Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
Lesz-e Hatvan—Kanos együttműködés? Avagy: fejezetek egy MSZBT-tagcsoport életéből Az alapító oklevelet 1974. áprilisában írta alá Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, s azóta fejt ki egyre gyümölcsözőbb munkát a két nép közötti kapcsolat elmélyítése érdekében a hatvani MÁV- csomópont tagcsoportja. A vasutasok érdeklődését, hatékony közreműködését tényként említették a városi pártbizottságon, számtalan érdekes akciót, megmozdulást felsorolva, így elsőként joggal kérdezhetjük Barta Béla ügyvezető elnököt: miben látja a siker nyitját? — Elsősorban a sokoldalú támogatásnak köszönhetjük elért eredményeinket. Párt, szakszervezet szakmai vezetés minden tőle telhetőt megtesz egy-egy vállalkozás érdekében. De én legalább ennyire döntőnek vélem, hogy mozgékony emberek álltak a tagcsoport élére, s a hét különböző főnökség olyan képviselőket delegált a vezetőségbe, akiknek szívügyük ez a munka ... Hogy kik állnak Barta Béla mellett az ügy iránti őszinte elkötelezettséggel? Az állomást Kiss Pál, a szertárfőnökséget Lévai Ferenc, a pályafenntartást Fülesd József, a vontatást Vass György, a távközlést Domokos László képviseli, de mindmáig ide sorolhatjuk a gyermekgondozási segélyen levő Basa Zoltánnét is, mert szabad idejét szívesen áldozza a mozgalom céljáért. S aztán a „sima” csoporttagok, mint például Balázs József szakintéző! Nincs olyan brigádvetélkedő, amelynek szervezésében, vezetésében ne venne részt. — S vasutasaink becsületére legyen mondva, nemhiába bonyolítjuk le a különböző szintű és témakörű versenyeket — teszi hozzá rögtön a fiatalember. — Kiváltképpen a Hámán Kató szocialista brigád tüntette ki magát az utóbbi két hónapban. Áprilisban a csomóponthoz tartozó szolgálati ágak, főnökségek tizennégy csapatát előzték meg, májusban pedig a térség vetélkedőjén vitte győzelemre brigádtagtársait Barnák Károlyné. Pedig széles körű ismeretanyag kellett a jó szerepléshez, hiszen a szovjet és magyar kapcsolatok tekintetében nemcsak a vasúti, vízi közlekedésre, hanem az űrutazással kapcsolatos kérdésekre is sikeres választ kellett adnia a csoportnak. Kiss Pál a tagcsoport titkára, s mint ilyen, a szovjet és magyar emberek személyes kapcsolatainak előkészítője, fő szervezője. — Legszorosabb baráti kapcsolatunk az ideiglenesen hazánkban tartózkodó déli hadseregcsoport egyik alakulatával van. Minden esztendőben ellátogatunk hozzájuk, máskor pedig ők jönnek Hatvanba, hogy különböző sportágakban megmérkőzzenek vasutasainkkal. Röplabda, futball, kispuska, sportpisztoly szerepel a műsoron, majd természetesen terített asztal, amelynél a feleségek is helyet foglalnak. Az eredményt sejtheti! Lövészetben tarolnak, de a labdajátékokban megtépázzuk babérjaikat. Emellett gyakorta előadásokat hallgatunk, filmvetítéseket nézünk meg, amiben a Szovjet Kultúra Házának munkatársai segítenek. S ne feledjem az utazásokat, a Szovjetunió tájaival való ismerkedést, amiben évente öt-hat vasutasunkat részeltet jutalomként a budapesti igazgatóság. Ha ez utóbbi kapcsán kicsit keserűvé válik a szánk, annak az oka egyszerű. A főnökség a részvételi jegyek kiosztása előtt nem kér tőlünk véleményt, ajánlást. Pedig igazán tekintettel lehetnének azokra, akik a két nép barátsága érdekében annyit fáradoznak. Bátran kijelentem, tagcsoportunk létezése óta egyetlen jól dolgozó aktívánk sem részesült szovjet jutalomutazásban. A MÁV-csomópont MSLű ftagcsoportjának vezetői kicsit röstellkedve említik, hogy szovjet vendég érkezésekor, vagy amikor ők látogatnak el ide-oda, mindig tolmácsért kell szaladgálniuk, mert egyetlen oroszul beszélő sem akad közöttük. Szerencse, hogy a Bajza József Gimnázium igazgatósága' megértő'módon kisegíti őket, s orosz nyelvtudásban jeleskedő diákokat küld tolmácsolni. Most szeretnének valamit változtatni ezen a helyzeten, s egyáltalán a jobb megértés, a könnyebb barátkozás érdekében nyelvoktatást szerveznek. Ezt az akciót anyagilag támogatja a Magyar— Szovjet Baráti Társaság, további gond csupán a megfelelő érdeklődés felkeltése, a nyelvtanfolyam megszervezése. Ilyen szempontból nehézség, hogy a vasutasok általában forduló szolgálatot teljesítenek, felváltva dolgoznak éjjel-nappal. Mégis bíznak az induláshoz szükséges létszámban, mert akadt partner a közelmúltban. A hatvani cukorgyár tagcsoportja jelentkezett, hogy együtt indítsanak orosz nyelvoktatást. Közeleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatvanadik évfordulója, ami egyben a tagcsoport mozgalmi életének erőpróbája is lesz, hiszen többféle eseményt terveznek. — Faliújságaink aktuális anyagának szerkesztése már most megkezdődött — kezdi a sort Bartók Béla. — Az évfordulóra főnökségenként, de az utazóközönségnek is kiállítást rendezünk gazdag dokumentációs anyaggal, amely a Szovjetunió fejlődését, illetve népeink együttmunkálkodásának eredményeit tükrözi. Szeretnénk, ha vasutas művelődési házunk zenekara alkalomhoz illő programmal készülne a novemberi eseményekre, s ugyanott a szovjet kultúra más területeit népszerűsítené az otthon igazgatósága. Erre minden adottságunk megvan, mint ahogyan ágazatonként szervezünk október végére, november első felére szovjet dokumentumfilm-bemutatókat. Reméljük, az évfordulóhoz kapcsolódó vetélkedő további állomásain szintén sikeresen szerepel a Hámán Kató szocialista brigád. Legnagyobb örömünk pedig az lenne, ha őszig valóssá válna tervünk. S baráti szerződést köthetnénk egy csuvas " városka, Kanas vasúti csomópontjával. Ebből sok jó származnék, sokban könnyítené tagcsoportunk munkáját, a kapcsolatok kölcsönös elmélyülését... A terveket nem illik kritizálni. Különösen akkor, ha megvalósulásuknak erkölcsi fedezete van, mint jelen esetben. Ezért csak további sikert kívánunk a hatvani vasutasok MSZBT-tagcsoportjának! Moldvay Győző fmz teherhez, ^ Tisztelt Szerkesztőség! "Ezennel megküldöm a Népújságban (V. 6.) közölt „Két ország — négy kép”, avagy hol a kép, hol az írás című titkos képrejtvényük megfejtését. A feladat, amely az olvasókra hárult, hármas volt: 1. Melyik két országról van szó? 2. Melyik aláírás melyik képhez tartozik? 3. Egy országon belül, vagy két ország között történik-e a keverés? Az elsíró feladat, megfejtése könnyű volt. Kétségtelen, hogy a két ország az NDK és Csehszlovákia, mert Berlin és Jéna az NDK városai, Brno és Chvaletice Csehszlovákiában található. A második feladat sokkal nehezebb, mert igaz ugyan, hogy az első képen az új köztársasági palota impozáns épülete Berlinben felismerhető, de mit kezdjen a kedves olvasó a többi három képpel? Honnan tudható meg pl., hogy melyik a jénai világhírű Zeiss Optikai Művek Topocart nevű térképészeti berendezése, ha a képen Marta Grigorova szövetkultyákat készít?... Honnan tudható meg hogy a brnói állatorvosi egyetemen különleges szérumot állítanak elő a KGST rákkutatási programja keretben, ha a kép egy erőmű 200 megawattos egységének szerelését mutatja?... És ki ismerheti fel a chvalethcei erőművet, ha a kép a Zeiss M fivek szerelő csarnokában készült?... Ez a feladat. csal, szorgalmas szakmai kutatással, az elektromosság, az optika és a térképészet tanulmányozásával oldható meg. Erre a kedves olvasókat aligha lehet kötelezni. .. A harmadik feladatra azt felelhetjük, hogy országai közt is, és országon belül is folyik a cserebere, mert a jénai felirat fölött a brnói kép a brnói fölött a chvaleticei, a chvaleticei szöveg fölött a jénai kép található. Összefoglalásul: a megfejtés szerintem: a 2. kép alatt a 4., a 3. alatt a 2., és a 4. kép alatt a 3. kép aláírása olvasható. A többi stimmel... Izgatottan várom, hogy mikor jelenik meg a mostaninál még komplikáltabb, Három ország hat kép című, következő képrejtvényük. (Dr. Szemes) "')77. június 6 %£ msü Augusztusban már fogad Hajdúszoboszlón új, 13 szintes üdülő épül, mintegy 100 millió forint költséggel. A szobák nagy részét úgy alakították ki, hogy két szoba egybenyitásával a nagycsaládosok is kényelmesen elférnek. Augusztusban már vendégeket fogad a híres gyógyfürdőhely új üdülője. (MTI fotó : Balogh P. László felv. — KS) Iglói zeneiskolások Egerben Két éve indult, s ma már egyre jobban kiteljesedő tartalmas és hasznos együttműködéssé fejlődött az egri és a csehszlovákiai Spisska Nova (Igló) zenei iskola és növendékei között kialakult baráti kapcsolat. Találkozásaik alkalmával, kölcsönösen tanulmányozzák egymás módszereit, kicserélték zenemetodikai tapasztalataikat, melyeket hasznosíthattak oktató munkájuk során. E valóban gyümölcsöző kapcsolat újabb állomása, hogy az egri zeneiskola februári látogatását viszonozva, Rudolf Tirpák igazgató vezetésével néhány napra tanárokból és növendékekből álló küldöttség érkezett Egerbe és pénteken este a Bartók-teremben közös hangverseny keretében mutatkoztak be a megyeszékhely közönségének. A műsor első részében a Vendéglátó zeneiskola növendékei szerepeltek színvonalas, jól megválasztott műsorszámaikkal. A kitűnő előadások közül is kiemelkedett Király Tibor trombita, Szepesi Andrea, Loviczár Ágnes zongora, Dobó Katalin énekszóló száma. Igen tehetségesen és ízlésesen muzsikáltak a kamarazenei csoportok. Ezután következetek a vendég zeneiskola növendékei. Többek közt ügyes zongoristákat hallhattunk. A Zimmer és a Beethoven négykezest előadó Katarina Matejovic és Jana Kovalcikova muzikális, jól összehangolt játékkal aratott sikert. Érdekes és szép műsorát magabiztosan tolmácsolta Biniana Dominikova és a már előadóművészi erényeket megcsillantó kitűnő felépítésben előadó Dagmar Vaneckova. A szlovák zenei hagyományoknak megfelelően kitűnőek voltak a trombitások, közülük is kiemelkedett Rastislav Badiar, aki Haydn Esz-dúr koncertjének I. tételét játszotta meglepően érett, szép tónusban. Érdekes színfoltként hatott és megérdemelt nagy sikert aratott,, a hazai zeneiskolákban nem oktatott hangszer, a harmonika, szólistája, Martin Konecnik, szlovák népdal variáció előadásával. A fafúvósok közül a klarinétos Stanislav Klein kulturált, szép hangzású játékával tűnt ki. Általában elmondható, hogy a koncerten igen jól felkészített, muzikális zenész növedékeket ismerhettünk meg. Produkcióik hangszertechnikai és zenei kidolgozás szempontjából is kitűnőek voltak. Mindez dicséri a tanulók tehetségét, s egyben tükrözi a zeneiskola tanárainak kiváló zenei nevelő munkáját. Nagy Miklós ^ THy Zsuzsa . Teri elolvassa, föláll, az ajtó felé indul. — Nincs is nővére — gondolja, de hangosan nem meri mondani. Délben megérkezik Laura. Magas, barna lány, haja fényes, úszik utána a levegőben. Laura nagyon szép lány, ezt mindenkinek el kell ismernie. Annak is, aki nem szeretiBelép az ajtón, és mosolyog. Sugárzik a szeme, az arca, mintha örömöt okozna nekik, hogy itt lehet. Hogy egyáltalán bejöhet ezen az ajtón. — Mi újság, Valika? — Semmi. Csak rettenetesen fáj a fejem. A fáradtságtól• Laura. Azt hiszem, iszonyúan kimerült vagyok. Laura mosolya súrolja Vali haját. — Nem kell elkeseredni. Majd elmész szabadságra, és kipihenheted magad. Vali az asztalra könyököl, homlokára szorítja a kezét. Átfut a fején, hogy ma már úgysem dolgozik, jó volna hazamenni. Otthon kimosna, négykor elsétálna az óvodába. Ráérősen menne. Megnézné a kirakatokat, leülne a szökőkút mellé- elszívna egy cigarettát. De éppen csak eszébe jut, mindjárt el is felejti. Mérhetetlen szomorúság ereszkedik rá. Igaza van Laurának, a jövő hónapban elmegy szabadságra. Az óvoda úgyis bezár, a gyereket el kell vinni valahova.Hová is? Majd lemegy falura, az anyósához. Reggel kimennek a szőlőbe, visznek magukkal ebédet, estig haza se jönnek. Vali előtt szőlőtőkék végtelen sora úszik el. Permetpöttyös levelek, forró homokseregélyek, mögöttük rézgálic színű ég. De mit csinálnak ott estig? Egy hétig sem bírják ki, öthat napig. Vagy egyáltalán el se mennek. Vali tükröt vesz elő, ruhája ujjával kifényesíti. A tükörből szürkésfehér arc néz rá, foltos, egészségtelenül sápadt. És a szeme alatt az a két sötét árok! Nem tud ülve maradni, átmegy a másik irodába, és az íróasztalok között, mint utcák közt jár föl-alá. Csak nehogy sírni kezdjen. Nem! Sírni nem szabad. Sírni soha. Inkább beszélni kellene valakivel. Egyszer, egyetlenegyszer mióta itt dolgozik, fölhívta a férje. Nem szoktak telefonálgatni egymásnak, de akkor fölhívta. Pedig nem is akart semmi különöset. De a hangja! Olyan volt, mint mikor megismerkedtek, és hetente egyszer találkoztak. Vali a telefonhoz megy. Mit mondjon neki? Majd azt mondja, hogy menjenek el délután valahová. Sétálni, együtt. Ne legyenek mindig a lakásban. Vagy kérdezze meg inkább, mit ebédelt? Mondja el, hogy vett egy pár cipőt a gyereknek? Fölemeli a kagylót, tárcsáz. A szám foglalt, Vali vár. — Mi az ott? Ott, a hűtőszekrény tetején? Két piszkos pohár. Két mosatlan, tejes pohár. — Vali kezéből visszacsúszik a kagyló, fölpattan a székről. — Megint nem mosták el a tejes poharaikat. Itt hagyták piszkosan. Hányszor megmondta már nekik, hogy nem mosogat utánuk! A rongyos kétezer forintért nem hajlandó a cselédjük lenni. A szekrényhez megyöt vadonatúj poharat vesz elő. Mindegyikre címkét ragaszt, a címkére neveket ír. — így! Ezután mossák maguk. A saját poharával mindenki azt csinál, amit akar. Minden asztalra egy-egy poharat tesz, és mikor szétnéz a szobában, végre, először a mai napon, megkönnyebbülést érez. Mit is akart az előbb? Mi az ördögöt is... Persze, ebédelni. Fél kettő, ha nem siet, maradékot kap. Hideg levest, ehetetlen húst. A legalját mindennek. (VÉGE) % Ismeretterjesztő túrák három útvonalon Bemutatják a Bükki Nemzeti Parkot Festőien szép útvonalat és figyelemreméltó ismeretterjesztő programot ígér a TIT, az Eger Tourist, a Természetbarát Szövetség és a Bükki Nemzeti Park igazgatósága. A Bükki Nemzeti Park területének bemutatására, bejárására hívják az érdeklődőket. Június 12-én a Nagyfennsíkra indul az autóbusz, s a túra résztvevői megtekintik Jávorkutat, a Nagy-, mezőt, a Szalajka-völgyet, a bélapátfalvi műemléktemplomot, és a szarvaskői várhegyet. Július 3-án a Kis-fennsíkra indul túra, majd augusztus 7-én a Déli-Bükk nevezetességeivel, többek között Kacsfürdővel, Mezőkövesddel és Szomolyával ismerkedhetnek a résztvevők.