Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 19., szombat A természet nemcsak jó barátja, segítőtársa az emberiségnek, hanem gyakran teremt veszélyhelyzeteket szerte a világban. Mit tudunk ezekről a részben, vagy még egyáltalán meg nem fejtett titkokról és mire képes a tudomány a haragos természet ellen. Alábbi írásaink ezekbe nyújtanak bepillantást, összeállította: Koós József Védekezés a szökőár ellen Mi és a hozzánk hasonló tenger nélküli országok a folyók áradásának csak azt a formáját ismerjük, amikor gyors olvadás vagy nagy esőzések következtében megemelkedik a folyók szintje. A tengerbe torkolló folyók esetében azonban más rendellenességekkel is számolni kell. Mindenekelőtt figyelembe kell venni az árapályjelenség következtében előálló vízszintváltozást. E tengerjárást a Hold, valamint kisebb mértékben a Nap tömegvonzása okozza, és észrevehető módon a tengerek szintjének szabályszerű ingadozásában jelentkezik. A tengerszint emelkedése és csökkenése mintegy 12 és fél órányi időközönként ismétlődik. A legmagasabb szint (dagály) és a legalacsonyabb szint (apály) között tehát kb. 6 és 10 órás időköz van. Újholdkor és holdtöltekor a Hold és a Nap hatása erősíti egymást; ekkor különlegesen nagy dagály — ún. szökőár — jöhet létre. Első és utolsó negyedkor viszont a hatások lerontják egymást (vakár). A dagálynak, de főként a szökőárnak a hatása nemegyszer olyan erős lehet, hogy megakadályozza a folyóvizek természetes folyását, s az is előfordulhat, hogy a sós tengervíz felnyomul a folyómederben, mintegy „visszafolyásra” kényszeríti a folyót. Ha ez még különleges időjárási viszonyokkal is társul — például szélviharral, nagy esőzéssel, gyors olvadással — pusztító méretű árvizek keletkezhetnek. A világnak több olyan tengeri folyótorkolata van, ahol különösen gyakori és veszélyes méretű ez a jelenség. Így például az angliai Temzénél, amely Londontól nem messze ömlik az Északi-tengerbe. A szökőárveszély elhárítására ez év végére elkészül egy hatalmas zsiliprendszer, amelyet a folyó 500 méternyire kiszélesedő szakaszába építenek be a torkolat közelébe. A zsiliprendszer négy fő szektorának mindegyike 61 méter széles lesz, ellátva, hidraulikus mozgatású, 3000 tonna tömegű, kör alakú acélkapuval, amely normális helyzetben 90 fokkal el van fordítva, utat engedvén a hajóforgalomnak, s 15 perc alatt hozható olyan helyzetbe, hogy elzárja az esetleges árhullámok útját. Egy villámcsapás kövülete A Föld mágneses terének őstörténetiével már külön tudományág foglalkozik. E mágneses tér jelenlegi tulajdonságait persze tetszés szerinti pontossággal tanultmányozhatjuk, de semmi biztosítékunk nincs arra, hogy a múltban is ugyanilyen volt. A távolabbi földtörténeti múltba tekintve vissza drasztikus változásokat is találunk: a mágneses pólusok helycseréjét, amikor a mágneses értelemben vett északi sark a földrajzi értelemben vett déli féltekére került és viszont. Hogyan lehet erre rájönni? Tudnunk kell, hogy a földkéreg anyagai kis koncentrációban ugyan, de elterjedtem tartalmaznak mágneses részecskéket. A vulkánokból kiömlő és — ami itt még fontosabb — az óceáni hátságok mentén feltörő, még meg nem szilárdult magmában a mágneses részecskéket a Föld mágneses tere saját irányba állítja be. Miután az anyag megszilárdul, a mágnesezettség iránya benne befagy így megőrizve a mágneses tér egykori irányának emlékét. Külön érdekes történet lenne az, hogy a tengerfenék ilyen befagyott mágnesezettségét tanulmányozva miképpen sikerült meggyőző bizonyítékokat találni mind a kontinensek sodródását leíró lemeztektonika feltevéseire, mind pedig a földmágneses tér múltbeli irányváltásaira. Ahhoz, hogy a kőzetek befagyott mágnesezettségének tanulmányozásából a mágneses tér egykori irányára következtethessünk, természetesen fel kell tételeznünk, hogy később semmi sem történt, ami az illető anyagdarabkát átmágnesezte volna. Ez nem különösebben valószínű esemény, de azért megtörténhet, például villámcsapás révén. A villámban ugyanis hatalmas az elektromos áram erőssége — kb. 50 000 amper — s így az általa keltett mágneses tér, melynek erővonalai a villámot gyűrű alakban fogják körül, ugyancsak tenkintélyesi, a földmágneses tér kb. ezerszerese. Ez kétségkívül bőven elegendő, hogy átmágnesezze azokat a mágneses részecskéket, melyek a villámcsapás helyének környezetében fekszenek. Michael Purucker, a kaliforniai Technológiai Intézet alkalmazásában dolgozó fiatal geológus doktori értekezésben számol be arról, hogy elsőként sikerült egy villámcsapás nyomát mágneses méréssel megtalálnia. A villám az arizonai (USA) Navajó indián rezervátum területén csapott egy kétszázmillió évesnek becsült homokkő alakzatba. Purucker egy sziklán „csíkokat” talált, amelyek körül a részecskék mágnesezettsége koncentrikus körök irányába mutatott. Éppen ilyen egy villámcsapás mágneses „kézjegye”. Az is kiderült, hogy a villám az a fajta volt, mely a föld felől üt a felhők közé. Persze érdekes lenne tudni, mikor történt, de sajnos itt kormeghatározásra egyelőre nincs mód. 13. Az elmúlt néhány hét folyamán több alkalommal is hallhattunk a hírügynökségi jelentésekben tornádókról, hurrikánokról, az általuk okozott pusztításról. Alig néhány napja söpört végig egy tornádó Los Angeles városán, autókat emelve a magasba és több emberáldozatot követelve. Két héttel ezt megelőzően, február 16-án pedig Havannán, Kuba fővárosán száguldott végig egy ritka erős hurrikán. Mielőtt megosztanám az olvasóval ez utóbbi szélviharral kapcsolatos személyes élményeimet, leírok néhány tényt a tornádók, hurrikánok természetéről. Trópusi ciklonok A trópusi övezetben, tehát az északi félgömbön a Ráktérítő és az Egyenlítő között, a déli féltekén pedig a Baktérítő és az Egyenlítő között gyakran alakulnak ki veszélyes pusztító erejű szélrendszerek, ciklonok. A levegő forgó, körző mozgása egy, általában 400 méternél szűkebb átmérőjű szélcsendes középpont, úgynevezett mag körül alakul ki, ahol a légnyomás a környezethez képest igen alacsony. Ez a mag az alacsony légnyomás miatt a föld felszínére fantasztikus szívóhatást gyakorol. Ennek eredménye az a rombolás, amelyet egy trópusi ciklon, fák kicsavarásával, házak romba döntésével, járművek, emberek, állatok magasba emelésével véghez tud vinni. A jelenséget kísérő felhőszakadás csak tetézi a szél okozta károkat. A ciklon kialakulási helye a trópusi övezetben az északi hideg és a déli meleg levegőfrontok találkozási zónája. Ilyen évszázadok óta megfigyelhető frontütközési terület a földön a délkeletázsiai partvidék, a Karibtenger térsége, az Egyesült Államok délkeleti része, illetve Ausztrália északi területei. Egyazon természeti jelenségnek e különböző területeken más és más nevet adtak. Ázsiában tájfunnak, Közép- és Dél-Amerikában hurrikánnak, az USA-ban pedig tornádónak hívják. A trópusi ciklon mellett meg kell említeni az anticiklont is, amely azonban természeténél fogva sokkal kevesebb pusztítást képes véghezvinni. Az anticiklon körkörös szélrendszere a környezetnél magasabb nyomású terület körül alakul ki, ezért itt a szél fentről lefelé, a föld irányába fúj, vagyis semmilyen szívóhatást nem képes kifejteni. E néhány — a trópusi ciklonok természetét meghatározó — gondolat után nézzük meg, milyen is egy ilyen forgószél testközelből. Autóval a mag felé A délelőttöm szabad volt, gondoltam, teszek egy nagy sétát a kora délelőtti napsütésben Havanna híres tengerparti sétányán, a Maleconon. Alig értem le azonban a tenegerpartra, a ragyogó napsütést egyik percről a másikra, egyre sötétebbé váló felhőréteg, szitáló eső és erős szél váltotta fel. Sebaj, ha ilyen az idő, barátom autójával elmegyek vásárolni. El is indultam, de nem jutottam messzire. A tengerparton hajtva a szemerkélő esőben egyszerre csak esti sötétség borult a környékre és a víz elkezdett folyni az égből. Azért írom így, mert ez nem eső volt, és nem is dézsából öntötték! Egyszerűen összefüggő vízfüggöny zuhogott alá az égből. Az autóból egy méter távolságra sem lehetett kilátni. Ekkor jutott eszembe a havannai rádió előző esti figyelmeztetése, hogy a Mexikói-öböl felől erős széllel kísért csapadékzóna közeledik Havanna tartomány felé, amely előreláthatólag 3—4 méteres hullámokat fog korbácsolni a főváros tengerparti részein. Itt volt tehát, megérkezett! Ebben a helyzetben egyet tehettem, megálltam, leállítottam a motort és döbbenten figyeltem, hogyan tűnik el az út a víztengerben. Hamarosan a járdát sem lehetett már látni, olyan gyorsan emelkedett a víz az úton. Az történt ugyanis, hogy a tengerbe vezető kanálisok nem voltak képesek elvezetni a lehullott vízmennyiséget, így a Havanna magasabb területeiről a tenger felé hömpölygő piszkos utcai ár pont a tengerparti úton gyűlt össze és emelkedett percről percre ijesztőbben. Nem kellett sokat várnom és a víz már kezdett a régi, itt-ott bizony már lyukakkal is tarkított Peugeot-ba becsordogálni. Most már ha akartam volna sem hagyhattam volna el a kocsit. A közben orkánná erősödött szél úgy mozgatta az autót jobbra-balra, mintha játékszer lett volna. Egyet tehettem, a lábamat feltettem a mellettem lévő ülésre és izgultam, hogy a kocsit belülről most már mintegy tíz centiméter vastagságban elborító sáros, piszkos lé ne érje el az ülések magasságát. Szerencsém volt, mert csak három órát töltöttem így az autóban. Az eső alábbhagyott, a szél is kezdett csendesedni, így lehetőségem volt jobban körülnézni. Mindenütt hasonló helyzetben lévő autókat és autósokat láttam. Ez egy kicsit megnyugtatott. Nem nyugtatott viszont meg a tenger, amely egyre erősebb hullámokkal ostromolta a tengerparti út mintegy négy méter magas mellvédjét. Egy-egy erősebb hullám nekiütődve a hullámtörőnek, húsz-huszonöt méter magasra is felcsapott. Ilyenkor a mellvéden átzuhogó tengervíz beborította az éppen ott elakadt autókat. Az ég kivilágosodott, az eső elállt, az autómban a víz kezdett apadni. Pár perc elteltével már csak egy kis sár jelezte, hogy nemrégen még bokáig érő víz borította az autó belsejét. Egy félórás várakozás után az úton is annyira csökkent a víz szintje, hogy el lehetett indulni valamely magasabban fekvő utca irányába. Találkozásom a hurrikánnal rövid, és szerencsés kimenetelű volt, de alakulhatott volna rosszabbul is. A hurrikán mérlege Az alig négyórás esőzés alatt Havanna egyes kerületeire mintegy 113 milliméteres eső hullott. Nem csoda, hogy a város néhány körzete teljesen víz alá került. E csapadékmennyiség nagyságrendjét jobban érzékelhetjük, ha néhány hazai adattal vetjük egybe. Magyarországon az éves átlagos csapadékmennyiség 500 és 900 milliméter között mozog. A havannai hurrikán négy órája alatt a hazai érték másfél, két és fél havi mennyisége zúdult rá a városra, ami azt jelenti, hogy az eső intenzitása 230—400- szorosan haladta meg a hazai időarányos átlagos értéket. Még egy érdekes összehasonlítás. 1953. július 9-én, a Vértesben lévő Dad községben mérték a 24 óra alatt hazánkban lehullott csapatdékmaximumot, azaz 2*00 millimétert. Ez az érték időarányosan mintegy egyharmada a február 16-án, Havannára lehullott csapadékmennyiségnek. Az újságokból értesültem, hogy a tengerparti sávban, ahol én is szenvedő alanya voltam a hurrikánnak, 110— 130 kilométeres szél söpört végig. A forgószél középpontja körül pedig — ami a leírások szerint alig egy kilométerre haladt el attól a helytől, ahol az autóval elakadtam — 180—200 kilométeres széllökéseket mértek. Az ilyen erős szél nem mindennapi rombolást végez. Másnap megnéztem azt a környéket, ahol az újság szerint a hurrikán magja elhaladt. Szomorú kép tárult elém. Mintegy 60—100 méteres szélességben egy sáv volt vágva a pálmaerdőn, házakon, cserjéseken keresztül a tenger irányába. A fák tövestül kicsavarva, a házak teljesen romba döntve, a kisebb növényzet apróra tépve hevert az orkán pusztítása nyomán. Amíg az ember nem látja saját szemével, hogy mire képes a szél, igazán nem is hiszi, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. A hurrikánok, tornádók, tájfunok elleni védekezés lehetőségét világszerte kutatják, de egyelőre kevés sikerrel. A hatékony védekezés előfeltétele, hogy a pusztító szélviharok természetéről, keletkezésük törvényszerűségeiről többet tudjunk. Ezen a területen azonban a kutatások valójában még mindig csak egyetlen valós eredményt tudnak felmutatni, ez pedig a hurrikán lehetséges kialakulásának előrejelzése. Dr. Nyíri Iván A tornádó mindenki által rettegett tölcsére néhány száz méter távolságból, működés közben... ... és közvetlen közelről, néhány perccel azután, hogy elvonult (MTI fotó) Szövetkezetünk Eger, Kistályai út 5. sz. alatt felvásárolja a használt, selejtre érett személy- és tehergépkocsi valamint könnyű és nehéz pótkocsit. A fenti helyen a használt gépkocsi-fődarabok és alkatrészek értékesítését is megkezdte. Az átvétel, valamint az értékesítéssel kapcsolatos bővebb felvilágosítást a szállítási osztály ad a fenti címen. Munkanapokon 8—16 óráig. Telefon: 10-017 vagy 10-210. Jelen esetben megvételre ajánljuk Zuk, Robur, Zaporozsec és egyéb személygépkocsik fődarab és egyéb gépkocsi-alkatrészeket. Egerben megnyíló kölcsönző boltunkba (Pacsirta u. 2.) felveszünk kereskedelmi, lehetőleg iparcikk szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező munkaerőket boltvezetői és boltvezető-helyettesi munkakör betöltésére. Felveszünk továbbá mellékfoglalkozású elektroműszerészt karbantartói munkára. Jelentkezés: önéletrajz beküldésével az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat személyzeti vezetőjénél. 1450 Budapest, Pf.: 18.