Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

világ PRoLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK 1 XXVIII. évfolyam, 101. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA­ÁRA: 1.— FORINT 1977. május 1., vasárnap N­yolcvanhetedszer ünnepli meg eb­ben az esztendőben a nemzetközi munkásosztály, a haladó emberiség május elsejét, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét, a munka ünnepét. Május elsejé­nek zászlaja a múlt század második felében a kenyérért, a munkáért, a nyolcórás mun­kanapért lobbant a magasba. Az első zászlóbontástól eddig eltelt évek során voltak olyan májusi ünnepek, amikor az uralkodó osztályok, az erőszakszervezetek­nek adott utasításokkal szerették volna még a tüntetés szándékától is eltéríteni a dolgozó tömegeket. Voltak véres májusok, amikor a békés munkásokra, parasztokra támadó csendőrök és rendőrök ontották a vért, próbálták megfélemlíteni az osztály­harcos tömegeket. A magyar földön 1890-ben harsantak is el először a májusi tüntetés hangjai. Az uralkodó osztályok tilalma ellenére ünne­pelték meg május elsejét. Ezek az uralkodó osztályok 1890-től 1919-ig, majd 1920-tól 1945-ig mindig fegyverbe rendelték a kato­naságot, a rendőrséget és azok bizony so­hasem unatkozták végig a mára immáron szép májusi napot. De 1919. vörös májusa, az 1945. óta megtartott szabad májusok a hatalmat meghódított dolgozók nagyszerű ünnepei, a szabaddá vált magyar nép erőt demonstráló boldog ünnepei volt és lettek. Az első május megünneplése óta alap­vetően megváltozott a világ arculata. 1945. május 9-én a második világháború befe­jeződött Európában. Ez a nap nemcsak a háború befejezését jelentette, hanem Euró­pában és a világ más területén is felgyor­sult a társadalmi fejlődés: számos nép — köztük népünk is — kezébe vehette sor­sának irányítását. Népünk, élve a szabad­sága adta lehetőséggel, az elmúlt harminc­két év alatt elért világra szóló sikerekkel ünnepelheti a nyolcvanhetedik május else­jét, országépítő munkánk eredményeit. Az elmúlt évek során gyökeresen átalakult társadalmunk szerkezete. Létrejöttek és megerősödtek a szocialista termelési viszo­nyok, a munkásosztály véglegesen felszá­molta a kizsákmányoló osztályokat, a vá­rosi és falusi burzsoázia maradványait, megszilárdította a szocialista tulajdonvi­szonyokat. Dolgozó népünk útja nem volt könnyű, sikerek és kudarcok váltogatták egymást a hosszú harcban. A tények azonban azt bi­zonyítják, hogy a párt — a magyar társa­dalom vezető ereje — le tudta vonni a si­í­rekből és a kudarcokból is a szükséges ulságokat és éppen ezért munkásosz­­t­­unk, egész népünk megerősödve került a történelem megpróbáltatásaiból. A­z utóbbi pártkongresszus a máról szólva teljes joggal állapította meg: belpolitikai helyzetünk húsz éve kiegyensúlyozott, fej­lődésünk töretlen, dinamikus, népünk kö­veti a pártot, a munkáshatalom erős, a szocializmus pozíciói szilárdak. A Magyar Népköztársaságban sikeresen halad a fej­lett szocialista társadalom fejlesztése. A szocialista­­ társadalom építésének menetében elsődleges kötelességünknek tartjuk, hogy figyelembe vegyük nemzeti sajátosságainkat, országunk adottságait, ugyanakkor a szocializmus építésének nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeit is. Nemzetünk igazi érdekeit ma is és a jö­vőben is a szocializmus testesíti meg. A szocializmus építésében a cselekvő hazafi­sg munkánk nagy lendítő ereje. Hatalmas erőforrás számunkra az­, hogy a fejlett szo­cialista társadalom megteremtését népünk nemzeti programjának tekinti. Azt valljuk, hogy a hazafiság elválaszt­hatatlan a proletár internacionalizmustól, hogy e két nagyszerű eszme a szocializmus iránti elkötelezettség nagyszerűen formált érmének két oldala. E­lért sikereink záloga, a munkás­­osztály pártjának vezető szerepe. Tapasztalataink győztek meg arról bennün­ket, hogy milyen fontos a vezető szerep helyes értelmezése és annak gyakorlása. A párt vezető szerepe nélkülözhetetlen, de a történelemformáló erő a nép: a szocia­lista társadalom csak az egész nép alkotá­saként jöhet létre. Az új társadalom az egész népnek épül, s ezt a történelmet for­máló tömegeknek együtt kell megvalósíta­niuk. Szövetségesek, tömegek nélkül nincs győzelem, ezért a szövetségi politika alap­vetően elvi, politikai kérdés. Ezért is álla­píthatta meg a párt XI. kongresszusa: „Sokat, mindennél többet ér ma nálunk a párt és a nép szoros kapcsolata, összefor­­rottsága, a párt és a tömegek közötti köl­csönös bizalom. Népünk tudatában van annak, hogy mindenkor számíthat a mun­kásosztály pártjára, és viszont: a párt meg van győződve arról, hogy minden feladat megoldásában bizton építhet népünkre, a szocialista összefogás élő, évről évre növek­vő erejére”. A kivívott hatalom birtokában a mun­kásosztály legfontosabb feladata az új tár­sadalom gazdasági alapjainak lerakása, — s ez sikerrel megvalósult. Napjaink és hol­napi feladatunk a fejlett szocialista társa­dalom teljes felépítése. Tudatában va­gyunk annak, hogy a gazdasági építőmun­ka dönti el a szocializmus sorsát. Gazdasá­gunk fejlődését imponáló számok jelzik. Nagy minőségi változás következett be, ki­cserélődött, és megsokszorozódott a nép­gazdaság­ termelőeszköz-állománya, fej­lett iparral és nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező országgá váltunk. A fejlődés kézzel és szemmel egyaránt érzékelhető Heves megye területén is. Az ipari terme­lés tízszeresére, a mezőgazdaságé — kisebb területen és fele annyi munkaerővel — másfélszeresére, a nemzeti jövedelem öt­szörösére növekedett 1938-hoz képest. Megváltozott a társadalom arculata, leg­népesebb osztály ma a munkásosztály. Dolgozó népünk életkörülményei megfe­lelnek gazdasági fejlettségünknek. A fog­lalkoztatottság teljes, ugyancsak az a tár­sadalombiztosítás, az orvosi ellátás is. La­káshelyzetünk még mindig nehéz annak ellenére, hogy az utóbbi tizenöt év alatt több mint egymillió lakást építettünk. Né­pünk birtokosa a kultúra minden terüle­tének. A tőkés világot immár évek óta ismétel­ten megrázó válságok közepette újból be­bizonyosodott a szocialista gazdaság, a szo­cialista tervgazdálkodás fölénye. Nehéz helyzetben is biztosítani tudtuk gazdasá­gunk töretlen fejlődését, s ha szerényebb mértékben is, de tovább emeltük népünk életszínvonalát és ezt bizton tekinthetjük a rendszer biztonsága és szilárdsága jelené­nek. Az is igaz, hogy nem vagyunk túl a nehezén: a világgazdaságban bekövetke­zett változások kedvezőtlen hatását, amel­­­lyel hossszú időn át számolnunk kell, min­denekelőtt a hazai építőmunka javításával, a hatékonyság növelésével, a szocialista gazdasági integráció erőteljesebb kibonta­kozásával szüntethetjük meg és szüntet­jük is meg. A gazdasági építőmunka feladatai igen nagyok. Ez évi terveink tel­jesítésétől nagymértékben függ az ötödik ötéves terv céljainak megvalósítása is. Ja­vítanunk kell az üzemi és m­unkaszerve­­zést, a termelő berendezések és az élőmun­kaerő hatékony felhasználását, a szükség­eseknek megfelelő termelést,­a termékszer­kezetet. Az eredményekért keményen kell megdolgoznunk. Minden alapunk megvan a bizakodásra: van szorgalmas dolgozó né­pünk, a munkáshatalom napról napra erő­södik, a gazdaság dinamikusan fejlődik, nagy tartalékaink vannak a szocialista or­szágok gazdasági együttműködésében. Az 1890-es május elseje óta — az első zászlóbontás óta — nagyot változott a vi­lág. Mindenekelőtt abban, hogy az első szo­cialista ország megszületése után és annak eredményeként létrejött a szocialista világ­­rendszer és ma már több országban épül az emberiség hőn óhajtott ügye, a szocia­lizmus. Magas szintű fejlődést ért el a nem­zetközi munkásmozgalom, a kommunista mozgalom is. Egy emberöltőnél is rövidebb idő alatt széthullottak a gyarmatbirodalmak, és fo­lyik a harc a gyarmati örökség végleges felszámolásáért. Ma már a haladó emberi­ség képes megfékezni a kapitalizmust, s a szocialista országok véleménye ellenére egyetlen fontos, a világ dolgozóinak érde­keit érintő kérdést sem lehet eldönteni. A mai nemzetközi helyzet fő jellemzője, hogy, a szocialista országok évről évre erősöd­nek, gyarapítják politikai, gazdasági és ka­tonai erejüket, növelik népeik jólétét, kultú­ráját, fokozzák nemzetközi befolyásukat.’ A tőkés országok mély válságban vannak,­ gazdasági életüket a gyorsuló pénzromlás, az infláció jellemzi, energia- és nyers­anyag-krízissel küzdenek, fokozódik a po­litikai és kormányzati válság. A Szovjet­unió, a szocialista országok összehangoló fellépésének eredményeként általános for­dulat megy végbe a feszültség csökkenté­sére, széles körben bontakozik ki a békés egymás mellett élés realitása. Ugyanakkor az enyhülés ellenfelei is fokozzák erőfeszí­téseiket a nemzetközi viszonyok kiélezé­sére, a békés egymás mellett élés ellen. Mi a szocialista országokkal együtt azért küz­dünk, hogy az elért eredményeket megszi­lárdítsuk, az enyhülés folyamatát vissza­fordíthatatlanná tegyük. A magyar dolgozó nép bizakodva néz a jövőbe. Állhatatosan harcol a boldogabb holnapért, mert munkája nyomán megva­lósultak céljaink és eredményeink fénye­sen igazolják, hogy nem volt hiábavaló harcunk. Az 1919-es, az 1945-ös és az 1957- es év kiemelkedő magyar májusai egyér­telműen igazolják: a munka ünnepe, nem­zetközi ünnep, a szolidaritás, a harc ünne­pe. Felszabadulásunk óta a május elsejei ünnepek jellege más, mint azelőtt volt és­­ mégis ugyanaz. Felszabadulásunk előtt a munkásosztály kívülről ostromolta a ki­zsákmányoló osztályok hatalmának vár­falait, és május elseje évről évre ennek az ostromnak volt megismétlődő harci ria­dója. De felszabadulásunk óta ez a nap immáron a hatalomra került, a várfalakat­ sikerrel bevett dolgozók törvénybe ikta­tott ünnepe lett. E nap a szocializmust, a­ kommunizmust építő országokban nem­zeti ünnep, és ugyanakkor a nemzetközi szolidaritás ünnepe is.­­ A május elseje osztályjellege változat­lan. Éppen ez teszi lehetővé, hogy e napon a föld minden lakott területén százmilliók nyújtsanak kezet egymásnak a közös harc­ban, a proletár internacionalizmus­­ közös zászlaja alatt. A győzelmes munkásosztály és a győzelemért harcba gyürkőző mun­kásosztály világméretű közös május else­jei így válnak az imperializmus ellen, a békéért harcolók hatalmas erejű demonst­­­rációjává. M­a, amikor a 87. évét megért május elsejék történetére tekintünk vissza, tudjuk, hogy nemegyszer akadá­lyozta a meghasonlás, a viszály, az eszmei­politikai ellentét a munkásmozgalom kü­lönböző irányzatainak akcióegységét. A proletár internacionalizmus eszméje azon­ban a legnagyobb válságok idején sem vesztette el vonzerejét és a történelem iga­zolja, nem fogja elveszíteni ezután sem. Népünk biztos abban, hogy az eljövendő május elsejék a proletár internacionaliz­mus egyre teljesebb megvalósulásának je­gyében zajlanak le, s a nemzetközi mun­kásosztály győzelmes előrenyomulásának újabb állomásai lesznek. A munkásosztály nemzetközi ünnepe Írta: Vaskó Mihály, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára Greskovics László grafikája * *

Next