Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
Dönteni felelősséggel ! A VEZETÉSTUDOMÁNY egyszeregyéhez tartozik, hogy lehetőleg mindenről mindig ott döntsenek, ahol az összes szükséges információ, a legtöbb ismeret és tapasztalat rendelkezésre áll. A döntés ugyanis ott lesz a leggyorsabb és tartalmában is a legmegfelelőbb. A túlzottan centralizált irányítású gazdasági, vagy akár közigazgatási egységeknél többnyire éppen abból adódik a legtöbb veszteség, a vezetés, a munka vagy az ügyintézés gyengébb hatásfoka vagy rugalmatlansága, hogy a munkahelyektől — a kereskedelemben az eladó pultjától, a közigazgatásba az előadó asztalától — messzire esik az irányító szervezet csúcsa, ahol a döntéseket hozzák. A végrehajtás és a döntés közé túl sok adminisztrációs, irányítási láncszem épül be, s amíg ezeken az információ oda-vissza végigfut, rengeteg idő telik el. Az ilyen soklépcsős, nagyon központosított szervezetben az alapinformáció eredeti jelentése, lényege is gyakran eltorzul: a különböző érdekek, a lehetséges félreértések miatt. Több, e veszélyekre pontosan felfigyelő párthatározat éppen ezért tartja elsőrendűen fontosnak a bürokrácia csökkentését, a vezetési és irányítási módszerek és szervezetek korszerűsítését. Ezért szerepel változatlanul sok fórumon, fontos feladatként a helyi vezetés önállóságának további fenntartása, a helyi hatáskörök, jogkörök minél szélesebb kibontakoztatása. Kétségkívül, az utóbbi másfél évben, mióta az állami, ágazati fegyelem megszilárdításának feladata fokozottabban előtérbe került, erről a helyi önállóságról mintha kevesebb szó esne. Mintha a nagyobb fegyelem és a hatékony önállóság egymásnak ellentmondanának. Pedig rugalmatlan, értéktelen és vulgarizált fegyelem az, amely azért alakul ki valamelyik vállalatnál, mert az egységek, telephelyek mozgási lehetősége korlátozott. Igaz, a fegyelmezés szempontjából ez egyszerűsíti a dolgot. AZ ÖNÁLLÓSÁG és az ebből eredő felelősség teszi igazán érdekeltté az embereket a jó, s az egyre jobb teljesítmények elérésében. (Egyszerűsítő szemlélet az, amely az érdekeltséget csupán a forintokra vezeti vissza.) Demokratikus fegyelemre van szükség ahhoz, hogy a következő évek gazdasági és társadalmi fejlesztési céljait mindenütt elérhessék. Ez szül kezdeményező kedvet, s egyszersmind teret is a kezdeményezéshez, a munkapadoktól az irányítás legfelsőbb szintjéig, bármelyik vállalatnál, ágazatnál. A vak fegyelem a bürokráciának kedvez, ez pedig csírájában öli meg a vállalkozási ambíciót. A közös, testületi döntés, bármiben és bármelyik fórumon tulajdonképpen az a forma, amely sokban kielégítheti ezt a követelményt. A testületi döntés ugyanis lényegében képes megteremteni azt a feltételt, hogy a megfelelő határozatokhoz szükséges legtöbb ismeret és tapasztalat jelen legyen ott, annál az asztalnál, ahol döntenek. Ehhez az kell, hogy mindig jól és pontosan válogassák meg a meghívottakat: elsősorban a téma határozza meg, kit hívnak meg — ne a protokoll. Sajnos gyakran megesik — épp, mert a protokollszempont kerül előtérbe, hogy egy-egy jó hírű szakembert, vagy tekintélyes vezetőt, sok helyre, mindenhova meghívnak. Nem is képesek jelen lenni mindenütt: helyettest küldenek. Az igazgató a főosztályvezetőt, ő az osztályvezetőt, az osztályvezető a helyettesét, vagy valakit, aki ráér az osztályról. A helyettes nem ritkán fel sem tud készülni az ilyen tárgyalásra. Az előzetes anyagokat esetleg meg sem kapja, vagy későn kapja. Aki sok tárgyalásra hivatalos, különben is egyre nehezebben készül fel, hiszen egyre több „előzetes” anyagot kap, s ezek mély, alapos értékelésére végül is nem marad idő és erő. Nem marad idő utánanézni az esetleg kevésbé érthető, vagy éppen kérdőjeles adatnak, javaslatnak. Tehát a testületi döntés végül is formálissá válhat: nem a testület dönt (az csak ott ül az asztalnál), hanem csupán egy-két ember. Azok, akik felkészültek, vagyis többnyire azok, akik a javaslatot összeállították. Opponensük nem lévén, az előterjesztő 2—3 szakember véleménye lesz a döntő. Ez önmagában még nem baj, ha... ha jó a döntés. A hiba abban van, hogy bár 1—2 ember döntése lem a mérvadó, a felelősség — testületi. A döntés, úgy tetszik demokratikusan születet, hiszen tízen-húszan is hozzászólhattak volna. Ez adja a döntés rangját, hírét... NEM LENNE JÓ belenyugodni ebbe, hogy bárhol, bármilyen alacsonyabb, vagy magasabb irányítási szinten a testületi döntés ekképp váljék formálissá. Hiszen ezek hatásfokának jó szinten tartása az egyik biztosítéka lehet annak, hogy fegyelem, szakszerűség és demokratizmus mindenütt sérthetetlenül és együtt élhessen. Gerencsér Ferenc Hatvan nyitja a cukorszezont O 200 millió forint a megyei gyárak felkészülésére, O Szeptember 1-én főpróba, 8-án üzemkezdet Két szezon között sem szünetel a munka a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani és selypi üzemeiben: a helybeliek mellett tucatnyi más cég — idegen kivitelező — összesen csaknem háromszáz munkás dolgozik az újabb feldolgozási kampányra való felkészülés feladatain. Mint dr. Hangyás Károlytól, a vállalat főmérnökétől tájékozódtunk: az elmúlt hónapokban, együttesen mintegy 200 millió forintot költöttek a megyei cukorgyárakra. A többi között kitisztították a szennyvíztavakat, Hatvanban harmadrészben kicserélték az üzem tetőzetét, átrendezték a gyár „cukoroldalát” s előkészítették a jövőre itt kezdődő nagyobb rekonstrukciót, amelynek során a világon ma a legkorszerűbbnek nevezhető cukorfőző készülékből hatot állítanak majd munkába. Októberre új dobszűrőt várnak az NDK-ból, s hogy még az idén használhassák is: a gyár szocialista brigádjai terven felül vállalták, hogy menet közben — az új kampány más munkái mellett — felszerelik. Selyp már a mostani üzemkezdetre négy cukorfőző készülékkel gyarapodott: három automata centrifugát — finomító gépet — s ugyanennyi nagy teljesítményű hűtő-kavaró berendezést is kapott. A telepen új kondenzátorállomást létesítettek, a gyárban tovább javították a munkakörülményeket, az üzemet külsőségeiben is vonzóbbá tették. A nagykarbantartás, a berendezések korszerűsítése, pótlása, a felkészülés lényegében befejeződött, s így szeptember 1-től Selypen, 2- től pedig Hatvanban is megtarthatják a hagyományos, kétnapos üzemi főpróbát, amelyen a szerelők és építők, valamint elvégzett munkáik vizsgáznak. A főpróbákat rövidesen már az üzemkezdet követi. Szeptember 8-án — országosan — a Hatvani Cukorgyár nyitja az új szezont s másnap Selypen is hozzálátnak az idei répa feldolgozásához. Kiss Gyula főosztályvezetőtől nyert értesülésünk szerint a két gyár hat megye összesen 170 mezőgazdasági üzeméből — a tavaly óta öt százalékkal növelt vetésterületről — 700 ezer tonna körüli cukorrépát vár. A gyárak ellátásához napi 550 vagon termény beszállítására van szükség, s ehhez már biztosították a megfelelő fuvareszközöket, a teherautókat, illetve a vasúti kocsikat. Október 10-ig csak annyi répát vesznek át a gyárak, amennyi a folyamatos feldolgozáshoz szükséges, nagyobb ütemű felvásárlásokra csak ezután, a tartós tárolás megkezdését követően kerül sor. Úgy tervezik, hogy e munkákkal november közepéig végeznek, míg a feldolgozási szezon előreláthatólag 4,5 hónapig tart, valamivel rövidebb ideig, mint tavaly. Az új kampányban — csúcsidőben — mintegy két és fél ezren dolgoznak majd, ötödrészben megint nyugdíjasok, immár évek óta visszatérő, segítőkész, tapasztalt, idős szakemberek. Rendkívüli építőtáborozás Rendhagyó táborozás kezdődött meg a KISZ-építőtáborokban. A VI. turnusban, augusztus 22-től szeptember 4-ig, segítik a fiatalok a rendkívüli időjárás miatt elhúzódott mezőgazdasági munkákat. A törökbálinti Bagi Ilona gyömülcsszedő táborban például az ország nyolc megyéjéből érkezett fiatalok a Kertészeti Kutató Intézet gyümölcsöséből takarítják be az őszibarackot. (MTI fotó : Friedmann Endre — KS) Bányászok Eger alatt Egyre kevesebb a veszélyes pince Egerben már megszokott látvány az utcákon, épületek tövében elszórtan megtalálható több aknalejáró. A Borsod megyei Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói már négy esztendeje végzik a város alatt húzódó hatalmas pincerendszer feltárását, víztelenítését és eltömítését. Hogyan haladnak jelenleg a munkálatok? — erről érdeklődtünk, s mint megtudtuk, Eger több pontján folyik egyszerre a pincék felkutatása és a veszély elhárítása. A legsürgősebb feladat most a Grónay Sándor utcai épületek biztosítása, hiszen csak ezen a területen 64 föld alatti kamrára bukkantak. A Grónay-tömbbelsőben már befejezték a munkálatokat. Jelenleg az utcában mintegy ötven méteres szakaszon dolgoznak: a kettes, négyes és hatos számú lakóház alatti üregeket tömítik el mészkővel, cementtel és homokkal, amelyet nagy teljesítményű habarcsszivattyúval nyomnak be. A dolgozók elmondták, sok gondot okoz munkájukban az, hogy a pincék két, három szintes mélységben helyezkednek el, egymást keresztezve. Ezzel a munkával a tervek szerint szeptember 15-ig készülnek el, s ezt követően biztosítják majd a tízes és tizenkettes épületet, ahol már megkezdték a pincék víztelenítését, és éjjel, nappal dolgoznak a szivattyúk. Emellett még az ősszel sor kerül a Grónay utca sarkán emelt új lakótömb , amelyet eddig csupán ideiglenesen, cölöpökkel biztosítottak — alatt húzódó pincék feltöltésére is. A Grónay utcai munkálatok befejezése után — előreláthatólag még a tél beállta előtt — az Árpád utcában folytatják tovább az üregek feltárását és eltömítését. Augusztusban megkezdték a munkát a felnémeti templom altti pincék feltöltésén is, s a munkákat ugyancsak e hónap közepére fejezik be. A felnémeti parókia, valamint az orvosi rendelő környékén azonban egyelőre még csak a pincerendszer feltárásánál tartanak. Jelentősebb munkálatokat végeznek még a Beloiannisz utcában, ahol az úttest alatt húzódó kamrákat töltik fel tű_fával és cementtel. Itt próbálták ki az új típusú, még nagyobb teljesítményű habarcs_, illetve betonszivattyút, amelynek segítségével gyorsabbá teszik az üregek eltömítését: hat héttel rövidítik meg egy-egy szakasz munkaidejét, s így a Beloiannisz utcában már szeptember 10-re elkészülnek a munkával. Országos tanácskozás Egerben Az autóbuszgyártás fejlesztési feladatairól két napig tartó országos tanácsokzás kezdődött kedden Egerben, a Technika Házában a magyar autóbuszipar ötödik ötéves tervi fejlesztési feladatairól. A szakértők évenként összegzik tapasztalataikat, tennivalóikat a népgazdaság számára oly fontos iparágban, s a hetedik alkalommal, sorra kerülő konferenciának ezúttal Eger a házigazdája. A Gépipari Tudományos Egyesület központi gépjármű szakosztálya közösen szervezte a tanácskozást a GTE egri szervezetével; a mintegy kétszáz résztvevő — gyártó vállalatok, kutatóintézetek képviselői — két szekcióban vitatják meg a fejlesztés feladatait. Ezekben egyébként két egri gyárnak is fontos szerepe van: az egri Finomszerelvénygyárban készítik az autóbuszok automatikus ajtóműködtető berendezéseit, a Csepel Autógyár egri gyárában pedig hamarosan nagyszabású fejlesztés kezdődik korszerű autóbuszsebességváltó-típusok gyártására. A tanácskozást Demeter Pál, a Csepel Autógyár egri gyárának igazgatója nyitotta meg, ezt követte a vitaindító előadás. Annus Imre, az Autóipari Kutató Intézet igazgatója beszélt az iparág előtt álló ötéves tervi feladatokról. Apci bundások Háromszintes, ízlésesen bepucolt épület, elöl virágok sokasága. — Nemrég van így! A ház 17 esztendeje még malomként szolgált. Később engedtük át a pesti szűcs és ruházati szövetkezetnek, amely négymillió forintot áldozott rá, hogy Apcon sorszerű telepe létesüljön — mondja Pete Pál tanácselnök, aki sokat kilincselt az ügy érdekében. — Persze, a termelés beindítása sem volt zökkenőmentes. Amikor 1969 elején harminc asszony elkezdett dolgozni, jóformán csak szőrme- és bőrhulladékból készített szőnyegtábla került ki a kezük alól, s hat hónapig 4 forint volt az órabérük! Ahogy Kovács Andrásné telepvezető-helyettes informál bennünket, a kezdet nehézségeit átvészelve fokozatosan fejlődött az üzem. Ma már sajátos profilja van. Szőrméből, bőrből készítenek különböző méretű kabátokat, bundákat. Száztízre emelkedett a dolgozók létszáma. S az időközben megszerzett szakmai tudás révén igen rős asszony, heány havi teljesítménybére éri el a háromezer forintot. Itt maradtak-e az úttörők? Szinte valamennyien. Nélkülük talán nem is tudná teljesíteni feladatait a kis üzem. Mert sok ám a havonta előirányzott ezer darab készáru. Különösen ha a külföldi megrendelők kényes ízlését tekinti az ember. Svájci, francia, nyugatnémet üzletkötők rendszeresen járnak a községbe, hogy gyártás közben ellenőrizzék a minőséget, a fazon megkívánt vonalát. Ilyenkor leginkább a csoportvezetők drukkolnak. Jambrik Jánosné, Horváth Józsefné, Gubics Jánosné! Meg aztán Kovács Istvánná a szortírozóban, ahonnan tulajdonképpen elindul minden munkadarab.★ Hallottuk, az eltelt évek során ötvenen szereztek szakmunkás-bizonyítványt. S ahogy közülük kerülnek ki az üzem középkáderei, az ilyen asszonyok állják meg legjobban helyüket a termelésben is. A szűcsrészlegben Szalai Ferencné neve például. fogalom. Nagy Jánosné, Kovács Gáborné a gépészek elejéhez tartozik. Hernádi Jánosné és Szalai Lászlóné pedig az utánpótlás nevelése terén hasznosítja képességét. Mert erről sem feledkezett meg Behringer Ferenc telepvezető, miután sínre rakta a szövetkezet apci fiókját. A vörösmajori szakmunkásképző iskola segíti az ügyet, s jövőre „felszabadul” a fiatalok első tizenöt főnyi csoportja, amelyben Szénási Erzsébet, Rácz Marika, Jóni Ilona, Pazinszky József jeleskedik leginkább. Számítás szerint öt esztendőn belül lesz annyi fiatal szakmunkás, hogy az idősebbek nyugdíjba vonulhatnak minden „üzemzavar” nélkül. A szövetkezet vezetősége azonban nemcsak a szorosan vett termelési feladatokkal törődik. Jó érzékkel nyúl a különböző szociálpolitikai kérdésekhez is! Az egykori malom lakóépületében nagyarányú átalakítás folyik, amelynek befejeztével korszerű öltözője, étterme, fürdője, klubszobája lesz a szinte teljesen nőkből álló munkásgárdának. Az utánpótlás nevelését ugyanekkor jól felszerelt tanműhely segíti. De mindez csak a dolgok egyik oldala. Érdemes szót ejtenünk arról, ahogyan közvetett módon támogatja dolgozóit az üzem! A tavaly felavatott új apci óvoda építéséhez 125 ezer forintot adott a tanácsnak, az iskolai politechnikai műhelynél napközi otthon megteremtésére pedig 200 ezer forintot áldozott. Ilyenformán ma már egyetlen szövetkezeti asszonynak sem jelent gondot, hol helyezze el gyermekét, mialatt bundát, kabátot készít. Közéjük tartozik Balázs Imréné is, akit azért említünk meg külön, mert mindenki nagy szeretettel, figyelemmel veszi körül. Minek tulajdonítsuk a megkülönböztetést? Balázsné ugyan Petőfibányáról jár ide dolgozni, de két esztendeje még Drezdában élt, s Petra Pohlnak hívták. Férjét követte hazánkba, gyermeket szült, asszonytársai pedig azt akarják, hogy jól érezze magát az új környezetben. Ahogy elnéztük kedves mosolyát, igyekvését, úgy tűnt, a gondosság, a figyelem gyümölcsöző! Moldvay Győző Bécsi csirke Atányban Az átányi termelőszövetkezet szerződést kötött a Landesmann osztrák céggel. A szerződés értelmében szeptemberben 16 ezer pár Ross-csirkét szállítanak az osztrákok a Heves megyei községbe, ahol a gondosan előkészített csirkefarmon megkezdik a nagyüzemi tojástermelést. A tojásokat az osztrák cég speciális kamionjai szállítják Bécsbe, ahol keltetőbe kerülnek és a Landesmann-cég árusítja majd a kikelt húshibrid csibéket. Az átányi termelőszövetkezet a leadott tojás darabszáma után kapja részesedését, amely az előzetes kalkulációk szerint évi 10 millió forint. A szerződést ötéves időtartamra kötötték meg.