Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 153. szám ARA: 1986. július 1., kedd 1,80 FORINT A lelkiismeret útja Minden esztendőben e napon köszöntjük az or­vosokat, tisztelettel fejet hajtunk az áldozatos hi­vatás előtt. Az anyák m­eg­­mentőjére, Semmelweis Ignácra emlékezünk, aki­nek munkássága és embe­ri példája a történelem és a tudomány világító fák­lyája. Életének fordulatait töb­bé-kevésbé mindnyájan ismerjük. A bécsi általá­nos kórházban jött rá, hogy a szülészet sok évszázados gondja, a gyermekágyi láz aránylag egyszerűen legyőzhető. Módszeres vizs­gálatai vezették erre az­­ útra: feltűnt a különbség két szomszéd klinika meg­betegedései között. Hallat­lan szorgalommal gyűj­tögette é­s összegezte az­­ adatokat, s megállapította, hogy valamilyen módon öszetfügg a fertőzés a bon­colással. Az egyik orvos barátja hasonló körülmé­nyek között halt meg: ek­kor döbbent rá, hogy mi lehet az ok. Mi­vel gyer­mekcipőben járt még a bakterológiai, kevéssé tud­ta szabatos módon megfo­galmazni véleményét. Még „hullaméregről” beszél, de intézkedései már rendkí­vül tudatosak és célrave­­zetőek: alaposan meg kel­lett mosnia mindenkinek a kezét, mielőtt a szülő­szobába lépett. Nyilvánosságra hozta ta­pasztala­tait, de sorra érik a visszautasítások. A szü­lészek többsége nem fo­gadja el felismeréseit. Sok­éves küzdelembe kezd, amely felőrölte testileg és lelkileg. Végül ugyanab­ban a betegségben halt meg, amely ellen oly állha­tatosan harcolt. Nem könnyű dolog példaképnek választani őt, hiszen ha úgy vesszük, ku­darcok sorozata volt éle­te. Nem részesült hiva­talos elismerésben, s szem­be kellett néznie kollegái lenézésével és meg nem értésével is. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy valamennyi nagy felfede­zésnek hasonló a sorsa, de az biztos:­ aki a beidegző­désekkel, szokásokkal sza­kít, az nem számíthat dia­­dalútra. Az emberek több­ségét ez eltántorítja az effajta kérlelhetetlenség­­től, amely Semmelweis­­nek annyira sajátja volt. A hétköznapokban per­sze ritka az ilyen „koper­­nikusi fordulat": az orvosi hivatás még­sem képzel­hető el a lelkiismeretesség és a céltudatosság nélkül. A legkiválóbbak ugyanazt érzik, mint annak idején Bécsben honfitársunk, ami­kor nap mint nap szembe kellett néznie anyák és gyermekek halálával. Nem szabad belenyugodni a meg­vál­toz­tathatatlanba sem. Az életért minden körülmények között harcol­ni kell, nem szabad meg­alkudni hamis feltételezé­sekkel: ez Semmelweis ha­gyatéka, a lelkiismeret út­ja. Gábor László AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Folytatja munkáját a LEMP X. kongresszusa Vita a KB beszámolójáról Hétfőn Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján folytatódott a vita a központi bi­zottság vasárnap elhangzott beszámolójá­ról. A délelőtti órákban kilenc küldött szólalt fel. Ezután került sor a nap legnagyobb ér­deklődéssel várt eseményére, Mihail Gor­­bacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának felszólalására. A be­szédet, amelyet a lengyel televízió egyenes adásban közvetített, többször szakította meg a kongreszusi küldöttek hosszan tar­tó tapsa. A LEMP kongresszusát egyéb­ként is jellemző szívélyes légkört, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja közötti testvéri kapcsolatokat demonstrálta a beszéd me­leg fogadtatása, a véget érni nem akaró taps és Wojciech Jaruzelski és Mihail Gorbacsov meleg baráti öszeölelkezése a kongresszusi emelvényen. A beszéd utáni kedves jelenet volt, amikor a lódzi szö­vőnők egy kis csoportja, Lenint ábrázoló faliszőnyeget nyújtott át Gorbacsovnak. Az SZKP főtitkára a munkásasszonyokat megölelve köszönte meg a kedves ajándé­kokat. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, lengyel államfő (jobbra) és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a LEMP kongresszusán (Népújság-telefotó — CAF — MTI — KS) Mihail Gorbacsov felszólalása A kongresszus második munkanapján szólalt fel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a kongresszu­son részt vevő szovjet párt­­küldöttség vezetője. Az SZKP KiB nevében szívből­­ üdvözölte a lengyel kommunisták tanácskozását, az egész baráti lengyel né­pet. A LEMP X. kongresszu­sára az ország történelmé­nek felelősségteljes szaka­szában került sor. Ez a ta­nácskozás összegzi egy olyan periódusnak a tapasztala­tait, amelyet az éles eszmei­politikai összetűzések, a­­ helyzet normalizálásáért Mihail Gorbacsov rámu­tatott, hogy a szovjet kom­munisták mint elvtársak ér­dekeltek a LEMP kongres­­­szusán megfogalmazódó el­képzelések és kezdeménye­zések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, függet­len szocialista állam, a szo­cialista közösség aktív tag­ja, szilárd láncszeme legyen. „Lengyelország és a Szov­jetunió — a két legnagyobb európai szocialista állam — szoros együttműködése, szö­vetsége elengedhetetlen fel­tétele országaink sikeres fej­lődésének, Európa stabili­tásának és békéjének” — mondta. A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen ele­mezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a folytatott nehéz harc, a ki­bontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett — hang­súlyozta Mihail Gorbacsov. „A történtek osztálytar­talma közel sem volt min­dig és mindenki számára nyilvánvaló. De ez nem vál­toztat a lényegen. Végső so­ron magáért a szocializmus létezéséért folyt a harc Len­gyelországban. A szocialista Lengyelország kiállta a pró­bát — ez a legfontosabb eredmény, amellyel a kül­döttek erre a kongresszus­ra érkeztek, s amihez ma teljes joggal gratulálhatunk önöknek” — mondta az SZKP KB főtitkára. nyolcvanas évek elején meg­rázta az egész lengyel tár­sadalmat. Rámutatott, hogy ez a válság ugyanakkor nem­csak a belső ellentmondá­sokat tükrözte, hanem magá­ban foglalta a két rendszer mai harcának minden bo­nyolultságát, kiélezett for­mában vetette fel mindazo­kat a problémákat, ame­lyekkel a szocializmus, fej­lődésének mostani nagyon összetett, döntő szakaszá­ban szembekerül. „A lengyel­­országi válság tanulságai éppen­ ezért nemcsak a len­gyel kommunisták számára fontosak” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „A leglényegesebb tapasz­talat az, hogy a lengyel ese­mények — minden bonyo­lultságuk és sokrétűségük ellenére — világosan be­bizonyították: a szocializ­mus mély gyökereket vert, országaink dolgozói életüket nem a szocializmuson kívül képzelik el. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocializmus­ban elért előrehaladás vis­­­szafordí­thatatlan” — hang­súlyozta Mihail Gorbacsov. Ugyancsak beigazolódott, hogy a szocializmus ma már nemzetközi valóság, mint olyan államok szövet­sége, amelyeket szoros po­litikai, gazdasági, kulturá­lis és védelmi érdekek fűz­nek össze. A szocialista rendszert kívülről ért tá­madások, azok a törekvések, hogy ezt vagy azt az orszá­got kiszakítsák a szocialis­ta közösségből, azt jelentik, hogy nem csak a nép aka­ratára, hanem a háború után kialakult egész rende­zésre törnek, végső soron a békét fenyegetik — álla­pította meg az SZKP KB főtitkára. Az események azt is meg­mutatták, hogy csak a mun­kásosztály lehet a szocialis­ta építés fő mozgató ereje és csak a munkásosztály pártja tudja megszervezni és az új társadalom létre­hozására irányítani a nép­tömegek energiáját. A lengyel válság nem a munkásosztály tiltakozása volt a szocializmus ellen. A válság mindenekelőtt a szo­cializmus gyakorlatban va­ló elferdítésével szembeni elégedetlenség volt. A szo­cialista Lengyelország­ból­ (Folytatás a 2. oldalon) A szocializmusban elért haladás visszafordíthatatlan Vasárnaptól alkatrészügyelet • Csütörtökig befejeződnek a gépszemlék Készülődés a búza aratására Gabonaország vagyunk. Földrajzi adottságainkat ki­használva, különösen a nagyüzemek gazdag tapaszta­lata alapján, jelentős árbevételi forrás az árpa és a búza, így érthető, hogy minden évben nagy figye­lemmel fordul az ország, a megye közvéleménye az aratás felé. Mint lapunkban is beszámoltunk róla, a múlt héten, a vártnál korábban megkezdték az őszi árpa betakarítását Heves megyében. Azután egy-két nappal később az árpatermelők jelentős része is hoz­zálátott ehhez a fontos munkához, ötezer hektár a be­takarítani való ebből a takarmánygabonából, amely­nek egyharmadát már begyűjtötték a földekről. Ahol nem esett az eső, ott vasárnap is dolgoztak. Kocsis Gyula, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának he­lyettes vezetője hétfőn dél­előtt arról tájékoztatta a Népújságot, hogy a búza még nem érett meg teljesen, bár a homokkal borított seké­lyebb területeken az elmúlt száraz, kánikulai hetekben rohamos kényszerérés kö­vetkezett be. Ez viszont szerencsére csak mindössze tíz százaléka a learatásra váró 58 ezer hektáros búza­területnek. Az említett ré­szeken már a hét végén vár­ható az aratás kezdete, az igazi búzabetakaratást azon­­­ban tervek szerint csak jú­lius 10-e körül kezdik meg a gazdaságok. A szokásos gépszemléket csütörtökig be­fejezik az üzemekben. Min­denütt készein állnak a ke­nyérinek való fogadására. Az Egri Agroker Vállalat július 6-­tól, vasárnaptól al­­katrészügyeletet tart. Hét­köznapokon reggel 7-től es­te 7-ig, vasárnap pedig reg­gel 7-től délig állnak a vá­sárlók rendelkezésére. A vállalat jól felkészült a be­takarítás segítésére. A kom­bájnok mellett bálázógépe­ket, bálázózsineget, pótko­csikat is kínálnak a gazdasá­goknak. A megyénkben dol­gozó termelési rendszerek szintén ügyeletet tartanak és raktáraikból igyekeznek­­ majd kiszolgálni alkatré­szekkel a partnereket. Megtette az előkészülete­ket az új termés fogadásá­ra a Heves Megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalat is. Ebben az évben tovább nőtt a tárolótér, így a szükséghelyekkel együtt 200 ezer torma gabonát ké­pesek elhelyezni. Egyébként az átvevőhelyeken teljes a készültség és bizonyosan nem lesz gond az érkező szállítmányok bi­ztonságba helyezésével. Borsószezon A Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygombosi kerü­letében több mint 400 hek­táron nyolcfajta borsót ter­mesztenek. A szakemberek az idén jobb eredményekre számítanak, mint az elmúlt évben. Hektáronként negy­ven mázsa átlagtermést vár­nak. A betakarított borót a Hatvani Konzervgyár és a Nagyrédei Szőlőskert Mgtsz hűtőházában tartósítják E—302-es rendre vágóval takarítjuk be a borsót Vass Attila cséplőmester (Fotó: Szabó Sándor)

Next