Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Homály Szellemes nép vagyunk, meg kell hagyni. Ki nem fogyunk az ötletekből. Ami­kor először hallottam a legújabb elnevezést, egy pillanatra elámultam. Mi ez? Száraz homály? No, persze, hiszen van m­­ife­­lénk nedves homály is, amit viszont ködnek szo­kás nevezni. Az egyiknek is, a másiknak is az a lényege, hogy akadályozza a tisztánlátásunkat. Ha egyet csavarnék a gondolataimon, mindjárt egészen érdekes következ­tetésekhez juthatnék el a „homály” révén. Beszél­hetnék a különböző in­tézkedések nem egészen világos megfogalmazása­­­ról éppen úgy, mint a különböző kérdésekre adott különböző válaszok nem egészen egyértelmű szófordulatairól. De ezt hagyjuk. Csökönyösen ragaszko­dom ahhoz a homályhoz, amit az időjárási jelenté­sek emlegetnek mostan­ság. Homály, merthogy .,szmog" az mégiscsak más, az nálunk nincs, '■ az valami egyéb huncutság, amit odaát találtak ki, de amitől mi mentesek va­gyunk. Dagad a keblem a büszkeségtől, ha ezt így végiggondolom. Persze, nálunk... ! ) De ez a homály nem hagy nyugton. Kinyitom az ablakom a késő nyá­ri éjszakában, hogy a szomszédos kertek felől friss fuvallat érjen el és és kegyetlenül szúrós olajszag üti meg az orrom. Mi lehet ez? Tűnődöm. De nem sokáig, mert az or­szágutak kipufogó gázához szokott érzékszervem gyor­san felismeri: ez a kelle­metlenül erős szag a rosszul elégett benzinnek .Jn - vagy dízelolajnak a követ­kezménye. ólom­ vágó­dik belém. Tüdőszennyezés, fűzöm tovább. Rák. Erre már gondolni sem me­rek. Gyorsan elhessegetem magamtól ezt a három betűt. De­­ pazarlás is. Én ugyan nem tudom kiszá­mítani, hogy a felhasznált benzinnek és dízelolajnak a mértéke mennyivel len­ne kevesebb, ha minden motornál rendesen beállí­tanák a porlasztót, vagy az üzemanyag-befecskendező szerkezetet. Nem tudom kiszámítani, de sejtem, fel­tételezem, hogy tetemes mennyiségről van szó. Ki törődik ezzel? Úgy lát­szik, hogy... No, jó! Ezt sem folytatom tovább. Legyen ez is afféle ho­mály. Rábízom mindenki­re a folytatást. De azt nem szeretem, ha drámai mondatokat fogal­­mazgatunk a legkülönbö­zőbb értekezleten arról, hogy a takarékosságnak­­ mennyire életünk részévé­­ kell válnia, amikor... ! Amikor a valóságban pe­­­­dig százezer számra hasz­nálunk benzinfaló autó­kat, olajzabáló autóbu­­­­szokat, amelyek fittyet­­ hánynak minden ésszerű­­­­ségnek, takarékosságnak.­­ Tudom, ra­dikális váltó­­­­zást máról holnapra nem­­ vihetünk végbe. De med­dig várunk még? Olyan­­ sok a kidobni való pén­­­­zünk? G. Molnár Ferenc XXXVI. évfolyam, 179. szám ARA: 1985. augusztus 1., csütörtök1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. VILÁGIFJÚSÁGI ÉS DIÁKTALÁLKOZÓ Érdemi vita a tematikus központban Továbbra is rendkívül élénk a moszkvai Világifjú­sági és Diáktalálkozó poli­tikai fórumainak, a temati­kus központoknak a mun­kája. A termek ugyan ötödik napon sem teltek meg zsúfolásig, de A vita csaknem kivétel nélkül min­den központban mind érde­mibbé válik. Kialakult az igazi párbeszéd — mondják a küldöttek. Kétségtelenül a béke és a leszerelés kérdéseivel foglal­kozó egyes számú központ­ban folyik a legtevékenyebb munka. Vitánként ötven, hatvan küldött is szót kér, mindegyikükre természete­sen nem is kerülhet sor, pe­dig az elnök szigorúan be­tartatja az ötperces időtar­tamot. A vitákban a több­ség véleményétől eltérő né­zetek is elhangzanak. Szer­dán például egy norvég kül­dött az afganisztáni­­ hely­zetről fejtette ki nézeteit, amelyeket azután keményen megbírált több, a fejlődő or­szágból jött küldött. A fesztivál talán legszebb kiképzésű központja a kör­nyezetvédelem kérdéseivel foglalkozik. Itt szerda reg­gel gyűlést tartottak Az if­júság, a diákság és a kör­nyezetvédelem problémái címmel. A vita témája a környezetvédelem fejlődé­se, az új technológiák, a természeti kincsek ésszerű felhasználása volt. Ebben is három görög, továbbá egyiptomi, bolíviai, kubai, indiai, osztrák, finn, jugo­szláv és más küldött szólalt fel. A Lumumba Egyetemen az antiimperial­ista szolidaritá­si központban a faji meg­különböztetéssel foglalkoz­tak a mai vita során. A küldötteknek alkalmuk volt találkozni a nemzeti függet­lenségért, a diktatórikus rezsimmek ellen vívott­­ harc kiemelkedő személyiségei­vel.­­ A VIT-de­legátusokon kí­vül mintegy 1500, az Ex­press Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda szervezésében utazó fiatal magyar turista is jelen van a Világifjúsá­gi Találkozó eseményein. Mint Szakács János, az Express­z moszkvai képvise­lője az MTI tudósítójának elmondta, az utazási iroda két csoportot szervezett, amelyek a fesztivál félide­jén váltják egymást s ös­­­szesen 7—7 napot töltenek Moszkvában. Az első cso­port tagjai a nyitó, a máso­­­diké pedig a záróünnepsé­gen vehetnek részt. Meghí­vót kapnak nagygyűlésekre, az egyetlen óriási kultúr­­központtá átalakult Gorkij parkba, koncertprogramok­­ra, a Magyar Nemzeti Klub műsoraira. Szálláshelyükön,­­ a korszerű Mologyozsnaja Hotelben naponta rendez­nek nemzetközi klubesteket, am­­elyeken művészegyütte­sek is fellépnek. Kirándulá­sokat is szerveznek számuk­ra, így többek között ellá­togatnak két ősi orosz vá­rosba, Vlagyimirba és Szuz­­dalba az ' SZOVJET—AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTERI TALÁLKOZÓ HELSINKIBEN Keletkezőben van a készség a tartalmas megbeszélésekre... ..Senki sincs teljesen meg­elégedve a helsinki záróok­mány megvalósításával, még­is minden hozzászólásban helyeselték az európai biz­tonsági folyamat továbbvite­lét" í­­gy foglalja össze a helsinki külügyminiszteri konferencia első napján szer­zett benyomásokat vezércik­kében a szerdai Helsingin Sa­nomfat. A finn­ lapok két bíztató elemet emelnek ki az eddig elhangzottakból: mind a szovjet, mind az amerikai külügyminiszter és számos más felszólaló bizakodóan szólt a novemberi sovjet— amerikai csúcstalálkozóról, s szinte valamennyien alá­húzták a soron lévő buda­pesti és bécsi találkozók je­lentőségét a kontinens lég­körének további javulása szempontjából. Ismét a leg­nagyobb finn újság, a füg­getlen Helsingin San­omat kifejezésével: „nyilvánvaló, hogy mind Keleten, mind Nyugaton egyidejűleg ke­letkezőben van a készség a tartalmas megbeszélésekre." Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter beszédéből két • (Folytatás a 2. oldalon) Bierecz János a Szovjetunióban Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára július 27. és 30. között a VIT-en résztvevő magyar küldöttség díszvendégeként részt vett a XII. Világifjú­sági - és Diáktalálkozón Moszkvában. Fogadta őt Borisz Pono­­marjov, az SZKP­ KB poli­tikai­­ bizottságának póttag­ja, a KB titkára. Megbeszé­lést folytatott Konsztantyin Ruszakovval, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkárá­val, valamint Oleg Rahma­­nyinnal, az SZKP KB tag­jával, az SZKP KB nem­zetközi osztálya vezetőjének első helyettesével. A talál­kozókon , véleménycserét folytattak az MSZMP és az SZKP időszerű feladatai­ról, továbbá a két párt együttműködésének további fejlesztéséről az agitáció és a propaganda terén. A megbeszéléseken részt vett Bajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete. Berecz János szerdán ha­zaérkezett Moszkvából. A szovjet nagykövet bemutatkozó látogatásai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Lázár György,­ a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az országgyű­lés elnöke,­­bemutatkozó lá­togatáson fogadta Borisz Sztukalint, a Szovjetunió Bu­dapesten akkreditált rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követét. A borsóval végeztek — Csak késve kezdhettek — Mindenből kevesebb van A piacom elszabadult a pokol — Nem tartják a szerződéses fegyelmet — Veszélyben az exportterv-teljesítés — Szeptemberre várják a paradicso­mot — Segítenek a diákok — Kevés a vagon Csúcsszezon a konzervgyárban A neheze még hátra van A hetek óta tartó kánikulában, akik csak tehetik szabad­­ságra mentek, s nem tagadják: valósággal habzsolják a nyár örömeit a hosszan tartó kemény tél után. Többen azonban azon fáradoznak, hogy a borúsabb, hidegebb na­pokra is megőrizzenek valamit az idei nyárból. A konzerv­gyárakban jelenleg tart a csúcsszezon. Mit is jelent ez va­lójában, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az ott dolgozóknak. Hatvanban többek között ezekre a kérdések­re kértünk választ Eperjesi László főmérnöktől. — Az ismert okok miatt — mondta — tíz napot ké­sett a borsószezon. Ez már előre sejtette, hogy a későb­biekben „összeérések’­ lesz­­nek, ami nálunk komoly csúcsot, a kapacitást meg­haladó, feldolgozandó men­­nyiségeket jelent a különbö­ző mezőgazdasági termékek­ből. Erre a nyomásra ké­szültünk tudatosan, s úgy szervezzük, hogy mind a há­rom műszakban csak a bor­sóra koncentráltunk, szom­baton és vasárnap is dol­goztunk, de a borsógyártá­son segédkezett a dobozgyá­­ri tmk-s, a nyomdász, s egyéb üzemrészek dolgozó­ja is. Ezt a feladatot sike­rült úgy megoldanunk, hogy a mezőgazdasági partnere­ink is elégedettek voltak. Még mielőtt a földeken el­öregedett, tönkre ment vol­na a termés átvettük a bor­sót, s négyszázalékos­ túl­tel­jesítéssel­­ július 10-től hét nap alatt be is fejeztük ezt a munkát. — Mi jelent feladatot a továbbiakban? — Még a borsószezon vé­ge felé ,,beindítottuk” a zöldbab, az uborka és a na­túrtök feldolgozását. Ennek felfutása várható jelenleg. Gondot azonban az jelent, hogy a becslések alapján történő terméskilátások nem a legbiztatóbbak. A kisebb termékeinkből elegendő mennyiség lesz, viszont a leggazdaságosabbnak szá­mító uborkából nagyon ke­­vés termett. A tervezett mennyiségnek csak a negy­ven százalékát tudjuk felvá­sárolni. — S mindez kizárólago­san az időjárás számlájá­ra írható? — Az igazság az, hogy a piacon is „elszabadult a pokol". A termelők nem tartják a szerződéses fegyel­met. Pedig a felvásárlási árakkal az áfészárakhoz iga­zodtunk. S ebben csak az a szomorú — most már évek óta —, hogy amikor döm­­ping van egyes termékekből, akkor segít, mert minden mennyiséget felvásárol az ipar, méghozzá a szerződé­ses áron.­­Mi akkor, sem mindjájt menet közben, hogy sok van, a kért men­­nyiséget átvesszük ugyan, de olcsóbban. Most viszont, amikor hiány jelentkezik, akkor háttérbe szorulunk, mert különböző mellékcsa­­tornákon, s magasabb áron kerül a termék forgalomba. — S mi a helyzet a para­dicsommal? — Ez számít a gyár fő cikkének. Úgy terveztünk, hogy 4600 vagonnal dol­gozunk fel. A legfrissebb termésbecslések szerint, ha valami nem jön köz­be, ötezer kétszáz ebből meg­lesz. Az igaz viszont, hogy augusztusban ebből vajmi kevésre számíthatunk. A csúcs kitolódik szeptember­re. Ekkor újra át kell szer­vezni a munkát, segítséget kérünk majd a gimnáziu­moktól, szakmunkásképzők­től is. Egy-egy hetet dolgoz­nak ekkor a diákok. — Az exporttervüket tel­jesíteni tudják? — A zöldborsón kívül az összes termékünknél lema­radás mutatkozik mind a tőkés, mind a szocialista ex­portunkban. Az előző évről áthozott árualapunk is keve­sebb volt a szükségesnél. Úgy tűnik, hogy a szocialis­ta piacra a kiemelt cikke­ket — zöldborsó, zöldbab, vegyes­darabos savanyúság —, ha késve is, de el tudjuk küldeni. Az összes szocialis­ta exportunk 10 százaléka látszik jelenleg teljesíthető­nek. A tőkés export még a következő időszak termés­­eredményeinek a függvénye. Több mint ötmillió dolláros szerződésünk van aminek a fejtébsége a süritető paradi­csomból és almasűritmény­­ből tevődik össze. A 15 ezer tonna alma felvásárlása ez­­idáig ír— úgy tűnik — nem jelent gondot. A konzervgyárban felké­szültek a csúcsra — a gé­pek, a berendezések kifogás­talanul bírják a szokatlanul nagy megterheléseket —, s az ott dolgozók is mindent megtesznek a tervek telje­sítéséért. Úgy tűnik, rajtuk kívülálló okok miatt az idén ezt nem tudják megvalósí­tani. A késztermékek ki­szállítása . . sem úgy megy, ahogyan azt sze­retnék. Elsősorban vagon­ellátási problémáik vannak. S mint azt elmondták: a neheze még hátra van... Kis Szabó Ervin Eperjesi László: „A szokott­nál is keményebb munkát igényel az idei szezon .. A kamion Olaszor­szágból már az áruért jött Dányi Mihály már a paradicsomszállító tartályokat készíti elő (Fotó: Szabó Sándor)

Next