Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 1., vasárnap Proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság — ma Beszélgetés Kiss Sándorral, a megyei pártbizottság titkárával 3. Május 1-e a munka, a munkásszolidaritás, a proletár internacionaliz­mus ünnepe. Napjainkban különösen nagy jelentősége van a mun­kásosztály világméretű összefogásának, a kommunista és munkás­pártok együttműködésének. A béke megvédése érdekében követke­zetesen fel kell lépni az enyhülésért, csak együttes összefogással szün­tethető meg a kizsákmányolás, de összefogás szükséges egyes orszá­gokban a nemzeti függetlenség kivívásához is. Elmondhatjuk azt is, hogy a szocialista országokon belül a gazdasági építőmunka is csak közös összefogással vezethet eredményre. Mégis, ha a proletár inter­nacionalizmusról beszélünk, ez sokak számára inkább múltat idéző fogalomnak tűnik, mint a mai, a napi politika szerves részének. Kiss Sándorral, a megyei pártbizottság titkárával ezért beszélgettünk ar­ról, hogy az internacionalizmus mennyire élő fogalom napjainkban, és mennyire segíti céljaink valóra váltását. — A proletár internacio­nalizmus a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom történetének, jelenének és jövőjének egyik alapvető tétele. Elveit — a történelmi tapasztalatokból kiindulva — Marx és Engels fogal­mazták meg az elmúlt szá­zad közepén majd Lenin fejlesztette tovább. Ezekben az elvekben az a felismerés tükröződött, hogy a világ munkásságának közös ér­dekből fakadóan közös a célja, s csak együttes össze­fogással szüntetheti meg a kizsákmányolást, veheti fel a harcot a tőke ellen, küzd­het a világ minden pontján felszabadulásáért. „A tőke — írta Lenin — nemzetközi erő, hogy legyőzzük, ahhoz a munkások nemzetközi szövetsége, nemzetközi test­vérisége szükséges.” A proletár internaciona­lizmus a múltban gyökerező, de a jelenben és a jövőben is élen ható tényező. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert még előfordul, hogy e fogalomhoz is tapad egy­fajta múltba nézés, arány­té­vesztés a közgondolkodás­ban. Gyakrabban jut eszünk­be e szó hallatán a magyar internacionalista, Lukács tábornok Spanyolországot, megjárt katonája, mint amennyire tudatos mai ér­telme, egyre gazdagodó tar­talma. A századforduló óta gyö­keres változás ment végbe a világban, a forradalmi erők harcának eredménye­ként létrejött a Szovjetunió, s példáját követve, általa segítve, a második világ­égés után a szocializmushoz vezető utat választotta Európa több országa, köztük a mi népünk is. Ez a for­radalmi átalakulás áttörte öreg kontinensünk, Európa határát, s más kontinensen is újabb, korábban gyarmati, félgyarmati sorban tengődő ország népe kezdte meg a szocializmus építését. Kiala­kult a szocialista országok három világrészre kiterjedő új típusú közössége. Létre­jött a szocialista világrend­­szer, amely rövid idő alatt képes volt megteremteni egy egyensúlyi helyzetet a kapitalista világrendszerrel szemben. Ez a forradalmi folyamat, amely objektív, napjainkban is tart, igazol­ják ezt a fejlődő országok­ban történtek, a forrongó Latin-Amerika, a nicaraguai hazafiak áldozatos tettei, Afrika népeinek öntudatos ébredése. A nemzetközi imperializ­mus mindezt — lényegéből fakadóan — nem nézi jó szemmel, el akarja kerülni saját pusztulását, s erőinek egyesítésével meg akarja állítani a szocializmus, a világ haladó erőinek térhó­dítását. A reagani admi­nisztráció — hidegháború határát súroló — politikája jól tükrözi ezt az emberisé­get veszélyeztető elhatáro­zást, azt a politikát, amely soha nem tapasztalt mér­tékű fegyverkezést kénysze­rít a világra, nem mond le a szocializmus megsemmi­sítéséről, még az űrháború lehetőségét is kilátásba he­lyezve veszélyezteti a világ­békét. Ezek tények. Olyan té­nyek, amelyek meghatároz­zák a proletár internaciona­lizmus mában érvényes tar­talmát, feladatát. A mai politikai helyzetben minden eddiginél nagyobb szükség van a világ munká­sainak, a haladó erőknek az összefogására. Arra, hogy a világ forradalmi folyama­tának három fő ereje — a szocialista világ országai, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a harma­dik világ haladó erői — osztályalapon nyugvó egy­ségben működjön együtt. Ma, amikor a világ kom­munista és munkáspártjai önállóan határozzák meg politikájukat, az internacio­nalizmus elvének iránytűt kell jelentenie. Ebből faka­dóan arra van szükség, hogy a proletár internacionaliz­mus minden torzítástól mentesen érvényesüljön. Sajnos, ez még nincs min­dig így. Előfordul az inter­nacionalizmus tartalmának leszűkítése. Torz tükörként hat a burzsoá propaganda, amelynek jelenleg is ked­velt fogása az internaciona­lizmus és a hazafiság szem­­beállítása, a nemzeti és a nemzetközi érdekek egymást kizáró ellentétként való kezelése. E mögött a mun­kásság és forradalmi pártjai, a szocialista országok egy­ségének megbontására irá­nyuló szándék húzódik meg. Ennek nem szabad teret en­gedni. Mert csak a marxiz­mus—leninizmus talajából táplálkozó proletár inter­nacionalizmus elvének ér­vényesítésével vagyunk ké­pesek megoldani legfonto­sabb tennivalóinkat, azt, hogy világméretekben elő­mozdítsuk a társadalmi fej­lődést, s ezzel együtt bizto­sítsuk az emberi lét fenn­tartását, a békét. — Napjainkban a ba­ráti szocialista orszá­gok egyaránt a szo­cialista társadalmat építik, de természete­sen nemzeti sajátossá­gaik figyelembevéte­lével. Ez az eltérő mód nem gyengíti-e az in­ternacionalizmust, és nem erősíti-e egyes or­szágokban a naciona­lizmust? — A szocialista országok a marxizmus—leninizmus el­vei alapján haladnak a szo­cializmus építésének útján. De az természetes, hogy ezeknek az elveknek gya­korlati megvalósulásában nincsenek sablonok — ros­­­szul tettük, amikor ezt hit­tük, és rosszul tennénk, ha hinnénk! — és nincs auto­matizmus. A szocialista or­szágok alapvető nemzeti és nemzetközi érdekei elvá­laszthatatlanul összefonód­nak, ezzel együtt azonban érvényesülnek bizonyos sa­játosságok, amelyek az el­térő történelmi múltból, a földrajzi adottságokból, a gazdaság fejlettségi szintjé­ből fakadnak. A nemzeti, illetve a nem­zetközi érdekek viszonyla­gos önállósággal bírnak, amelyek magukban hordják az ellentmondások, az egy­oldalúságok lehetőségét. A szocialista országok kommu­nista pártjainak objektív érdeke ezeknek az ellent­mondásoknak idejekoráni feltárása, helyes értelmezése, feloldása az érdekek tuda­tos és tervszerű összeegyez­tetésével. A fő hangsúly a nemzetközi és a nemzeti érdek összehangolásán és nem az alá-, illetve a fölé­­rendelésen van. Az érdekek egyoldalú értelmezése, szét­választása, egyiknek a má­sik kárára való érvényesí­tése hibákhoz vezethet, s egy országban sem ered­ményezhet tényleges előre­haladást. A szocialista or­szágok eredményei közösek, egy adott nép sikerei az építőmunkában a többi or­szág sikerét is jelentik, vi­szont egy adott ország prob­lémái — így van ez most Lengyelország esetében —, a többi szocialista ország gondjait is növelik. A nemzeti érdek túlzott előtérbe állítása a nemzet­közi érdek lebecsülésére, az internacionalista álláspontról való letérés konfliktushely­zethez vezethet, és méhében hordja a nacionalizmust. A szocialista országok sem mentesek attól, hogy időnként felerősödjenek na­cionalista nézetek. S ennek nemcsak múltbeli gyökerei vannak — bár itt Kelet- Európában még azok sem lebecsülendők. A nemzeti létnek és a nemzeti tudat­nak a szocializmusban is vannak valódi problémái. Bebizonyosodott, hogy át­menetileg a valóságos ér­dekek, illetve ezek sérelme még inkább a vélt érdekek a nemzeti ellentéteket, a na­cionalizmust a szocialista építés során is táplálhatják. Ilyen veszélyt rejthet magá­ban például a lenini nem­zetiségi politika megsértése, következetlen megvalósítása is, vagy az, ha a fejlődés ál­tal felvetett új kérdések nem kapnak megfelelő mar­xista—leninista választ. Job­ban megközelítve a kérdést: nem a nemzeti sajátosságok létében van a veszély; ez természetes, ezzel számolni kell minden esetben, ha­nem abban, ha ezt, vagy az ellenkezőjét eltúlozzuk, ha megsértjük a szocialista építés alapvető törvénysze­rűségeit. A szocialista nemzet ér­dekeinek szolgálata elvá­laszthatatlan az internacio­nalizmustól, a szocialista országok együttműködése alapfeltétele minden egyes szocialista fejlődésnek. — Már az előző kér­désben is benne volt érintőlegesen, hogy a proletár internacio­nalizmus és a szocia­lista hazafiság nem egymást kizáró, ha­nem egymással együtt élő fogalmak. — Erre már utaltam az előző kérdésre adott vála­szomban is. A szocialista or­szágok nemzeti és nemzet­közi érdekeinek összefüggé­séből, objektív dialektikájá­ból következik, hogy a szo­cialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus egymást feltételezi, egymás­tól elválaszthatatlan. Zalka Máté egy írásában ezt a következőképpen fo­galmazta meg: „Igen, inter­nacionalisták vagyunk, de szívünk legféltettebb szerel­me mindig szülőföldünk ma­rad. Ha nem szereted a ha­zádat, ahol születtél és fel­nőttél, azt a földet, amely táplál téged, az eget, a fá­kat, akkor nem érted az internacionalizmus lényegét, a más népekkel való kap­csolatod értelmét, amely saját hazád szeretetének ér­zéséből fakad. Enélkül az internacionalizmus puszta szó marad.” S ez ma sincsen máskép­pen. A szocialista hazafiság és a proletár internaciona­lizmus egysége a szocialista gyakorlatban testesül meg. A szocialista hazafiság cselekvő hazafiság, ma azt követeli tőlünk, hogy az igazi nagy nemzeti progra­munk megvalósításán, a fej­lett szocializmus építésén minden erőnkkel és ener­giánkkal, legjobb tudásunk és képességünk szerint, al­kotó módon dolgozzunk! Ezt követeli tőlünk a pro­letár internacionalizmus is. A szavakban megnyilvánuló internacionalizmussal épp­úgy nem megyünk semmire, mint a tettek nélküli haza­­fisággal. Lenin ezt így fe­jezte ki: „Valójában csak egyetlen nemzetköziség van: az önfeláldozó munka, a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében saját országunk­ban, s ugyanennek a harc­nak, ugyanennek az irány­vonalnak és csakis ennek a támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi esz­közökkel) kivétel nélkül minden országban.” Tehát akkor vagyunk jó hazafiak, ha saját orszá­gunkban becsületes, kitartó munkát végzünk, akkor te­szünk legtöbbet az interna­cionalizmusért, ha saját or­szágunkban, vagy ki-ki a saját országában eredmé­nyesen építi a szocializmust. A szocialista hazafiság és a proletár internacionaliz­mus egy tőről fakad. — Végezetül még egy kérdést! Ideológiai munkánk során alap­vető, hogy ne csupán elméleti oldalról köze­lítsük meg a kérdése­ket, hanem a gyakor­lat oldaláról is vizs­gáljuk. — Úgy gondolom, hogy az eddig elmondottak sem csupán az elmélet talaján álltak, hanem a társadalmi valóságból, a társadalmi gyakorlatból merítettek. Hogy ez mennyire így van, iga­zolja, hogy a társadalmi ha­ladás élvonalában vagyunk, a munkásosztály igazságér­zetéhez illő, a dolgozó tö­megek érdekeit kifejezésre juttató társadalmat építünk. Ennek jelentősége, hatása nemcsak nemzeti. A szocialista világrend­­szer létrejötte a munkás­szolidaritásnak egy minősé­gileg új szakaszát jelenti. A proletár internacionaliz­mus nem csupán a munkás­­osztály, a munkásosztály élcsapatának, a kommunis­táknak az ügye, mondhat­juk úgy is, hogy állami rangra emelkedett, elvei ér­vényesülnek a szocialista államok intézményrendsze­rében is, növelve gyakorlati megvalósulásuk lehetőségeit. A proletár internaciona­lizmus elvének megvalósu­lása tükröződött azokban a megmozdulásokban, amelyek során szót emelt népünk, a világ haladó erőivel együtt, Angela Davis szabadságáért, segítettük a vietnami népet az amerikai agresszorok el­leni jogos harcában, vagy abban a támogatásban, amit fejlődő országoknak nyújtunk. Magyar szakem­berek dolgoznak Latin-Ame­rika, Afrika, Közel-Kelet, országaiban, egyetemeinken több ezer külföldi diák ta­nul. Fiatalok összefogásával szakmunkásképző intézet épült Vietnamban, gyermek­­város létesül Kambodzsá­ban. A szocialista országok sokoldalú kapcsolatát, együtt­működését testesíti meg a KGST és a Varsói Szerződés. De az elv gyakorlatban való érvényesülésére hozhatunk példákat megyénkből is. Az egerszóláti tsz libatenyész­tésben szerzett tapasztala­tait átadta vietnami bará­tainknak, csehszlovák kom­bájnok aratnak megyénk gabonatábláin, s fordítva sem késik a segítség. A Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem Kompolti Kutató Inté­zete több szocialista ország mezőgazdasági szakemberei­vel tart fenn a kutatási eredményekben is tetten ér­hető kapcsolatot. NDK-ban gyártott gépek fejtik a lig­nitet a visontai szénmezőn, öt szocialista ország tanár­képző főiskolájával szervez közös tanácskozásokat rend­szeresen a Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola. A cse­lekvő, a mindennapok gya­korlatában is megnyilvánuló internacionalizmus szép pél­dáját adják azok az immá­ron több mint egy évtizedre visszatekintő testvérkapcso­latok, amelyek egyre gazda­godó tartalommal kötik megyénk lakosságát a Csu­­vas ASZSZK, valamint a bulgáriai Targoviste megye dolgozóihoz. — Köszönjük a beszél­getést! Kaposi Levente

Next