Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVI. évfolyam, 284- szám áRa: 80 FILLÉR 1976. december 1., szerda Brezsnyev fogadta William Simont Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, kedden a Kremlben fogadta William Simont, az Egyesült Államok pénzügyminiszterét, aki az amerikai—szovjet kereske­delmi és gazdasági tanács ülésére érkezett Moszkvába. A beszélgetés során érin­tették a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereske­delmi és gazdasági kapcsola­tainak helyzetét, valamint a szovjet—amerikai viszony más vonatkozásait. Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta: a Szovjetunió kö­vetkezetesen folytatja azt a politikát, amelynek célja, hogy pozitív irányban, a köl­csönös érdeklődésre számot­­tartó valamennyi területen békés és szilárd alapokon fejlődjenek a két ország kap­csolatai. Megjegyezte, hogy a két ország kereskedelmi­gazdasági kapcsolatainak megfelelő arányokat és szi­lárdságot kell biztosítani a felek teljes egyenjogúsága mellett Ehhez a fejlődéshez adva vannak az objektív le­hetőségek.­ William Simon egyetérté­sét fejezte ki ezzel a megkö­zelítéssel és a maga részéről megjegyezte, hogy az Egye­sült Államok üzleti körei gyakorlati érdeklődést tanú­sítanak a Szovjetunióval való kölcsönösen előnyös kereske­delmi és gazdasági együtt­működés fejlesztése iránt. Baráti, tárgyszerű légkör­­ jellemezte a beszélgetést Libanoni béketerv Bejrúti megfigyelők felté­telezik, hogy hamarosan si­kerül felszámolni a libanoni béketerv végrehaj­tásának két fő akadályát Az egyik az ország déli részét fenyegető izraeli veszély, a másik a polgárháborúban részt vett felek némelyikének szembe­­helyezkedése a kairói csúcs­­találkozónak azzal a dönté­sével, hogy mindenkinek be kell szolgáltatni a nehéz­­fegyvereket Az AFP keddi helyszíni tudósítása szerint úgy tűnik, hogy Elias­z Szár­­kisz libanoni államfő és George Lane amerikai ügy­­vivő hétfői megbeszélése nyomán kezd rendeződni az arab biztonsági erők Dél- Libanonba való bevonulásá­nak kérdése is. Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését december 1-re összehívták. A Politikai Bizottság időszerű nemzetközi kérdések és az 1977. évi terv és állami költségvetés irányelveinek megvitatását, valamint az egyéb soron levő kérdések tárgyalását javasolja a Központi Bizottságnak. (MTI) Mi lesz a békefenntartó erőkkel...? A Biztonsági Tanács az utolsó pillanatban — ked­den­ (november 30-án) késő este — döntött a Golan­­fennsíkon állomásozó ENSZ- békefenntartó erők ugyan­csak kedden lejáró mandá­tumának meghosszabbításá­ról. Ismeretes, hogy koráb­ban mind Szíria, mind pedig Izrael kérték a világszerve­zetet, toldja meg újabb hat hónappal a tűzszüneti vona­laik közötti ütközőövezetben állomásozó összesen 1500 fő­nyi egység megbízatását. A Biztonsági Tanácsnak ere­detileg már hétfőn döntenie kellett volna az ügyben, a testület tagjai azonban még folytatták nem hivatalos ta­nácskozásaikat. Sajtótájékoztató a közművelődési törvény végrehajtásáról Kedden délelőtt a Parla­mentben dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter sajtótá­jékoztatót tartott a közmű­velődési törvény végrehajtá­sával kapcsolatos feladatok­ról. A tájékoztatón szép számmal jelentek meg a ha­zánkban akkreditált külföldi újságírók is.­ Dr. Pozsgay Imre ismertet­te a közművelődési törvény alapelveit, a közművelődési intézményre váró feladato­kat. Hangsúlyozta, hogy az ágazati irányításnak milyen nagy szerepe van a törvény v^r­eh­ajtásában, és kiemelte annak fontosságát, hogy a közművelődési szerveknek együtt kell működniük a he­lyi tanácsokkal, a társadalmi és tömegszervezetekkel. " Dr. Pozsgay Imre szólt arról, hogy tervezik a hiva­tásos népművelők bérének emelését az V. ötéves terv időszakában. Az újságírók kérdéseire válaszolva kiemelte: a köz­­művelődésben fontos szerepet tölt be az amatőr művészeti mozgalom. Fontos feladat a munkás­­művelődés megteremtése, a szocialista brigádok tevé­kenységének tartalmasabbá tétele — hangoztatta a to­vábbiakban. Ebből jelentős részt vállalnak a szakszerve­zetek, amelyek azonban be­kapcsolódhatnak a lakóterü­leti kulturális tevékenység­be is. A szakszervezetek és a KISZ érdekképviseletének a kulturális életben is tükrö­ződnie kell. A szocialista országok in­tegrálódási folyamatában a szellemi élet munkásai aktí­van vesznek részt- örvende­tes jelenség, hogy mind több kulturális, tudományos egyezményt írnak alá a szak­emberek cseréjéről, más or­szág kultúrájának megisme­réséről. , Indiába utazik Losonczi Pál loosonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Shri Fak­hruddin Al Ahmed-nak, In­dia elnökének meghívására 1970 december első fe­lében hivatalos látogatásra Indiába utazik. (MTI) Az Izvesztyija vezércikke A bukaresti értekezlet eredményeiről Az Izvesztyija keddi vezér­cikkében a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanács­kozó Testülete bukaresti ér­tekezletének eredményeit ér­tékelve rámutat: Az értekezlet eredményei­nek kiemelkedő jelentősége van a szocialista közösség összeforrottságának további erősítése, a nemzetközi szín­téren kifejtett tevékenységük összehangolása szempontjá­ból. Az értekezlet eredmé­nyei elősegítik majd a világ­szocializmus pozícióinak to­vábbi erősödését, valamen­­­­nyi ország és minden nép békés jövőjének biztosítá­sát A hidegháború visszatéré­sének hívei nem nyughat­nak. A legkülönbözőbb aka­dályokat támasztják az eny­hülési folyamat, Európa és a világ békéje megszilárdítá­sának útjába, gyanakvással, bizalmatlansággal, félelem­­­­mel próbálják mérgezni a nemzetközi légkört A reak­ció, a militarizmus és a re­­vansizmus erői konfliktus­helyzetek kialakításán mes­terkednek, szítják a fegyver­kezési hajszát A valóság ismét és ismét igazolja, hogy korunkban­­ a béke­ és az európai biztonság elválaszthatatlanok egymás­tól, az enyhülés politikájá­nak nincs ésszerű alternatí­vája. Erre a politikára tár­sadalmi rendszerétől függet­lenül feltétlenül szüksége van valamennyi államnak. A bukaresti értekezlet résztvevői kifejezték azt az eltökélt szándékukat, hogy folytatják és kiszélesítik ha­tékony együttműködésüket az európai és az egyetemes bé­ke megszilárdítása­ érdeké­ben- Ezt szolgálja egyebek között az a határozat, hogy megalakítják a Varsói Szer­ződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének külügyminiszteri bizottsá­gát és egyesített titkárságát — mutat rá az Izvesztyija. ENSZ-főtitkárválasztás Luis Echeverria mexikói elnök, akinek hivatali ideje szerdán jár le, hétfőn levél­ben közölte a Biztonsági Ta­nács soros elnökével, hogy jelölteti magát az ENSZ-fő­­titkári tisztségre. A jelenlegi főtitkár, Kurt Waldheim ötéves megbízatá­sa december 31-ig szól. Waldheim már közölte, hogy ismét jelölteti magát A Biz­tonsági Tanács pénteken ül össze, hogy a közgyűlésnek megválasztásra ajánljon egy­­ főtitkárjelöltet. Hamilton Shirley Amera­­szinghé, a közgyűlés Sri Lan­kad elnöke a múlt héten ki­jelentette: kész elvállalni a főtitkári posztot amennyiben a Bizonsági Tanács nem tud dönteni más jelölt mellett, és egyhangúlag elfogadja őt. Jöh­et a következő? Az orvos hátradőlt a székén. Néhány mély lélegzettel nyugalmat parancsolt magára. A következő beteg semmit sem vehet észre rajta. Az asszisztensnő — tapasztalt ember — felmérte a helyzetet és szándékolt lassúsággal ren­dezgette a műszereket, dobozokat. — Folytassuk! — szólalt meg az orvos, és mire a bellií­vott beteg leült, a fehér íróasztal melletti székre, már mo­solygott. Nyoma sem maradt arcán az előző jelenetnek. Csak az összekapódott gyomra emlékeztette, hogy megint itt­ járt egy azok közül, akik hetenként két-három alkalommal szinte a végsőkig feszítik az idegeit. És mindig ugyanazok. Alázatosan, szinte kéztördelve lépnek­ be a rendelőbe. Elmondják a panaszukat, engedelme­sen nyújtják vizsgálatra a karjukat, mondják a „nagy állá­st”, sóhajtanak, köhögnek, majdhogynem él­vezik az alapos vizs­gálatot. Készséggel adják át a gyógyszerre jogosító —­ többnyire megviselt — rózsaszínű igazolványukat, vagy nagy bűntudat­tal közlik: megint elrámolta valamelyik gyerek, de bizony­­isten megvan­, és a gyereket megveri, amiért elhunyta. ■. A gyógyszerhasználatra vonatkozó orvosi tanácsot még figyelmesen várják: — Ebből a tablettából... — ám a folytatás ptán nem ér­dekli őket. Vége az alázatossággal leplezett jó modornak. Megemelik a hangjukat. Nem kérdeznék, , felelősségre von­nak: — Hát nem­ injekció? Miért nem azt ad nekem? Ezt’ki se veszem, ez nekem nem kell! Injekciót adjon! . ■ • : Ettől ■ a .ponttól, kezdve nincs érv, ami­­ lecsillapíthatná. Minden szó lepereg, mindenre az injekció mind élesebb kö­vetelése a válasz. Mindegy, hogy milyen, csak injekció legyen. — Jogom van hozzá! — felkiáltással és vakolathullató ajtócsapással távozik, van, aki egyenesen az orvost bepana­szolná. A panaszt vizsgálat követi, de arra még nem­ volt példa, hogy a bepanaszolt orvos eljárásában a legkisebb mulasztást derítették volna ki. A vád, hogy ,,csak­” tablettát írt fel, nem volt ok a felelősségre vonásra. A panaszt tevő legfőbb érve pedig, hogy „a sógor injekciót kapott” — eny­hén szólva nélkülözi az orvostudomány mai állása szerint a gyógyszerrendelés szokásos alapját. Mint ahogyan az is, hogy „jogom van hozzá”. Pedig ez igaz. Minden magyar állampolgárnak joga van az ingyenes orvosi ellátásra. Sőt egyeseknek a gyógyszer is ingyenes. A gyógyszer rendelése azonban az orvos dolga. Az orvosé, aki teljes felelősséggel dönt arról, hogy mit rendel, akit esküje kötelez a gyógyításra, aki a törvény előtt felel a tévedéséért, akit semmilyen körülmény nem ment, ha hibá­zott, ha mulasztást követett el. Az orvosé, akinek össz­eszorított fogakkal kell nyugalmat parancsolnia magára, akkor is, ha a sógorra hivatkozó, ajtót csapkodó, teli szájjal fogait üvöltő pácienséről tudja, hogy nem fogja kiváltani a felírt tablettát, és két vagy három nap múlva minden kezdődik vele — vagy a hozzá hasonló­val — élőb­ől. A következő beteg ugyanis semmiről nem tehet, teljes bizalommal jött a rendelőbe, amit tovább kell táplálni benne, mosolyogva, jó szóval, türelemmel. A törvény jogot biztosít, de nem ír elő kötelességet. Nem mondja — hiszen nem is teheti —, hogy minden magyar ál­lampolgárnak kötelessége az orvos utasításának betartása, így egyebek­ között a gyógyszer kiváltása és előírás szerinti alkalmazása. Az sincs benne — de miért is lenne —, hogy miként kell az orvosi rendelőben viselkedni. Ez utóbbit­ más normák szabályozzák. A tanúk hamar elfelejtik az ilyen esetet. Különben­ is­­­ betegek. Senki nem vetheti a szemükre, hogy csak­ a saját bajukkal vannak elfoglalva. Riadtan pislognak, amíg a váróból kimegy a nagy hangú, az „erős ember”, akinek sem­mi baja nem lehet mások zaklatásáért — még akkor sem, ha valóban panaszt tesz. Mert mi történik? A vizsgálatra for­dított­—­ jobb sorsra érdemes — idő elvész, volt, aki feles­legesen dolgozott volt, akit feleslegesen zaklattak, őt pedig értesítik az eredményről. Legközelebb ismét megjelenik a rendelőben és kezdődik elölről... Mert joga van... Joga van? I. L Koszorúzási ünnepség Eger felszabadulásának évfordulóján A városi tanács vezetői elhelyezik a koszorút az emlékmű talapzatánál. Eger felszabadu­lási évfordulóját köszöntő eseményekről a lap 3. oldalán számolunk be. v CFot­ó: Szántó György)

Next