Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Harckocsi a pajtában A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN — és természetesen nemcsak ott — változatlanul sok szó esik a müncheni Oktoberfesten történt merényletről. Bár Olaszországtól — emlékezzünk csak a bolognai pályaud­varra! — Törökországig a világ, sajnos, hozzászokhatott az ilyen megdöbbentő tömeggyilkosságokhoz — a münche­ni merénylet nem szűkölködik nyugatnémet vonatkozású és egyetemes tanulságokban. Ami az egyetemes tanulságokat illeti, újra bebizo­nyosodott, hogy az ilyen gaztettek mindig és mindenütt azoknak a malmára hajtják a vizet, akik ..az erős kéz”, a jobboldali diktatúra felé kacsintgatnak. Ez még akkor is igaz, ha a merénylők álbaloldali mezben ölnek. A Német Szövetségi Köztársaságban ez az általános igazság, a kö­rülmények és az időzítés miatt, ráadásul különös hang­súlyt kap. Afelől senkinek nem lehetett — nem is volt — kétsége, hogy ezt a szörnyűséget kiagyalói és végrehajtói célzatosan időzítették éppen a választási kampányfinisre. Amikor szombaton késő este, a vásárcsarnok papírko­sarában felrobbant a pokolgép, a jobboldal úgy zendített rá az ilyenkor szokásos filippikára, mintha magától érte­tődő lenne, hogy a tettesek csak szélsőbaloldaliak lehet­nek. Nagyon hamar kiderült, hogy ennek ezúttal pontosan az ellenkezője igaz. A nyomozás mostani fázisában már azt is pontosan tudjuk: nem lehetett eltitkolni hogy a tettet egy nemrég betiltott szélsőjobboldali szervezet, az úgynevezett Hoff­­mann-csoport hajtotta végre, mert a huszonéves tettes, a csoport tagjaként közismert Gundolf Köhler egyetemi hall­gató rosszul állította be a gyújtószerkezetet és maga is felrobbant. Sérüléseinek „természete” abszolút bizonyí­tékként szerepel. Ha, mint eredetileg tervezte, sikerül el­menekülnie, a gyilkosságot természetesen „a baloldal” nyakába varrják, hiszen ez volt az akció célja. A FASISZTA HOFFMANN-CSOPORT sokáig legális alakulatként működhetett. Amikor ez év elején tömeg­tiltakozásra betiltották, főhadiszállásán rengeteg korszerű fegyvert, egy vidéki pajtában pedig harckocsit (!) talált a rendőrség. Ennek a bajor tanknak a gazdái ki mást akar­hattak támogatni, mint azt a politikust, akit sokan „bajor tanknak” neveznek. Nem rajtuk múlt, hogy a választások­­­­ra időzített gaztett könnyen bumerángnak bizonyulhat. 1680. október 1., szerda (C% ihip nil if fin Brezsnyev beszéde a nemzetközi helyzetről Tárgyalásokkal rendezni a vitás kérdéseket Az ázsiai helyzetről, a nemzetközi kérdésekről, a szovjet—indiai kapcsolatok­ról mondott beszédet Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke kedden azon a vacsorán, amelyet a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége adott a hivatalos, baráti látogatá­son a szovjet fővárosban tar­tózkodó Reddi indiai köz­­társasági elnök tiszteletére. — A nemzetközi helyzet, így az ázsiai földrész hely­zete napjainkban korántsem egyszerű —­ jelentette ki Brezsnyev. — Nem nehéz megérteni, mi váltotta ki ezt, elegendő csupán néhány kérdést feltenni. — Ki támadott Vietnamra, ki­­ semmisítette meg békés városait és falvait? Ki nyúj­tott ösztönzést ehhez az ag­resszióhoz? Ki az, aki mind­máig nem hagyja békében Kambodzsát, amelynek népe csupán egyet akar, békében építeni új életét? Ki szerve­zi és irányítja az afgán el­lenforradalmat, ki bujtogat­­ja Pakisztánt szomszédai el­len? Kinek a repülőgép­­anyahajói és különleges egységei fenyegetik Demok­­lész kardjaként a Perzsa­öböl és a Vörös-tenger tér­ségének független államait? Ki hoz létre új katonai tá­maszpontokat az Indiai-óce­án térségében, a Közel- és Közép-Keleten, Afrikában? — Az említett kérdésekre adott válasz világosan meg­mutatja, honnan származik világunkban ma a veszélyes feszültség. — A világ ezekben a na­pokban lett tanúja Irán és Irak, két szomszédos, a Szovjetunióval baráti vi­szonyban lévő ország fegy­veres konfliktusának. Alig­ha vélhetjük, hogy csupán a tragikus meg nem értés ta­szította szembe egymással a két népet, ezekben a szá­mukra nehéz időkben. Nyil­vánvaló, hogy a konfliktus tüzében valaki saját pecse­nyéjét akarja sütögetni.­­ Ha azt kérdezik, hogy kicsoda, a válasz az, hogy azok, akiknek nem tetszik az imperial­istael­lenes erők összefogása a Közel- és Kö­zép-Keleten. Azok, akik sa­ját ellenőrzésük alá akarják helyezni a Közel- és Közép- Keleti olajat, akik arról ál­modoznak, hogy Iránt ismét katonai támaszponttá, az imperializmus csendőrposzt­­jává változtathatják. Sem Irán, sem pedig Irak nem nyer a kölcsönös pusztítás­ból, a vérontásból, egymás gazdaságának szétrombolásá­­ból. Csak az a harmadik fél nyer ezáltal, amelyiktől tá­vol állnak a térség népeinek érdekei. A Szovjetunió azt kívánja, hogy Irán és Irak a tárgyalóasztal mellett ren­dezze vitás kérdéseit. — Általánosságban az a véleményünk, hogy a hábo­rú napjainkban nem válhat az államok közötti vitás kér­dések rendezése eszközévé, és nem is kell, hogy ez így történjék. S még inkább ér­vényes ez az olyan feszült­séggel terhes térségre vonat­kozóan, mint amilyen a Kö­zel- és a Közép-Kelet. A bé­keszer­ető szovjet külpolitika arra irányul, hogy az embe­riséget megszabadítsa a há­ború fenyegetésétől. Alig néhány napja a Szov­jetunió az ENSZ szószékéről ismét egész átfogó intézke­dési programot terjesztett elő a béke megszilárdítására, a nemzetközi légkör megja­vítására. Ez az irányvonal számításba veszi a világ mai realitásait, érthető a népek számára, megfelel óhajuk­nak. Leonyid Brezsnyev beszé­dében méltatta a szovjet— indiai kapcsolatokat és rá­mutatott: Reddi elnök láto­gatása ismét tanúbizonysá­got ad arról, hogy a két or­szág a baráti szovjet—indiai kapcsolatok továbbfejleszté­sére és megszilárdítására tö­rekszik. Hangsúlyozta: a két ország kapcsolata évről évre bővül, mind sokoldalúbbá válik és egyre jelentősebb tényező a háborús fenyege­tés elleni küzdelemben, Ázsia és az egész világ békéje megszilárdításában. A szov­jet államfő méltatta India külpolitikáját, amely a bé­kés egymás mellett élés és az el nem kötelezettség el­vein alapul, és megérdemelt tekintélyt vívott ki magá­nak. Napjainkban nem lehet a szó szoros értelmében er­kölcsösebb, tisztességesebb politika, a népek szívéhez és józan eszéhez közelebb álló politika, mint a béke, az enyhülés, a fegyverkezési verseny megszüntetésének politikája. Örömünkre szol­gál, hogy e célok felé töre­kedve együtt haladunk In­diával — mondotta beszé­dében Leonyid Brezsnyev. KELET-AFRIKA Vágyak és bázisok Régi tétel, de igaz: ha a nemzetközi feszültség foko­zódik, az előbb-utóbb kihat a világ válságokkal terhes övezeteire is. Legutóbb a kelet-afrikai térség szolgál­tatott erre példát. Néhány hónapja ismét meg-meg­­újuló harci cselekmények­ről érkeznek hírek Afrika szarvából, ahogyan a konti­nens keleti kiszögellését ne­vezik. Szomália, amely na­­cionalista és területszerző terveit követve már 1977— 78-ban agresszív háborút ví­vott a szocialista irányzatú fejlődés útján járó Etiópi­ával, mostanában ismét ka­tonai erővel akarja megsze­rezni a szomszédos ország több tartományából álló Oga­­den vidékét. Amerikai jelenlét Három évvel ezelőtt a szomáli vezetés abban re­ménykedett, hogy a Szovjet­unióval történt szembefor­dulását honorálja majd a Nyugat: fegyvereket szállít agresszív tervei végrehajtá­sához. Nos, katonai eszkö­zök érkeztek ugyan, de ko­rántsem abban a mennyiség­ben, amennyit Mogadishu kívánt. Persze, az Egyesült Államok és a NATO jó né­ven vette, sőt ösztönözte az etióp forradalom megfoj­tására alkalmasnak látszó szomáli támadást, de nyílt közösséget mégsem vállal­hatott Sziad Barre rendsze­rével, amely az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alap­­okmányát megsértve foly­tatta az agressziót. Szomália területszerző étvágya azóta sem csillapodott, változtak viszont a stratégiai realitá­sok a Vörös-tenger és a Kö­zép-Kelet térségében, s ez utóbbi tényező a washing­toni magatartást is erőtel­jesebben befolyásolta. Az Ethiopian Herald című Ad-­disz Abeba-i lap joggal ál­lapíthatta meg: az USA ve­zető körei — Iránban és Af­ganisztánban vereséget szen­vedve — most arra töreked­nek, hogy új katonai bázi­sok létrehozásával és agres­­­szív tömbök össz­etákolásá­­val őrizzék meg pozíciójukat a világnak ebben a térségé­ben. E törekvések jegyében jöttek létre az idén meg­állapodások Egyiptommal, Ománnal és Kenyával arról, hogy ezek az országok tá­­­­maszpontokat bocsátanak az amerikai hadsereg rendelke­­zésére. A támaszponthálózat deklarált célja, hogy — Die*­go García­­ szigetével együtt — bázisként szolgáljon az úgynevezett. gyorshadtest* nek, vagyis a bármikor be­vethető amerikai beavatko­zó erőknek. A bázisrendszer utolsó láncszemét képezi a Szomáliai Berbera kikötője és katonai létesítményei, amelyeknek a használatára Washington az augusztus 22- én aláírt egyezmény alapján kapott jogot. Ritka őszinte­séggel szögezte le a londoni Economist: „Berberét vörös­tengeri operációkra használ­hatják, például akkor, ha az Egyesült Államok beavatko­zik Jemenben vagy Szaúd- Arábiában.” Paktum — 45 millió dollárért A szomáli támaszpont használatát viszonylag ol­csón biztosította magának Amerika. Sziad Barre kor­mánya néhány hét után föl­adta a busás summára (két­milliárd dollárra­ támasz­tott kezdeti igényét, s beér­te azzal, hogy két évig, 45 millió dollár értékben, ha­r télre vásárolhat amerikai ka­­tonai felszerelést. A katonai­­ megállapodás megkötésekor az USA még a látszatra sem ügyelt különösebben. Állí­­­tólag kapott ugyan bizonyos biztosítékokat Szomáliától arra, hogy az amerikai fegy­verek nem Ogadenben ke­rülnek bevetésre, ám ezzel kapcsolatban a minap Ri­chard Moose, az USA kül­ügyi államtitkára­ is kényte­len volt kijelenteni: ezek a garanciák nem szavatolják, hogy Szomália megtartja az­ ígéretét. Az amerikai—Szomáliai paktum komolyan veszélyez­­teti az etióp nép szabadsá­gát és fáradalmát — hang­súlyozzák a Mengisztu-kor­­mány képviselői. Nem két­séges, hogy igazuk van. Hi­szen a támaszpontegyezmény azután jött létre, hogy má­justól júliusig mintegy 15 ezer szomáli katona hajtott végre harci cselekményeket etióp területen. A másik fi­gyelmeztető jel: a szomáli bázisra vonatkozó alkut azt követően írták alá Washing­tonban, hogy az Afrikai Egy­ségszervezet különbizottsá­ga egyértelműen állást fog­lalt a kelet-afrikai konflik­­tusban, leszögezve, hogy Oga­den Etiópia elidegeníthetet­­len részét képezi. Valós veszélyek Mogadishu ennek ellenére úgy döntött: ha a diplomá­cia eszközeivel nem tudja elfogadtatni területszerző igényeit a kontinensen, hát dördüljenek el ismét a fegy­verek, s az agresszív törek­vések nagyobb fedezeteként jelenjenek meg amerikai katonák Afrika földjén. Etiópia ma persze sokkal­ta erősebb, mint két éve volt, s világossá tette, hogy nem tűri el a szomszé­dos ország ismétlődő provokációit. Mo­­gadishuban azonban a jelek szerint továbbra sem tesz­nek le a Nagy-Szomália megteremtésének tervéről, jogot formálva nemcsak etióp, hanem kenyai terüle­tekre, sőt Dzsibutira is. Tud­­juk, a vágyak és illúziók nem azonosak a valósággal. De abban, ami Afrika szarván történik, a legin­kább aggasztó, hogy Washing­ton — a katonai egyezmény aláírásával — gyakorlatilag támogatásáról biztosította a szomáli területi­­ igényeket. Ez a fejlemény pedig szigo­rúan a valóság szférájába tartozik. Kürti Gábor MOSZKVA Ünnepélyesen fogadták kedden Csillagvárosban a szovjet—kubai űrkísérlet résztvevőit, Jurij Romanyen­­ko parancsnokot és Amnaldo Tamayo Mendez kubai űr­hajóst. A két kozmonautát és velük együtt Bajkonurból visszatért szakértőket a re­pülőtéren családtagjaik, mun­katársaik, barátaik és a ki­képzési program vezetői üd­vözölték. A két űrhajós az állami bizottság elnökének jelentette, hogy a rájuk bí­zott feladatot teljes egészé­ben végrehajtották. A hagyományoknak meg­felelően az űrhajósok ez­után koszorút helyeztek el az első űrhajós, Jurij Gaga­rin emlékművénél, majd a város művelődési házában rendezett ünnepségen szá­moltak be élményeikről, ta­pasztalataikról. HANOI Kambodzsában a Pol Pot­­rezsim áldozatainak újabb tömegsírjait fedezték fel. Az SKP hírügynökség közlése szerint a Phnom Penh-től délnyugatra fekvő Kandhi tartomány egyik falva köze­lében négy sírban legkeve­sebb 700 áldozat földi ma­radványaira bukkantak. A kambodzsai hírügynökség korábban arról tudósított, hogy Svay Rieng, Kompon­g Cham, Kompong Speu és Kandal tartományokban a Pol Pot-rezsim több mint 30 ezer áldozatának tetemét ta­lálták meg. Olasz kormányválság Bizonytalan találgatások ROMA Kedden a Quirinale palo­tában megkezdődik az a már-már rituális és Olasz­országban gyakorta ismétlő­dő szertartás, amelynek ke­retében Sandro Pertini köz­­társasági elnök egymás után fogadja a politikai pártok vezetőit, hogy megoldást ta­láljon Olaszország 1945. utá­ni negyvenedik kormányvál­ságára. A sort Francesco Cossiga ügyvezető kormány­fő nyitja meg, akinek párt­ja, a kereszténydemokrata párt hétfőn késő este állást foglalt egy széles pártképvi­seleti alapon nyugvó kor­mány megalakítására és a kommunistákkal való ,,haté­konyabb’” viszony kialakítá­sa mellett. A Cossiga-kormány­­ gaz­dasági csomagtervén bukott meg mindössze egy ta­vazat­­tal. A bukás után az immár ügyvezető kabinet úgy hatá­rozott, hogy semmiféle újabb gazdasági rendeletet nem bo­­csát ki az új kormány meg­alakításáig a vereséget hozó régi program helyett. Vannak olyan feltételezé­­sek, hogy az olasz államfő ismét a távozó miniszterel­nököt bízza meg kormány­­alakítással. A keresztényde­mokraták parlamenti cso­portjának egy tagja viszont hétfőn úgy nyilatkozott, hogy Cossiga „valójában nem akar semmilyen tisztsé­get sem”. Cossiga nem szó­lalt meg, a keresztényde­mokraták soraiban viszont Ansaldo Fortani volt kül­ügyminisztert és Flaminio Piccolit, a kereszténydemok­rata párt főtitkárát emlege­tik kormányfőjelöltként. Olaszország legnagyobb pártja most az ellenzékkel, főként a szocialistákkal való párbeszédet sürgette és cé­­lul tűzte ki az olasz kom­­munista párttal való kapcso­latok „új alapokra” történő helyezését, mégpedig a ,,nemzeti szolidaritás szelle­mében”. Az OKP — mint ismeretes — élesen ellenez­te a kormány gazdasági cso­magtervét. Magánszemélyek, vállalatok figyelem! A Gyöngyös­domoszlói Albcim­ Gazdaság felajánlja megvételre Moszkvics, UAZ, Volga, IFA és egyéb mezőgazdasági gépek elfekvő alkatrészeit. Vásárlási szándékukkal a gazdaság Karácsondi út 11. sz. alatti központi raktárát szíveskedjenek felkeresni. Telefon: 13-096.

Next