Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-16 / 113. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 16., csütörtök VÁLASZTÓK ÉS VÁLASZTOTTAK A Helytartótanács magyarul ír IV 2. Ócsai Balogh Péter, a Hétszemélyes Tábla bírája 17»0 márciusában — kinyomtatási lehetőség híján — kéziratban terjeszti alkotmánytervét. Amiben a többi között az áll, hogy az ország ügyeit a köznemesekből választott — de nemcsak a nemesség által választott! — szenátus irányítaná. Álom ? Mennyi ilyen álom szőtte át a kormányzás, a képviselet, a választás és választhatóság rendszereinek jobbíthatóságába vetett reményeket! Álmok és realitások között mindenkor hatalmas a távolság. Első felemelés Száznyolcvan esztendeje. 1805. november 7-én szenteesítette a király az országgyűlés november 2-án kelt törvényét. Az új jogszabály általában szorgalmazta a magyar nyelv használatát a kormányzati munkában, ^ s egyik szakaszában lám, fölfedezhetjük a demokráciát: a Helytartótanács ezután a magyarul író törvényhatóságoknak magyar:: válaszol... Nevek: Hajnóczy József, Táncsics Mihály, Kossuth Lajos... Első felemelői annak a fáklyának, amely a népképviselet mindaddig ismeretlen birodalma felé vezető út kezdő szakaszát világítja meg. Feltételezhető: a francia forradalom hatása érződik abban, hogy az 1790—91. évi országgyűlés bizottságokat alakított az állami élet — lehetséges — új alapjainak tanulmányozására, a választójog esetleges — bővítésére. Hajnóczy József nagy gonddal készített el egy alkotmánytervezetet, ám még annyit sem érhetett el, hogy az irat az országgyűlés színe elé jusson... ! Legközelebb már csak az 1825—27. évi országgyűlésen került elő a téma; ez a kezdete a reformgyűléseknek. Ezeken a gyűléseken — elsősorban a köznemesek részéről — világossá vált: a nemesi vármegye — annak hatalmi szervezete — az alapvető akadálya minden, ilyen irányú további haladásnak. Kemény harcok árán a reformerek addig jutottak el, hogy az 1843—44. évi országgyűlés törvényjavaslatot dolgozott ki. Ebben néhány, akkor merésznek ható változtatás kapott helyet. Így a megyegyűléseken a szavazás titkossá tétele, a főispánok kijelölésének és hatáskörének pontos leírása, a megyei tisztikar választásának reformja. A képviselet, a választás jogának általánossága fel sem merült a törvényjavaslatban. Miért is bukkant volna fel ilyesmi, amikor — és ez is nagy vívmánya volt reformországgyűléseknek! — _ 1836. május 2-án lépett életbe a királyi rendelet, mely kegyesen megengedte: nem nemes is lehet felperes. .. mert addig, ha ezerszer is igaza volt, nem lehetett. Az a sorsa Táncsics Mihály minden társadalmi-politikai lépés — mint például a nemesi előjogok eltörlése — feltételének az általános és titkos választójogot tartotta. Kossuth a Pesti Hírlapban — 1843-ban — arról cikkezett, hogy „csak képviseleti rendszer létrehozásával lehet” a megyei rendszert a megcsontosodott hagyományok kötelékeiből kiszabadítani. Voltak tehát messzire látó elmék, a messzire látó elméknek azonban az a sorsa, hogy kevesen figyelnek rájuk azok, akik hallják őket, s akik figyelnének, azok nem hallhatják meg szavukat. Az első valóságos lépések a népképviselet megteremtése érdekében az 1848. évi közjogi reformokhoz, azon belül az 1848. évi V. törvénycikkhez kapcsolódnak. Ez volt a magyar történelem legelső választójogi törvénye! Ma persze más a nézőpont, mint akkor, hiszen ez a törvény azzal, hogy a lakosság 6—7 százalékának adott választójogosultságot, csekély haladásnak tűnhet fel a szemünkben, valójában azonban döntő lépést tett meg: a nemesség kizárólagos jogosultságát megszüntetve, bizonyos polgári rétegeknek is megadta a beleszólás ji ,át. Kimondta: a korábban is jogosult nemesek mellett a húsz éven felüli férfiaknak is jár ez a jog, ha 300 forintnál többet érő ingatlannal, illetve — a falvakban — 14 telekfölddel rendelkeznek. S persze, még ez is nyílt szavazásra szóló lehetőség volt. . . A szabadságharc alatti országgyűlésnek olyan tág körű felhatalmazásai voltak az államszervezésben — a Habsburg-ház trónfosztása a legérzékletesebb példa erre —, hogy ezt követően, bár a szabadság angyalát rabláncra verték, a rendi képviselet ismételt megszervezése már lehetetlennek bizonyult. A kiegyezés után viszonylag gyorsan váltotta fel egyik választójogi törvény a másikat, ám alapvetően semmi sem alakult át: 1870-ben a lakosság 0,7, 1900-ban 13,5 százaléka volt választójogostul,s nemesek mellé a vagyonosok kerültek. Ez volt az időszaka a virilizmus bevezessének, azaz annak, hogy meghatározott összegű adó fizetése automatikusan az önkormánytzaiti testület tagjává tették az illetőt. Igy azután a vármegyei törvényhatóságokba a tagok felét választották, másik felét a virilisták alkották. . . Örökös jogon Az 1874. évi XXXIII. törvénycikk több, mint hetven kikötést tartalmaz, akiket egyébként megilletne az amúgyis szűk körű választójog, mikor nem jogosultak arra. (Például a lelkészek, segédlelkészek, ha nem állami alkalmazásban állnak...) Ugyanakkor a főrendi ház tagjainak java örökös jogon viselte e méltóságot, s ebben a házban ötven tag jelenléte elég volt a határozatképességhez. .. Az 1874. évi említett törvény vagyon cenzust szabott meg. az 1913. évi XIV törvénycikk műveltségi mércét állított fel, néhány kivételtől eltekintve a középiskolai végzettséget jelölve meg minimumnak, a korhatár az érettségizetteknél 24, a nem érettségizetteknél 30 év. Valami haladás: a törvényhatósági városokban ettől kezdve titkos a választás. A választójog általánosságtétele már a munkásmozgalom első lépéseinél — az Általános Munkásegylet megalakulásakor — felbukkan a távoli jövőben elérhető, kiharcolható célként. A múlt század hatvanas éveinek vége áll ekkor a naptárlapon. S majdnem fél évszázad elteltével mi áll Az Ifjúmunkás 1912. március 15-i számának — a március 4-i tüntetésről szóló — tudósításában? Ez: „Görnyedt, öreg emberek, akik már nem fogják élvezni az általános választójog gyümölcseit, éppen olyan büszkén, lelkesen tüntettek a nagy tömegben, mint a keményderekú, széles vállú férfiak.” Mészáros Ottó (Következik: Ami eltűnt és ami megmaradt) 1. Országgyűlési képviselőjelöltjeink Fábryné Dobai Ilona Fiatalon kapta meg a bizalmat 1980-ban, hogy tizenhárom település — közte a megyeszékhely egy része — lakosságának érdekeit képviselje a parlamentben. Fábryné Dobai Ilona számára megbízatása teljesítésében a legfontosabb az volt, hogy mindig az ember legyen középpontban, bármilyen ügyben is kelljen eljárnia. — Nem sokkal előtte jöttem Heves megyébe — emlékezik —, épp ezért megválasztásom után fontos feladatomnak tartottam megismerni az itt élőket, a választókerületbe tartozó üzemek, községek életét. Ennek érdekében eleinte havonta kereste fel a településeket, gyakran meglátogatta a termelőszövetkezeteket, iskolákat, egészségügyi és kereskedelmi intézményeket. — Az volt az elsődleges célom — mondja határozottan —, hogy ne csak fogadónapokon halljam a gondokat, hanem helyben, személyesen is megismerkedjem velük! Képviselői tevékenységének jelmondata talán ez lehetne: A város és a város környéki területek összehangoltan fejlődjenek! Ennek megfelelően támogatta azokat a terveket, amelyek ezt szolgálták. Egy sor olyan — minden embert közelről érintő — feladattal találkozott, s jórészt birkózott meg, mint az egészséges ivóvízzel való ellátás feltételeinek jobbítása, továbbá az üzletek korszerűsítése Makláron, Egerszalókon, Andornaktályán, Kerecsenden, és sikeresen segített a bejáró dolgozók utazási lehetőségeinek megteremtésében is. A nevéhez fűződik többek között az egri gyalogos belváros kialakításának támogatása, amelynek érdekében levélben, illetve személyesen fordult az illetékes miniszterekhez. Az öt esztendő alatt kétszer vett részt az országgyűlés parlamenti vitájában, először a közművelődési, majd legutóbb a közoktatási törvény témaköréhez szólt hozzá, mondta el véleményét. Időközben egy kisebb közösség is bizalmat szavazott a fiatalasszonynak: a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat pártbizottságának titkárává választották. — Jelenleg szorgalmasan készülök a választási gyűlésre — tájékoztat —, úgy gondolom, sikerült alaposan megismernem az elmúlt fél évtized alatt kerületemet, tudom, hol, melyek a legsürgetőbb tennivalók. Megválasztásom esetén képviselőként ugyanazt szeretném folytatni, ami eddig is gondolataim középpontjában volt: egyformán cselekedni a városi, s a környezetéhez tartozó települések lakóiért. Kócza Imre Egyszer már ott állt a parlament ,.küszöbén”, valamikor a hatvanas évek elején, amikor pótképviselőként í nyerte el a választók bizalmát. Az egykori törvény szerint minden országgyűlési képviselőnek volt úgynevezett „helyettese”: Egri Gyuláé — Kócza Imre volt. A fiatal mérnök, aki — mint az Egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója — ma ismét képviselőjelölt a 3. számú választókerületben. A két jelölés között hosszú évek teltek el, s ezek alatt az esztendők alatt számtalanszor bizonyított a hatvani születésű műszaki szakember, közéleti személyiség. Igaz, a vérében van a közért való tevékenység igénye: a kőművessegéd apa munkásmozgalmi hatása, a NÉKOSZ- kollégium, a diákszövetség, az ifjúsági mozgalom, majd a pártmunka — jelenleg az egri városi pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja számos szakmai megbízatás mellett — tette tapasztalt politikussá vezetővé. Eddigi életpályája ismeretében pedig a választók jelöltjévé. — Miként fogadta az ismételt jelölést? — kérdeztük abban az időszakban, amikor a választási gyűlésre készült. — Mindenképpen az eddigi közéleti és szakmai tevékenységem elismerésének tartom, egyben pedig az egész Finomszerelvénygyár kollektívájában való bizalomnak. Lefontoltam az egészet: tudom, hogy jelentős elfoglaltság, komoly felelősséggel járó tevékenység lesz a képviselőség, ha megválasztanak. De, mivel sokan bíznak bennem, vállalnom kell a jelöltséget. . . A maklári jelölő gyűlésen egy állampolgár azt kérdezte: vajon a sok elfoglaltság, s 55 éves kora ellenére, tudja-e „teljes gőzzel” képviselni Eger egy részének, illetve 13 községnek választópolgárait, lakosságát. Akkor is, ezúttal is azt mondta: — Nem kor kérdése a képviselet, hanem a munkára való alkalmasság az alapja. Én szeretek dolgozni, bár ha megválasztanak, egykét társadalmi megbízatásomról szeretnék lemondani. A pártmunkát és a képviselőséget — természetesen a gyári vezetői munka mellett — szeretném nagy felelősséggel végezni. — A választási gyűlésen számot kell adnia a terveiről, elképzeléseiről. Melyek ezek? — Mindenekelőtt a terület teljes megismerése, majd az egységes fejlesztése. Konkrétan: megkeresni a gyarapodáshoz szükséges pénzügyi alapok megsokszorozását, az összefogás növelését, az úgynevezett értékteremtő folyamatok bővítését. S nem csak vezérigazgatóként, képviselőie is a gyár és a város, a tizenhárom település kapcsolatának erősítését. — Miniszterhelyettes Elvtársi Hat esztendeje már annak, hogy győzedelmeskedtek az ön országában a forradalmi erők, s elűzték a népirtó Pol Pot—long Sary-rendszer híveit. Az azóta is tartó harc közepette melyek voltak a főbb állomásai az igazságszolgáltatás újjászervezésének? — Hadd tájékoztassam önöket mindenekelőtt arról, hogy nálunk az igazságszolgáltatási rendszer eltér a magyarországi gyakorlattól. Az ügyészség nem önálló szervezet, hanem az Igazságügyi Minisztérium hatálya alatt tevékenykedik. Hogy miért? Ne felejtse el, a mi társadalmi berendezkedésünk fiatal, még csak hatéves. Félig a háború, félig a béke állapotában vagyunk, hiszen a reakciós erők naponta újabb és újabb gondokat okoznak nekünk. Ebben a helyzetben természetes, hogy a kormányzat azt akarja, a kezébe összpontosuljon minden erő. Azzal a korlátozott joggal, amely most is létezik, egyelőre igencsak nehéz az ügyészek munkája. Hadd mondjak el egy példát. Nemrég felkérték a minisztériumot hogy készítsen elő olyan törvényt, amely az ideiglenes letartóztatás és a házkutatás kérdéskörét szabályozza. Az állásfoglalásunk az volt, házkutatást csak nappal lehessen végezni. Sajnos, a gyakorlatban nem sikerült keresztülvinni ezt az elképzelésünket. — A továbblépésnek, az igazságszolgáltatás fejlesztésének azért — tudomásunk szerint — mindinkább megteremtődnek feltételei . . — Valóban sokat változott pozitív irányban a helyzet, különösen a múlt esztendő novembere óta, ez azért emlékezetes dátum, mert ekkorra sikerült felszámolnunk valamennyi ellenséges tűzfészket. Lezártuk a határt, hogy megakadályozzuk az ellenforradalmárok thaiföldi utánpótlását, s egyúttal el is szigeteltük őket. Ez nagy győzelem volt, s azt reméljük, végleges diadal! — Milyen hatással volt ez a fordulópont az igazságszolgáltatási tevékenységre? — Jobbító erőfeszítéseink korábbra, 1981 végére nyúlnak vissza. A nemzetgyűlés akkor szavazta meg a helyi bíróságok, s az ügyészség működésével kapcsolatos törvényt. Mind a húsz tartományunkban van ügyészség, tizenötben pedig népbíróság. Utóbbiak 1982 óta összesen 104 ügyben hoztak ítéletet, az állam biztonsága elleni, illetve köztörvényes bűncselekmények miatt. Akadtak közöttük halálos valamint életfogytiglani szabadságvesztést kiszabók is. E tevékenység hatása mindenképpen nagy. Az elkövetkező időszakra fő célkitűzésünk az Igazságügyi Minisztériumtól független, önálló ügyészi szervezet kialakítása. Jelenlegi látogatásuk tehát elsődlegesen tanulmányus. Megkérem, számoljon be olvasóinknak az itt-tartózkodásuk során szerzett tapasztalataikról.— Le kell szögeznem: önökkel együtt mi is azt az elvet tartjuk szem előtt, hogy ha a törvényeket, rendeleteket jól hajtatjuk és hajtják végre, akkor érvényesül igazán a demokratikus törvényesség! Tapasztalatunk, hogy — miként önöknél, nálunk is két irányban kell az igazságszolgáltatás továbbfejlesztésének munkáját elvégeznünk. Először is teljesen birtokában kell lenni a szakmai tudásnak, másodsorban jó személyes kapcsolatokat kell kialakítani a különböző szervekkel, különösen a rendőrséggel. Magyarországi utunkkal nagyon meg vagyunk elégedve, sokkal többet kaptunk már eddig is, mint amit az induláskor gondoltunk. Köszönet jár a Legfőbb Ügyészségnek azért, mert ilyen nagy gondossággal állították össze programunkat. Részletesen megismerkedhettünk a büntető eljárás magyarországi gyakorlatával, az ügyészség szervezeti felépítésével, munkájával. Jártunk a Belügyminisztériumban a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Ellátogattunk illetve látogatunk az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai, valamint a Bűnügyi Technikai Intézetbe. S persze sok hasznos tudnivalóval gazdagodtunk az önök szép megyéjében is. Nyilvánvaló, a látottak-hallottak elemzésére otthon kerül majd sor, de azt máris tudjuk, nagy tőkét viszünk magunkkal. Szalay Zoltán Új utakon a kambodzsai igazságszolgáltatás Beszélgetés Chem Snguon miniszterhelyettessel Hazánk legfőbb ügyésze vezetésével két évvel ezelőtt járt küldöttség a Kambodzsai Népköztársaságban. Ennek viszonzásaként tartózkodik jelenleg Magyarországon igazságügyi delegáció, amelynek tagjai megyénkbe is ellátogattak. Ebből az alkalomból kértük meg Chem Snguon igazságügyminiszter-helyettest, hogy — elsősorban az ügyészi tevékenységgel kapcsolatban — válaszoljon lapunk munkatársának kérdé s* . (Fotó: Pesti Erzsébet)