyjavításokba bevon­tak traktorosokat is. Ezzel nemcsak a munkát gyorsí­tották meg, hanem a gépek kezelőit is érdekeltebbé tet­ték a gépek gondozásában. Céljuk a zárt rendszerek kialakítása, ami ugyan sok költséggel jár; mire elérik, időbe is telik jócskán, de az élet fejlődése, alakulása ezt követeli meg. Tervszerűen haladnak ezen az úton a Mátra Kincse Tsz-ben. Nagyon nagy lendületet ad a munkákhoz a szocialis­ta brigádok mozgalma. Ez már elterjedt, élő és általá­nos gyakorlat. A szorgalom, az akarás meghozza a gyümölcsét, bár­mennyire is hátráltatja az eredmények kiteljesedését a mostoha időjárás. Ez történt Gyöngyösön is, hiszen a kö­zös gazdaság majdnem tizen­­kilencmilliót használt fel­­> munka díjazására, részese­désre. Egy napra 121 forin­tot, egész évre pedig egy dol­gozónak átlagban közel hu­szonnyolcezer forintot fizet­tek. Ezek a­zok minden­féle összeár­­lítást kibír­nak. Mondják is a gyöngyösiek: ha csak egy jó évet kifoghat­nánk, amikor sem az aszály, sem a sok víz, sem a fagy, sem a vihar nem okozna je­lentős károkat, majd meg­mutatnánk, mire vagyunk igazán képesek. Hátha az idei év a kezük­re játszik. G Molnár Ferenc 1974, Burdas L, pentd»>

Next