Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-01 / 230. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIll. évfolyam, 230. szám 1982. október 1., péntek 1,49 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Diákősz a földeken Valahol Baja körül születéstűnik. Minit pesti ddiák, alig vártam az indulás napiját, s nem csupán azért, mert nadrágom nem szerettem fényesre koptatni az iskolapadban, hanem vágytam a „földszagra”, a szabad levegőre, a sok elvont tudomány mellett egy kis konkrét munkára. Puttonyos lettem, s megvolt a napi adag. Természetesen a gazdaság vezetői miránk is panaszkodtak néha, mondván, hogy az étkezésünkre valót sem szüreteljük le, de ezt jobbára csak „ösztönzőnek” szánták. A „két hét alatt egyszer esett csak az eső, de akkor három napig. Már haza is akartak bennünket küldeni, végül is, az utolsó napokban ráhajtottunk, márcsak a mundér becsületéért is, hiszen mi akkoriban nem kerestünk egy vasat sem a saját zsebünkre. A többletpénz az osztálykasszába folyt — később ebből kirándultunk. Nem voltunk mintadiákok. A munka után szállásunkon éjfélig is rajcsúroztunk. Ki magnózott, ki pőken csatában vesztette el másnapi puttonyát Szép szerelmek is fonódtak. Napközben pedig szedtük a szőlőt, mindenki a saját tempójában. Akadtak lógósok, s olyanok is, akik sorokkal előbbre jártak s a többieknél. Nem, voltunk egyformák. Csupán annyiban, hogy így vagy úgy, de mindegyikünk szívesen szüretelt. Ez a régi-régi emlék jutott eszembe a napokban, most, amikor a mai diákok éppen a földeken dolgoznak. A kampányban, csúcsidőben időre kell végezni a betakarítással. Ám e hajrában akadnak a diákmunkának árnyoldalai, ellentmondásai is. Évenként visszatér a rádió, a televízió és a sajtó — köztük lapunk is — a földeiken munkálkodó diákok gondjaira, problémáira. Volt olyan esztendő, hogy bíráltuk az állami gazdaságokat, téeszeket; miért nem adnak a tanulóknak gumicsizmát, meleg kell, miért azonosak a követelmények a „felnőtt” dolgozókéval, miért kevés a fizetség? Az idén arra is találhattunk példát, hogy mindent megadtak a fiataloknak, sokuk azonban csak „pofavizitre” utazott a szünetelők közé, munkája semmit nem ért: lazsált, vagy az első adandó alkalommal ellógott. Egy diák így panaszkodott: „Két hétig voltam a nyáron építőtáborban, egy hónapig szakmai gyakorlaton, most meg szüretelni visznek. Egy év alatt többet dolgozom, mint tanulok!” Lehet, hogy sokan lemondanának az őszi munkáról, s a zsebpénzről, ám amíg nem önkéntes alapon szervezik ezt, addig az is várható, hogy néhányan ódzkodva mennek a földekre. Csakhogy az iskolapadból minden diák valamilyen munkahelyre kerül majd. És ott vajon hogy áll majd helyt... ? Józsa Péter Lázár György hazaérkezett ausztriai útjáról A Wiener Zeitung az osztrák kormány hivatalos lapja csütörtökön első oldalán fényképpel illusztrált tudósítást közölt Lázár György miniszterelnök és Bruno Kreisky osztrák kancellár tárgyalásairól. A lap részletesen ismertette a szerdai díszebéden elhangzott pohárköszöntőket, kiemelve, hogy mindkét részről példásnak ítélték a két ország viszonyát, hozzájárulását az enyhülési politikához. „Mindent meg kell tenni a békéért” — idézte az Arbeiter Zeitung, az Osztrák Szocialista Párt központi lapja " miniszterelnökünk kijelentéseit. A polgári Die Presse ugyancsak fényképet közölt Lázár György és Bruno Kreisky tárgyalásairól. A pohárköszöntőkből idézve a lap idézte miniszterelnökünk megállapítását arról, hogy a két ország együttműködése sokkal szélesebb körű, mint az egyébként fontos gazdasági együttműködés, s az emberi kapcsolatok is egyre szorosabbak. Lázár György és a kíséretében levő politikusok csütörtökön reggel megtekintették a bécsi Hofburg kincstárának gyűjteményeit. A Minisztertanács elnöke délelőtt sajtófogadást tartott az osztrák és a nemzetközi sajtó képviselőinek, majd a kora délutáni órákban hazautazott Budapestre. A Minisztertanács elnökét, feleségét és kíséretét a Keleti pályaudvaron Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Szarka Károly külügyminiszterhelyettes fogadta. Jelen volt Andreas Berlakovich, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Szolidaritási nagygyűlés a Taurus abroncsgyárban A palesztin néppel vállalt szolidaritás jegyében csütörtökön Budapesten békegyűlést tartottak a Taurus abroncsgyár szerelőcsarnokában. Az őszi szolidaritási akciósorozat részeként megrendezett demonstráció szónoka Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke volt. Beszédében rámutatott : világszerte, így hazánkban is mély megdöbbenést és felháborodást váltott ki a bejrúti menekülttáborokban élő palesztinok kegyetlen lemészárlása, amelyért súlyos felelősség terheli Izraelt és az Amerikai Egyesült Államokat. A magyar béke- és szolidaritási mozgalom őszinte szolidaritásáról biztosítja a Palesztinai arab népet, amely törvényes nemzeti jogaiért, önálló hazája megteremtéséért nehéz és áldozatos küzdelmet folytat — mondotta végezetül Sebestyén Nándorné. Ezután Asad M. Kasim, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet budapesti irodájának képviselője köszöntötte a békegyűlés résztvevőit. A Magyar Nők Országos Tanácsának ülése Csütörtökön a Parlament Vadásztermében ülést tartott a Magyar Nők Országos Tanácsa. A tanácskozáson megvitatták az október 30 —31-re összehívott, III. országos nőkonferencia tartalmi és szervezeti kérdéseit. Duschek Lajosné elnök a nőtanács elé terjesztette a II. nőkonferencia óta végzett munkát ismertető beszámolót, amelyet az októberi konferencián vitatnak meg. Az országos testület a beszámolót megtárgyalta és elfogadta. (MTI) A víznek is van órája• •• 1976-ban létesült Hatvanban az „öregfürdő” területén a vízóra javító műhely. Gyöngyös, Heves és Hatvan több ezer vízfogyasztás-mérőjének karbantartását végzi a három műszerész. A kétévenként leadott órákat kopás, szennyeződés miatt fontos karbantartani, de ez egyben biztonságot is jelent. Az elkészült darabokat az Országos Mérésügyi Hivatal szakemberei hitelesítik. Tóth János a beszabályozást végzi a hitelesítőpadon Javítás közben (Fotó: Szabó Sándor) • •Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén megvitatta és elfogadta a lakásépítés és -fenntartás, valamint a lakásgazdálkodás és -elosztás továbbfejlesztését szolgáló jogszabályokat, amelyek célja a lakáshoz jutás esélyeinek javítása, a lakosság arányosabb teherviselésének kialakítása, a saját lakás építésében való érdekeltség fokozása, a lakásfenntartás állami terheinek mérséklése, továbbá a helyi tanácsok önállóságának bővítése. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta az egészségügyi miniszter jelentését a táppénzrendszerről 1976-ban hozott határozat végrehajtásának tapasztalatairól. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a külföldi részvétellel működő gazdasági társulások magyar vámszabad területen történő létesítéséről szóló előterjesztést. Intézkedések a lakásgazdálkodás fejlesztésére Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1982. április 7-én — széles körű társadalmi vita után — irányelveket fogadott el a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás -gazdálkodás fejlesztésére. A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az ezzel kapcsolatos állami intézkedéseket. A Minisztertanács megállapította, hogy a lakáshoz jutás esélyei egyenlőtlenek. A lakásépítéssel és a lakásfenntartással összefüggő kiadások aránytalanul oszlanak meg az állam és a lakosság, illetőleg a lakosság egyes csoportjai között. Jelenleg a lakások 24 százaléka bérlakás. A lakásépítésre és -vásárlásra, illetőleg a lakásfenntartás céljára adható állami támogatás nem igazodik eléggé a családok jövedelmi és szociális helyzetéhez. Az állami támogatás csak a települések egy részére, csak bizonyos építési formákra és foglalkozási rétegekre terjed ki, a lakásfenntartás költségeihez pedig csak a bérlakásokban élők kapnak állami hozzájárulást. 1. A Minisztertanács az ellentmondások mérséklése vagy teljes feloldása érdekében 1983. január 1-i hatállyal módosítja a lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatásának rendszerét az alábbiak szerint: — a lakáshoz jutásban néhány éven belül általánossá válik a fokozatosság. A városban élő fiatal házaspárok első lakásként szerényebb komfortfokozatú és kisebb alapterületű lakást vagy önálló lakrészt kaphatnak. Következő lakásukat — a család szociális és jövedelmi helyzetéhez igazodó feltételekkel — tanácsi lakáskiutalás útján, cserével, vagy önerőből való építkezéssel, illetőleg vásárlással szerezhetik meg. — az állami lakásellátás keretében továbbra is tanácsi bérlakást kaphatnak az erre rászoruló kis jövedelmű és több gyermekes családok. E családok változatlanul az 1981-ben megállapított mértékek alapján fizetnek használatbavételi díjat. A jövőben korlátozott számban olyan családok is bérlakáshoz juthatnak, amelyek jövedelmi helyzetüknél fogva ugyan nem jogosultak erre, de nem kívánnak lakástulajdont szerezni. E családoknak azonban vállalniuk kell, hogy megfizetik a jogszabályokban előírt használatbavételi díj többszörösét és a valóságos fenntartási költségeknek megfelelő nagyobb lakbért; — a tanácsok csökkentik a szanálás miatt és a népgazdasági érdekből kiutalt bérlakásoknak a számát. Az új és a megüresedő lakásoknak a korábbinál nagyobb részét csereigények kielégítésére használhatják fel. Azoknak a bérlőknek, akik nagy mdéretű lakásukat a tanács révén kívánják kisebbre cserélni, a használatbavételi díj kétszeresénekháromszorosának megfelelő összeget térítenek vissza. A tanácsok és más szervezetek (pl. az OTP, az ingatlanközvetítő) fokozottabban bekapcsolódnak a személyi tulajdonú lakások visszavásárlásába és újraértékesítésébe, s ezt a tevékenységüket lakossági szolgáltatásként, végzik. A lakáscseréket segíti az is, hogy az átírási illeték 12 százalékról 7 százalékra mérséklődik. 2. A Minisztertanács elhatározta a magánerőből való lakásépítés támogatásának korszerűsítését azzal a céllal, hogy mérséklődjenek a lakásépítés pénzügyi feltételeiben mutatkozó indokolatlan különbségek a városon, illetőleg a falun élők, a vállalatoknál, intézményekben és szövetkezetekben dolgozók, valamint a különféle építési formák között; — az állami támogatás 1983. január 1-től a családok szociális helyzetéhez igazodik, amit legjobban a családtagok, illetve a gyermekek és az eltartottak száma tükröz. A jövőben a családi házat építők is kapnak gyermekenként 30 ezer forint, nagykorú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő támogatást. (Folytatás a 3. oldalon) Most már a lakosságon a sok közműavatás Hevesen Heves nagyközség közművesítési munkáival is egyre inkább közelít a város felé. Az ivóvízhálózat megteremtése után — mint ismeretes — a csatornázás megvalósítása került napirendre. Ez utóbbi során — a Hányi— sajfoki Vízgazdálkodási Társulat kivitelezésében . 1979-től háromszorosára bővítették a szennyvíztisztító kapacitást, s a tervezett 5 helyett összesen 7,4 kilométerrel növelték a kapcsolódó csővezeték hosszát. Az építők jó munkáját dicséri, hogy a Hevesi Csatornamű Társulat előirányzott 46,8 millió forintos beruházásét, csaknem 10 százalékos megtakarítás mellett, s a határidő előtt 75 nappal, csütörtökre sikerült megvalósítani. A létesítmények — közöttük a két, egyenként 400 köbméteres „derítő” — elkészülte alkalmából a helyi párt és állami vezetők jelenlétében tegnap ünnepséget rendeztek a nagyközségben. Az új közműveket Gulyás Sándor, a csattornamű-társulat elnöke adta át az üzemeltető Hevesi megyei Vízmű Vállalat igazgatójának, dr. Kovács Sándornak. Mint az ünnepségen is elhangzott: Hevesi nagyközség szeretné folytatni a beruházást, ezért a jövőben már a lakosság anyagi támogatására is számít. A helybeliek bevonására már megkezdődött a szervezési, sőt a hevesi családok köréből az első jelentkezések is megtörténtek.