Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 4., szerda A fő: a tudományos-technikai haladást szolgálni Beszélgetés Radoszlav Radevvel, a Dimitrovi Komszomol Targoviste megyei Bizottságának titkárával Július második felében egy héten át a KISZ Heves megyei Bizottságának vendége volt bulgáriai testvérmegyénk, Targoviste háromtagú ifjúsági küldöttsége. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy a delegáció vezetőjét, Radoszlav Radevet, a Dimitrovi Komszomol Targoviste megyei Bizottságának titkárát a bolgár fiatalok előtt napjainkban álló főbb feladatokról kérdezzük meg. A téma annál is inkább időszerű, mivel balkáni barátaink ifjúsági szövetsége az idén májusban tartotta XIV. kongresszusát. — A kongresszuson nyilvánvalóan a legtöbbször szóban forgó kérdéskör a gazdasági építőmunka segítése volt. Miként határozták meg ebben a bolgár fiatalok jövőbeli teendőit? — A kongresszus jelmondata a következő volt: „A legfontosabb legyen a tudományos-technikai haladás és az élenjáró gyakorlat segítése a fiatalsághoz legközelebb álló területeken!" Jól kiolvasható belőle, hogy mit is kíván népünk az ifjúságtól. Azt, hogy alkotó módon bekapcsolódjék a még jobb gazdasági építésbe, és új gondolatokkal támogassa a tudományos-technikai fejlődést, a kutatómunka eredményeinek mielőbbi gyakorlati megvalósulását — Hogyan kapcsolódtak ehhez a komszomolisták? — A felhívás mozgósította a termelésben részt vevőket, az értelmiségi fiatalokat az ifjú művészeket egyaránt Az iparban, a mezőgazdaságban dolgozók védnökségeket vállaltak a termékek minőségének javítása, a nyers- és hulladékanyagok minél gazdaságosabb felhasználása érdekében. A pedagógusok, írók, művészek pedig arra vállaltak kötelezettséget hogy az eddiginél még jobban támogatják a felnövekvő nemzedékek tagjait mind sokoldalúbb képzettségük megszerzésében. — Az ismeretek folytonos gyarapításában, a tudati nevelő munkában természetesen az ifjúsági szervezeteknek is nagy lehet a szerepük ... — Nekünk, komszomolistáknak a személyiség sokoldalú kibontakoztatásának lehetőségeit kell megteremtenünk. Ennek pedig az ember kora ifjúságától meg kell kezdődnie! A feladat kettős: már a legkisebb iskolás kortól alkalmassá kell tenni mindenkit az újabb és újabb ismeretek befogadására, illetve be kell kapcsolni a mai huszonéveseket az ezt magas színvonalon elősegítő oktatási rendszer kialakításába. Különféle akciókkal, kezdeményezésekkel kívánunk részt venni a tanintézetek szemléltetőeszközökkel való ellátásának jobbításában, szaktantermek létrehozásában Mindezzel a tehetségek kiválasztására kiválóan alkalmas szakköri tevékenység fejlesztését is segíthetjük. Szorgalmazzuk ezentúl alkotó műhelyeink, az úgynevezett ifjúsági állomások számának növelését, főleg az agrobiológiai, technikai és kibernetikai tudományágakban. A vállalatok, üzemek és intézmények alkotó klubjai pedig nemcsak az új tudományos eredmények megismerését teszik lehetővé, hanem a klubtagok ötleteinek, újításainak mielőbbi gyakorlati megvalósítását is. Ezeken a helyeken kétévenként szellemi munkájuk termékeit kiállításokon mutathatják be a fiatalok, így bizonyíthatják leginkább, hogy mivel járulnak hozzá mai feladataink teljesítéséhez. — Az idáig említettek sokban hasonlíthatók a mi KISZ-eseink feladataihoz, tevékenységéhez. A teljesség kedvéért kaphatnánk képet a bolgár fiatalok társadalmi munkájáról? — Nálunk is a legfőbb színterei ennek a nyári építőtáborok. Tudom, Magyarországon most van a negyedszázados évfordulója. Mi is jubileumot ültünk, igaz, tavaly, a 35. építőtábori idényét Egy biztos: nyári munkájukkal mindkét ország fiataljai jelentősen segítik hazájuk népgazdaságát Ugyanez a helyzet az őszi betakarításban, valamint a különböző helyi jellegű kezdeményezések véghez vitelében. Ebben tehát végképp nincs köztünk különbség. — Befejezésül még egy évforduló alapján — tizedik éves a két testvérmegye: Targoviste és Heves ifjúsági szervezeteinek együttműködése — kérünk rövid összegzést adó visszatekintést. — Ifjúsági szövetségünk a nemzetköziség elvének megfelelően tart fenn kapcsolatokat a baráti — nemcsak szocialista országok fiatalságát tömörítő szervezetekkel. Ennek része a mi barátságunk is. A küldöttségek cseréjétől ma már eljutottunk az építőbrigádok (épp most dolgozik Bulgáriában egy Heves megyei), az úttörők, kulturális csoportok cseréjéig. Emellett jelentősen nőtt az ifjúságii turizmus is egymás hazájába. Hasznos ez mindenképpen, hiszen gazdagítja mindkét szervezet tevékenységét, segíti egymás életének mind jobb megismerését. Szalay Zoltán S. Egy évvel ezelőtt országos tanácskozásra gyűltek össze Szolnokon, a diákszínpadokat vezető tanárok. A résztvevők meglehetősen sötéten látták a szép hagyományokkal büszkélkedő diákszínjátszás jövőjét A borúlátás okait a diákság növekvő téríteiben, a szellemi — különösképpen a humán értékeknek nem kellő mértékű megbecsülésében, és a színpadvezető tanárok gyér ösztönzésében látták. A végső következtetés az volt hogy ehhez a munkához megszállottak kellenek, s ha ők kiváló teljesítményt nyújtanak, akkor elegendő élettérhez is jutnak. Az idei országos Csokonai diákszínjátszó napok — amelyet ezúttal nyolcadik alkalommal rendeztek meg Csurgón, Csokonai Vitéz Mihály emlékére — annyit első látásra is bizonyítottak, hogy élnek ilyen megszállottak közöttünk s a színvonalas bemutató-sorozat arra is következtetni enged, hogy nem is olyan nehéz három napra való jó műsort összeállítani, az országos mezőnyből a legjobb tizenhatot kiválasztani. A diákszínház minden kétséget kizáróan színház. Sok amatőrszínjátszó-találkozón jóformán csak a zsűri nézi a produkciókat, a csurgói Csokonai Művelődési Házban három napon át telt ház volt. A nézőtér befogadóképessége körülbelül megegyezik a meghívottak számával. Mi lehet hát a diákok egymás produkciója iránti érdeklődésének a kulcsa? Erre a kérdésre hitem szerint elsősorban a műsor szerkezeti elemzése adja meg a választ. Hiába mondják a rosszmájnak, hogy a diákszínház „a tanár úr színháza”, egyetlen tanári ötlet sem számíthat sikerre — sem a színjátszók, sem a közönség körében —, hanem a diákság saját gondolatvilágát tükrözi. Milyennek ismerhetjük meg hát a középiskolás korosztály gondolatvilágát a bemutatók tükrében? Az együtteseknek jelentős része keresi a klasszikus olvasmányokban rejlő játék- és humorlehetőséget. Láttuk A helység kalapácsát (kaposvári Táncsics Gimnázium), a Jóka ördögét (kaposvári 512. sz. Szakmunkásképző Intézet), a Tanár úr kéremet (debreceni Tóth Árpád Gimnázium). A klasszikus mű gondolati magvát járja körül a sárbogárdi Petőfi Gimnázium együttese Voltaire Candidejának színre vitelével. Többen a szocialista realizmus klasszikus hagyománnyá váló szatirikus ágából Választanak műveket friss mai mondanivalók kifejezésére (Ilf-Petrov: Robinson; Déry Tibor: Talpsimogató). Az előbbi a boglárlellei Kertészeti Szakközépiskola, az utóbbi a szolnoki Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ diákszínpadának vállalkozása. Mindkét előadás a diákkor ellentmondásokat kereső — és találó — látásmódját fejezte ki, s nagy sikert aratott a bürokratikus fafejűség, valamint a stréberség bővérű kifigurázásával. Különleges értékmentésre vállalkozott a nagykanizsai Landler Gimnázium diákszínpada. Felnövekvő nemzedékek sorának műveltségéből hiányzik a bibliai jelképek ismerete. Jól tudjuk, hogy e mitológia ismerete nélkül nem érthetjük meg — hogy csak a legkirívóbb példákat említsem — a reneszánsz festészetet, Madách drámáit, Ady költészetét, a képzőművészet mesterműveit, a zeneirodalom fundamentális alkotásait. A kanizsaiak Evangéliuma a Jézus Krisztus, Júdás, az Istenanya és az apostolok jelképi erejű alakjai köré kristályosodó emberi mondanivalókat igyekezett felmutatni lényegre törő, tiszta színpadi formában. Érdekes megemlíteni, hogy valódi irodalmi színpadi jellegű szerkesztett műsor a korábbi gyakorlattól eltérően egyetlenegy volt (a hódmezővásárhelyi Bethlen Gimnázium Rimbaud-összeállítása). Nem maradhatnak említés nélkül a modern színházi törekvések irányában tett próbálkozások sem. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium színjátszói adott drámai szöveg alapján O’ Neill Jones császárával próbáltak megrázó hatású rítusszínházat teremteni, míg a budapesti József Attila Gimnázium csoportja tárgyakra (újságpapír és virág) épülő rögtönzött cselekvéssorokkal igyekezett hasonló típusú élményben részesíteni közönségét. A Csokonai-napok nem versengés, ide kerülni már maga díjjal felér. A zsűrinek nehéz dolga volt. Az esélyesek között szóba került a boglárlelleiek Robinsonja és a kaposvári gimnazisták Petőfi-feldolgozása, A helység kalapácsa. A szoros mezőnyben végül is a debreceniek Tanár úr kéreme, valamint a kaposvári szakmunkásképzősök Jóka ördöpe-látomása vitte el a két „legdúsabb levelű pálmát”. Úgy látszik, a diákszínjátszás kezd kimozdulni a holtpontról. Hozzátehetjük: csak hagyjuk dolgozni a megszállottakat! Trencsényi Imre Kaposvári szakmunkástanulók előadása HÉT VÉGE - KÖZÖSEN A tizenévesek szabadidő-kihasználásáról Máris megvan a következő tanév „menetrendje.” A legfontosabb változás: szeptembertől szabad lesz minden szombat az általános és a középiskolákban. A megrövidült oktatási hét kétségkívül az eddiginél is alaposabb felkészülést, feszítettebb munkatempót követel majd tanártól, diáktól egyaránt. Az elmúlt tanévben — számos középiskola mellett — százhetven általános iskolában volt kísérletképpen ötnapos tanítás. A gyerekek túlterhelése általában heti másfél-két órával növekedett, tehát nem számottevően. A tagozatos osztályokban azonban már igen, £s nagyon sok a tanórán kívüli elfoglaltságuk. Elgondolkoztató s egyben figyelmeztető tapasztalat, hogy a gyerekeknek több mint egyharmada ma több időt tölt az iskolában, mint a felnőttek a munkahelyükön. S közben szusszanásnyi kikapcsolódásra sincs igen módjuk. Az óraközi szünetek hovatovább már csak arra elegendők, hogy átvonuljanak az egyik szakteremből a másikba. A napközis foglalkozások — üdítő játék, mozgás híján — ugyancsak fárasztóak számukra. Lazítás, erőgyűjtés Ilyen körülmények között különösen nagy jelentőségük van a szabad szombatoknak és a vasárnapoknak, feltéve persze, hogy azok valóban a lazítást, az erőgyűjtést szolgálják. Csakhogy még mi, felnőttek se tudunk igazán élni az ötnapos munkahét nyújtotta előnyökkel, a meghosszabbodott hétvégekkel. Ezekre a napokra marad többnyire a nagytakarítás, a mosás, a különmunka. S ha érezzük is a pihenés hiányát, legfeljebb elintézzük egy lemondó sóhajtással. Ami „hosszabb távon” aligha megoldás. Főképp nem az egy gyermek számára, akinek egészséges testi és szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen a mozgás, a játék, a pajtásokkal és a szülőkkel való tartalmas együttlét, a közös élmények sora. Az pedig nem élmény, ha csak nyűglődik, lábatlankodik körülöttünk, vagy egész nap a tévé előtt ücsörög. Arról nem is szólva, milyen veszélyekkel járhat, ha kis sorstársaihoz csapódva az utcákat rója, s unaloműzésképpen „izgalmas,” felnőttpukkasztó csínyeken töri a fejét... Mi legyen hát a hétvégeken? Sok minden — lehet. Gyalogtúra és múzeumlátogatás, vetélkedő és focimeccs, hajókirándulás vagy bábszínház. Az iskolák nem csupán az új munkarend szerinti tanórákra, hanem a hétvégekre is igyekeznek felkészülni. Velük együtt a közművelődési intézmények és a társadalmi szervezetek — köztük az úttörőszövetség — is megpróbálnak segíteni a családoknak; ötletekkel, programokkal hozzájárulni a szabad idő értelmes eltöltéséhez. A szülők bevonásával Az iskoláktól azonban nem várható el — és nem is kívánható a pedagógusoktól —, hogy a szabadnapokon is ellássák a gyerekek felügyeletét, s helyettünk gondoskodjanak szórakoztatásukról. Bizonyára megoldható, hogy a szülők is részt vegyenek az osztály vagy egy kisebb csoport természetjáró programjában, egymást váltva, tehermentesítve a pedagógusokat. A túrákhoz hasonlóan sor kerülhet mozilátogatásra vagy mondjuk egy jókedvű délelőttre a Vidámparkban, netán egy „vizes” vasárnapra az uszodában. Változatossá tehetik a hétvégeket a közművelődési intézmények. Az úttörőszövetség arra törekszik, hogy az úttörőházak — mint sajátos művelődési, ifjúsági és nevelési intézmények — minél gazdagabb programokkal várják a gyerekeket, meg — nem tévedés! — a szülőket ugyancsak. Az úttörőszövetség támogatja Az iskolai sportpályák hét végi nyitva tartása ugyancsak megannyi együttes játékra, felüdülésre adhat módot. A gyerek számára igazi élmény, ha együtt rúghatja a bőrt a papával, ha legyőzi pingpongban a mamát. Azt már csak éppen megemlítve, milyen egészséges kikapcsolódás egy-egy sportos délelőtt, délután a mozgástól elszokott felnőtt számára. A gyerek szívesen barátkozik, igényt tart a pajtásokra, saját kis társaságára. Az úttörőszövetség támogatja a spontán alakuló gyermekközösségeket, segíti hasznos, öntevékeny kezdeményezéseiket. A gyermektársaságok kis programjainak kialakításában megintcsak elkél a szülők segítsége. No nem a játékaikba való beleszólásra, szigorú felügyeletre gondolok, hanem arra, hogy ötleteinkkel gazdagítsuk szórakozásaikat, s adjunk módot, hogy minél többet lehessenek együtt. Az iskolák, a művelődési házak, a társadalmi szervezetek persze csak különböző rendezvényekkel és ajánlásokkal járulhatnak a hétvégékhez. Rajtunk, szülőkön múlik, hogy miképpen élünk a lehetőségekkel, s valóban tartalmasan, szépen töltjük-e el a gyerekekkel a szombatot, a vasárnapot. Kende Katalin Minden nyáron sokan üdülnek és pihennek Tarnamérán, a strand szomszédságában levő ifjúsági táborban. A hazaiak mellett gyakran megfordulnak vendégek a szocialista országokból is. Hans Schellenbergnek és családjának Gottschalk Róbertné mutatja be a tábort Anette az NDK-ból és Nagy Zoli Péter vásáráról...T Pingpongcsata közben... (Fotó: Szabó Sándor)