Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 101. szám ARA: 1985. május 2., csütörtök 1.8# FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA BUDAPESTI DOLGOZÓK FELVONULÁSA — MAJÁLIS A VÁROSLIGETBEN — NAGYGYŰ­LÉS HATVANBAN — ZENÉS ÉBRESZTŐ, SOKSZÍNŰ MŰSOR EGERBEN — VIDÁM PROG­RAM MÁTRAFÜREDEN • TÖBB EZREN VONULTAK FEL FÜZESABONYBAN A békés építőmunka-jövőnk záloga Május elsejét ünnepeltük A munka, a munkásosztály, a szolidaritás nagy ün­nepe. május 1. előtti napon rádió- és tévébeszédben köszöntötte hazánk valamennyi állampolgárát Nagy Sándor, a SZOT titkára, az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, vala­mint a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében. Hangsúlyozta, hogy a munka ünnepe a küzdelem szimbóluma is, ha ez más és más formát ölt is ma­gára a világ különböző tájain. Emlékeztetett a párt XIII. kongresszusának határozataira, amelyek kijelö­lik tennivalóinkat. Ahhoz, hogy törekvéseink megva­lósuljanak, szilárd értékrendre, valamint a kisebb-na­­gyobb közösségek erejére van szükség, mondotta. A párt programja és a választási felhívás nemzeti ös­­­szefogásra szólít. A kölcsönös bizalmat óvnunk és épí­tenünk kell továbbra is. Elképzeléseink valóra váltá­sának legalapvetőbb feltétele, hogy békében, bizton­ságban éljünk, hogy erőfeszítéseinket a békés építő­munkára összpontosíthassuk, emelte ki beszédében a SZOT titkára. Budapesten a dolgozók ün­nepi felvonulása tegnap dél­előtt, 10 órakor kezdődött. A vidám majális eseményei a Városligetben zajlottak le. Délben zenés őrségváltást néztek végig az emberek a Kossuth téren. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára a felvonuláson nyi­latkozott a sajtó képviselői­nek. Emlékeztetett arra, hogy a XIII. kongresszus országépítő programját ma­gáévá tette a Hazafias Nép­front is. Ezért kéri az egész magyar népet: támogassa a fejlett szocialista társadalom felépítésének töretlen foly­tatását célul tűző elhatára-Tegnap reggel pattogó ze­neszóra ébredt Hatvan. A Petőfibányai Fúvószenekar játszott indulókat, mun­kásmozgalmi dalokat több helyütt is. Aztán ahogy tel­tek a percek, egyre inkább benépesült a Kossuth tér, majd a Horváth Mihály út, ahonnan várható volt a má­jus elsejét ünneplők több ezres táborának felvonulása. Az 1848—49-es emlékművel szomszédos emelvényen 9 óra előtt pár perccel fog­lalta el helyét a megye, a város és a környező közsé­gek dogozóit, a vezető szer­veket képviselő elnökség, amelynek soraiban ott lát­tuk Bányai Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját, a Mátra Vo­lán hatvani üzemének mun­kását, Barta Alajost, a me­gyei pártbizottság első tit­kárát, Markovics Ferenc megyei tanácselnököt, Sós Tamást, a KISZ megyebi­zottságának első titkárát, Mészáros Albert megyei népfront-titkárt, valamint Vlagyimir Fjodorovics Jef­­remov alezredest, a Szovjet Déli Hadseregcsoport egyik alakulatának parancsno­kát is. Nem sokkal később — el­sőként — a MÁV csomó­pont dolgozóinak népes csa­pata tűnt fel a bíróság sar­kánál, hogy színes transz­parensek, magasba emelt nemzeti színű és vörös lo­bogók alatt elvonuljon a tribün előtt. Követte őket­ a konzervgyár, a háromszoros Kiváló Vállalat Mátravidéki zásokat az országgyűlési kép­viselő- és tanácstagválasz­­tásokon is. •­ Moszkvában a Vörös téren, a Lenin-mauzóleum mell­védjéről Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió párt- és állami vezetői köszöntötték a má­jus 1-i felvonulás több száz­ezer résztvevőjét. ★ A világ különböző orszá­gaiban, azok fővárosában a dolgozók felvonulásokon, gyűléseken fejezték ki szo­lidaritásukat a világ dolgo­zóival, munkásaival. Cukorgyárak munkáskol­­lektívája, a csípős, fel-fel­­erősödő szélben hömpölyög­tek felénk a Duna Cipőgyár, Lőrinci nagyközség, a ta­vaszi munkákkal épp az ünnep előestéjén sikerrel megküzdő Lenin Tsz dolgo­zói, hogy átadják az utca­­frontot később a közeli fal­vak — Apc, Boldog, Csány, Ecséd, Hort, Heréd, Köké­nyes, Rózsaszentmárton — dolgozóinak, majd a hely­béli tanintézetek diákifjúsá­­gána­k. A díszemelvény előtt oly­kor táncra perdülő, máskor dalra gyújtó fiatalok mene­tét a Kossuth téri általános iskola nyitotta meg, hogy a Damjanich Szakmunkás­­képző Intézet ezernél több tanulójának impozáns fel­vonulásával záruljon a sor. Nótára fakadt, táncolt per­sze a boldogi pávakör is, mint ahogyan rikkantgatva ropták a táncot a nagy múl­tú ecsédi népi együttes tag­jai, akik stílusos zeneban­dáról sem feledkeztek meg. A Zagyva-híd felé áradó tízezer főnyi ünneplő sereg látványos felvonulása, ame­lyet a díszelnökséggel együtt a járdákon helyet foglaló ezrek és ezrek is gyakorta megtapsoltak, negyed 11 után fejeződött be, éspedig a Népkertben, a szabadtéri színpadnál, ahová a politi­kai nagygyűlést szervezték. Mondanunk sem kell, hogy zsúfolásig megtelt a nézőtér, sokan álldogáltak a levezető lépcsőkön, de hallani lehe­tett minden szót künn a fák között is, ahol mutatvá­nyos sátrak, bódék tucatja várta a majálisozókat. Aztán a zenészárokban helyet foglaló bányász ze­nekar hangszerein fölcsen­dült a Himnusz, amely után — a színpadon elhelyezkedő elnökségből — Szokodi Fe­renc, a Hatvan Városi Párt­­bizottság első titkára emel­kedett szólásra, hogy a mun­kásosztály nagy nemzetközi ünnepén köszöntse a hall­gatóságot, a meghívott ven­dégeket, s felkérje Kiss Sán­dort, a megyei pártbizottság titkárát beszédének megtar­tására. — Bár az időjárás nem nagyon akarja tudomásul venni, de naptári tény, ta­vasz van! És ez a telet vál­tó évszak a mi népünk szá­mára nem csupán a termé­­szet megújhodását jelenti. Hozzá kötődnek új és leg­­újabbkori történelmünk ki­emelkedő sorsfordulói 1848, 1919 és 1945 forra­dalmi eseményei, s hoz­zá fűződik a forradalmi kül­detését teljesítő osztály, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje is — mondot­ta bevezetőben Kiss Sándor, majd a munkásság első má­jusi nagy demonstrációja óta eltelt 95 esztendő küz­delmeit ecsetelte, megálla­pítva, hogy május elseje tartalmához immár elvá­laszthatatlanul hozzátarto­zik a béke, a nemzetek sza­badsága, a társada­lmi ha­ladás és a szocializmus fo­galma, s ma tisztelettel gon­dolunk mindazokra, akik sok-sok áldozattal vállalták ez ügyek szolgálatát. Továbbiakban kifejtette a szónok, hogy népünk négy évtizede ünnepelheti szaba­don május elsejét, és ez­­alatt nagy, történelmi utat­­ tett meg, beleértve a föld­reformot, az új népgazda­ság megteremtését, amely egyik-másik ágazatban im­már nemzetközi mércével mérve is rangos helyen áll. És szinte természetes szá­munkra, hogy a magyar ipar, a mezőgazdaság ter­mékei a világ száz országá­ban gyarapítják jó hírünket, amiből Heves megye, illet­ve Hatvan éppen úgy vészel, mint hazánk más tájai. Az exporttermelés például öt év alatt megkétszereződött, amelyben élen j­ár a Quali­­tál, a Duna Cipőgyár, a­­ horti MEZŐGÉP, továbbá szót érdemel, hogy a Hat­vani Konzervgyár árbevé­telének több mint 75 száza­léka ugyancsak exportból származik. Ami pedig a me­zőgazdaságot illeti, országo­san kiemelkedő a horti Kos­suth Tsz közel 65 mázsás hektárankénti gabonatermé­se. Vívmányainkról szólva azt is említette Kiss Sán­dor, hogy köznapi ügyeink­­sorában több szót ejtettünk gondjainkról, a mindenna­pok feszítő ellentmondásairól, mivel előrenézünk, s az eddigieknél is világosabban látjuk az út akadályait, ami része erősödő, megújuló nemzeti önismeretünknek, és aminek a szellemében vé­gezte munkáját a XIII. párt­­kongresszus is. A nemzetközi kérdéseket érintve így fogalmazott a megyei pártbizottság titkára: — A Szovjetunió, a Var­sói Szerződés tagállamai rugalmas kezdeményezések sorával bizonyították, hogy céljaik között első helyen áll a béke, a kölcsönös biz­tonság fenntartása, megte­remtése. Újabb­ ajánlataik­kal elébe mentek annak, hogy Genfben kompromis­­­szumos megállapodás szü­lessen. De sohasem csak saját biztonságukat tartot­ták szem előtt, hanem a másik oldalon levők jogos biztonsági igényeit is. Ezt juttatták kifejezésre néhány napja Lengyelország fővá­rosában is, ahol a tagorszá­gok vezetői aláírásukkal meghosszabbították újabb húsz esztendőre a Varsói Szerződést. Belső gondjaink, a még meglévő és a szocia­lizmus építése során jelent­kező újabb ellentmondások feloldása, a nemzetközi ki­hívás természetesen még nagyobb összefogást kíván népünktől, s megköveteli a felelősségteljes munkát, az igaz hazafihoz, forradalmár­hoz méltó cselekedetet. Előadása későbbi szaka­szában szólt Kiss Sándor a közelgő választásokról is, megállapítva, hogy a vá­lasztóknak nem pusztán az államhatalmi, a népképvi­seleti testületek személyi összetételéről kell dönteni­ük, hanem állást kell fog­lalniuk a népfront politi­kai programjában is, amely híven tükrözi népünk érde­keit, az emberek boldogulá­sát, s ugyanakkor a nem­ (Folytatás a 2. oldalon) Összefogás, közös céljainkért Kiss Sándor ünnepi beszédét tartja Kádár János Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára kedden délelőtt Angyal­földre látogatott, hogy — mi­ként sok éve már — a mun­kásszolidaritás nagy ünnepe előtt személyesen is üdvözöl­je az iparnegyed del gőzőit, s tájékozódjon a városrész életéről, fejlődéséről, az em­berek hangulatáról. A vendéget a pártbizott­ság székházában Grósz Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első tit­kára, Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első­­ tit­kára és Bornemissza Sándor, a városrész tanácselnöke köszöntötte. A párt-végre­hajtó bizottság tagjainak kö­rében Deák Gábor azzal kezdte t­ájékoztatóját, hogy az angyalföldi gyárakban, a munkások, a kommunisták közösségeiben mindenütt ta­pasztalható a XIII. kong­resszuson megfogalmazott fő célok támogatá­sa. Kedves invitálásnak tett eleget ezután a Párt fő­titkára: a Thalmarm utcai II. számú általános iskola Várkonyi György úttörőcsa­patának meghívólevelét még a párt XIII. kongresszusán kapta kézhez, amikor az út­törők köszöntötték a kül­dötteket. Hamar teljesült tehát a kérés, ahogyan a fogadtatás meleg percei mu­tatták, a pajtások őszinte örömére. A gyermeki kíván­csiság és szeretet megannyi megnyilvánulása vette körül a vendéget, bármerre járt az iskolában. Ezt követően a főváros felszabadulásának 40. évfor­dulóján megnyílt Angyal­földi Helytörténeti Gyűj­teményt tekintette meg a párt főtitkára. Kádár János programja az Autóvillamossági Fel­szerelések Gyárában foly­ta­tód­ot. A szerelde volt a színhe­lye a gyáriak május elsejét köszöntő munkásgyűlésének is. Simon Lóránt szakszer­vezeti bizalmi felszólalá­sában beszámolt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az év eleji energiaellátási nehézségek közepette is tettek idei tervük időará­nyos teljesítése, a ko­ngres­­­szusi és felszabadulási mun­kaverse­nyben vállaltak va­lóra váltása érdekében. Ezután Kádár János kért szót: Köszönöm a meghívást, a szíves fogadta­ást. Örülök, hogy személyesen is kö­szönthetem önöket. Önök révén a gyár egész kollektí­váját, s átadhatom a Köz­ponti Bizottság üdvözletét, gratulálhatok a mun­kasi­­kereiket elismerő oklevél­hez. Tudom, hogy e siker mögött sok munka — más­fél milliárdos termelési ér­ték­e van. A mi 40 éve született új társadalmunk a munka társadalma, mi nem mások kizsákmányolásából, hanem a magunk erejéből élünk és boldogulásunk erő­forrása a gépeket működ­tető ember értékteremtő te­vékenysége — mondotta be­vezetőben, majd rámutatott, hogy so­k szó esett, erről pár­tunk legutóbbi, XIII. kong­resszusán is. E nyílt­, min­den fontos kérdést felelősen megtárgyaló fórumon ter­mészetesen elemeztük a mö­göttünk lévő, nagyon nehéz éveket is, amelyeket ered­ményesen küzdöttünk végig. S amikor eredményekről beszélünk, akkor mögöttük mindig a nép erőfeszítéseit, látjuk. A tapasztalatokat összegezve kimondhatjuk: ha nem egyszerűen a több, ha­nem a jó, s még jobb mun­kára alapozunk, a szűk esz­tendőket lassan fokozatosan valóban magunk mögött tud­hatjuk, mert jobb életünk feltételeit csakis munká­val teremthetjük meg. Ez volt kongresszusunk lényegi mondanivalója az országnak, s úgy tapasztaljuk, az em­berek meg is értették. Előrehaladásunkhoz ma rendre, fegyelemre, köteles­ségtudásra, jobb munkára van szükség. Erre népünk­ben megvan a kellő akarat, egység, összefogás. Kell azon­ban még valami: béke! Ezért írtuk alá a közelmúlt­ban — az érintett országok egységes akaratával — vé­dőpajzsunk, a Varsói Szer­ződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot — fe­jezte be köszöntőjét Kádár János, s jó egészséget, to­vábbi sikereket kívánt a gyár dolgozóinak. Elismerés gazdálkodó egységeinknek A munka ünnepe, május 1. alkalmából, eddig végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként me­gyénk számos vállalatát, üzemét, szövetkezetét ré­szesítették kitüntetésben. Kedden négy gazdálkodó szervnél tartottak kitüntetési ünnepséget: a „Kivá­ló” címet nyerte el a gyöngyösi Mátravidéki Épí­tő- és Szakipari Szövetkezet, az „Élüzem” címet a gyöngyösi Posta, vezérigazgatói dicsérő oklevelet a Heves Megyei Állatforgalmi- és Húsipari Vállalat. Miniszteri dicséretet a Heves Megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat kapott, összeállításunkban a kitün­tetési ünnepségekről tudósítunk. Már tizennegyedik alkalom­mal nyerte el jó munkája elismeréséül a kiváló címet a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövet­kezet. Az ünnepi tanácsko­zásra kedden délután a Mát­­raalji Szénbányák kultúrter­mében gyűltek össze a szö­vetkezetiek. Az elnökségben helyet foglalt többek között dr. Asztalos Miklós, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, Szekszius Mihály, a városi pártbizottság titkára és Keresztesi Lajos, a városi tanács elnökhelyettese. A megjelenteket Kiss Ti­bor, a szövetkezeti bizottság titkára üdvözölte. Tóth Mi­hály párttitkár beszédében felidézte azokat a történelmi eseményeket, amelyek elve­zettek a munka ünnepéhez, a munkások nemzetközi ös­­­szefogásának demonstrálásá­hoz. A szövetkezet tavaly a ter­vében szereplő összes fel­adatát 100 százalék fölött teljesítette. Megépítettek 42 lakást, hatvanat pedig fel­újítottak. Az exportuk mint­egy 15 millió forintot tett ki, fa- és vasipari terméke­ket értékesítettek­ a határo­kon túl. Főként az NSZK- ba és Svédországba szállítot­tak. Iskolai és irodai bútoro­kat 75 millió forintért ad­tak el. Egyik keresett ter­mékük az almédia néven ismert berendezés, amelyet kulturális és oktatási intéz­ményekbe állítanak be. Eb­ből a cikkből megközelítően 40 millió forint bevételt ér­tek el. Büszkén hangoztat­ják, hogy építőipari tevé­kenységük 15 százalékkal növekedett egy év alatt. A Kiváló Szövetkezet cí­met hirdető oklevelet dr. Lendvai István, az OKISZ (Folytatás a 2. oldalon)

Next