Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
Helmut Kohl sajtóértekezlete Az NSZK kormánya párbeszédre és együttműködésre törekszik a Varsói Szerződés minden tagállamával — jelentette ki pénteki, bonni sajtóértekezletén Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. A nyugatnémet kormányfő ismertette, hogy ezzel kapcsolatban a legközelebbi hónapokban milyen magas szintű találkozókra készülnek. Erich Honecker bonni útjáról azt mondta, hogy várja az NDK végső döntését a látogatás időpontjáról. (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Meglepő és titokzatos Mitterrand látogatása A francia lapok meglepőnek és titokzatosnak nevezik Mitterrand elnök csütörtöki váratlan marokkói látogatását, amelynek során a francia elnök a marokkói uralkodóval tárgyalt. Hivatalos információk híján a lapok különböző találgatásokba bocsátkoznak. Feltételezik, hogy a Líbia és Marokkó közötti államszövetség problémája állt a két államfő eszmecseréjének középpontjában. A Le Quotidien de Paris szerint Párizsban azt remélik, hogy a marokkói király az államszövetségen belül olyan „mérséklő hatást” gyakorolhat, amely megkönnyítheti a csádi probléma politikai rendezését is. Sztrájk és gyász Libanonban pénteken megváltozott, lelassult az életritmus , részben a hivatalos gyász miatt, amelyet Pierre Dzsemajel miniszter, a Falangista párt elnöke temetése alkalmából rendeltek el, részben pedig az ország muzulmánok lakta vidékén meghirdetett általános sztrájk miatt. A politikai megbeszélések a gyász és a sztrájk ellenére is folytatódtak. Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára intenzív tárgyalásokat folytatott a helyi vezetőkkel. Gdanszki megemlékezés Pénteken Gdanskban megemlékeztek a lengyel kormány és a gdanski Lenin hajógyár üzemközi sztrájkbizottságának képviselői által négy évvel ezelőtt aláírt gdanski megállapodásról. Az évforduló alkalmából az 1970. évi gdanski és gdyniai tragikus események során életüket vesztett hajógyári munkások emlékére emelt obeliszknél pénteken virágokat helyezett el a Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom (PRON) gdanski tanácsának és a helyi nagyipari üzemeknek a küldöttsége. A gdanski Lenin hajógyár munkáskollektívájának nevében virágot helyezett el az emlékműnél a gyár igazgatóhelyettese, a LEMP gyári pártbizottságának titkára, a dolgozók tanácsának titkára, a PRON üzemi szervezetének elnökhelyettese és a lengyel szocialista ifjúsági szövetség gyári szervezetének elnöke. Kísérleti atomrobbantás Az Egyesült Államok csütörtökön föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtott végre a nevadai sivatagban. Az amerikai energiaügyi minisztérium közlése szerint a robbanószerkezet hatóereje kevesebb volt húsz kilotonnánál. Reagan az űrhajózási központban A negyedik rajt végre sikerült, s a Discovery nevű, amerikai űrrepülőgép második napját kezdte meg magyarországi időszámítás szerint tegnap, a kora délutáni órákban, a Föld körüli pályán. Mint emlékezetes, a rajtot először még június végén próbálták meg, de csak most, a negyedik kísérletre sikerült. A hattagú személyzet, amelynek tagjai között van a második amerikai űrhajósnő, Judith Resnik is, a rajt után néhány órával sikeresen indított útnak egy kereskedelmi célokat szolgáló távközlési mesterséges holdat. Reagan elnök egyébként, aki nem sokkal a rajt után látogatást tett a Washington közelében lévő Goddard űrhajózási központban, ott elmondott beszédében elsősorban az űrhajózás eredményeinek kereskedelmi hasznosítását propagálta. Megállapodás Peresz és Samir között Az iraeli rádió csütörtök esti jelentése szerint az Izraeli Munkapárt és a Likud-tömb között megállapodás jött létre arról, hogy a következő ötven hónapos időszakban „nemzeti egységkormány” intézi az ország ügyeit. A megállapodás értelmében Simon Peresz, az Izraeli Munkapárt vezetője huszonöt hónapig lesz miniszterelnök, aztán Jichak Samir, a Likud-tömb vezére tölti majd be a kormányfői tisztet a fennmaradó időre. Az első időszakban Samir megbízott miniszterelnök lesz — vagyis Peresz távollétében ő látja el az ügyeket, és egyben ő irányítja az izraeli külügyminisztériumot. A hadügyi tárca birtokosa Jichak Rabin volt munkapárti miniszterelnök lesz. Az új kormányban fele-fele arányban oszlanak meg a tárcák a munkapárt és a Likud között. A munkapárti Simon Peresz, akit Haim Herzog izraeli államfő, mint a legutóbbi választások győztesét az új kormány megalakításával megbízott, a feladat elvégzésére rendelkezésére bocsátott első három hét alatt nem tudott eleget tenni a feladatnak. A munkapárti vezető kormányalakítási elképzeléseit előmozdította az, hogy Ezer Weizman tábornok (Jahad párt, három mandátum) csatlakozott a Munkapárt parlamenti csoportjához. Hátráltatta viszont, hogy alig néhány nap múlva Aharon Abuhadra képviselő (Tárni párt, egy mandátum) szembefordult a Munkapárttal. Simon Peresz kénytelen volt igénybe venni a második huszonegy napos megbízatási időszakot is. Mivel mind Peresz, mind Samir nagyjából hatvan képviselő támogatására számíthatott, egyikük sem alakíthatott életképes kormányt. A kényszerítő körülmények hatására jött létre — állítólag az utolsó percben — az izraeli rádió által ismertetett megállapodás. Megfigyelők véleménye szerint a kompromisszumos alapokon nyugvó nagykoalíció aligha hozhat lényegi változásokat Izrael kül- és belpolitikájában. Megállapodás jött létre Simon Peresz (balra) és Jichak Samir között az új kormányról (Népújság-telefotó Újabb szigorító intézkedések Indiában Az indiai biztonsági erők az utóbbi napokban újabb szigorító intézkedéseket hoztak a szikhek szent városában, Amritszárban. Mintegy hétszáz szikh vallású személyt letartóztattak, félkatonai alakulatokat vezényeltek a városba. Pandzsáb államban másutt is voltak letartóztatások — jelentette a PTI indiai hírügynökség. A hatóságok meg akarják akadályozni, hogy vasárnap megtartsák a szikhek „világkonferenciáját”, amelyre mintegy százezer embert várnak a szikhek főpapjai. Új-Delhiben kormányellenesnek minősítették az „értekezletet” a vallási köntösbe bújtatott, de politikai célzattal meghirdetett tömegdemonstrációnak. A rendőri ellenőrzést kijátszva mindazonáltal tízezer szikh csütörtökön megérkezett Amritszárba. * Pandzsáb államban a központi kormányzat csak a hadsereg bevezetésével tudta a közelmúltban megfékezni az elszakadást hirdető szikh szélsőséges csoportok terrorját. A politikai feszültség növekedéséről érkeztek hírek a dél-indiai Andhra Prades államból is. Rama Rao, az augusztus közepén elmozdított főminiszter újabb tiltakozó megmozdulásokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha a központi kormány nem engedi meg, hogy bebizonyítsa: még mindig többséggel rendelkezik a szövetségi állam helyi törvényhozásában. Miután Rama Raót leváltották , az Andhra Prades-i kormányzó azzal érvelt a főminiszter elmozdításánál, hogy az elveszítette többségét a helyi törvényhozásban , több indiai szövetségi államban is tiltakozó megmozdulásokat tartottak. Magában Andhra Pradesban huszonheten életüket vesztették az utcai összecsapásokban. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 1., szombat —( Külpolitikai kommentárunk )— Két hír... MINDKÉT HÍRT WASHINGTONBÓL KELTEZTÉK, s látszólag egyiknek a másikhoz semmi köze. Mégis alkalmasak arra, hogy közös következtetéseket vonjon le belőlük a hírmagyarázó. Az első jelentés egy B—la típusú bombázó katasztrófájáról számol be. Ebből a szuperszonikus harcigépből eddig mindössze négy prototípus készült a Rockwell gyárban, összesen 126 próbarepülést hajtottak végre a négy bombázóval. A Pentagon óriási reményeket fűz a Bo la gépekhez, amelyekből egyelőre százat kíván a légierő rendelkezésére bocsátani. Talán fölösleges is leírni: az új típusú hadászati repülőgép atomfegyverek célba juttatására alkalmas. Más szóval: a tömegpusztítás egyik fontos és — az amerikai szakértők szerint — rendkívül veszélyes eszköze. Nyolc éve döntöttek az új bombázó kifejlesztéséről, de Carter elnöksége idején a program irdatlan anyagi kihatása miatt a terveket félretették. Reagan elnök azonban a 28 milliárd dollárra becsült költségek ellenére a program végrehajtása, az új bombázók rendszerbe állítása mellett foglalt állást. A Bola első áldozata a Mojave sivatagban lelte halálát. Két személy sérülésekkel túlélte a prototípus lezuhanását. A másik hír Washingtonból mintegy félszáz amerikai tudós — köztük Szent-Györgyi Albert — kezdeményezéséről számol be. A több mint ötezer főt számláló „Aggódó tudósok szövetsége”, amelynek az 500 Nobel-díjas is tagja, országos közvélemény-kutatást kezdeményezett az USA-ban. Álláspontjuk szerint az amerikai kormányzat űrfegyverkezési terve nagymértékben megnöveli a nukleáris háború kockázatát és veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát. Afelől sincs kétségük a tudósoknak, hogy az űrfegyverkezés meghirdetésével a katonai kiadások amúgy is csillagászati összegei tovább növekednek, s a fegyverkezési hajsza új szakaszát nyitják meg. E tekintélyes szervezet most az amerikai közvéleményhez fordult: gyakoroljon nyomást a törvényhozásra és az elnökre — bármelyik jelölt is győz a választásokon — a nukleáris leszerelés ügyében. A LÁTSZÓLAG EGYMÁSTÓL FÜGGETLEN két washingtoni hír szinte kínálja az alkalmat bizonyos következtetésekre: 1. Sajnos, a Reagan-kormányzat változatlanul erőfölényre törekszik és semmiféle anyagi áldozattól nem riad vissza a fegyverkezési hajsza folytatása érdekében. 2. Az amerikai költségvetésre — közvetve tehát a lakosságra — nézve is rendkívüli terheket jelentő B—la bombázótípus kifejlesztésének programját tűzzel-vassal végrehajtják, mégha az emberéleteket is követel. 3. A Fehér Ház nem hajlandó mérlegelni a szovjet javaslatokat, s a Bécsben tervezett űrleszerelési tárgyalásokat elfogadhatatlan feltételekhez köti, noha a világ közvéleménye — mint az amerikai tudósok kezdeményezése jelzi, még az Egyesült Államokban is — mélységes aggodalommal figyeli a „csillagok háborújának” előkészületeit. GYAPAY DÉNES Egy háború tanulságai különös háború volt. Jóval hamarabb elkezdődött, mint ahogy kirobbant. Baljós jel volt Ausztria bekebelezése; a következő lépésként a nyugati hatalmak feláldozták Csehszlovákiát, kiszolgáltatták Hitlernek abban a tévhitben, hogy kielégíthetik étvágyát, legalábbis ők, franciák és angolok, megszabadulnak a veszélytől, s a hódító csak Kelet felé fordul. Végül nem így lett, mind a négy égtájat letaposta a gőzhenger, de a német imperializmus első katonai támadása valóban Kelet felé indult el: 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot, s ezzel kitört a második világháború. Voltak, akik még ekkor sem akarták hinni, hogy a katasztrófa beállt, mások már korábban figyelmeztettek erre. Mára azonban, negyvenöt év után minden lényeges vonást tisztán, világosan látunk, módunk van levonni a tanulságokat az emberiségnek ebből az eddigi legnagyobb leckéjéből. Eleget fizettünk — áldoztunk érte. A második világháború hat esztendje és több éves előzményei arra intenek, hogy veszedelmes dolog a más népek elleni gyűlölet szítása, hiszen ez — mint a történelem is bizonyítja — nemegyszer egy támadóháború megindításának, a tömeghisztéria felkorbácsolásának eszközéül szolgálhat. Amíg béke van, amíg a becsületes együttműködés híveinek módjuk van rá, addig kell határozott nemet mondani a fenyegetésekre, és a nemzetközi kapcsolatokat a tárgyalások, az egymás tiszteletének a medrében tartani. Heinrich Heine mondta még a XIX. század közepén, hogy ahol könyveket égetnek, ott hamarosan embereket is égetni fognak. Így történt ez a nácik Európájában, haláltáborokkal szórták tele a meghódított országokat, és ha győznek, maga a földrész vált volna egész népek megsemmisítőtáborává. De a borzalmakra emlékezve nem felejtjük el, hogy a harc végül is a fasizmus legyőzésével végződött, s ennek is megvannak máig érvényes, biztató tanulságai. Ez a győzelem a különböző társadalmi rendszerű országok összefogásának, társulásának, életre-halálra szövetkezésének köszönhető. Bebizonyosodott, hogy egy embergyűlölő és emberiíró fenyegetéssel szemben összetarthatnak, közösen küzdhetnek ideológiailag ellentétes rendszerek hívei is. Mindezek nagyon fontos tanulságok, de a gépies összehasonlítás, a párhuzam vonása, az erőtetett azonosítás hibájába sem szabad esni. Ma nincs Hitler és egészen mások a körülmények mint negyvenöt évvel ezelőtt. Hatalmas erőt képvisel a szocialista tábor, s Nyugaton is számosak, befolyásosak a háború ellenzői. Sok tekintetben tehát jobbak, másokban viszont rosszabbak a körülmények. Igen, rosszabbak: olyan fegyverek állnak garmadával a silókban, amelyekben egyetlen robbanótöltet auschwitznyi embert tudna másodpercek alatt elégetni. Igen, jobbak ezek a feltételek, a második világháborúban csak menet közben, már a harcok közepette, komor végveszély-hangulatban sikerült összefogni az ellenséggel szemben mindazoknak, akik nem akarták átengedni a romlásnak az emberiséget. Ma is itt van előttünk olyan veszély, amely háttérbe kell hogy szorítsa az ideológiai nézeteltéréseket: az atomháború. Ma a háborúellenesség tudatosabb, következetesebb, mint 1939- ben volt, de azért azok az eszközök, amelyek kiégett romok pusztaságává tehetik Európát, ott sorakoznak a raktárakban. Ezeknek a felszámolásáért érdemes összefognia Keletnek és Nyugatnak. Még az sem titok, hogyan kellene ezt megtenni: jó szándékú, becsületes, a másik oldal kívánságainak a befogadására is alkalmas szocialista javaslatok fekszenek a nemzetközi asztalokon. S tudjuk, az a másik oldal sem akar elpusztulni. Korunk nyomasztó jellemvonása, hogy a társadalmi érdekellentétek még mindig nem engedik, hogy létrejöjjön hasonlóan szoros és következetes összefogás békében, mint amilyen a második világháború harcai közepette megvalósult; a másik oldalon még mindig vannak, akik nem hajlandók erre az őszinte és tartós együttműködésre. De annak a nagy világégésnek éppen az a legfontosabb tanulsága, az ötvenmillió halott azt a mementói írja fel a falakra, hogy a társadalmi rendszerek között folyó történelmi versenyt nem a fegyverek döntik el, a tartós nemzetközi együttműködés megteremtésével nem szabad várni a fegyverropogásig. T. í.