Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Gyertyák és mécsesek Úgy mondjuk: Halottak napja! Pedig a halottaknak már nincs napjuk, mint ahogyan nincs éjjelük sem, hiszen az élet elmúltával az időnek többé nincs jelentősége és csak az élők emlékező szeretete, az elmúlás utáni tiszteletadás, a kegyelet jelöl meg esztendőnként egy napot a naptárban. — Megnézem a temetőt és megmondom, milyen a falu! Ebben a mondásban ott kell keresni az igazságot, ahol az emberekben a hálát, a szeretetet, a múló emlékek ápolását. Nem is annyira a márvány emlékművek, a családi drága sírboltok, mint inkább a hantokon lévő virágok, az imbolygó fényű gyertyák és mécsesek parányi lángjai után lehet következtetni. Akik tehetősek kriptákat építenek, akik kevésbé, azok márvánnyal cserélik ki a fából faragott fejfát, de akinek erre sem futja, azok időnként átfestik arannyal a nevet a kopjafán. — Egyre megy! Az örök álmukban porladó holtak semmiről nem tudnak és csupán az élők ítélnek a földiek cselekedetei nyomán. A rendezett, „szép" temető az élőket dicséri, a gondozott, ápolt sírok azt jelzik, hogy az élők tudják mivel tartoznak halottaiknak. Igaz, ez is csak földönjáró következtetés, hiszen tartozni csak az élőknek lehet és aki annak idején adós maradt, — tiszteletadással, hálával, szeretettel — az a halál utáni „bőkezűséggel’’ legföljebb csak önmagát emlékezteti. A sírban lévők nem követelnek semmit! Ha volt adósság, az adósság maradt a végtelen időkig. És mégis! A síremlékek, a virágok, a koszorúk mind a hála, a szeretet jelei, önmagunk megnutatására szolgálnak, számítva a világ dicséretére is: — Derék emberek! Törődnek halottaikkal... A gyertyafények imbolyogva világítanak kis falum sírhantjain, távolról nézve a sok-sok mécses és gyertyaláng erős fénynek tűnik a csillagtalan sötét estében, hiszen a sugarak összekapaszkodnak, mint a bajba jutott emberek, átölelik egymást és irányt mutatnak az erre járóknak. Itt van a temető! Szeretem a kis lócákat a sírok körül, a csendes pihenőhelyeket és, ahol ilyeneket látok, tudom, hogy sokan nem csupán a halottak estéjét töltik el itt. Jönnek máskor is, néhány percre, vagy órára. Emlékezni ! Halottak estéjén — a kis padon — egy falumbeli öregtől tanultam, hogy a tiszteletet, a szeretetet, a megbecsülést, ajánlatos megelőlegezni. Életünkben adjuk meg egymásnak azt, amit később már nem lehet. Ez a bölcs filozófia olyan világos, mint a gyertyák és mécsesek ölelkező fénye... Szalay István XXXVI. évfolyam, 257. szám ARA, 1985. november 1., péntek IJI FORINT Kádár János Londonban Megbeszélések Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, az Elnöki Tanács tagja a brit kormány meghívására csütörtökön hivatalos látogatásra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságba utazott. Kíséretében van Várkonyi Péter külügyminiszter, a KB tagja, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Karvalics László, a KB Agitációs és Propaganda Osztályának, Kovács László, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője és Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Domokos Mátyás, hazánk londoni nagykövete a helyszínen csatlakozott a kísérethez. A magyar különrepülőgép délelőtt 11 óra után néhány perccel szállt le a londoni Heathrow repülőtérre, ahol katonai tiszteletadással fogadták a Párt főtitkárát, az Elnöki Tanács tagját. Kádár János szívélyes kézfogással köszöntötte a vendéglátók képviseletében üdvözlésére megjelent Malcolm Rifkind külügyi államminisztert és Peter William Unwint, Nagy-Britannia budapesti nagykövetét, majd a kíséret tagjaival együtt elhaladt a brit királyi légierő díszőrségének sorfala között. A repülőtéri fogadtatás után a magyar vendégek és a társaságukban lévő személyiségek szállásukra a sok évszázados, közkedvelt óriáspark déli peremén álló Hyde Park Hotelbe hajtattak. Délután Kádár János és kísérete elsőként a British Museumba látogatott. A klasszicista palota hatalmas oszlopcsarnokából nyíló főbejáratnál Kenneth Cooper, a múzeumban működő brit nemzeti könyvtár, a British Library főigazgatója fogadta a látogatókat, s vezette őket be a történelmi nevezetességű „kerek” olvasóterembe. A több mint 40 méter átmérőjű kupolacsarnokban, amelyben egykor Kossuth, Marx, Engels és Lenin is dolgozott, a főigazgató adott tájékoztatást a mintegy 15 millió kötetet (könyvet, iratot, újságot) őrző könyvtárról. Annál az asztalnál álltak meg a vendégek, ahol Marx Károly több művét írta, így a Tőkét is. Kádár János itt megtekintette a Tőke egy korabeli példányát, történetesen azt, amelyet Marx a múzeumnak ajándékozott. Ezután rögtönzött tárlaton a könyvtár Hungaricagyűjteményének néhány darabját mutatták be. Közöttük Mátyás király egy 1488- ban kelt levelét, egy corvinát, valamint a legkorábban, magyar nyelven kinyomtatott könyvek egyikét. A múzeumi séta után Kádár János Sir Alan Traillnél, London főpolgármesterénél tett látogatást a XVIII. századi Mansion Houseban, Traill hivatalában. Csütörtökön délután a brit miniszterelnök hivatalában megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Margaret Thatcher kormányfő és Kádár János között. Mielőtt a hivatalként és lakhelyül szolgáló Downing Street 10. számú épületbe kalauzolta volna vendégét, Thatcher asszony a bejárat előtt várta és szívélyesen üdvözölte az MSZMP főtitkárát. A négyszemközti tárgyaláson beható véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, különösen a fegyverkezés veszélyeiről. Bár a nemzetközi feszültség okainak megítélésében eltért a véleményüik, nézeteik egybeestek arról, hogy valamennyi országnak erőfeszítéseket kell tennie az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítása végett. Reményüket fejezték ki, hogy a világ sorsáért különleges felelősséget viselő Szovjetunió és az Egyesült Államok közelgő genfi csúcstalálkozója előmozdítja a nemzetközi légkör javulását. Megállapították, hogy az emberek békét és biztonságot akarnak, s a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokat ennek szolgálatába kell állítani. Margaret Thatcher rendkívül meleg szavakkal emlékezett vissza múlt évi magyarországi látogatására. Kádár Jánossal együtt elégedetten állapították meg, hogy a magyar—brit kapcsolatok a közös erőfeszítések eredményeként — különösen gazdasági és kulturális téren — sikeresen fejlődnek. Úgy ítélték meg, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevételével tovább lehet lépni az együttműködés útján. A szívélyes, kötetlen légkörű megbeszélés második szakaszában a brit miniszterelnökhöz és az MSZMP főtitkárához csatlakozott a két külügyminiszter, Várkonyi Péter, és Geoffrey Howe, valamint Domokos Mátyás londoni magyar, illetve Peter Unwin budapesti brit nagykövet. Margaret Thatcher csütörtökön este a miniszterelnöki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kíséretében érkezett magyar politikusok, és ott volt a brit közélet számos kiemelkedő képviselője is. A díszvacsorán Margaret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mondott. A hivatalos nagy-britanniai látogatáson tartózkodó Kádár János találkozott Margaret Thatcherrel (Népújság-telefotó: Reuter — MTI — KS) Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát, az Elnöki Tanács tagját a repülőtéren Malcolm Rifkind külügyminisztériumi államtitkár üdvözölte (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Befejeződött a paradicsomszezon Kilencezer tonna almából készült sűrítmény a Hatvani Konzervgyárban A Hatvani Konzervgyárban tegnap reggel első fontos tényként arról értesültünk, hogy az idei paradicsom feldolgozása befejeződött, éspedig nem is akárhogyan. A tervezett 54 ezer tonnányi nyersanyaggal szemben 54 ezer 770 tonna került felvásárlásra a mezőgazdasági partnerektől, amit a meleg, száraz ősznek lehet javarészt köszönni. Különösen jelentős mennyiségű paradicsommal rukkolt elő a Horti Kossuth Termelőszövetkezet és a hevesiek közös gazdasága, a Rákóczi Tsz. Mindennek ellenére nem felhőtlen a gyár vezetőinek homloka, mert a paradicsomsűrítmény világpiaci ára tőkés relációban igen kedvezőtlenül alakult. Ez pedig a vállalat jövedelmezőségét csökkenti. Az eredményre kedvezőtlenül hatott továbbá, hogy a jó árfekvésű uborkából csak a szerződött mennyiség 15 százalékát tudták felvásárolni. Ilyenformán ebből a termelvényből minimális készterméket tudnak előállítani a gépsorokon. Ez a kiesés természetesen jelentkezni fog a belföldi piacellátásnál, de magas lesz az exportkiesés is. Miként e témakör kapcsán Fazakas Zsigmond főkönyvelő tájékoztatott bennünket: az említett okok miatt — az év végi zárást illetően — nem éppen rózsásak a kilátások. Ez magyarul annyit jelent, hogy már az is sikernek számít a vállalat életében, ha az 1985- ös esztendőt veszteségmentesen zárja, szemben a tavalyi eredmények alapján joggal tervezett 53 millió forint nyereséggel. Egyébként a termelés pillanatnyi helyzetét illetően elmondhatjuk, hogy a gyár kollektívája megkezdte a szovjet exportra szállítandó takuszka készítését, amihez folyamatosan érkezik a nyersanyag — sárgarépa, hagyma, paszternák, petrezselyem — a különböző mezőgazdasági nagyüzemekből Másfél hónapja folyamatosan gyártják az almalésűrítményt is. Ez egy olyan közös vállalkozás, amelyben megyénk több gazdálkodó egysége vesz részt. Ilyen a Heves Megyei Zöldért Vállalat, a Gyöngyösi Gyöngyszer, valamint a Csányi Állami Gazdaság. Előreláthatólag 9 ezer tonna almát dolgoz fel a gyár év végéig, és a sűrítményt teljes egészében tőkés piacon értékesítik. Arról is informálódtunk látogatásunk alkalmával, hogy a hátralévő kerek két hónap során csaknem 9 ezer tonna különböző készterméket kell a gyári raktárakban kiszállításra előkészíteni, valamint feladni, ami jelentős feladatot ró az üzem teljes munkásgárdájára. A Hatvani Konzervgyártól elválaszthatatlan immár a „lemezmegmunkáló” tevékenység, vagyis a konzerves dobozok színes felirattal való ellátása, amelyet nemcsak saját termékeik részére végez a nyomda. Innen látnak el több társgyárat: így például a paksi, a szegedi, a nagykőrösi és a kecskeméti konzervtermékek hatvani, litografált lemezekből készült dobozolásban kerülnek forgalomba. E téma említése mellett már csak azért sem mehetünk el szó nélkül, mert az üzemrész 380 millió forint árbevételhez juttatja a gyárat. Moldvay Győző Johancsik Miklós élelmiszer-technikus kiszállítás előtt mintát vesz Futó Istvánné és munkatársnői az üvegeket lecsóval töltik meg (Fotó: Szabó Sándor)