Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 102. szám ÁRA: 1986. május 1., csütörtök 2,20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A falusi emberek régidőktől fogva ünnepelték május el­sejét úgy, mint az újra­­zsendülő anyaföld nagy nyitá­nyát, a természet virágba szök­kenését. Májusfák állításával, majálisokkal köszöntötték a termést megalapozó tavaszt. Csaknem száz éve azonban e népi hagyományokban gaz­dag nap új tartalmat is kapott. A II. Internacionálé — a jogaikért küzdő munkások vérével vörösre festett chicagói tüntetés napját — örök emlékül és örök tiltakozásul mun­kásünneppé kiáltotta ki. Azóta ez a nap a nemzetközi mun­kásosztály nagy harci seregszemléje. Az évszázados küzdelem, a jobbító szándéktól vezérelt harc egységessé, célját világosan látó, azért cselekvő, az internacionalizmus ezernyi szálával összekapcsolódó, meg­határozó erővé érlelte a világ proletárjait. Ez a munkás­­osztály ima erősebb, mint valaha, vezető szerepet tölt be a történelem alakításában, kezében tartja a történelmi kezdeményezést. A II. Internacionálé felhívásához csatlakozott a magyar munkásság is, és 1890-ben Budapesten, a Hősök terén 60 ezer ember tett hitet a proletár internacionalizmus eszméje mellett. Akik akkor tüntettek, azok ma már csak emlé­keinkben élnek, de harcuknak, áldozatos munkájuknak köszönhetően testet öltött a szívekben, a reményekben élő és táplált gondolat. Győzelmet aratott a munkáshata­lom, él és erősödik a munkás—paraszt állam, a Magyar Népköztársaság. Él és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszméje. A dolgozóik élete, a munkás sors sohasem volt könnyű. Többszörösen nehéz volt azoknak, akik a közösségért, az osztály egészéért cselekedtek, harcoltak. Tisztelettel gon­dolunk e napon is azokra, akik vállalták ezt a sorsot, az előttünk járó nemzedékekre, akiknek munkája társadal­mi rendünkben, épületekben, hidakban, népünk magasabb műveltségében él tovább. Az ő példájuk és a minden em­berben élő vágy az élet szépségeire, örömeire, a teremtő békére adja azt az erőt, amely ezen a közös ünnepen kö­zel hozza egymáshoz a világ dolgozó népeit, haladó erőit. Viharos kilencvenhat esztendő telt el a munkásság első májusi seregszemléje óta. önkényuralom, kizsákmányolás, háborúk, forradalmak és ellenforradalmak időszakai vál­tották egymást hazánkban, de a világ minden táján ugyan­így. Ez alatt az idő alatt a magyar munkások, a városok, a falvak legöntudatosabb dolgozói hol titokban, üldözött­ként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, de mindig, minden év május elsején hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a proletár nemzetköziség hívei, mindenkor hűek a munkásság sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz. S ezt az elkötelezettséget, ezt a hűséget fejezik ki negyvenegy esztendeje szabadon, derűs májusi ünnepségeiken, együtt társadalmunk többi osztályával, ré­tegeivel idézve elért eredményeinket, köszöntve emberhez méltó életünket. Az alig több mint négy évtized alatt népünk nagy és történelmi utat tett meg, s hatalmas feladatokat oldott meg. Megváltozott az ország arculata, az egykori falvak, a terjeszkedő nagybirtokok, a rosszul felszerelt ipari üze­mek helyén egy új, szocializmust építő ország született, megteremtve a feltételét hazánk társadalmi, gazdasági, politikai átalakulásának, annak a folyamatnak, amely napjaink valóságát is jellemzi. Azt még nem állíthatjuk, hogy minden tekintetben jól éltünk a lehetőségekkel, hogy kiaknáztunk mindent, ami­ve­­ megvolt a módunk, hogy hiba és megtorpanások nél­kül tettük, amit tettünk. De azt igen, hogy olyan társa­dalmi rend alapjait raktuk le, amely — Lenin gondolatai­val élve — megteremtette a lehetőségét annak, hogy mind­az, amivel az emberiség nagy alkotói, forradalmárai az el­múlt korokban álmodtak, most és a jövőben megvalósul­hasson. Ebben a megközelítésben ünnepeljük az egész ország és a nép újjászületését, egy gondoktól nem mentes, de alap­jában életerős gazdaság fejlődését, azt, hogy művelt, ta­nult nemzetté lettünk. Ünnepeljük szocialista építésünk minden eredményét és megteremtőjét, az alkotó embert. Nagy út van mögöttünk, komoly vívmányokat mond­hatunk magunkénak, olyanokat is, amelyek előre látásá­hoz képzelőerőnk kevésnek bizonyult. Emelt fővel idéz­hetjük eredményeinket, de nem feledhetjük a hibákat, meglévő társadalmi, gazdasági gondjainkat sem. Napjainkban, határainkon belül és kívül több a feszült­ség, mint korábban, nehéz feladatok megoldásán fárado­zunk. Ezért van az, hogy a társadalmi párbeszédekben, kisebb és nagyobb közösségekben, köznapi ügyeinket so­rolva, több szót ejtünk gondjainkról, megoldást sürgető, feszítő ellentmondásairól, s nem feledkezünk meg mind­ezekről az ünnepek táján sem, mert előre nézünk és ha­ladunk, s minden eddiginél vi­lágosabban látjuk az út akadá­lyait. Ez a gondolkodás is része erősödő nemzeti öntudatunknak. Ebben a kritikus szellemben vé­gezte munkáját a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XIII. kongresszusa, tanácskozott múl­tunkról és jövőnkről, elkötelezett felelősséggel határozta meg tennivalóinkat, erősítette meg pártunk politikai irány­vonalát. Ezt a programot tette magáévá népünk, s fejez­te ki egyetértését a tanácstagi és országgyűlési választá­sokon. E­zért a programért dolgozni érdemes, megvalósítása odaadó munkát vár el, megköveteli, hogy minden­ki képessége legjavát adja, kíméletlenül lépjen fel a közömbösség ellen, amely eltűri a rongálást, a tétlensé­get, a pazarlást. Elsősorban gazdasági célkitűzéseink meg­valósítására kell energiánkat összpontosítani, mert orszá­gunk előrehaladásának, a családok és az egyének gyara­podásának, a munka- és életkörülmények további javítá­sának alapvető feltétele gazdasági fejlődésünk meggyor­sítása. Ez a gyorsító energia bennünk van és életre kel­het a tervszerűbb, a szervezettebb munkában, a nagyobb munkafegyelemben, az anyag és az energia ésszerűbb felhasználásában, a munkaidőalap védelmében, hasznos kitöltésében. A gazdasági munkával párhuzamosan fej­lesztenünk kell társadalmi-politikai intézményeinket, meg kell szabadítani bürokratikus kötöttségeiktől, s a megkez­dett úton tovább haladva kell erősíteni a szocialista de­­mokrácia minden elemét, az élet minden területén, a tár­sadalom anyagi és szellemi életében egyaránt. Életünk, munkánk megvalósításának nemzetközi felté­telei nem jók, az utóbbi években nem javultak. Zaklatott, válságokkal, kiéleződött konfliktusokkal terhelt világban élünk. Az imperializmus erőinek felelőtlen politikája ár­nyékot vet a világra, veszélyes ponthoz juttatja el az em­beriséget. Fegyverkezési hajszát kényszerít a világra, nem elégedve meg a földi támaszpontok létesítésével, fenntar­tásával, a világűr militarizálását tervezi. A gazdasági, a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok fejlesztése helyett tilalomfák állításán munkálkodik, megkülönböztető intéz­kedéseket léptet életbe. Ezzel az emberiség létét veszé­lyeztető politikával szemben a szocialista közösség orszá­gai a béke megőrzésén fáradoznak, mindent elkövetnek az ellentmondások tárgyalásának útján, a politika, a dip­lomácia eszközeivel való feloldásáért, a tárgyalások foly­tatásáért. Arra törekszenek, hogy békében, biztonságban éljünk, atomfegyverek nélkül lépjünk a XXI. századba. Ezt a politikai törekvést fogalmazta meg az SZKP XXVII. kongresszusa, erre irányulnak a Szovjetunió újabb és újabb — többségében még válasz nélkül hagyott vagy indoklás nélkül elutasított — javaslatai, egyoldalú intéz­kedései. Ebben érdekeltek leginkább a szocialista orszá­gok, a világ haladó erői és cselekszenek a béke megvédé­séért. Belső gondjaink, a még meglévő és már a szocializmus építése során jelentkező újabb ellentmondások feloldása, a nemzetközi kihívás, még nagyobb összefogást kíván né­pünktől. Megköveteli a felelősségteljes munkát, az igazi, hazáját szerető emberhez méltó cselekedetet. S ez napja­inkban nem más, mint vállalni a szocializmust, az orszá­got, vállalkozni arra, hogy nemcsak többet teszünk érte, hanem fegyelmezettebben és okosabban is, azonosulva a munkásosztály célkitűzéseivel, érdekeivel és élcsapatá­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájával. Ten­nivalóink sora elvárja, hogy ismerjük helyü­nket a világ­ban, erősítsük a proletár internacionalizmusra alapozott kapcsolatainkat. Mi már történelmi szövetségesnek tud­hatjuk a világ első népi államát, a Szovjetuniót, a szo­cializmust építő országok sorát, a világ valamennyi de­mokratikus haladó mozgalmát. Ez a szövetség biztosítéka a békének, a békés alkotó munkának. Bár fagyos szelek fújnak a világban, de az eddig megtett út ismeretében állíthatjuk, hogy a világtörténelem nem a szocializmus ellenében, hanem annak reményében alakul. A május elsejei ünnepek lényegét jelentő, csaknem évszázados hagyomány gazdagságával rendelkező munkásszolidaritás, a népek szolidaritásává, összefo­gásává szélesedett. Köszöntsük ünnepünkön ezt az összefo­gást, az alkotó munkát, a becsületesen dolgozó munkást, mindazokat, akik értéket teremtenek, szolgálva ezzel anyagi, szellemi életünk gyarapodását, társadalmi, gazdasági fej­lődésünket. Kiss Sándor az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára talál­ 4 ünnepén MÁJUS 1. TISZTELETÉRE Átadták a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést a Mátraaljai Szénbányáknak Mint lapunkban is be­számoltunk róla, vállalati ünnepség keretében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára adta át a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést a Mátraaljai Szénbányák kol­lektívájának. Szerdán a Par­lamentben került sor a Szo­cialista Munka Hőse elisme­rések átadására is. Baranyai Tibor ünnepi köszöntője Szerdán délután a rádió­ban, este pedig a televízió­ban Baranyai Tibor, a Szak­­szervezetek Országos Taná­csának főtitkára mondott ünnepi köszöntőt május el­seje alkalmából. Emlékez­tetett arra, hogy ez alka­lomból értékeink létrehozó­ját, a dolgozó embert és magát a munkát ünnepel­jük. Ugyanakkor hitet te­szünk eszméink igazsága, jövőnk biztonsága mellett is. Köszöntjük a munkáso­kat, a parasztokat, az értel­miségieket és alkalmazotta­kat, akik nagy nemzeti cél­jaink megvalósításán fára­doznak. Hangsúlyozta, hogy népünk szorgalma, tehetsé­ge az elmúlt több mint négy évtized alatt egy új orszá­got teremtett. A munkás­­osztály megalkotta, majd megvédte és megerősítette hatalmát, a korábbi május elsejék harci céljait nemze­ti összefogással valósággá változtatta. Kiemelte, hogy megkezdtük az ország és né­pünk boldogulását szolgá­ló, reális tervek végrehajtá­sát. Éppen a munka ünne­pén kell nyíltan szólni ar­ról, hogy az eddiginél töb­bet és jobbat alkossunk, dol­gozzunk. A társadalomért felelősséget érzők ma sür­getik és megteszik a mun­kát javító lépéseket, de jól tudják, hogy semmilyen in­­tékedés nem pótolhatja a dolgozók önként vállalt szor­galmát, elkötelezettségét. Átadták a SZOT-díjakat A SZOT Szállóban szer­dán ünnepélyesen kiosztot­ták az 1986. évi SZOT-díja­kat. Az ünnepségen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT elnö­ke, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára és a kulturális élet szá­mos más vezető személyi­sége. Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára üdvözlő be­szédében méltatta a kitün­tetettek munkásságát, elkö­telezett alkotásaikat, ame­lyek széles tömegeknek se­gítenek eligazodni a társa­dalmi kérdésekben, s utat mutatnak az emberi kapcso­latok kiteljesítéséhez. Ezután Gáspár Sándor át­adta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat kapott Ancsel Éva egyetemi tanár, Bán Ró­bert filmrendező, Bereményi Géza író, Boross Lajos nép­zenész, Dóri József népdal­énekes, Ezüst György festő­művész, a Falurádió című műsor alkotóközössége. Fel­kai Eszter színművész, Ga­ras Dezső színművész, Ja­­chinek Rudolf színművész, Lakatos Iván rendező-ope­ratőr, Nolipa István Pál fes­tőművész, Pálfai Gábor fo­tóriporter, Radványi Dezső szerkesztőségvezető, Sólyom Nagy Sándor operaénekes, Tamás Menyhért író, Tillai Aurél karnagy, Tőkei Fe­renc filozófus, Vratii József művelődési központ igazgató, valamint a Zsolnay Porce­lángyár tervező kollektívája. (MTI) Lázár György fogadta Martin Bangemannt Lázár György, a Minisztertanács elnöke szerdán a Par­lamentben fogadta Martin Bangemannt, a Német Szövetsé­gi Köztársaság szövetségi gazdasági miniszterét. A megbe­szélésen jelen volt Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Ernst-Friedrich Jung, az NSZK budapesti nagykövete is. A MUNKA ÜNNEPELTJEI Kiváló gyár az egri KAEV Az idén 100 éves jubileu­mát ünnepli a KAEV Egri Gyára. Szerdán egész napos programsorozatot tartottak ab­ból az alkalomból, hogy a kollektíva megkapta a Kiváló Gyár címet. A délelőtti órák­ban gyárlátogatásra került sor, délután pedig az egri Platán étterem volt az ün­nepi munkás­gyű­lés színhe­lye. A társadalmi és tömeg­­szervezetek képviseletében a rendezvényen megjelent Né­meth László, a megyei párt­­végre­hajtó bizottság tagja, az MSZMP Eger Városi Bi­zottságának első titkára, Fábryné Dohai Ilona, az SZMT titkára és dr. Varjú Vilmos, Eger Város Taná­csának elnöke. A 10. Számú Általános Is­kola tanulóinak műsora és az ünnepi beszéd után a vál­lalat 1985. évben végzett ki­emelkedő tevékenységéért járó Kiváló Gyár címét dr. Czinder Lajos, a KAEV ve­zérigazgatója adta át a kol­lektívának. Az egri gyár dol­­gozói rászolgáltak a kitün­tetésre, hiszen az elmúlt esz­tendőben rekord árbevételt értek el, s túlteljesítették exporttervüket. Ezt követően Németh László a Munka Ér­demrend bronz fokozatát nyújtotta át Bogos Sándor normacsoport-vezetőnek. He­ten a Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést vehettek át. (Folytatás a 2. oldalon)

Next