Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
r VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 26. szám óRA: 80 FILLLÉR 1977. február 1., kedd Megkezdődtek Paja Frigyes és Milos Minies tárgyalásai Hétfő délután Budapestre érkezett Milos Minies, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz Magyarországon. A Ferihegyi repülőtéren a jugoszláv, vendég és kísérete fogadására megjelent Puja Frigyes, Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, valamint a Külügyminisztérium , több vezető munkatársa. Jelen volt dr. Vitomir Gasparovics, a JSZSZK budapesti nagykövete. Hétfő délután a Külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—jugoszláv hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyalócsoport vezetője Puja Frigyes külügyminiszter. A jugoszláv tárgyalócsoportot Mike Minics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter vezeti. Magyar részről a tárgyalásokon részt vett Roska István külügyminiszter-helyettes, Tóth Elek, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, Halász József, hazánk belgrádi nagykövete, dr. Petrán János és Zegnál János külügyminisztériumi főosztályvezetők. Jugoszláv részről jelen volt a tárgyalásokon dr. Vitomir Gasparovics, a JSZSZK budapesti nagykövete, Miodrag Krdzsics külügyminisztériumi főosztályvezető, Slavko Lukovics, a külügyminiszter kabinetfőnöke és Milenko Nebrigics, a jugoszláv külügyminisztérium magyar referense. Jobbról a második Puja Frigyes külügyminiszter, a magyar küldöttség vezetője és balról a második Milos Minies, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter, a jugoszláv szövetségi delegáció vezetője. (Népújság telefotó — MTI — Tóth István felvétele — KS) Munkafelajánlások a tsz-ekben Ülésezett a TOT elnöksége Hétfőn a TOT elnöksége ülést tartott. Megtárgyalta a mezőgazdasági szövetkezetek elmúlt évi gazdálkodásának tapasztalatait és az idei feladatokat. Mint megállapították, bár az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit összegező zárszámadó közgyűlések még ezekben a hetekben zajlanak országszerte, az előzetes adatokból már levonhatók a főbb következtetések. Az elnökség leszögezte: a szövetkezetek az elmúlt évben fegyelmezett munkával jelentős erőfeszítéseket tettek a tervcélok teljesítésére, és az ez évi feladatok megoldásához szükséges megfelelő felkészülésre, összesen 14,5 milliárd forintot az előző évinél kétmilliárddal többet fordítottak beruházásokra, ebből 8,2 milliárd forint jutott a gépesítés korszerűsítésére. Az ágazatok elmúlt évi eredményeit vizsgálva az elnökség megállapította: kedvezően értékelhető a közös gazdaságok állattenyésztésének fejlődése. Állati termékekből a tervezettnél is nagyobb mértékben, mintegy 6,3 százalékkal növelték az üzemek termelésüket 1976- ban. A növénytermesztésben azonban — főként a zöldség- és gyümölcstermelésben — a szélsőséges időjárás káros hatásai miatt lemaradás mutatkozott. Az 1977-ben — az előző évhez képest változatlan áron számítva — 8,7 százalékkal magasabb termelés elérése a mezőgazdasági szövetkezetek feladata. A háztáji gazdaságok termelését 7,4 százalékkal kell emelni. Ezzel összefüggésben az elnökség tudomásul vette a mezőgazdasági szövetkezetek munkafelajánlásairól szóló tájékoztatást. A hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet szocialista brigádjainak kezdeményezésére felhívással fordult a tsz-ekhez és a társulásokban dolgozó brigádokhoz, ágazati és munkakollektívákhoz, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére további felajánlások vállalásával és teljesítésével járuljanak hozzá az 1977-es népgazdasági terv sikeres teljesítéséhez. Parlamenti küldöttségünk Varsóban Apró Antal, az országgyűlés elnöke és az általa vezetett magyar parlamenti küldöttség hétfőn délelőtt Varsóban folytatta hivatalos tárgyalásait Stanislaw Guchaval, a SZEJM elnökével és a lengyel parlament elnökségének tagjaival. Európai semlegesek tanácskozása Hétfőn Belgrádban megkezdték kétnapos tanácskozásukat kilenc európai semleges és el nem kötelezett ország képviselői. Ausztria, Svájc Svédország, Finnország, San Marino, Liechtenstein, Ciprus, Málta és Jugoszlávia külügyminisztériumainak magas rangú tisztségviselői „nem hivatalos, munkajellegű” megbeszélésükön az idén június 15-re kezdődő belgrádi konferencia előkészületeiről folytatnak eszmecserét. Alakuló kongresszus Ho Si Minhvárosban Hétfőn Ho Si Minh-városban ünnepélyes keretek között megnyílt a Vietnami Nemzeti Egységfront alakuló kongresszusa. A napirenden a Vietnami Hazafias Front, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeszerető Erők Szövetsége egyesítésének kérdése szerepelt. A kongresszus munkájában részt vesz Ton Duc Thang, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnöke, Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára és több más párt- és állami vezető is. Miért nem gyártjuk? A rímben szereplő kérdés — Miért nem gyártjuk? — gyakorta felbukkan. Az üzemben, amikor éveken át gyártott terméktől kell búcsúznia a munkásnak, vagy amikor a műszaki áruházban azzal fogadják a vevőt, hogy a keresett alkatrész importáru és pillanatnyilag nincs raktáron. A kérdés mögött — bárhol hangzik is el — nyilvánvalóan egyfajta meggyőződés húzódik. Az tudniillik, hogy a szóban forgó alkatrészt, szerszámot, gépet igenis tudnánk gyártani. Ebből következően elkerülhetnénk a külpiaci beszerzés ilyen vagy olyan nehézségeiből adódó hiányt, vagy a gyártás leállításával járó következményeket, az új termék bevezetéséhez szükséges többletmunkát, vagy a más feladatra történő felkészülés bizonyos buktatóit. Kétségtelen „a gyártsuk tovább”, vagy „mi is gyártsuk” felvetések mellett lehet érveket felsorakoztatni. Főként azt, hogy a gazdaságban felhalmozott szellemi és anyagi energia objektíve valóban lehetővé tenné sok, egyébként importált termék — alkatrész, gép, berendezés — gyártását. A lehetőség emlegetése kétségkívül hatásos érv, valójában azonban vajmi kevés alapot ad az eligazító válaszhoz. A gyártsuk, vagy ne gyártsuk, , illetve a mit gyártsunk kérdésére végül is csak sokoldalú vizsgálódás eredménye alapján, a hatékonyság mércéjével mérve lehet megnyugtató, cselekvés alapját szolgáló választ adni. Azt kell gyártanunk, amit a leggazdaságosabban, a legversenyképesebben tudunk produkálni. S ha a kérdést erről az oldalról közelítjük meg, nyilvánvalóvá válik, hogy a mindent gyártás — az egyre sokrétűbbé, differenciáltabbá váló hazai szükségletek, hazai termelésből való teljes fedezésének szorgalmazása — sokkal inkább fékezője mint lendítője a gazdaság fejlődésének. A mindent gyártás egyenlő anyagi és szellemi energiánk, kapacitásunk szétforgácsolásával, fékezője a nemzetközi munkamegosztásból fakadó előnyök kihasználásának. Az erők koncentrálása viszont — a gyártás, a fejlesztés tekintetében egyaránt — önmagában is a termelés, gazdaságosabbá s ezzel párhuzamosan versenyképesebbé tételét szolgálja. A szocialista országok között kialakult, a KGST keretében fejlődő integráció egyik fő forrása a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek kihasználásának. Az elfogadott szakosodási megállapodások lehetővé tették, hogy az egyes tagállamok a kedvező feltételek mellett gyártott termékeikből fokozzák, a kevésbé gazdaságosan előállítottakból pedig csökkentsék, megszüntessék a termelést. Az export fokozásával a kis belső piaccal rendelkező országok is nagy gyártási szériákat, s ezzel még gazdaságosabb termelést érhetnek el. A KGST tagországai között létrejött szakosítás és szakosodás pozitív eredményeit egész sor konkrét példa igazolja. A KGST gépipari bizottsága és a KGST-tagállamok évekkel ezelőtt ajánlásokat dolgoztak ki például a gördülőcsapágyak termelésére, exportjára, importjára. Ennek megvalósítása lehetővé tette, hogy a KGST-tagállamokban csökkent a gördülőcsapágyak gyártásában a párhuzamosság. A szakosodás alapján például hazánk egyes típusokból leállította, más, gazdaságosan gyártott típusokból pedig erőteljesen bővítette a termelést. Az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikai koncepció — a korábbi gyakorlat folytatásaként — a szelektív fejlesztés mellett foglalt állást. Erőforrásaink a jövőben is csak korlátozott mértékben bővülnek. Fokozottan szükség van tehát arra, hogy eszközeinket a leghatékonyabban használjuk fel. Azokra a termelési ágakra, gyártmányokra kell koncentrálnunk anyagi és szßhetíH erőforrásainkat, amelyek a leggazdaságosabbak és elősegítik az exportképes termékek körének bővítését . Az említett elvek érvényesítése óhatatlanul magával hozza, hogy egyes ágazatokban lassabban, másutt dinamikusabban nő a termelés, s azt is, hogy több — mindenekelőtt a gazdaságtalan, vagy kevésbé gazdaságos — termék gyártása megszűnik. Helyenként ez a váltás konfliktusokkal jár, gondokat is okoz. Az új termék új munkafogásokat igényel, a rutin helyett koncentrált figyelmet. Ám soksok példa bizonyítja, hogy a többletráfordítás megtérül, a kevesebbel többre jutunk. KARVALICS LÁSZLÓ Épül az új kórház Az ünnepélyes alapkőletételt 1975. novemberében rendezték. Ezt követően a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói hozzáfogtak a négyszáztíz ágyas új egri kórház építéséhez. Meddig jutottak, hol tartanak most, miként lehetne gyorsítani a munkálatokat? Ezekre a kérdésekre kap választ az olvasó a lapunk 3. oldalán található tudósításban, Áradt a Tárná Vasárnap virradóan újabb negyven centimétert áradt a Bodrog, s vízszintje Felsőbereckinél elérte az 530 centimétert. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság mintegy félszáz dolgozója tartott vasárnap elsőfokú árvízvédelmi készültséget az országhatár és Sárospatak közötti szakaszon. A Mátrában hullott eső nyomán emelkedett a Tárna vízszintje is, ahol vasárnaptól szintén elsőfokú készültséget tartanak. A Tiszán levonuló több mint három méter magas árhullám megmozgatta a folyót Tokajtól Zemplénagárdig borító összefüggő jégtakarót, Vásárosnamény térségében zajlik a folyó. Az Észak-magyarországi Vízügyi Tagzgatóság Tiszalöknél állomásozó jégtörő flottillája vasárnapra virradóan Tokaj alá érkezett s megkezdte az összefüggő jégmezőben „folyosó” nyitását, hogy a felső szakaszon összetorlódott jégtáblákat ezen át leúsztathassák. A mintegy harminc kilométernyire tervezett folyosótól az öt jégtörő hajó vasárnap mintegy tízkilométernyit vágott ki.