Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-08 / 158. szám
Restaurált viseletek Mária királyné ruhája • A hímzések, viseletek a korszak jellemzői A Magyar Nemzeti Múzeumban található az ország egyik leggazdagabb textilgyűjteménye. Nemcsak a történeti múlt emlékeit őrzik, konzerválják itt, de a ma tipikus ruhatárából is szemrevaló kollekciót tudnak bemutatni. Gyűjtési körük igen széles. „Mindent gyűjtünk, ami tipikus egy korszakra — mondja Földiné dr. Dózsa Katalin, a gyűjtemény vezetője. Viseleteket, hímzéseket, szőnyegeket, vagy aminek az anyaga textil, azt itt megtalálhatjuk. Ha egy-egy korszak jellegzetes darabjai neves személyekhez vagy eseményekhez is kötődnek, különösen becses darabjai gyűjteményünknek ! A történelmi vagy neves személyek tárgyai, ruházatuk szinte az élő személyiség jelenlétét, „létezését” valószínűsítik számunkra, akár a kiállítások vitrinjeiben, akár a kinyílt szekrényajtók gondosan letakart fogasai alól előbukkanó öltözeteiben. Így csodálhatjuk meg Kossuth kormányzó atilláját, amelyet 1843—49-ben viselt, Deák Ferenc hímzett bőrtárcáját vagy Erzsébet királyné fekete selyem ruhaderekát, melyet a véres dráma idején viselt. A 12 ezer darabból álló gyűjtemény a hímzésektől a szőnyegekig, a gyerektakaróktól a zászlókig, uszályfogótól a zsebkendőtartóig és a kesztyűtágítóig, a ruhadíszítő ékszerekig, mindent magába foglal, ami kapcsolatban áll a divattal, a lakáskultúrával. Számos nagy sikerű nemzetközi kiállítás is bizonyítja a gyűjtemény gazdagságát. — De nem okoz-e gondot ennek a sok, különféle textíliának a tárolása? — kérdem Dózsa Katalintól. — Valóban, igen rossz körülmények között voltunk eddig. Évekig kellett raktározási gondjaink megoldására várni. A múzeumi főosztály két és fél milliós beruházása most teljesen korszerű raktárt rendezett be. Nagyobb gondunk most már az, hogy nincs megfelelő restaurátorműhelyünk. -Beszélgetésünk színhelye, a szűk restaurátori szoba, rögvest elárulja, hogy egyik alapvető feltételük is hiányzik: a tér. A ruhák — olykor 8 méter széles kerületű aljakkal — nehezen tisztíthatók. ..kezelhetők, ezekről a problémákról szól Sípos Enikő restaurátor, aki 13 éve dolgozik a szakmában. — Elvben nincs is hely nagyobb szabású restaurálásokra, ezért gyakran „albérletbe” kényszerülünk, például az Iparművészeti Múzeum restaurátorműhelyébe. A textilrestaurálás igen összetett feladat. A munka több fázisra oszlik. Tisztában kell lenni a kémiai eljárásokkal és biztos anyagismerettel kell rendelkezni. A varrás, amit a textilrestaurátor munkájának tartanak, csak egyik része, töredéke az összrestaurátori feladatnak. Mikor afelől érdeklődöm, van-e jelenleg olya munkája, amin keresztül közelebbről is megismerhetnénk e szakma nehézségeit és szépségeit, Sipos Enikő egy köteg fotót vesz elő. A képeken Mária királyné III. Lajos király feleségei menyasszonyi ruháját láthatjuk. 1928-ban vásárolták meg Máriacellből, eddig csak állagmegóvás céljából végeztek rajta javításokat, az első komoly restaurálásra most kerülhet sor. Az 1500-as évek első évtizedeiből származó ruhát alaposan megviselték az évszázadok. Eleve nagy gondot okoz, hogy hogyan tudják alábélelni megfelelő anyaggal, hiszen egészen más alapanyagú szöveteket használnak ma már. De nem közömbös az sem, milyen varrófonalat, festéket használnak. Ezeknek az anyagoknak a megszerzéséhez valóságos társadalmi összefogásra volt szükség, hiszen a gyárakban kellett megrendelniük a megfelelő anyagokat, így például a Goldberger és a Lőrinci Fonó textilüzemei ingyen, térítés nélkül járultak hozzá ,e nemzeti kincset élő jelentős ruhadarab restaurálásához. A képeken teljes pompájában láthatjuk a ruhát, itt a műhelyben már csak darabjaiban csodálhatjuk meg az aranyszállal átszőtt zöld selyemanyagot. A restaurátor évszázadok halványuló keze munkáját varázsolja újjá, élővé, nem kis feladatot és felelősséget vállalva. Macht Ilona XVII. századi hímzett bársonynyereg is (Haller Lajos felvételei — KS) Mária királyné esküvői ruhája Fellini anükrin Az olasz rendező sztár új filmjével melyben 800 nőt szerepeltet, félni akarja megtanítani a férfiakat. A 60 éves rendező a világ minden tájáról szerződtetett színésznővel és statisztával forgatta új filmjét, az „Asszonyok városát”. Alig kezdődött meg a forgatás, néhány harcias nő máris nagy patáliát csapott. A „Donna” című, nők számára kiadott újságban azt nyilatkozták, hogy a szexuális extrém szituációk ábrázolása miatt „kihasználva, megsértve és megalázva érzik magukat. A film bojkottálását követelték. A jól megrendezett felhívás következmények nélkül maradt. Az „Asszonyok városa” középpontjában egy férfi áll: Marcello Mastroianni. A „Nyolc és fél” óta először forgat ismét Fellinivel. Akkor, 1962-ben egy művészt testesített meg, aki hirtelen arra kényszerítve érezte magát, hogy életének minden értékét újra átgondolja. Az „Asszonyok városában” egy még fontosabb krízist él át a férfi: az asszonyokhoz való viszonyának a krízisét. A „nő álma és ezzel maga a nő is megváltozott”, mondja Fellini. Ez súlyosan érinti a mai férfit: álmai asszonya a valóságban már nem létezik. Tehát a férfinek is meg kell változnia. Ha a „történetről” ma még keveset is lehet megtudni, vannak már azonban leforgatott jelenetek. Álom formájában meséli el Mastroianni utazását egy olyan országban, mely alig különbözik a valóságostól, s melynek társadalma a mai társadalmunkéhoz hasonlít. A vonaton Mastroianni a toilette-re követi a nőt. (Bernice Stegers), aki kecsegtető pillantásokat vet felé. Ott csókolja meg. De tovább nem jut el, mert a vonat hirtelen megáll egy szabad területen, és a nő eltűnik egy bokorban. A nő keresése közben eljut egy furcsa szállodába, ahol éppen feminista gyűlést tartanak. Szobáról szobára téved, és különös szituációkba kerül: az egyik nő arra kényszeríti, hogy húzzon fel egy görkorcsolyát, egy föld alatti konyhában pedig erőszakkal felültetik egy motorra. Az egyik teremben egy nő büszkén vezeti elő nyolc férjét véleményeztetésre. Mások kis jeleneteket rendeznek, amelyek a nők rabszolgaságát demonstrálják a tűzhely, a vasalódeszka, a bölcső mellett és az ágyban. Mastroianni menekül, és eközben egy öregedő Don Juan kertjébe jut. Az éppen ünnepet ül 10 000 szeretőjével együtt. Az orgiát a női rendőrség veri szét. Mastroianni az ágy alá menekül, és egy nyíláson keresztül egy toronymagas csúszdához ér, melyen lecsúszik. A száguldó zuhanás közben fiatalságának különböző asszonyai tűnnek fel a pálya szélén. Az biztos, hogy mindent, amit eddig elmondott Fellini az asszonyokról, ezzel a filmmel kérdésessé akarja tenni. Bár itt is feltűnik az összes, ismert Fellini-típus — a kövér cirkuszi lovarnő, vagy a buja zongoristanő —, melyek megfelelnek a férfiak hagyományos elképzeléseinek. De ebben a filmben ezek csak üres klisék. Zsörtölődő feministák, mitologikus walkürök és frissen áldozatul esett szüzek között tanácstalanul bolyong Mastroianni, mint rendezőjének „alteregója”. „A biztonságunk”, mondja Fellini, „minden síkon kérdésessé vált. Korábban hihetetlen magabiztossággal találtuk ki a világunkat. Úgy adtuk a szerepeket másoknak, mint a moziban. A nőket klasszifikálták: háziasszonyok, hetéra, szemérmes nővér, amazon. Ha a nő elég erős volt, elvetette a szerepét. Mégis egy új férfit kellett keresnie, aki új szerepet talál ki a számára. Vagy egyidejűleg különböző szerepeket élt meg”. „Azt, hogy a nő is ki tudja ránk, férfiakra osztani a szerepeket, soha nem ismertük el. Mert hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig a férfi az, aki egy viszonyban az első lépéseket megteszi. Milyen gyakran vezetett viszályra az, ha a másik olyan „szemtelen” volt, és kivonta magát a szerep alól, amit neki adományoztunk. Hogyan merészel nem az lenni, amit én elképzeltem?” Valóban, Fellini sem hiszi, azt, hogy az emberi kapcsolatokról „csak egyszerűen ki lehet találni” egy új elméletet ...” „Az én filmem végén senkinek sincs igaza. A mi mai világunkról, úgy vélem, nem mondhat végérvényeset a művész. Már az is sok, ha sikerül neki a vészharangot megkondítani.” (b a) A postahivatalba egy álarcos férfi lépett be. Egyik kezében pisztoly volt, a másikban pénzszállító zsák. Ennek méretéből ítélve, az illető optimista természetű lehetett. Odalépett a kisablakhoz és bekiáltott: — Fel a kezekkel! Vokalek postatisztviselő rögtön felemelte a kezét. — Ide a pénzt! — Hogyan adjam oda magának a pénzt, ha fel kell tartanom a kezemet? — Jó, jó, hagyjuk a szellemeskedést! Engedje le a kezét, de meg se moccanjon. Különben a halál fia! — Árva vagyok — habogta Vokalek úr —, nekem úgyis mindegy. Kihúzta az asztal fiókját, felfordította és a látogató zsákjába szórta a pénzt. — Tessék, 216 korona és 50 halér. — Hohó, ez kissé kevés — csóválta a fejét a rabló. — Rossz napunk van. Előfordul az ilyesmi. Talán a bélyegeket is elvinné? 72 korona és 40 halér értékű bélyegem van. — Mit kezdjek a bélyegekkel? IWM.ÓTAMAP4S — Hogyhogy mit? Ez attól függ, hány évet kap. Majd leveleket írogat a kedves rokonainak. — Nincsenek rokonaim. — Akkor nekem ír. Tudja, nekem sincs senkim kerek e világon. — Egyáltalán nincs senkije? — Teljesen egyedül vagyok. El sem tudja képzelni, mit jelent, hogy itt kell ülnöm a poste restante-ablak mögött, látom a feszült várakozástól sugárzó arcokat, látom, amint reszkető kézzel nyúlnak a boríték után, látom a lányok mosolyát, amikor mindjárt itt az ablak előtt, türelmetlenül feltépik a borítékot. Nekem pedig senki sem ír. Soha senki. El tudja képzelni ezt? A rabló görcsösen nyelt, mintha a torkán akadt volna valami. — Én is egyedül vagyok. Világéletemben egyedül voltam ... — nem bírta tovább és szipogni kezdett. — Tehát maga is tudja, mi a magány — sóhajtott fel fájdalmasan Vokalek úr. — Tudom, persze, hogy tudom — mondta a rabló és hirtelen zokogásban tört ki. — Ne sírjon! — Hogy ne sírjak, amikor feldúlta a lelkem?! Nem kell nekem a pénz. És a vacak bélyegeire sincs szükségem ... Hát mire ment el az én egész életem ... — Köszönöm, drága barátom! Várjon meg, mindjárt bezár a posta, akkor elmegyünk és iszunk egy korsó sört... Fordította: Gellért György 8.25 Csak egy kultúránk van. 8.55 Verbunkosok, nóták.9.44 Zenés képeskönyv. 10.05 MR 10.14. 10.35 Fúvószene. 11.00 Franck: D-dúr vonósnégyes. 11.41 Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. 12.35 Törvénykönyv. 12.50 Világhírű karmesterek lemezeiből. 14.00 Népdalok, néptáncok. 14.43 Arcképeik a német irodalomból. 15.10 Szokolay Sándor műveiből. 15.26 Lengyel Kati vagyok’... 16.05 Operarészletek. 17.07 Mozgásterek. 17.32 Ádám Jenő: Te csak viríts, kikerics! 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Nagy siker volt! 20.11 Tudomány és gyakorlat. 20.41 Operettek. 21.05 Hazai tájakon.. 22.15 Sporthírek. 22.30 Menotti: A telefon. 22.54 Meditáció. 23.04 Telemann műveiből. Petőfi 8.33 Társalgó. 10.36 Zenedélelőtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.25 Állatbarátoknak. 13.30 Éneklő ifjúság. 14.00 Kettőtül hatig ... 18.00 Tiptop parádé. 18.33 Moszkvából érkezett. 19.03 Népdalok. 19.20 A fizika eredetei. 19 30 Csak fiataloknak! 20 33 Derűre is derű. 21.04 Fehér Sándor népi zenekara játszik. 21.23 Örökzöld dallamok. 22.23 Nóták. 23.15 Eisemann Mihály operettjeiből. Szolnok 17.00-től 18.30-ig. Miskolc 17.00 Hírek, időjárás. 17.05 Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Regős Zsolt és Zakar János — 17.45 Múzeumi híradó ... Susselka Gusztáv alakja a bükki lakosság néphagyományaiban. Dr. Veres László előadása — Jó munkát, fiatalok! Dr. Fodor László jegyzete — 18.00 Északmagyarországi krónika (Tampered vendégek Miskolcon — A hejőkeresztúri tsz-ben) — 18.25 Lap- és műsorelőzetes ... 16.45 Gólyavári esték. 17.35 Hidak, virágok, hangulatok. 18.15 Eleven balladák. 18.35 Akik bátrak kezdeményezni. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tvhíradó. 20.00 Anna Karenina. (Angol filmsorozat.) 20.55 A kék mecset árnyékában. 21.35 Rózsaszínű mese. 22.20 Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01 Kertünk-udvarunk. 20.20 Komikus duettek operákból. 20.55 Tv-híradó 2. 21.15 Úszó jégtábla (Tévéfilm). MAI MŰSOROK RÁDIÓ Kossuth , HmüsäßG\ 1980. július 8., kedd