Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

A települések fejlesztéséért Beszélgetés dr. Papp Lajossal, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével Aki csak átutazik mosta­nában városokon, falvakon, néhány futó pillantást vetve a településekre, megállapít­hatja, hogy mindenütt egyre több jele van a gyors fejlő­désnek. Ám, aki a községben la­kik, a fejlődést tapasztalva, még többet, jobbat akar. Ter­mészetes kívánság ez, hiszen mindenki szeretné meggyor­sítani lakóhelyének előreha­ladását. S ma már ez sok­kal több egyszerű kívánság­nál : általánossá vált a hely­­­­beliek összefogása a közös­­­­ség, a falu, vagy a város egésze érdekében. Az össze­fogás hajtóerői a tanácsok,­­ szorosan együttműködve a­­ helybeli tömegszervezetekkel. 1 Erről beszélgettünk dr. Papp­­ Lajos államtitkárral, a Mi­­­­nisztertanács Tanácsi Hiva­­­­talának elnökével. P — Hogyan alakult ki és­­ erősödik tovább az együtt­működés a tanácsok és a tömegszervezetek között? — A népköztársaság al­kotmányában benne van, hogy a tanácsok tevékenysé­gükben közvetlenül támasz­kodnak a társadalmi szer­vekre és azokkal együttmű­ködnek. Ma a tanácsoknak 14 ezer­­ intézményük van országo­san, anyagi lehetőségeik és önállóságuk is megvan ah­­­­hoz, hogy ezeket működtes­­­­­sék és fejlesszék. A lakás­­ építésen és a kórház létesí­tésén, bővítésén kívül saját területükön lényegében ma­guk döntik el, hogy — a­­ helyi igényeket és lehetősé­­­­geket figyelembe véve — a rendelkezésükre álló össze­geket mire költik. Termé­szetesen a központi célokat mindenütt figyelembe kell venniük. Mindez­­ indokolja és szükségessé teszi, hogy a tanácsok, mint népképvise­leti, önkormányzati és ál­lamigazgatási szervek igé­nyeljék, kérjék ki a tömeg­szervezetek, elsősorban a Ha­zafias Népfront helyi szerve­zeteinek véleményét a közös célok érdekében. — Milyen ez az összefogás a gyakorlatban? — A tanács az egész la­kosságot képviseli, hiszen az választotta meg saját sorai­ból. Ez azonban a legkevés­bé sem mond ellent annak, hogy az egyes tömegszerve­zetek közvetlenül a maguk társadalmi rétegét képvisel­jék. Így a KISZ-szervezet a fiatalok érdekeit tartja első­sorban szem előtt, a szak­­szervezet a helybeli munkás­ság szempontjait érvényesíti, a nőtanács az asszonyok, lá­nyok nevében lép fel és így tovább. A Hazafias Népfront is az egész lakosságot képvi­seli, nézőpontja azonban mégsem teljesen azonos a ,,hivatalossal”, azaz a helyi tanácséval. Ezek a különbö­ző kiindulópontok azonban egyáltalán nem jelentenek szembenállást. Ellenkezőleg: így több oldalról lehet egy­­egy kérdést megvizsgálni és kialakítani a közös, az egész lakosság, a község, a város érdekében teendő lépéseket. Kitűnő lehetőség ez arra, hogy szélesedjék a szocialis­ta demokrácia az állami,­tár­­sadalmi életben. — Vannak eredményei en­nek az összefogásnak? — Mindenekelőtt: a taná­csok és a társadalmi szerve­zetek összefogása korántsem új keletű, ennek harminc­éves hagyományai vannak, ha nem is mindig bontakoz­hatott ki ez olyan mérték­ben, mint manapság. Az ötö­dik ötéves tervet még csak néhány hete fejeztük be. Előzetes adataink szerint a negyedik ötéves terv idején 7 és fél milliárd forint volt országosan a társadalmi munkák értéke, ezzel szem­ben az ötödik ötéves terv idején, tehát 1976 és 1980 között csaknem 20 milliárd forint értékű társadalmi munkát végeztek el a kü­­lülféle településeken. Ebből az összegből épültek lakások (üzemek segtségével), továb­bá igen szép számmal gyer­mekintézmények, sportpá­lyák, öregek napközi ottho­nai, igen sok­­ helyen végez­tek társadalmi munkát a község, város szépítése, kul­turáltságának fejlesztése ér­dekében. Igen jelentősek azok az eredmények is, ame­lyek nem mérhetők forint­ban. így például a Hazafias Népfronttal és a szakszerve­zettel együtt sok helyen szervezték meg a tanácsok a jogsegélyszolgálatot: a taná­csok dolgozói közigazgatási napokat tartottak üzemek­ben, s elmondták, hogy mi­lyen célok megvalósítására törekszik a tanács, mihez kér társadalmi segítséget. Ilyen, pénzben nemigen mér­hető, nagy jelentőségű tevé­kenységnek tartjuk a Bács- Kiskun megyei akciót az öre­gekért, a mintegy ezer hely­ségben, több mint tízezer taggal működő környezetvé­delmi őrségeket, és a sort még hosszan lehetne foly­tatni. Hozzá kell tennem azonban azt is, hogy a tár­sadalmi munka eredményei az egyes megyékben igen eltérőek: 1979-ben például Bács-Kiskun megyében egy főre 1378 forint jutott belő­le, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében viszont csak 284 forint. Vagyis van még e té­ren is tennivaló... — Két tervidőszak hatá­rán mit tart legfontosabb teendőnek a tanácsok és a tömegszervezetek együtt­­működésében? — Mostanában tárgyalják meg a hatodik ötéves terv helyi feladatait. A tanácsok­nak széles körűen vélemé­nyeztetniük kell a Hazafias Népfront helyi szervezetei­vel, a szakszervezetekkel és­ a többi tömegszervezettel, az eddiginél nyíltabbá tenni, a lakosság széles tömegeivel ismertetni, sőt megbeszélni a terveket. Fel kell tárni a helyi lehetőségeket és­ moz­gósítani a lakosságot, meg­hallgatni a véleményeket, ja­vaslatokat, és igényelni a részvételt a végrehajtásban. S még egy dolog, ami leg­alább ugyanilyen fontos: ha készen van a munka, érté­keljük, ismerjük el és kö­szönjük meg a résztvevők­nek a közösségért végzett, önzetlen munkát. — L­ehet-e néhány kezde­ményezést közkinccsé ten­ni? — Sok jó példa van, de elég lesz csak néhányat em­líteni: Komárom megyében tanácstagi alapot létesítettek; minden tanácstag 80 000 fo­rintot használhat fel közér­dekű célokra, ha ugyanennyi értékű társadalmi munkát szervez. A már többször em­lített Bács-Kiskun és Szol­nok megyében milliókat ad­nak azoknak a települések­nek, amelyek élen járnak a társadalmi munkában. — Hogyan érvényesül eb­ben és általában a min­dennapi gyakorlatban a tömegszervezetek szerepe? — Politikai jelentősége, nevelő hatása és gazdasági eredménye is van a tömeg­szervezetek kontrolljának. A népfrontbizottságokon és a többi tömegszervezeten ke­resztül a lakosság véleményt mond a tanácsi apparátus munkájáról, erősödik a ta­nács testületi szerepe, s mert a helyi lakosságnak így le­hetősége van a végrehajtás társadalmi ellenőrzésére is, ez segíti a politikai tevé­kenység kibontakozását. Ne­veli az embereket az, hogy közvetlenül látják, tapasz­talják a tenni akarást, a kol­lektivitást, s hogy mindez értük történik. — És a gazdasági ered­­mények? — A társadalmi szervek tevékenységének eredménye­ként az elmúlt öt évben a tanácsok — az eredeti ter­ven felül — csaknem két­ezer bölcsődét, 25 ezerrel­ több óvoda; és mintegy ezer­rel több általános iskolai termet létesítettek. Csak a Ganz-MÁVAG Sziklai Sán­dor brigádjának felhívására indult kongresszusi verseny kommunista szombatjain 140 millió forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a munkások, s ez az összeg a gyermekintézmények fejlesz­tését szolgálta. — Hogyan látja az együtt­működés jövőjét? — Igen fontos, hogy a tár­sadalmi szervezetek véle­ményét a továbbiakban még jobban kérjék ki a tanácsok minden olyan kérdésben, ami a település fejlesztését érin­ti. Jobb, megnyugtatóbb lesz a döntés például abban, hogy mi hol épüljön, hogyan ja­vítsák a szolgáltatásokat, vagy éppen mikor tartsanak nyitva a boltok, ha erről előbb meghallgatják és fi­gyelembe veszik a társadal­mi és tömegszervezetek vé­leményét, tehát gyakorlati­lag az egész helyi lakosságét. Bevált a népfrontbizottságok­kal közösen tartott falugyű­lések rendszere, mintegy másfél év óta a közös taná­csok székhelyközségeiben és a nagyközségekben is tarta­nak ilyeneket. .. Nagy mun­kát végeznek a helyi nép­frontbizottságok a kiskert, kisállattenyésztési és hason­ló tanfolyamok szervezésé­ben. Ezek feltételeinek meg­teremtése együttes helyi fel­adat Hasonlóképpen együtt rendezi a tanács és a nép­front a téli falusi tanfolya­mokat. Sokat tud segíteni a népfront, a szakszervezet, a KISZ és a nőtanács azzal is, hogy véleményt mond a város és környéke arányos fejlesztésének terveiről, se­gít a kulturális feladatok megoldásában, az egészség­­ügyi ellátásban. A szakszer­vezetek szakmaközi bizott­ságai azzal tudnak sokat se­gíteni, ha véleményüket ki­fejtik a nyugdíjasok, a ház­tartásbeliek gondjainak meg­oldási lehetőségeiről. Nagy szerepük van a társadalmi szervezeteknek, ezen belül elsősorban a szakszerveze­teknek a tanácsok és az üze­mek együttműködése szerve­zésében és erősítésében, öt év alatt 16—20 milliárd kö­zötti összeget eredményezett ez az együttműködés, az üze­mek közé számítva termé­szetesen a szövetkezeteket is. Ennek jelentős részét képe­zi az „Egy üzem — egy is­kola” mozgalom, de ezen kí­vül is sok haszna van be­lőle mindkét félnek, minde­nekelőtt a lakosságnak, így például a település lakossá­ga által is igénybe vehető, „nyitott” üzemorvosi rende­lőket közösen használják. Közös üzemi-tanácsi műve­lődési otthonok épültek, s még hosszan lehetne sorolni az elért eredményeket és a további lehetőségeket. Szükséges és fontos, hogy minden résztvevő, minden együttműködő szervezet je­lezze az eredményeket csak­úgy,­ mint a végrehajtás köz­ben előforduló hibákat. Rö­viden: ne kampány legyen a tanácsok és a népfrontbi­zottságok, valamint a többi társadalmi és tömegszervezet együttműködése, hanem gyü­mölcsöző kapcsolat. Várkonyi Endre Búzanemesítés Marton­vásáron i Az elmúlt tíz esztendőben mezőgazdaságunknak kilenc bú­­zafajtát adott a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazda­sági Kutató Intézete. A búzanemesítés egyik fő területe Martonvásár, ahol évente ezer nemesítési kombinációval dolgoznak a szakemberek. Ezeket a kombinációkat külön­féle mesterségesen előállított éghajlati viszonyok mellett vizsgálják. A képen: laboratóriumi vizsgálat. (MTI fotó — Szabó Imre felv. — KS) Várják az érdeklődőket Egri méhészek sikerei Eredményes évet zárt 1980-ban az egri áfész ál­tal irányított méhészszak­csoport. A több mint három és fél száz tagot­ számláló kis közösség derekas­­ mun­kát végzett. Az elmúlt két évben 35 vagon mézet és egyéb méhészeti terméket adtak át az egri áfésznek 13 millió forint értékben. Ezek nagy részét a nyugat­európai, valamint az arab országokba exportálják. Mint Vadas Ernőtől, a szakcsoport elnökétől meg­­tudtuk, tavaly Heves me­gyében kilenc fogyasztási szövetkezet támogatásával 13 méhészszakcsoport műkö­­dött. Ezek 71 vagon mézet termeltek, ennek több mint a felét az egriek adták. A szakcsoport kiváló eredmé­nyeiért elnyerte a Sötét Kálmán emlékplakettet. A VI. ötéves tervidőszak­ban az egri szakcsoport 65 millió forint értékű méz termelését irányozta elő. Ehhez további támogatást kapnak az egri fogyasztási és értékesítési szövetkezet­­től. Minden méhészet iránt érdeklődőt szívesen várnak soraikba. ­ég ma is kedves emlékként gondolok vissza első igazi gye­rekjátékomra. Ha meg­bocsátja az olvasó, meg­próbálom röviden és szak­szerűen ismertetni ezt a já­tékot. Ugyanis fontos szere­pe van az alábbi eszmefut­tatás szempontjából. Nos, tehát a játék. Egyet­len bádoglemezből hajlított parányi csónaktest. Kész. Ennyi és semmi más. Ha valamelyik mai gyerek olvasná ezt az írást, aligha­nem nyomdafestéket nehezen tűrő jelzőkkel illetné e cikk szerzőjét, illetve annak haj­danvolt gyermekkori elme­beli állapotát, mivel aligha érthető, hogy ebben a játék­ban mi lehetett olyannyira kedves. Eltekintve a játék érzelmi kötődéseitől, ma is állítom, hogy páratlan, a ma­ga nemében zseniális szerke­zet volt az a kis csónak. Zsenialitását a hajtómű adta. A csónak testében volt egy pici tartály és az ehhez tartozó csővezetékrendszer. Ezt a tartályt vízzel kellett feltölteni, aláhelyezni egy gyertyacsonkot, meggyújtani a kanócot és a tartályban felmelegedő víz nagy nyo­mással kiáramolva az egyre szűkülő csövön, a hatás­el­len hatás elve alapján cso­dálatos sebességgel röpítette álmaink hajóját. Versenye­ket rendeztünk, mindenki maga pingálta, látta el egye­di jelzésekkel a csónakot, helyezett el az orrába, vagy a törzsébe parányi ólomnehe­zéket. Egy szó, mint száz, pompás játék volt. El is felejtettem volna az egészet — mint ahogy maga alá temette ezt a kis csóna­kot az elmúlt immár csak­­nem három évtized sokkal fontosabb sokadik gondja —, de valamelyik nap hirtelen eszembe jutott. Megálltam a játékbolt előtt, bementem, válogatni kezdtem. V­olt ott autó, tank, terepjáró, holdjáró és ki tud­ná megmondani hányféle mozgó, pergő, távirányítható micsoda. Egyben hasonlítot­tak egymáshoz, nagyon sok­ba került mindegyik. Nem is csoda, hiszen a beléjük épí­tett elektromos rendszer, a meghajtó motorral együtt a legmodernebb technikát sű­ríti a játékok testébe. Gyors történelmi felmérést végeztem saját magamról. Azt szerettem volna megtud­ni, hogy immáron végérvé­nyesen belekerültem-e a „bezzeg a mi időnkben” cí­mű időjáték megfelelő sze­repkörébe, vagy esetleg más­ról van szó. S lehet, hogy csak önmeg­nyugtatásomra találtam ki, de úgy éreztem, hogy nem csupán bennem van a hiba, hanem a mai játékokban is, amelyek egy szempontból végleg nem tetszenek. Hi­ányzik belőlük a játék lel­ke, az ötlet. Nem a bűvös kockáról és a hasonlóakról van­ szó, hanem az agyon­automatizált, elektronizált szerkezetek sablonjairól. Ar­ról, hogy a tervezők, a konst­ruktőrök a készen található szellemi panelekből építkez­nek, hogy a modernségen csupán egyfajta technikai színvonalat értenek. Pedig a modernség tartalma ettől sokkalta gazdagabb. Bennefoglaltatik szerintem az is, hogy a kor követelmé­nyeit sok szempontból vegye figyelembe. Egy játék attól még aligha modern, hogy elektronikus és drága. Kissé távolinak tűnhet a példa, de nagyon is ide tar­tozik. Egy dán mezőgazdasá­gi szakember szinte elször­­nyülködött, amikor végigné­zett egy a szinte betonerődít­ménynek beillő szakosított tehenészeti telepet. Hiába volt a beépített vasbeton­szerkezet, nem lehetett meg­győzni, hogy ez az építkezés modern. Azt mondta rá, fe­lesleges luxus. Sorolta is, hogy náluk ezt­ így és így csinálnák, hogy mit lehetett volna egyszerűbben, mit le­hetett volna olcsóbban, acél helyett fából beépíteni. Szintén mezőgazdasági a példa és szintén ide tarto­zik. A juhászati telepen új, modern aktokat építettek. Természetesen betonból, és hogy ránézésre is modern legyen az épület, zsúptető helyett pala került az épü­letre. Amint később kiderült, az akolban elviselhetetlen volt a hőmérséklet, a pára­­tartalom és már-már azon gondolkodtak, hogy szellőz­tető berendezést építenek be, amikor az egyik öreg juhász azt m­­ondta, tegyék vissza a zsúpfedelet. Az ugyanis olyan természetes szellőzést biztosít az épületnek, hogy semmiféle más berendezés nem kell. Csodák, csodájára igaza volt. Az ősi zsúptető ellátta hőszabályzó és szel­lőztető funkcióját. Minden hókusz-pókusz nélkül. Hol kezdődik hát a mo­dernség? Valószínű, hogy ott bármilyen épület, szerkezet a lehető legjobban és az elér­hető legegyszerűbb módon feleljen meg funkciójának. A modernségnek nincs szük­sége külsődleges sallangok­ra. Bátran nyúl vissza elfe­lejtett és sokszor alaptalanul elavultnak hitt dolgokhoz is. A modern kor ugyanis azért is modern, mert felhasznál­hat minden eddig felhalmo­zódott tapasztalatot és tu­dást. Válogatni eme történel­mi tárházból, ötvözni a je­len valóságos adottságaival és a jövő lehetőségeivel, nem kis feladat. Megtalálni a mo­­dernség helye­s fogalmát és alkalmazni is azt a minden­napi gyakorlatban: korköve­telmény. Különösen azzá vált egynéhány esztendeje a hazai és a világgazdasági prés nem csekély nyomása alatt. Ezért is örülnék neki, ha dédelgetett gyermekkori já­tékom újra megjelenne vala­melyik üzlet kirakatában. Szigethy András JÁTÉKOK r MftouLcjUL 1981. március 1., vasárnap

Next