Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

I Heti külpolitikai összefoglalónk ^tWV^^AWVyWW/WNAAAAAVNAAWWW^/ ^^Tii^ri AAfVVVUu~» bJUrtO 5 AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: Belpolitikai feszültség, kivégzések Etiópiában —­ Javaslat ■ Angliában a rendkívüli törvénykezésre — Megnyílik a román pártkongresszus <­­ KEOP: j: ünnepségek a Mongol Népköztársaság kikiáltásának­ öt­­­­­venedik évfordulóján, Brezsnyev beszéde Ulánbátorban­­ — Tanaka lemondása — Portugália elismeri Sao Tome <­ és Principe függetlenségét — Koreai vita az ENSZ-ben / SZERDA­:­­ Moszkvában Koszigin Jasszer Arafattal­ tárgyal — Me­ > 3u­kó megszakítja diplomáciai kapcsolatait Chilével —­­ A Brit Munkáspárt konferenciája > CSOTPRTOK: > Szovjet vezető szervek jóváhagyják a vlagyivosztoki ta­­­­lálkozó eredményeit — Az EBK koordinációs bizottsága • Genfben tanácskozik — Vagyieim Kairóban — Csehszlo­­­­vák pártplénum Prágában S PENXEK: I Makariasz Athénbe utazik — A török parlament nem­­ szavaz bizalmat az új kormánynak — Kissinger pekingi­­ megbeszélései nyomán bejelentik Ford elnök kínai lá­­­­togatását — A kambodzsai képviselet ügyét vitatja az­­ ENSZ S SZOMBAT: S Miniszterelnökünk, Jock Jenő hazaérkezik indiai és bur­ <­mai látogatásáról — Tüntetések Saigonban a Thiev-ad­­­­minisztráció ellen — A Kínából érkezett tele­­fotókon Kissinger volt a „sztár”, ügyetlenül bánt az evőpálcikákkal és Teng Hsziao-ping segített neki az ünnepi banketten. A külügy­miniszter vacsorája végül is jól sikerült, látványos poli­tikai eredményeket mégsem tudtak­ felmutatni. Az ame­rikai tudósítók a folyama­tosságot hangsúlyozzák, s Ford bejelentett pekingi lá­togatásában az amerikai— kínai kapcsolatok jelenlegi szintjének megőrzését látják. Az ameri­kai külügyminisz­ter hazatérőben megállt To­kióban is, hogy tájékoztas­sa a japán kormányt. Azt a kormányt, amelynek nincs miniszterelnöke, miután Ta­naka hivatalosan is beadta lemondását. A liberális de­mokraták soraiban kiélező­dött az utódlási harc, bár az új kormányfő nem irigylés­re méltó csődtömeget s ko­mornak tűnő távlatokat örö­köl. MAGYAR VONATKOZÁ­SÚ híreket is kaptunk Ázsiából*. Fock Jenő és kísé­rete sikeres megbeszéléseket folytatott Indiában és Bur­mában. Miniszterelnökünk ha a világpolitika eseményeit egyáltalán­ föld­rajzi körzetekhez lehet kap­csolni, akkor megállapíthat­juk: Ázsia-központú hét vé­gére értünk. A legfontosabb­ esemény színhelye a szovjet Távol-Kelet nevezetes kikö­­tővárosa, Vlagyivosztok volt, igaz, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó döntései nem­csak egy kontinensre, hanem egész világunkra vonatkoz­tak. S a viharos tengerpart legcsendesebb öbléből ked­vező hírek érkeztek, az SZKP főtitkára és az USA elnöke az enyhülés szelle­mében vették sorra a vál­ságterületeket, s megegyez­tek a megegyezésről, a stra­tégiai fegyverrendszerek 1985-ig történő korlátozásá­nak tető alá hozásáról. A szovjet vezető szerveknek a vlagyivosztoki találkozó eredményeiről kiadott közle­ménye joggal állapította meg, hogy a „csúcson” újabb lépés történt az SZKP XXIV. kongresszusán elfoga­dott békeprogram valóra váltásáért. , Leonyid­ Brezsnyev Ulán­bátoron keresztül utazott ha­za, a mongol fővárosban nagy beszédet mondott a népköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján. Ázsia közepén nem véletle­nül szentelt külön fejezetet Ázsia biztonságának. A vi­lág legnagyobb kontinensén súlyos problémák várnak­ megoldásra (elég az élelme­zési gondokra utalni), ugyan­akkor a múlt három évtized­ben ott robbant ki a legtöbb válság és helyi háború. Az ázsiai biztonságra vonatko­zó első tervek még az ötve­nes esztendők elején kínai és indiai részről láttak nap­világot, majd 1969-ben Brezsnyev négypontos konk­rét indítványt terjesztett elő taskenti beszédében. A téma azóta is napirenden van. Ulánbátorban az SZKP fő­titkára nyomatékosan meg­­­ismételte azt a szovjet véle­ményt, hogy az ázsiai biz­tonságot nem Kína kizárásá­val vagy elszigetelésével, ha­nem a Kínai Népköztársa­ság bevonásával akarják megvalósítani. PEKING AZONBAN vál­tozatlanul nem teszi lehető­vé a tárgyalásokat, ezt hang­súlyozta különben a novem­ber 7-i kínai táviratra kül­dött szovjet válasz is.­­A pe­kingi megnyilatkozást Nyu­gaton először úgy állították be, mintha a kínai vezetés hajlandó lenne érdem­beni megbeszélésekre. Kiderült azonban, hogy lehetetlen fel­­­­tételeket szabott a távirat. A szovjet állásfoglalás határo­­­­zott­an elutasítja a kínai fel­tételeket, viszont továbbra is kész feltétel nélküli párbe­szédre.) Jól­látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin­ utazása része következetes politikánknak, amely sokol­dalú kapcsolatokra törekszik Ázsia e két nagy múltú és nagy jövőjű országával. In­dia és Burma nincs ugyan közel hozzánk, mégis szá­mos, kölcsönösen előnyös le­hetősége bontakozott ki a gazdasági együttműködésnek. Waldheim ENSZ-főtitkár „Ázsia határán”, a közel-ke­leti térségben tett villámláto­gatást a héten és az ENSZ kék­sisakosainak további maradá­sáról tanácskozott. A Bizton­sági Tanácsban is olyan vé­lemény alakult ki, hogy ENSZ-csapatok állomásozása az ütközőövezetekben csök­kentheti a feszültséget. Vég­leges megoldást természete­sen csak a megszállt terüle­tek kiürítése és a Paleszti­nai nép jogainak helyreállí­tása hozhat, ezért a hosszú­távú kibontakozás program­jába illenek Arafat újabb moszkvai tárgyalásai. A pa­lesztin vezető legutóbb né­hány hete járt a szovjet fő­városban, de azóta a rabati arab csúcs, majd az ENSZ- közgyűlés határozata fontos új elemekkel gyarapította az amúgyis vaskos palesztin dossziét. A hét Ázsia-centrikussága nem jelenti, hogy Európában eseménytelenség uralkodnék. Athén népszavazás előtt áll: visszatérj­en-e Konstantin minden helyének királyaként, vagy kiáltsák ki a köztársa­ságot, amelynek elnöki tisz­tét Karamanlisz vette célba, De Gaulle-i igényekkel. Ma­­kariosz a görög fővárosban tartózkodik, ahol inkább le­beszélik a hazatérésről, mint biztatják arra. Ankarában ismét kormányválság van, a fejlemények új választások vagy a hadsereg aktivizáló­dása felé mutatnak. Vagyis: Cipruson és környékén tart a mozgás. ÉLÉNK a BRIT és a francia belpolitika is, össze­hívták a közös piaci csúcs­­értekezletet, Genfben és Bécsben pedig először tar­tottak ülést a biztonsági konferencia, illetve a had­erőcsökkentési értekezlet résztvevői — Vlagyivosztok után... O IWImsét ! 1974. december L, vasárnap 1 / / Újabb bombamerényletek / r É­szak -Ír­országban Néhány órá­val azelőtt, hogy pénteken éjfélkor élet­be lépett a brit kormánynak az Ír Köztársasági Hadsereg ellen hozott rendkívül szigo­rú törvénye, újabb két sú­lyos bombamerénylet történt­­ Észak-Írországban. Csaknem egyidejűleg, pén­teken a késő esti órákban az észak-írországi Crossmaglen és Newry egy-egy kocsmájá­ban robbant bomba. A két merénylet következtében csaknem hatvan személy sé­rült meg, közülük kettőnek állapota válságos. Mindkét város az Ír Köztársasággal való határ közelében fek­szik, és mindkét bombame­rénylet többnyire katolikusok által lakott területeken tör­tént. A­ rendőrség közölte: a ha­tóságokat ezúttal nem figyel­meztették előre a készülő akciókról, s feltételezések sze­rint szélsőséges protestánsok által elkövetett robbantások jelentős anyagi károkat okoz­tak. Török kormányválság Irmák kabinetje hivatalban marad ANKARA: Karatürk török köztársa­sági elnök elfogadta Irmák miniszterelnök lemondását, miután a nemzetgyűlés nagy többséggel — 358 szavazat­tal 17 ellenében, 3 tartózko­dással — elfogadta az alig két hete alakult kormány el­len beterjesztett bizalmatlan­sági indítványt. Az elnök kérésére az új kabinet meg­alakításáig Irmák és kormá­nya hivatalban marad. Az államfő szombatra ös­­­szehívta a nemzetbiztonsági tanácsot. Politikai körök vé­leménye szerint a kormány­­válságnak a ciprusi helyzet­tel kapcsolatban várható ha­tását vitatták meg. Faltozza tevékenységű Portugália A spanyol sajtóban olyan értesülések láttak napvilágot, hogy az utóbbi időben több száz CIA-ügynök érkezett Spanyolországba. Sajtókörök­ben úgy vélik, hogy az ügy­nökök hírszerző tevékenysé­get folytatnak majd Portu­gáliában és Spanyolország­ban, mert a Pentagon e két országot fontos stratégiai fel­vonulási terepnek tartja. Egy magasállású spanyol kor­mánytisztviselő Madridban kiszivárogtatta, hogy Kissin­ger amerikai külügyminisz­ter még az ősszel köztölte spanyol kollégájával, Pedro ellen a Con Cortinával: „Ha növekednék is a CIA tevékenysége Spa­nyolországban, ennek semmi köze sem lenne magához Spanyolországhoz.” Kissinger azonban nem jelezte, hogy mi lehet a CIA „nagyobb fi­gyelmének” oka, s magát a tényt sem erősítette meg, valamint másik országot sem említett. A PÁRT IGAZSÁGÁRA TANÍTOTt 90 éve született Hámán Kató A hazai kommunista moz­galom 56 esztendős történe­téből jó negyedszázad az el­lenforradalom idejére esik. Olyan korszakra, amelyben kommunistának lenni állan­dó életveszélyt, a fizikai megsemmisülés kockázatát jelentette. És emellett ke­mény, következetes harcot egy jobb, demokratikus és szocialista Magyarországért. Ebben a harcban a forrada­lom katonái közül sokan ál­dozták életüket. Kimagasló egyéniség volt közöttük a 90 éve, 1884. december 2-án szü­letett Hámán Kató. A MÁV-alkalmazott szü­lőknek a nélkülözések árán is módjukban állt a tehetsé­ges és a világ dolgai iránt érdeklődő kislányt taníttat­ni­: a polgári iskola elvégzé­se után beíratták az egyik pesti tanítóképzőbe. Szülei halálakor, másodéves korá­ban azonban ott kellett hagy­nia az iskolát. Három test­vére mellett ő lett a család­­fenntartó. Munkát vállalt, pénztáros lett a hatvani ál­lomáson. Mint vasúti alkal­mazott, bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1918 ele­jén, Pesten a Nyugati pá­lyaudvar egyik pénztárosa és már meggyőződéses szocia­lista, a vasutas nődolgozók szervezője. Az év nyarán ott találjuk — Landler Jenő mellett — az országos vas­utassztrájk szervezői között. Az októberi őszirózsás forra­dalom idején megalakuló Kommunisták Magyarországi Pártjába az elsők között lép be. A Tanácsköztársaság ide­jén a szocialista nőmozgalom egyik­ vezetője és a budapesti munkástanács tagja. A proletárdiktatúra buká­sa után életének végső — legtragikusabb és egyben legszebb — szakasza követ­kezett. Internálás, elbocsátá­sok, feketelista, börtön az egyik oldalon, a másikon pe­dig a vállalt forradalmi meggyőződés, a szakszerve­zeti munka,­ a harc a szo­ciáldemokrata párt jobbolda­li vezetősége ellen. 1925-ben a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának legális szer­veként megalakult Magyar­­országi Szocialista Munkás­párt egyik vezetője lett. Ugyanakkor részt vett az il­legális kommunista párt első (bécsi) kongresszusán is, ahol a Központi Bizottság tagjá­vá választották. Hazatérte­kor let­artóztatták és börtön­­büntetésre ítélték. Összesen tízszer börtönözték be, utol­jára 1934 júliusában. A gyöt­relmeket, a kínzásokat már nem tudta kiheverni: rövid­del kiszabadulása után meg­halt. Életéről így ír egyik mél­tatója: „Hámán Kató peda­gógus akart lenni, az volt a célja, hogy a magyar mun­kás- és parasztgyerekek szá­zai és ezrei előtt nyissa meg a tudáshoz vezető utat. Egy embertelen kor urai azon­ban megakadályozták ebben Nem lehetett pedagógus, de mégis tanított, mégis neveli egész életében. A magyar dolgozók nagy tömegeit ta­nította meg a kommunista párt igazságára, arra, hogy a magyar dolgozó nép is csak akkor találhatja meg a boldogulását, felemelkedését, ha a kommunista párt mögé felsorakozva megdönti a ki­zsákmányoló társadalmat és a maga kezébe veszi sorsá­nak irányítását.” G. A. / Felhívás Etiópia katonai vezetőihez William Eteki Mboumoua, az Afrikai Egységszervezet főtitkára, csatlakozva Wald­heim ENSZ-főtitkárnak és Buteflika algériai külügymi­niszternek, az ENSZ-közgyű­­lés ülésszaka elnökének fel­hívásához, felkérte Etiópia új katonai vezetőit, hogy ne vé­gezzenek ki több foglyot. Az AESZ főtitkára aggodalmát fejezte ki a múlt heti kivég­zések­ következtében kiala­kult helyzet miatt, hangsú­lyozva, hogy a „velük kap­csolatos érzelmi hullám nagy kárt okoz azoknak a huma­nitárius céloknak, amelyek az AESZ minden küzdelmé­nek és vállalkozásának alap­ját képezik”. Az AP amerikai hírügy­nökség értesülése szerint az Addisz Abeba-i nagypalotá­ban több mint 150 foglyot őriznek, többségük az arisz­tokrácia képviselője. A ka­tonai hatóságok közölték, hogy ügyükben bíróság fog dönteni. A hírügynökség úgy tudja, hogy Hailé Szelasszié volt császárt is a palota egyik melléképületében tartják fog­va. Összefoglalva azt írhat­nánk, hogy az eltelt hét a tanácskozások hete volt, számos olyan rendezvén­­­nyel, amelyek témájára okvetlen oda kell figyelni. EZEK KÖZé tartozik az a megyei aktívaülés, mely­nek végeztével megalakult a Heves megyei tudomány­­politikai bizottság. Nemes és fontos célt képvisel ez az új fórum, mely a tudo­mány, a gazdasági élet és a kultúra kapcsolatát igyek­szik majd szőkébb hazánk­ban még szorosabbá tenni, vállalva a koordináló és segítő szerepet. Munkájuk­hoz az utóbbi időkben ho­zott több párthatározat is sok segítséget nyújt. Ugyancsak aktuális kér­déscsoport foglalkoztatta a műszaki hónap elmúlt he­ti rendezvényét: a téma a környezetvédelem volt. Ar­ról vitatkoztak a részt ve­vő szakemberek, hogy mi­lyen módon és eszközökkel, milyen azonnali beavatko­zással lehet megakadályoz­ni a további romlást. Er­ről volt szó a Hazafias Népfront Heves megyei Bi­zottságának ülésén is, ahol a népfrontmozgalomban rejlő számos és sajátos le­hetőséget ajánlottak fel a környezetvédelem megyei feladatainak segítéséhez. A TANÁCSKOZÁSOK sorába tartozik a Szakszer­vezetek Heves megyei Ta­nácsának múlt heti ülése, amelyen a munkavédelem aktuális kérdéseivel, s a Heves m­egyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának ülése, ahol a decemberi tanács­ülés előkészítésével foglal­koztak. Nem utolsósorban említjük meg azt a tényt, hogy az új ötéves terv elő­készítésének jegyében ta­nácskozott a megyei mű­velődésügyi albizottság, ahol a szakmunkásképzés feltételeinek további javí­tására hívták fel többek között a figyelmet. A HÉTKÖZNAPOK több községben és városban ezen a héten is átváltottak az ünnepbe: folytatódtak me­gyénkben a felszabadulási évforduló rendezvényei. Hétfőn például Hatvanban, szombaton pedig a megye­­székhelyen ünnepeltek a dolgozók, s emlékeztek meg az eltelt harminc esztendő munkás történelméről. A legkisebbekről is volt szó­­ a héten, méghozzá komoly és szép formában. Jóleső érzéssel nyugtázza az ember, ha valamilyen nemes célú felhívás meg­hallgatásra talál. Így volt ez az egri Nagyváradi úti új óvodával, amelynek át­adását nagy méretű társa­dalmi összefogás tette le­hetővé. Érdemes még egy­szer az önmagáért beszélő bizonyítékokat felsorolni: több mint ötven vállalat, üzem, intézmény fogott össze, s adott a célra 4,2 millió forintot, s az idő­sebbek és fiatalok társa­dalmi munkájának az érté­ke is meghaladta az egy­­mi­lló forintot. S VÉGÜL: bizonyára mindenki észrevette, hogy egyre élénkebbek az utcák, egyre több csomagot cipelő ember kerülgeti egymást a boltokban és a járdákon. Igen, ez már a közeledő karácsony előhírnöke. Per­sze sok minden függ a ke­reskedelemtől, s nem utol­sósorban­­ a pénztárcá­tól is... Rátai Gábor Elhunyt Csaló István újságíró Csató István, az Élet és Tudomány főszerkesztő-he­lyettese életének­ 58. évében hosszan tartó betegség után elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Magyar Újságírók Országos Szövetsége Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. ★ Csató István a háború előtt a miskolci Reggeli Hír­lapnál dolgozott. A felszaba­dulás után a Magyar Nap munkatársa volt, majd a Szabad Ifjúság és a Népsza­va rovatvezetőjeként, illetve olvasószerkesztőjeként tevé­kenykedett. Dolgozott a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­ben is. Több tudományos is­meretterjesztő könyve jelent meg és jelenleg is kiadás alatt van egy munkája. Több magas magyar és csehszlo­vák kormánykitüntetés tu­lajdonosa. (MTI) -r

Next