Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

Az ügyészi feladatokról Beszélgetés dr. Mórász Miklóssal Heves megye főügyészével Az ügyészi munka ta­pasztalatainak értékelése sze­repelt napirenden a megye ügyészeinek nemrégiben le­zajlott munkaértekezletén, ahol meghatározták a to­vábbi feladatokat is. E kér­désekkel kerestük fel dr. Mór­ász Miklóst, Heves me­gye főügyészét. — Bevezetésként: melyek a bűnözés főbb jellemzői a megyében? — A számokat tekintve megállapítható, hogy 1972— 74 között az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma csökkent, tavaly azon­ban — ha nem is nagy­mértékben — már emelke­dett. Elsősorban a közbiz­tonság, a társadalmi és a személyi tulajdon ellen elkö­vetett bűnesetek okoznak gondot. Az igazságszolgálta­tás, a népgazdaság, a család és a nemi erkölcs elleni cse­lekmények száma viszont csökkent. Az ismertté vált bűncselekmények 53 százalé­kát a vagyon elleni, 19 szá­zalékát a közlekedéssel kap­csolatos, 11 százalékát pedig az élet és testi épség elleni bűncselekmények adják. Meg kell említenem, hogy az erő­szakos, garázda jellegű bű­nözés 1974-hez képest emel­kedett, hozzáteszem azt is, hogy az elkövetett bűncse­lekmények túlnyomórészt al­kalomszerűek; Heves me­gyében szervezett bűnözés nincs. — Az utóbbi időben elég gyakran hallunk a tulajdon elleni bűncselekményekről. — Említettem, hogy elsők között szerepelnek számsze­rűségükben a társadalmi és a személyi tulajdon ellen el­követett bűnesetek. Ezek nyomozása a rendőrség és az ügyészség számára a legne­hezebb feladat. Legtöbbször bonyolult, szerteágazó ügyek, amelyekben közgazdasági, pénzügyi szakismereteket is kívánó bizonyítási anyag­ összegyűjtésére van szükség. A szakismeret tehát nagyon fontos a bűnüldöző szervek­­­nél; a bevont szakértők te­vékenysége ugyanis gyakran az eljárások elhúzódását okozza. — Szó esett az ismertté vált bűncselekményekről, il­letve elkövetőkről. A kérdés önkéntelenül is kívánkozik ide: sok az ismeretlen el­követő? — Sajnos, igen. Például 1975-ben a felderítetlenül maradt elkövetők száma megközelítette a negyven százalékot. Az eredményte­lenség sérti azt a jogpoliti­kai elvet, mely szerint min­den bűncselekményt fel kell deríteni és a tetteseket fele­lősségre vonni. Büntető eljárásunkban vi­szonylag új az úgynevezett előállítás intézménye. Ered­ményesnek tarthatjuk? — A bíróság elé állítás (a köznyelvben gyorsított eljá­rásként is ismerik) korszerű módszer, kár, hogy a benne levő lehetőségeket sem a rendőri, sem az ügyészi szer­vek nem használják ki kel­lően. A bíróság elé állított személyek száma évről évre csökken. 1973-ban például 79-et, tavaly pedig már csak 17 személyt állítottunk bíró­ság elé, annak ellenére, hogy az új büntető eljárás az elő­állításra engedélyezett há­rom napot hat napra emelte fel. Szerintem ez a helyzet tarthatatlan, mert az előál­lítás jogintézménye igen ha­tásos eszköz a bűnüldözés­ben, főleg a közrend és a közbiztonság megsértőivel szemben. A vétségi eljárás bevezetése már sikeresebb volt, hiszen egyszerűsítette a nyomozást, gyorsította az el­járást. A rendőrség évről év­re jobban kihasználja ezt a lehetőséget: 1975-ben példá­ul a több mint kétezer be­fejezett nyomozás 58 száza­lékában már a vétségi eljá­rás szabályai szerint dolgoz­tak. — A fiatalkorúak sok gondot okoztak? — Két éve 178, tavaly pe­dig 190 ügy­­ érkezett­,a fiatal­korúak ügyészéhez: az emel­kedés kilencszázalékos, de hozzáteszem, hogy az emel­kedés az úgynevezett vegyes bűnügyek számával áll ös­­­szefüggésben. A fiatalkorúak által elkövetett bűncselek­mények jelentős hányada vagyon ellen irányult. Bár az okozott kár nem jelen­tős, az a tény, hogy a lo­pások túlnyomó részét betö­réssel követik el, fokozott veszélyességre utal. A fiatal­korúak ügyeire jellemző a csoportos elkövetés. Fertő­­zöttség tekintetében első he­lyen továbbra is a hevesi járás, illetve Gyöngyös és Eger áll. — Befejezésül kérünk né­hány szót az ügyészi felada­tokról. — Kiemelt feladat, mely a XI. kongresszus határozatai­ból is adódik, a társadalmi viszonyok fejlődésének útjá­ban álló káros jelenségek felszámolása. Következetesen fel kell lépnünk a társadal­mi tulajdon védelmét, a népgazdaság rendjét sértő, a spekulációs és hasonló bűn­­cselekmények ellen. Szük­séges a társadalmi tulajdont károsító bűnesetek és azok elkövetőinek gyors felderíté­se, a felelősségre vonása. A jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló elnöki tanácsi határozat rendelke­zéseinek gyakorlati megva­lósítása érdekében határo­zottabban fel kell lépnünk azokkal szemben, akik sze­mélyek elleni, társadalmi tu­lajdont károsító, vagy a gaz­dálkodás rendjét sértő, illet­ve erőszakos, garázda bűn­­cselekményeket követnek el. A nyomozás feletti felügye­let szempontjából említem, hogy például a kiemelt sú­lyú, a közvéleményt, a hír­közlő szerveket és a közéleti fórumokat is foglalkoztató ügyekben az ügyészeknek az esemény megtörténte , Után nyomban intézkedniük kell. Összefoglalva: az ügyészi munka sokrétűségével, a le­hetőségek még jobb kihasz­nálásával igyekszünk a jövő­ben ellátni azt a feladatot, amelyet a társadalom ránk bízott. Kátai Gábor Megyénk terme Aszövetkezete­ meJn 1975. évi mérlege Lezárult a legsikeresebb silus tanácskozást a­z ESZOV küldöttközgyűlése Szerdán délelőtt Egerben, az SZMT-székház tanácster­mében tartotta küldöttköz­gyűlését a Heves megyei Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetek Területi Szövet­sége. A küldötteket és a meg­hívottakat Tóth Mihály, a szövetség elnöke köszöntötte, majd az írásban kiküldött előterjesztések közül a me­gye termelőszövetkezeteinek 1975. évi gazdálkodásáról, va­lamint az ez évi feladatokról készült jelentéshez Fark­asdi Gyula, a szövetség titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Mind az előterjesztésből, mind a szóbeli kiegészítésből kitűnt, hogy megyénk mező­­gazdasága a múlt évben is jelentősen továbbfejlődött. Lezárult egy ötéves tervcik­lus, amely a legsikeresebb periódusa volt a termelőszö­vetkezeti mozgalomnak. Ugyanakkor természetszerű­en az erőteljes fejlődés fel­színre hozott jó néhány gon­dot, problémát is. A múlt évi gazdálkodás egyik fő jellemzője, hogy me­gyénk termelőszövetkezetei­ben 9,5 százalékkal növeke­dett a termelési érték, s így a közös gazdaságaink által létrehozott teljes termelési érték meghaladta a három­­milliárd forintot. Mérsékelt — 3,6 százalékkal — nőtt az árbevétel is, valamint igen pozitív jelenség, hogy az alaptevékenység termelése növekedett nagyobb arány­ban Egyidejűleg viszont 4,1 százalékkal­ csökkent a szö­vetkezeti bruttó jövedelem, amely a mérleg szerinti nye­reségnek, mint a gazdálko­dás legáltalánosabb mutató­jának 27,8 százalékos csök­kenéséből, valamint a költ­ségként elszámolt munkadíj­nak a 14 százalékos növeke­déséből adódott. A napirend fölött élénk vita keletkezett. A hozzá­szólók főként az ez évi fel­adatokról, az új, illetve mó­dosított közgazdasági sza­bályozók alkalmazása során máris felmerülő gondokról szóltak leginkább. Felmerült például, hogy a jövőben a termelőszövetkezetek nem, vagy igen korlátozott mér­tékben tudnak anyagi segít­séget, ingyenes fuvarokat biztosítani a helyi társadal­­mi, sport- és kulturális szer­veknek, mivel az új rendel­kezések szerint az ilyen se­gítség után is adót kell fizet­ni. A felszólalók másik ré­sze arról beszélt, hogy még mindig aggasztó az alkatrész­­hiány, Mezőtárkányban pél­dául előfordult, hogy egy erőgép két és fél éves „élet­korából” több mint 10 hóna­pot állt az alkatrészhiány miatt. A hozzászólásokra vála­szolva Farkasdi Gyula el­­mondotta, hogy a felvetett problémákat továbbítják az illetékes párt- és állami szer­vekhez, s egyben kérte is a küldötteket, hogy azokat, amelyek a fejlődést, az előbbre lépést gátolják, a jö­vőben is hasonló aktivitással és bátran juttassák el a te­rületi szövetséghez. Végezetül a küldöttközgyű­lés jóváhagyta a területi szö­vetség, valamint a revizori iroda ez évi munkaprogram­ját és működési költségveté­­sét. (faludi) Öt év alatt 50 százalékkal növekszik a növényvédő szerek felhasználása A tavaszi idő beálltával országszerte megkezdődtek a növényvédelmi munkák. A termelők idén a tavalyinál hat százalékkal több, össze­sen 6,2 milliárd forint ér­tékű növényvédő szert hasz­nálhatnak fel. Az ötödik ötéves terv kö­vetkező éveiben még gyor­sabb lesz a fejlődés, a me­zőgazdasági termelésben to­vább nő a növényvédelem szerepe. Nemcsak azért, mert lényegesen kiterjed a meg­óvott terület nagysága, ha­nem azért is, mert a ké­miai védekezés a különféle mezőgazdasági technológiák egyenrangú társává válik, minden eddiginél szorosab­ban hozzátartozik majd a növénytermesztés alapvető műveleteihez. A tervidőszakban mintegy 50 százalékkal fokozódik a növényvédőszer-felhaszná­­lás. 1980-ban a mezőgazda­­sági terület 80 százalékán már összetett, komplex vé­dekezésre kerül sor, s az 1975. évi 9—10 millió hek­tárról 13—14 millió hektár­ra növekszik a kémiailag kezelt terület. A növényvédőszer-felhasz­­nálást elsősorban a hazai ipar termelésére alapozhatja a mezőgazdaság. A belföldi felhasználásra gyártott vegy­szermennyiséget az ipar az elkövetkező öt évben hozzá­vetőleg megkétszerezi. Külföldről a korábbi évek­hez képest valamivel keve­sebb kemikáliát hoznak be, az import azonban még így is számottevő lesz. 1976. január 1-től a nö­vényvédő szerek ára átlago­san 10 százalékkal, a gyom­­­irtóké pedig 15­­ százalékkal növekedett. Az átlagon belül azonban eléggé nagyok a különbségek — egyes készít­mények ára csak mérsékel­ten emelkedett — s ez szük­ségessé teszi, hogy a gazda­ságok a jövőben úgy vá­lasszák meg a növényvédő technológiát, hogy az a le­hető leggazdaságosabb le­gyen. A növényvédő szerek takarékos, hatékony felhasz­nálása érdekében 1976-ban a növényvédelmi előrejelző szolgálat működését kiter­jesztették. Az így kapott adatokat a termelők jól hasznosíthatják a napi mun­kában, nem lesz szükség arra, hogy a termelés biz­tonsága érdekében esetleg a kívánatosnál több vegyi anyagot alkalmazzanak, vagy hogy a szükségesnél többször permetezzenek. (MTI) ki eze» méhész és a szelídített méhek Pálé, Kishomok, Koözás­­part. Tanyai iskolák gyer­mekzsivajjal és méhzümmö­­géssel. Mindig csodáltam ta­nító nagybátyámat, aki nem­csak névkülönlegességeket ragasztott a família újon­nan érkező tagjaira, hanem ismerte a hazánkban föllel­hető lepkéket, rovarokat, lepréselte virágainkat, s kü­lönleges tennivalói közé tar­tozott a méhészkedés. Máig megborzongok, ha magam elé idézem, midőn egy szál fekete gatyában, pa­puccsal a lábán, ott téblá­­bolt a kasok között, s a mé­hecskék felhőként körülraj­­zották. De arra nem emlék­szem, hogy valaha is meg­csípték. — Úgy, úgy! — bólogat Málnás Pista bácsi, a leg­idősebb hatvani méhészek egyike. — Aki nem csap­kod, n­em ugrál, azt sose tá­madja meg a bogár. Egyéb­ként én ugyanúgy tartottam annak idején tőlük. Baranyi Jóskának, gyerekkori cim­borám édesapjának volt mé­hese. S hogy rákaptam, bo­londja lettem, talán neki köszönhető. Mert néhány heti ismeretség után már kí­sértem az öreget vándorlá­saira. Kókára, Lakitelekre, amelyek akácosaiba mai na­pig »Hérunk! Első díj Málnás István cso ki, tíz esztendeje nyugdíjba­n null a vasúttól. De ahogy, szorgalmi idejében kedveli a méheket, ez a ragaszko­dás azóta növekedett. S nemcsak a szenvedély, ha­nem a méhcsaládok száma is.­ Tabán utcai házuk luga­sában ma már hatvan kap­tár sorakozik. S várják a bennük szunnyadó bogarak, bábok a melegedő tavaszt, az első vándorutakat. Március végén a Csány környéki füzesek juttatják nektárhoz a fejletlen csalá­dokat. Április derekán a Hatvannal szomszédos Túra repcetábláin szedik meg job­ban magukat. S mire a bá­nyató melletti akácos szélé­re ér velük a gazda, meg­ejtheti az első pergetést. Ekkor már júniust írunk, s egy-egy kaptárból 25—30 ki­logramm méz kerülkezik. Lehetne több is, de hagyni kell a keretekben, hogy a fiasítás zavartalanul foly­hasson. — Na, ezzel nincs még vége a vándorlásnak! Követ­kezik Salgótarján, Mátra­­szele, Egyházasgergely, ké­sőbb pedig Somoskőújfalu, ahol legutoljára virágzik el az akác — jegyzi meg Pis­ta bácsi. — Ekkorára kaptá­­ranként 100—110 kilogramm méznek kell kitelnie. S nem akármilyennek! Nekem ez legalább olyan fontos, mint a mennyiség, így aztán ta­valy ősszel, az Országos Mezőgazdasági Kiállításon, si­került elcsípnem az első dí­jat... Hasznos melléktermékek A Hungaror­ektor Keres­kedelmi Vállalat tavaly még 21 forintért vette át a méz kilogrammját, 25 forintot fi­­etett fuvartérítésként Az sén már 26 forint az el­vámolási ár, s jól kezelt, zietes, illatos mézet min­den mennyiségben megvásá­rol a cég. Hogy hová kerül a köz­ponti telepen összegyűjtött, nagyon egészséges, tápláló édesség? Egy része a hazai forga­lomba, a többi pedig dol­lárrá, valutává változik. A Szovjetunió maga is nagy méztermelő ország! Van pia­ca, viszont a magyar ter­méknek a Német Szövetsé­gi Köztársaságban, Angliá­ban, Franciaországban és újabban Japánban. Ez a szi­getország szinte minden mé­zet átvenne tőlünk. Nép­­gazdasági érdek tehát, hogy méhészutánpótlást neveljünk iskoláinkban, s teljességgel hasznosítsuk mintegy 270 ezer hektárnyi akácosunkat. Jelenleg ennek csupán egy­­tizedére terjed ki a méhé­szek vándordíja, a méhcsa­ládok szorgos gyűjtögető munkája. — Aztán arról se feled­kezzünk meg, hogy a méhek n­em csupán mézzel fizetnek a gondosságért — mondja hévvel, átéléssel Pista bá­csi. — Ha pálcául a nagy­­bocor­ádi kantárak rcpn­yílá­­sához leszed­ő rácsot szere­lünk, az lehúzza a méhek lábára tapadt virágport, ami­nek kilójáért 70 forintot fi­zetnek, s gyógyszeralap­anyagként hasznosítják. Ott van továbbá a méhszurok, amit a kis gyűjtögetők ma­gukból termelnek, s ragasz­tásra használnak. A kere­tekről, kijáró nyílásokról ezt is érdemes rendszeresen le­kaparni, mert 300 forintért veszik meg kilogrammon­­ként. Aki pedig átállítja csa­ládjait anyabölcső-termesz­­tésre, jól fizető pempőhöz jut! Moszkva és egy újítás Hatvanban és környékén mintegy kétszázra tehető a szakcsoportba tömörült, na­gyobb méztermeléssel foglal­kozó méhészek száma. Kö­zülük Málnás István már csak azért is kitűnik, mert nyugdíjas kora­ ellené­re nem szűnik szakmai tudását gya­rapítani. Pár esztendeje vé­gezte el például Zalaapáti­­ban a méhészszakiskolát, nem sokkal később pedig hazánk képviselői között ta­láltuk a moszkvai világ­­kongresszuson. — Hát az szenzációs volt — emlékezik az útra. — Különösen amit Poityev aka­démikus folytat. Kivittek bennünket a kísérleti telepé­re, ahol olyan méhcsaládok tenyésztésével foglalkozik, amelyeknek a bogarai nem csípnek. A méh ingerlékeny, kihívásra támad. Poityev most azt a módszert alkal­mazza, hogy a családokból kiszűri a csendesebb­­ termé­szetű egyedeket, s rendre azokat szaporítja. Bizonyos szempontból viszont javunk­ra van a méhek mérge, a méhszúrás. A­ reumatikus betegségben szenvedőknél gyógyító injekcióval ér fel... A kantárak, pergetők, ok­levelek, kitüntetések szemre­vételezése után egy percre kikötünk még Pista bácsi műhelyében. S nem ok nél­kül. Itt látható újítása, a méhrakodó daru, amely­ te­herkocsira szerelve meg­könnyíti a vándorutak leg­nehezebb munkarészletét, a mézzel súlyos kaptárak emelgetését. Hogy lesz-e tö­megki­vitelező? Szeretné. El­sősorban a méhészkedés ter­jedése, n­épszerűsödése mi­att. De azért sem bosszan­kodik, ha nem „harapnak” rá szakmai körökben. ő megtette a magáét. Itt éppen úgy, mint az ál­lamvasutaknál, ahonnan fő­­ellenőrként nyugdíjazták, s becsüléssel emlegetik nevét mindmáig. Mo­dvgy Győző Fejőgép a háztájiban Újhartyánban Assen­bren­­ner Sebestyén tsz tag háztáji tehenészetéhez a nehéz fejé­si munka megkönnyíti fejőgépet vásárolt. (MTI fotó: Fehérváry F­. felvétete — KS) lÉlílf © 1976. április L> csütörtök,

Next