Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-21 / 17. szám
Vélemény a kongresszusi levél kapcsán Betegeink szocialista ellátásáért Dr. Vörös Zoltán, az egri kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának adjunktusa, az anaestaesiológia-ellátás vezetője 1959 óta tagja a KISZ-nek. 1977 óta pedig a kórházi dolgozók KISZ-titkára. — Az ifjúság nevében és érdekében közzétett levél sok kérdést leszögez és sokat nyitva hagy — mondta a fiatal orvos a nemrégiben kiadott KISZ KB-felhívás kapcsán. — Nekünk, egészségügyi dolgozóknak is elérkezett a mérlegkészítés ideje. Több kérdés felvetődött ekkor. Mit tettünk eddig a mozgalmi munkánk eredményessége érdekében, mi az elkövetkezendő időszak feladata. Amikor a múltról s a jövőről együtt beszélünk, a legfontosabbnak az egészségügyi szakiskolával való kapcsolattartásunkat tartom. Jelenleg tíz KISZ-korosztályú orvos oktatja leendő munkatársainkat. S ez annál is inkább fontos, mivel munkánk során létkérdés, hogy a ma még iskolapadban ülők milyen gyorsan tudnak beilleszkedni, önállóan tevékenykedni. Azért beszélek erről ilyen hangsúllyal, hiszen számunkra örvendetes, hogy szakember-utánpótlásunk a szakiskolával szinte folyamatos. Örömmel mondhatom azt is, hogy kapcsolatunk jó, s ennek megtartása érdekében ezen a téren továbbra is ezt az utat kell járnunk. Talán ennek köszönhető, hogy az elmúlt öt évben harminc-negyven főről kétszázra emelkedett KISZ-tagságunk létszáma. Ez azonban a lehetőségekhez képest még mindig kevés. önkritikusan elmondta, hogy szervezettségük még mindig nem érte el a kívánt szintet. Többek között a kongresszus is jól szolgálja, hogy ezen a téren is előrelépjenek. A kongresszusi levél részletes megtárgyalása — mint minden más KISZ-szervezetnél, a kórházi dolgozóknál is — a taggyűlések napirendi pontjaként szerepel. Csak úgy, mint a kongresszus alatt és után az ott elhangzottak megbeszélése, közös értelmezése. — Természetesen a legfontosabb feladatunk — tette hozzá végül Vörös doktor — ami egyben politikai munkánk is, betegeink maradéktalan szocialista ellátása. Erre vonatkozóan is kaptunk konkrét feladatokat a KISZ Központi Bizottságától. Hobbi Meglehetősen érdekes a mindennapi munkája Szabó Dénes üzemmérnöknek a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Az egri fiatalember ugyanis hol egy szanálásra ítélt öreg épületnél, hol pedig valamely régi pincében, elfelejtett föld alatti vágatban — idehaza, vagy éppenséggel Szekszárdon, Szentendrén — kap feladatot. Máskor pedig idegen népek nyelveiben búvárkodva segédkezik a műszaki fordításoknál. S szabad ideje is hasonlóan, változatosan telik. Első hobbija — mint emlegeti — a bélyeggyűjtés volt. A kedve máig is megmaradt hozzá, noha azóta egy sor más passziónak is hódol. A zene, a dal ugyanígy hozzátartozik az életéhez. Klarinétot, szaxofont tanult hét esztendeig, aztán — a szimfonikusok elődjénél, az ifjúsági együttesben — pódiumra is lépett idehaza és külföldön, az NDK-ban, Csehszlovákiában. Később a kar következett, a KISZ Központi Művészegyüttese, majd a váci Vox Humana, végül pedig az Építők Heves megyei Kórusa, ahol jelenleg is énekel, országot-világot járva. — Mostani munkahelyem — mondja — újabb hasznosabb időtöltések iránt keltett bennem érdeklődést. Egy-egy lebontásra kerülő vénséges ház szétszórt, kidobott kacatjai valósággal csalják az embert, hogy közöttük jobban is szétnézzen. Nemkülönben izgalmas a föld mélyét is aprólékosan becserkészni, mert körülfordul, akadhat ritkaság. Előbányásztam már így egy csomó, értékes dolgot; egykori pénzeket, képeslapokat, fényképeket, sőt porcelánokat! Amik további gyűjteményemnek vetették meg az alapjait. — Becses szerzeményemnek tartom például azt a* 1911-es világatlaszt, amelynek négy hiányzó lapját utóbb — az Országos Széchenyi Könyvtár segítségével — fotókópiákkal sikerült pótolnom. Ez a nem mindennapi munka vezetett el a „restauráláshoz”, az élénkebb helytörténeti kutatáshoz. Csupán egyetlen példa ebből, amikor a Széchenyi utcában teljes családi fotóalbumot találtam. Nem is tudom,hogy miként érdekelt a számomra ismeretlen família, de ösztönösen, aprólékosan átnéztem minden lapot. Nagy sokára az egyiknek a hátoldalán végre egy halvány nevet is felfedeztem. A levéltárban utánajártam a névnek, s megtudtam, hogy viselője a megyeszékhely egyik egészségőre volt az elmúlt század végén. Lehet, hogy számomra nem is jelent majd soha többet, de a dokumentum talán hasznára lehet annak, aki egyszer netalán az egri egészségügy krónikájának alaposabb megírására vállalkozik. Szabó Dénes gyűjteményt — sok más mellett — egyimri rézmetszetek, a régi Heves megye emlékét őrző 170 városi, falusi képeslap, aztán egy csizmadiamester XIX. század elején írott vándorlevelei, meg például az 1848-as országgyűlés törvényeinek eredeti kiadása gazdagítják. S hogy hobbijainak sora teljesebb legyen: ugyancsak merő időtöltésből tíznyelvű szótár összeállításával könnyít magának a távolabbi népek megismerésében, máskor pedig történetesen rejtvényt készít. Vagy rejtvényt fejt — „profi”-módra is — egyéni, és csapatversenyeken. Mindamellett persze hogy marad ideje a családra, gyermekeire is... (gyónfi Miért nem választották? Nem nagy ügy. Látszólag szólni se, írni se kéne róla. Nem marad nyoma, a statisztika is hallgatni fog, ha egyáltalán készül erről statisztika. Nyugtatom magamat is: ez csak nekem ügy, talán csak én fújom fel az egészet. Lehet véletlen is. Persze csak akkor, ha nagyon akarjuk annak látni, vagy ha jobb annak látni.Ha mindenki felelős, senki sem bűnös. Ne bűnbakot keressünk hát. Csak gondolkozzunk el.★ Öröm látni ezeket a gimnazista fiatalokat. Csupa tett, tenni és tudni vágyás valahány. Hazahúz a szívem, duplán örülök, ha a történelemmel foglalkoznak, mert magam is történelem—magyar tanár vagyok eredetileg.★ Emlékszem, milyen nagy dolog volt számomra az első komolyabb tudományos munka. A fiúk, lányok mostani mozdulataiból érzem, nekik is az. Pályázatra készülnek, az OKTV (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny) kiírt témáit ízlelgetik, fontolgatjak. Elképzelésük — egyeztetve tanáraikkal —hetek, hónapok verejtékével válik dolgozattá. Lesz olyan is, aki majd meghátrál, önkritikusan, avagy lustán. Bízom benne — képességeiket ismerve —, hogy ők lesznek kevesebben. ★ Mindent tudni akarnak: fiatalok. Lelkesedésük, munkabírásuk töretlen. Most úgy tizenöten-húszan lehetnek. Lassan el is készülnek a „nagy mű”-vel. Bezerédi, Kubinszky, Pecsovics. követi utasítás — effélék röpködtek. A jobbágykérdés 1848 előtt című témában. Aratósztrájk, egylet, csendőrök. A századforduló agrárproletármozgalmai ábrázolásaként. Alapos, bonyolult elemzés, magyarról magyarra fordítás, elképzelhetetlen kor: ezek a főbb nehézségek. Itt fekszenek előttem a dolgozatok. Gondos munkák, sokszor az egyujjas gépelés nyomával a papa titkárnője avatott kezei helyett. Figyelmesek, alaposak, adatgazdagok. Nem tisztelnek sem témát, sem elődöket. S így van ez jól: megérnek majd arra is, hogy többet lássanak, többet higgyenek másnak, aki előttük járt. Elkészültek hát végre, már csak a köttetés van hátra, s aztán javítják a hibákat. De vannak talán helyesírási vétségeken, esetleges tárgyi tévedéseken kívül mások is. Olyanok, amelyekről ők legkevésbé tehetnek. ★ Volt egy harmadik téma is: egy megyei pártdokumentumot kellett volna elemezni, valamelyik kulturális, ifjúsági, vagy gazdasági határozatot az utóbbi évekből. A határozat mai magyar nyelven íródott, napjainkkal foglalkozik, megvannak hozzáá másik két témánál gyakran hiányzó egykorú adatok és a napi sajtó is. No meg benne is élünk. Ezt a pályatételt senki sem választotta. Ne védekezzük azzal, hogy megvagyunk nélküle, mert valóban megvagyunk, hiszen nem létkérdés. Hanem tudati. És gyakorlati, politikai, nevelési, társadalmi. .. ★ A pártfunkcionárius apa is mosolyog: nagyon nehéznek találja, a pedagógus azt mondja, nem foglalkoznak ilyesmikkel, a tanuló csak vállát vonja. Kérdezem tőle, nem szoktak-e órán, otthon, vagy KISZ-gyűlésen ilyesmiről beszélni. Nem szoktak. Mert a tanárt köti a tananyag? Mert nem mer (tud, akar, stb.) vitába bonyolódni diákjaival a kül- és belpolitikai kérdésekben? Nincs rá idő? Hát mire kell, ha még napjaink legfőbb kérdéseire is sajnálja? Ha nem veti fel ezeket, nem bátorítja őszinte kérdésre — válaszra — vitára szűkebb hazája ügyében a rábízott embereket? Ha a KISZ-ben is csak elfogadnak, nem elemeznek programokat, ha akarva-akaratlan szolid bólogatásra ösztönzik a fiatalt? Vagy mégsem így lenne? Nincs így, legalábbis részben nincs. S ennek legföljebb is csak részben örülhetünk. Ugyanis a fenti kérdések legtöbbje igenis aktuális, ha tudomásul vesszük, ha nem. Kevés tanárunk van ma még, aki demokratikus vitatkozással tanítja • a jövő nemzedékét jelene jobb megértésére, éppen azokat, akik pedig legérzékenyebbek lennének mindenre. Nem, ne tessék megijedni, nincs bai a tanári és tanulói teljesítményekkel. Papíron. Az eredmények ugyanis biztatóak: a történelmet ennyiesre meg annyiadra tudták De vajon így van ez napjaink történelmével is? Nem hiszem …, s a példa bizonyít. Higgyem, hogy csak nálunk van így? Egy megyeszékhelyen, kisvárosban? Nem nagy ügy? Nem marad nyoma? A statisztika is hallgatni fog? Egyáltalán készül erről statisztika? Töttös Gábor „Kérek egy pisztolyt!" „Meggyilkolták John Lennont. Miért? Ki tudja? örült, abszurd világ...” (Feleki László) A költő nem tud válaszolni. A vádlott — a gyilkos — nem válaszol. Nemcsak önmagát, a világot mutatja őrültnek. Nincs tehát válasz? A New York-i bíróság talán kiszedi a választ Mark David Chapmanből. De John Lennon előtt ötven perccel és utána ötven perccel is agyonlőttek valakit az Egyesült Államokban. Nekik miért kellett meghalniuk? Nem tudjuk. A Lennonmerényletről napokig írt a sajtó, a másik két gyilkosságról azonban egy szót sem ejtett. Honnan tudunk mi róluk? Onnan, hogy az USA- ban tavaly — ez rendőrségi jelentés — 10 700 embert lőttek agyon. Tehát minden ötvenedik percben egyet. Nagy szám ez! Hát ha még mellé tesszük, hogy a vietnami háborúban ötvenezer amerikai esett el. Jack Seibert, a kommentátor, így kiáltott fel a tévében Lennon halála után: „Minek nekünk háború? Kiirtjuk mi magunkat is!” Az ok helyett nézzük a hátteret. Az USA-ban bárki, bármikor vásárolhat magának fegyvert. Ha lusta, vagy szégyell bemenni érte az üzletbe, levélben vagy telefonon (!) rendeli meg. Azután pisztollyal, puskával egyenlíti ki ilyen-olyan számláit, lövi le az elnököt, szerez magának pénzt. A férj ha családi, vitája támad, a puskája után nyúl. John Kennedyről mondják, hogy szenvedélyesen szerette a pisztolyt. Jonny Cash, Kenny Rogers, a country zene két vitathatatlan csillaga, a céllövészet bajnoka. Elvis Presleyről kevesen tudják, hogy géppisztolyokat és géppuskákat gyűjtött. Clint Eastwood, a színész. 44-es Magnum-ja nélkül egy lépést sem tesz, szerepétől függetlenül, a színpadon sem. A mixer vágott csövű Winchestert tart a pult alatt, a taxis revolvert az ülésben. Egy baltimore-i aggastyán nemrég lelőtte a kisfiút, aki hógolyóval betörte az ablakát. Bármely őrült kihasal egy felhőkarcoló tetejére és géppisztollyal, a golyók ezreivel addig lövöldöz az emberekre, amíg egy rendőrgolyó lenem teríti. És a tavalyi választási kampányban mondta el Reagannak, a jövendő elnöknek a felesége, hogy egy időben pisztollyal a párnája alatt aludt, amikor férje hosszabb, hivatalos úton távol volt... Tetszik ez az amerikaiaknak? Igen is, nem is. Az éles vita a Kennedy-gyilkosság óta zajlik. Azelőtt alig mert valaki a pisztoly-őrület ellen szólni. A vélemények: „Esztelenség, hogy amikor az autóvezetéshez már megköveteljük a jogosítványt, puskát bárki úgy vehet a boltban, mint zsemlét” (John Anderson, a kongresszus tagja). „Önnek nincs igaza. Tilalommal és ellenőrzéssel semmire nem mennénk. Meg kell nevelnünk az embereket. A baj gyökere lélektani jellegű” (John Concini szenátor). Nem tudni, az én Just lady”-nek, Reagan feleségének ott van-e még párnája alatt a pisztoly? Talán már rábízza magát a gorillákra, akik vigyáznak rá, akárcsak férjére. Alkalmasint férje sem hordja már a hóna alatt 38-asát, mint tette volt szakszervezeti ember korában. Nyilván lőgyakorlatra sem jár a Nemzeti Lövész Egyesületbe — kiöregedett belőle. De a pisztolytól aligha szabadulhat. Hamarosan „szembe kell néznie” vele, neki, vagy pártjának a kongresszusban. Döntenie kell, hogy kinek engedjen: a hozzá oly közel álló fegyveriparnak, vagy a közvéleménynek ? A közvélemény nyomása most óriási. A Lennon-gyilkosság estéjén New Yorkban tévévita folyt a pisztolypuska őrületről. Dr. Halberstat, az ismert New York-i orvos ezt mondta a kamerák előtt: „Az istenért, ne gyilkoljuk egymást! Én Reaganra szavaztam és most azt kérem tőle: sürgősen mondja ki a fegyvertartás tilalmát!” Azután hazament, és a lakásában betörőt talált, aki szitává lőtte őt. Reagan vajon szereplője, vagy statisztája lesz 245 millió ember abszurd színpadának? És ha szereplője, «11 lesz a végszava? A, „Fegyverellenőrzést — áronnál!" MAI műsorok: unom Kossuth rádió 8.27 Fordulók a líra történetében. 8.57 Csajkovszkij: III. szimfónia. 9.43 Kis magyar néprajz. 9.48 Tarka mese, kis mese. 10.05 Diák félóra. 10.35 Szerpentin. 11.35 Operettdalok. 12.35 Magvetők. Bányász a háztájiban. 12.55 Operaslágerek. 13.25 Dzsesszmelódiák. 14.15 Olasz madrigálok. 14.30 Litera-túra. 15.10 A doromb (Tari Lujza műsora). 15.24 MR 10—14. Iskolák — őrsök — barátok. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Filmzene. 16.27 Magyar előadóművészek. 17.07 Eco-Mix. Gazdasági mindenféle. 17.32 Szőnyi Erzsébet: Népdalkantáta. 17.43 Mozart: A-dúr hegedűverseny. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Kilátó. A Rádió világirodalmi folyóirata. 20.00 Örökzöld dallamok. 21.00 Népzenekedvelőknek. 21.30 Külpolitikai klub. Évadnyitás a nemzetközi politikában. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Operaáriák. 22.45 Hol és merre tart a munkapszichológia? Petőfi rádió 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 9.23 A Stúdió 11 játszik. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Énekszóval, muzsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Európa elrablása. 13.30 Labirintus. 14.00 Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 14.15 Verbunkosok.14.35 Slágermúzeum. 15.25 Fúvószene. 16.00 Mindenki iskolája. 16.33 Útközben. 16.35 Néhány perc tudomány. 16.40 Fiataloknak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Daloló, muzsikáló tájak. 18.57 Operettfinálék. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Fiatalok a seregben. 21.00 Mit kezdjek vele? 21.25 Válogatott felvételeink. 22.30 Nóták. 23.15 Gyulai Gál János szerzeményeiből. 9.00 Tévétorna. 9.05 Iskolatévé. 9.50 Delta. 10.15 Charlie angyalai (Amerikai bűnügyi filmsorozat). A mexikói kapcsolat. 11.05 Yehudi Menuhin (Portréfilm). 11.45 Lehet egy kérdéssel több? Vetélkedőműsor. 12.15 ..A költészet fájó életem. . .” Válogatás Petőfi Sándor verseiből. ,14.00 Iskoláiévá. 14.50 Patyomkin páncélos. (Szovjet film). 16.05 Gólyavári esték. A nemesek országa — a középkori Magyarország. 16.30 Ellery Queen (Amerikai bűnügyi filmsorozat). Ebben a filmben a fáraó —aki" eddig már hat emberre sújtott le nyugalmának háborítása miatt — újra teljesíti átkát". Queen azonban „prózaibb” megoldást keres a gyilkosságok leleplezésére... 17.40 Kertünk — udvarunk. Riportműsor. 18.15 „Életemet visszaélni nem bánnám. . Riportfilm. 18.45 Staféta. Tíz perc ifjúság. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. A tél örömei (Bábfilm). 19.30 Tv-hiradó. 20.00 Jogi esetek. 20.40 Szép szó. A Televízió irodalmi folyóirata. 21.40 Szilveszteri Szuper - bola. 22.20 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 17.00 Volán Kupa nemzetközi jégkorongmérkőzés. Székesfehérvári Volán— Skalica (Csehszlovákia). 19.15 Séta vidám állatok között (Francia kisfilm). 19.30 Tv-híradó. 20.00 .Weiner emlékére. 20.30 Autómotorsport. A Telesport technikai magazinja. 20.50 Tv-híradó 2. 21.10 Századunk. Dokumentumműsor. Diplomaták (Ism.).