Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 1., szombat Munkanélküliség magyar szemmel A tévé Hatvanhat című műsorában — talán még van aki emlékszik rá — a munkaügyi államtitkár megkérdezte, hogy legyen-e munkanélküliség Magyarországon, s a többség igennel válaszolt, a munkanélküliség mellett voksolt. A szavazást követő vitában azután tisztázódott, hogy a jelenlevők közül senki sem szeretné elveszíteni állását. Szívesen vennék viszont, ha a fegyelmezetlenkedőkkel szemben mindenütt keményebben lépnének fel, szükség szerint az elbocsájtás és az újraelhelyezkedés megnehezítését is beleértve. Vagyis a közvélemény hangadói nem a teljes foglalkoztatást kifogásolják, hanem annak vadhajtásait bírálják: a mesterkélt munkaerőhiányt, a velejáró lazaságokat, a szervezetlenséget, a belső munkanélküliséget. A munkanélküliség mellett leadott szavazatok azért jelzik, hogy valami zavar van a téma körül. A teljes foglalkoztatásnak, a létbiztonságnak, mint jelentős szocialista vívmánynak nincs igazán becsülete nálunk. „Nem ártana egy kis munkanélküliség" — vallják bizonyos szakmai körökben.” Abból a munkanélküli segélyből, amit Nyugaton fizetnek, mi is szívesen elnyomorognánk’’ — mondják mások. Amit megszoktunk — emberi dolog —, azt nem becsüljük, a szomszéd rétjét ellenben mindig zöldebbnek látjuk. Így azután kialakulhat olyan abszurd nézet, hogy a nyugati munkanélküliség nagyobb érték, mint a hazai létbiztonság. Nem ismerheti igazán a munkanélküliséget az, aki még nem élte át annak emberi méltóságot, családi biztonságot, közérzetet, erkölcsöt romboló hatását. A munkanélkülit nem csak az a tudat marja, hogy haszontalan, a társadalomnak nincs szüksége rá — ez sem csekélység —, hanem jelentős anyagi veszteség is éri. A különböző címeken folyósított segélyek összege jobb esetben a munkásbér felét éri el (Franciaországban, Svédországban) másutt egynegyedét (Egyesült Államok, Nagy- Britannia), illetve alig több mint egyharmadát (NSZK, Kanada). Nagy összeg? Az USA-ban például egy főre átlagosan heti 119 dollár jut. Forintra átszámítva — az éppen érvényes valutaárfolyamon — ez nagy summa, havonta több mint húszezer forint. Csakhogy a megélhetési költségekhez viszonyítva már nem olyan nagy összeg. A visszalépés mértéke döntően attól függ, maradt-e kereső a családban. Mert kizárólag egyetlen támogatásból — bármekkora is az összeg — az áruhitelek törlesztésére (a lakás, a gépkocsi, a háztartási felszerelések stb. esedékes részleteire) és a megélhetésre nem futja. Jó dollárkurzus esetén úgy tűnik, érdemes a segélyből Európában élni, üdülni. Igen ám, de a munkanélkülinek nem jár szabadság. A segélyt pedig csak addig folyósítják részére, amíg teljesíti az előírt feltételeket. E szerint miután önhibáján kívül elbocsájtották, köteles minden képességének megfelelő munkát elfogadni és aktívan munkát keresni. Aktivitását bizonyítandó, rendszeresen jelentkeznie kell a munkaközvetítő irodában. Ha lakóhelyét hosszabb időre elhagyja, például külföldre vagy csak vidékre utazik, köteles azt bejelenteni és átmenetileg a segély folyósítását felfüggesztik. Ahogyan a segély összege (keresethez viszonyított aránya) országonként eltérő, hasonlóképpen a folyósítás időtartama is változó, de mindenütt véges. Az USA- ban például a munkanélküli, ha minden feltételnek megfelel, legfeljebb 55 hétig, tehát lényegében egy évig kaphat segélyt. A munkanélküli felfokozott létbizonytalansága tehát a segély esetleges megvonásából és a folyósítás időtartamának várható lejáratából egyaránt táplálkozik. Tény, hogy egy évig, 55 hétig nagyon kevesen kapják a segélyt. Jellemző, hogy az utóbbi 10 év átlagos folyósítási időtartama — az államoktól függően — mindössze 12—14 hét volt az USA-ban. A munkanélküliség nemcsak az érintett egyénnek, családnak okoz anyagi veszteséget, a társadalmat is jelentős kár éri. A munkaerő egy része nem hoz létre új értéket. S idővel a munkaképesség is csökken: a szakmai tudás elévül, a tapasztalat, a gyakorlat „megkopik". A munkanélküli sokszorosan szenvedő fél. A világ minden támogatási rendszere mégis a társadalom nagylelkűségének látszatát kelti és a szenvedő fél bűntudatát erősíti. Túl magas volt a bére és nem volt elég termelékeny a munkája. Az elhelyezkedés is a munkanélküli dolga, ha nem sikerül neki, az az ő személyes kudarca. A tétlenség és a bizonytalanság állapota még inkább morálisan fellazítja, még inkább elbizonytalanítja azokat a fiatalokat, akik soha életükben nem dolgoztak Pedig ezek a sérülékenységre hajlamos generációk képezik a munkanélküliek seregének derékhadát. Ilyen összefüggésben érthetők az amerikai kutatók számításai, mely szerint a munkanélküliség minden egyszázalékos emelkedése 37 ezer haláleset, 26 ezer megbetegedés és 3500 bírósági ítélet közvetlen előidézője. Íme a munkanélküliség ennyi földi jó forrása a legnyugatabb Nyugaton. Ne legyen tehát e hazában fegyelmező erő, az új strukturális igényeket gyorsan, rugalmasan kielégítő munkanélküli tartaléksereg. Maradjon meg a teljes foglalkoztatás, persze lehetőleg minél kevesebb vadhajtással, és minél nagyobb hatékonysággal. A munkaerő teljes, illetve hatékony foglalkoztatásának egymással szorosan összefüggő feladatait nem szabad azonban összekeverni. A teljes foglalkoztatás megvalósítása társadalmi, állami feladat. (A helyi tanácsok szerepe ebben nem lebecsülhető.) A vállalatok viszont egyértelműen a munkaerő ésszerű, hatékony foglalkoztatásáért felelősek. Miért nem érvényesül ez a munkamegosztás? Mert a vállalati érdekeltség távolról sem ilyen egyértelmű. Igaz, újabban lényegesen nagyobb a bérmegtakarítás felhasználható hányada tervszerű (előre jelzett) munkaerő-átcsoportosítás esetén, mintha a létszám-lemorzsolódás spontán módon megy végbe. Az új munkahelyre kerülő dolgozókat sem éri anyagi veszteség, mivel betanulási időre központi alapból (legfeljebb 30 hónapig) megkaphatják a régi és az új kereset közötti különbséget. Ám a vállalatok nem élnek az új lehetőségekkel, nem tartanak igényt a külön bérfejlesztésekre. Döntően azért, mert a munkaerőpiacon változatlanul nagyobb a kereslet, mint a kínálat, s a felesleges létszám megtartásában, tartalékolásában, az adott létszámviszonyok konzerválásában érdekeltek, így jelenleg a munkahelyváltoztatás kizárólagos kezdeményezője a dolgozó. Holott a munkaerő tervszerű és hatékony foglalkoztatása a vállalatok öntevékenységét feltételezné. Aligha támogatható az a felfogás, mely szerint, ha rendet, fegyelmet akarunk, munkanélküliséget kell teremteni. Hogyan támogathatna ilyen célt egy szocialista ország, amikor nincs olyan elfogult tőkés politikai rendszer, amely a meglévő munkanélküliséget nyíltan helyeselné. Szocialista viszonyaink között nincs is olyan veszély, hogy az emberek tömege az utcára kerül, s nem talál magának megfelelő munkát. Hiszen a társadalmi cél az életszínvonal emelése. Az iparban, a mezőgazdaságban felszabaduló létszámot fogadni képes a gyorsan fejlődő szolgáltatás, a kereskedelem, az egészségügy, a közoktatás. A munkaidő csökkentése — 1984-től a 40 órás munkahét bevezetése — a teljes foglalkoztatás fenntartásának szintén egyik eszköze. Nincs tehát a szocializmusban a munkanélküliségnek reális veszélye. Ne féljünk hát tőle. Ezért a reform továbbfejlesztése során célszerű a hatékonyság fokozását szolgáló olyan átfogó érdekeltégi rendszer megteremtése, amelyben a személyi jövedelmeket is költségként kezelik, felszámolva a bér- és keresetszabályozás eddigi elkülönült gyakorlatát. Az ésszerű, hatékony bér- és létszámgazdálkodás — külön előírások, szabályok nélkül — a jól működő nyereségérdekeltség keretében érvényesülhet majd igazán. Persze a mainál kedvezőbb versenyfeltételek között, egyebek közt olyan áru- és munkaerőpiaci viszonyok közt, amelyekre nem a kereslet, hanem a kínálat enyhe túlsúlya jellemző. Kovács József >. Felhívás megyénk ifjúsági és szocialista brigádjaihoz Csatlakozzanak a felszabadulási munkaversenyhez A szocialista brigádok, mindenekelőtt a bányász- és a vasaskollektívák javasolták, hogy induljon munkaverseny hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. A kezdeményezők célul tűzték ki — s ezt a többi brigádnak is ajánlják —, hogy hatékonyabb munkával, továbbá művelődési törekvéseikkel és a közéleti tevékenységükkel elősegítik az MSZMP XII. kongresszusa határozatának végrehajtását, a VI. ötéves terv sikeres befejezését. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége — helyeselve és támogatva a kezdedeményezéseket — állásfoglalást adott ki (Népszava, 1983. szptember 10.) a felszabadulási munkaversenyről. Ehhez kapcsolódva felhívjuk megyénk munkásait, termelőszövetkezeti tagjait, értelmiségét, valamennyi dolgozóját, hogy vegyenek részt a kibontakozó felszabadulási munkaversenyben, az 1983. év hátralevő időszakában és 1984—85-ös években vállalkozzanak nagy eredmények elérésére. A SZOT állásfoglalásában érintett célok mellett a következő konkrét megyei feladatokra irányítjuk a figyelmet. Az energiaprogram teljesítésére, ezen belül kiemelten a széntermelési, a meddő letakarási és villamosenergia-termelési terv túlteljesítésére, a szénminőség javítására, az ipari exportfeladatok túlteljesítésére, — ezzel ellensúlyozzák az aszály miatti mezőgazdasági és élelmiszeripari exportkieséseket az őszi — elsősorban a szőlő, a cukorrépa, a kukoricabetakarítás veszteségmentes elvégzésére, minél optimálisabb must-cukorfok elérésére; az őszi vetés és mélyszántás időbeni és jó minőségű elvégzésére; az őszi szállítási csúcs, a hétvégi rakodás és árufogadás, a szezonális kereskedelmi ellátás zavartalan lebonyolítása, a lakossági szolgáltatási igények teljes körű és jó minőségű kielégítése. A kiemelt társadalompolitikai programok (lakásépítés, egészségügyi, szociális beruházások, iskolabővítések) végrehajtásának segítése. Valamennyi termelő és nem termelő munkahelyen a belső tartalékok feltárására és hasznosítására. Az anyag- és energiatakarékosság a hatékonyabb fegyelmezett és gondos munkavégzés, a munka és a termék minőség javítására, a munkahelyi légkör, a helyi kezdeményezések, a munkaközösségek fejlesztésére. A társadalmi összefogás, az önzetlen segítségnyújtás további kibontakoztatására, ennek kapcsán jelentős társadalmi kezdeményezések — például bányászalapítvány, Nemzeti Színház, gyermek- és ifjúságvédelmi alap segítésére. A vállalatok, szövetkezetek, intézmények vezetői az őszi rendezvénysorozatokon — szakszervezeti napok, műszaki—közgazdasági hetek keretében — a munkahelyi demokrácia fórumain adjanak konkrét célt, jelöljék meg a vállalások irányait, ezzel is segítve a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatását. Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa Titkársága KISZ Heves megyei Bizottsága KONGRESSZUSRA KÉSZÜLNEK Szlovákjaink között Heves megyében Nemzetiségi csoportjaink kongresszusukra készülnek Heves megyében is. Ennek során a héten a mátraszentimreiek küldöttválasztó gyűlésének lehettünk résztvevői. A kis községben külsőségeiben is ünnepi eseményt jelentett a tanácskozás. Ha a szép kultúrház nagytermét éppenséggel nem is töltötték meg színültig az érdeklődők, mindenesetre összejött a falu aprajanagyja, s a komolyságot sugárzó arcokat csupán az általános iskolások, pontosabban a kék nyakkendős kisdobosok kedves műsora csábította röpke mosolyra. Érthető volt a figyelem, hiszen a beszámoló öt esztendő munkáját, eredményeit értékelte. S méltán fordultak kíváncsisággal az előadó felé a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, a Művelődési Minisztérium, a megye, a város képviselői is, hiszen voltaképpen tiszteletre méltó dolgokról esett szó. Olyasfélékről például, hogy nagy kedvvel hasznosítják a már közvetlenül Pozsonyból kapott újságokat, folyóiratokat, könyveket, úttörőik az előkelő hetedik helyen végeztek a tudományos-technikai szemle országos vetélkedőjén. A jól szervezett, sikeres óvodai és általános iskolai anyanyelvi oktatásokon túl egyszerre két fiataljuk is középfokú szlovák intézetben tanul. S ha visszatérnek, szakavatottan ők segítik majd társaikat nemes hagyományaik őrzésében, ápolásában, hogy találkozásaik, foglalkozásaik színesebbek, tartalmasabbak legyenek. Mondjuk abban, hogy a pávakör után, a néptánccsoport is mielőbb feléledjen, s tovább gyarapodjék az egyébként éppen mostanában születő nemzetiségi tájház. Vagy, hogy a domoszlóiakkal és a kisnánaiakkal kialakított kapcsolatuk még gyümölcsözőbb legyen. ★ Mátraszentimrén egyébként — ezúttal is egyhangúlag — Blaskó György iskolaigazgatót és Koszaláné Szabad Judit nevelőt választották küldöttüknek. Míg Domoszlón Csík Antalné, a takarékszövetkezet dolgozója, Kisnánán pedig Koncsos Sándor tanácselnök kapott bizalmat a kongresszusi részvételre. ★ Fiatal ember, mindössze 31 éves a kisnánai delegátus. S tanácsi tisztségében is igen ifjú, hiszen mindössze harmadik esztendeje elnökösködik a községben. — Mit jelent itt, ma szlováknak lenni? — kérdeztük tőle találkozásunk alkalmából. Koncsos Sándor mosolyogva felelte: — Nem könnyű erre válaszolni, hiszen — legalábbis a legutóbbi népszámlálás adatai szerint — minden lakosunk magyarnak vallja magát. Jóllehet, ha az írással, olvasással baj is van, az idevalósiak legalább harminc százaléka így, vagy úgy, azért beszéli még a nyelvet. Mentségünkre szolgáljon, hogy apáink, nagyapáink, sőt dédapáink is többnyire vagy talán kivétel nélkül már az Alföldről települtek ide, s így régen beolvadtak a magyar anyanyelvűek közé. Ha mégis szlovákul váltanak egymással szót, vagy egy-egy kedves családi, rokoni, baráti összejövetelen felhangzik néhány régi nóta az óhazásból, pusztán azért van, hogy el ne felejtsék, amit a vérükbe szívtak. S hogy ez még inkább sikerüljön, természetesen hivatalból is próbálunk tenni egyet s mást. Tervezzük például, hogy klubkönyvtárunkban rendszeres szakköri foglalkozásokat indítunk majd. Mert biztosan könnyebb lesz így a Szlovákiában élő hozzátartozókat is megérteni, elbeszélgetni a focicsapatok cseremérkőzésein, s a Léva környéki testvértéesszel közös akciókban megértetni egymást. — Egyszóval: a kisnánai szlovákok élete, öröme és gondja ugyanaz, mint a községbelieké általában. Azon vannak, a többiekkel együtt, hogy megtartsák a falu népességét. Boldogan fogadták az idén kiparcellázott, — eddigi legtöbb — húsz házhelyet, azért harcolnak, hogy megfelelő szivattyút kapjon az egyetlen ivóvízkét, jövőre jobb helyre költözhessen az öregek napközi otthona, javuljon az óvodai ellátás, s — több más mellett — a kereskedelem. Társadalmi munkájukat adják ehhez, s a kell: a pénzüket is. Tanácsi intézményeink fűtésének korszerűsítéséhez —, hogy csupán egyet említsek ez utóbbiról — nem kevesebb, mint hetvenezer forint gyűlt így össze. S ha szót kérnék, s kapnék, hetedik kongresszusunkon sem mondanék mást... Gyóni Gyula A mátraszentimrei küldött választó gyűlés résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Szabó Sándor) Koncova Sándor,» klinánaiak delegátus»