Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 15., szomba) IGAZGATÓ, PÁLYÁZAT ÚTJÁN „Meg kell járnunk a színházhoz vezető utat" Az idei évad kezdetétől Egerből elszerződött Szikora János, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója. Az érdeklődés homlokterébe került ezért Thália egri otthonának a sorsa: akadtak, akik úgy vélték, hogy ez a távozás azt jelenti: megfeneklett a művészeti ág és az önálló társulat ügye a barokk városban. A borúlátók az ezután meghirdetett pályázat eredményességét is előre kétségbe vonták, mondván, hogy ezek után nem várható a szakemberek érdeklődése. Ám az eredmény minden várakozást felülmúlt: több mint harmincan pályáztak az igazgatói és a művészeti vezetői állásra. Végül a javaslatok alapján a megyei tanács művelődési osztálya Gáli László mellett döntött, aki eddig a debreceni Csokonai Színház igazgatófőrendezője volt. Az új színidirektort október közepén iktatták be. Ezután kerestük föl, hogy terveiről, elképzeléseiről érdeklődjünk és bemutassuk olvasóinknak. — Eredeti foglalkozásomra nézve középiskolai tanár vagyok — kezdi a bemutatkozást. — Tanári és rendezői munkámban ma is elsősorban a közös vonásokat tartom fontosabbnak, mint a különbséget: alapvető érdeklődésem az emberre irányul, a pszichológiailag, morálisan és társadalmilag meghatározott egyéniségre és a teremtő,küzdő közösségre. Rendezőként és színházvezetőként egyaránt sokat megőriztem tanármivoltomból, a felelősséget mások sorsáért, segítőkészséget, az erkölcsi követelményeket. Ezek határozzák meg színházi rendezéseim javát és televíziós filmjeimet. Erősen irodalmi értékcentrikus, realista, használni akaró színházat próbáltam eddig megvalósítani, és kívánok a jövőben is. Gáli László 1943-ban született Debrecenben. Magyar és történelem szakon szerzett diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán. Ezzel párhuzamosan a népművelés szakot is elvégezte, öt éven át tanár volt Budapesten. Majd 1971-től 1976-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői tagozatára járt. Mestere Major Tamás volt. Diplomáját kitüntetéssel szerezte meg. Ezután a Magyar Televízióhoz szerződött, ahol a szórakoztató főosztály vezető rendezője lett. Emellett a Pécsi Nemzeti Színház tagjaként dolgozott 1978-ig. Ekkor került a Kecskeméti Katona József Színházhoz rendezőnek. Egy évre rá 1979-ben a debreceni Csokonai Színház igazgatója, majd 1981-ben igazgató főrendezője lett. A Színházművészeti Szövetség elnökségi tagja is ettől az évtől. Jászai Mari-díjjal tüntették ki rendezői és színházvezetői működéséért 1982- ben. Számomra a színház igazi értelme a közönség — folytatja Gáli László. — A francia típusú népszínház áll hozzám legközelebb, amelynek lényege, hogy a legjelentősebb irodalmi-nemzeti értékeket a legszélesebb körben meg kell ismertetni a közönséggel. Ennek az a feltétele, hogy közérthetőek legyünk és pontosan fogalmazzunk. Ugyanakkor a kísérletezés sem áll tőlem távol, de ennek létjogosultságát is csak annyiban látom, amennyiben valóban eljut a nézőhöz, különben a művész magánügye. Ars poeticámban Jouvetnak, a francia népszínház , atyjának adok igazat: kompromisszumot kell kötni a közönség ízlés- és elvárásszintje, illetve saját „legszentebb” vágyaink között. Úgy vélem, az egri Gárdonyi Színházban elsősorban az egri és a Heves megyei embereknek kell játszani. Egerben, Magyarországon — ha képesek vagyunk rá— Európában is érvényes színházat kell teremteni. Rendezői pályája elején a költői realizmus állt közel Gáli Lászlóhoz. Tamásit, Ibsent, Lorcát, Shakespeare-t Schillert rendezett. Később társult ehhez a vonzódás a szatíra, a groteszk, a tragikomédia felé. Ekkor állította színre Ben Jonson Volponeját, Sztratiev Autóbusz, Radicskov Repülési kísérlet és Tamási Ördögölő Józsiás című darabját. Ma is a kemény tragédia, a széles kedvű komédia és a kettő ötvözete „áll kezére” leginkább. Ennek is az eredménye, hogy a groteszk világszemléletű bolgár írók műveinek színreviteléért a bolgár kormánytól 1983-ban Dimitrov Emlékérmet kapott. — Úgy gondolom —, hangsúlyozza a színiigazgató —, hogy egy vidéki színház műsortervének színesnek, sokműfajúnak kell lennie, mert minden társadalmi rétegre figyelnie kell. Ezért nem horgonyoztam le soha kizárólagos műfajnál, stílusnál vagy témakörnél. Ezért nem értek egyet, hogy szűkebb értelemben profilról beszéljünk egy társulat esetében. Teljes arculatot kell adni, mindenkihez eljutó népszínházát. Pályámon a legnagyobb közönségsikert mindig a legértékesebb irodalmi anyagokkal értem el. Nem azzal kell nevezetesnek lennie az egri színháznak, hogy ilyen vagy olyan stílusban játszik, hanem az előadások kiérlelt, magas művészi színvonalával. Műsortervével igényeknek kell megfelelni, de igényeket is kell támasztania, hiszen az mindig kihívás színháznak és közönségnek: „Lássuk Uram Isten, mire megyünk ketten!” Az induló egri színház köré új vezetője mielőbb teljes alkotói gárdát kíván verbuválni: mai témákat és gondolatokat megfogalmazó „házi szerzőket”, aktív irodalmi munkatársakat, jól tájékozott dramaturgokat és a társművészetek jelentős alakjait. A szűkebben vett művészeti tanács mellé tágabb kört is szeretne segítségül hívni, hogy létező, működő tartós kapcsolatot létesíthessen a közönséggel. Meggyőződése, hogy a színháznak kell a megye egyik legfontosabb közművelődési intézményévé válni. Olyan kulturális központtá, amelynek nem egyetlen és kizárólagos feladata az előadások létrehozása. Nyitott programja: a képzőművészet, a zene és az irodalom szintézise. — Ha létrejön az önálló társulat — mondja végül Gáli László — az nyilvánvalóan nem lesz a legnagyob az országban. Ez nem azt jelenti, hogy kamaraszínházi programmal szeretnénk előállni. Olyan munkatársak kellenek, akik nem „nagyüzemi” módon, hanem „kézműves” alapon dolgoznak együtt. Vagyis mindenki értsen több dologhoz, s legyen közel az egész alkotó folyamathoz. Elhatározott dolog, hogy 1988—89-ben önálló társulattal nyílik a színház. Az odavezető utat be kell járni. Nem kis feladat ez, csakis kiemelt beruházásként kezelhető. Nem illeszthető be más célok közé, s komoly lépésekkel kell igazolni, hogy a megye valóban kész megteremteni az alapokat. Itt döntő tényező az idő, nem elhanyagolható, nem odázható el a fejlesztés. Természetesen nem lehet egyik napról a másikra indulni, lépcsőzetes megoldás kell, előtársulat szervezése szükséges. Ki kell alakítani egy helyi műszaki, technikai gárdát is Nem késlekedhetünk, mert kialakulóban van egyfajta „fogyasztói” gondolkodás a helyi közönség körében, amely távol áll a valódi színházi kultúrától. Nem elég csak elfogadni máshonnan érkezett előadásokat, így nem épül be a művészeti ág igazsága a mindennapokba, a nézők életébe. Gábor László (Fotó: Kőhidi Imre) Magyarország új Nemzeti Atlasza A tervezett ütemben készül Magyarország új Nemzeti Atlasza: többévi kutató-, szervező-, szerkesztőmunka eredményeként 240 térképoldala közül 176-ot már átadtak kivitelezésre, s 20 oldalt ki is nyomtattak próbaként. Az atlasz előreláthatóan 1988 végén jelenik meg, 18 fejezetet, mintegy 400 térképet s az azokat kiegészítő színes szelvényeket, grafikonokat, ábrákat, valamint magyar és angol nyelvű magyarázatokat tartalmaz — mondotta Pécsi Márton akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének igazgatója, az atlasz szerkesztőbizottságának elnöke. Az új atlasz az 1980. évi statisztikai felmérések eredményeit, a 80-as évekbeli gazdasági-társadalmi helyzetet ábrázolja. Kiadásának az volt a célja, hogy bemutassa az ország természeti adottságait és erőforrásait, társadalmi termelését és a munkamegosztás szerkezetét. Ugyanakkor adjon áttekinthető információt a nemzeti vagyonról és annak megoszlásáról, a népesség lakó- és életkörülményeiről, az igazgatási és településrendszerről. Segítse elő a népgazdasági és a területi tervezést, az ágazati döntések hatásának felmérését, az oktatást, a közművelődést, hazánk megismertetését külföldön — nyilatkozta az igazgató. Régi hiányt szüntet meg ez a mű. Hazánk első nemzeti atlaszának munkálatait még az 1960-as évek elején kezdték meg és 1967-ben fejezték be, az 1960—64. évi adatok alapján. Később — 1974-ben — hat kötetben kiadtak egy tematikus atlaszművet Magyarország tervezési-gazdasági körzeteiről, az 1970. évi adatokat hasznosítva, ez azonban már nem kapható Egyébként is, az utóbbi húsz évben nagymértékben átalakult hazánk gazdaságitársadalmi arculata. Az iparra nagy hatással volt az új gazdasági mechanizmus és a decentralizáció. Dinamikusan fejlődött a mezőgazdaság,főleg a termelési rendszerek és agráripari egyesülések révén. Változások következtek be a környezet állapotában, a közigazgatásban, a népesedésben, a közművelődésben, az egészségügyben, a kül- és belkereskedelemben, a szolgáltatásban, a közlekedésben és hírközlésben. Nagymértékben növekedett az idegenforgalom, a járművek száma. Újabb ismereteket szereztünk az ország természeti adottságairól. Az új atlasz — amely 6000—10 000 példányban jelenik meg — várhatóan a főhatóságok, megyei, helyi szervek, államigazgatási, közigazgatási szakemberek, tudományos kutatók, iskolai oktatók valamint tanulók egyik hasznos információ- és ismeretforrása lesz, tájékoztat országunk természeti viszonyairól, mai gazdasági, társadalmi életéről. Levlapok üzenete Népszerű hobbinak hódol Gyöngyösön Bán Adrienn: levelezőlapokat gyűjt. Amiben különbözik más gyűjtőktől, az a kollekció nagysága: csak ezrekben mérhető. Immár másodszor állítja ki legérdekesebb és legszebb darabjait a Mátra Művelődési Központ minigalériájában. Mostani összeállítása a természet szépségeit, a szép tájakat állítja középpontba (Fotó: Pet jó Péter) Mindennapi nyelvünk Sok múlik Babits Mihály vallotta azt, hogy a költészetben minden a szavakon múlik. Közleményünk címe pedig arra utal, hogy áttételesen a költő vallomásának igaza van mindennapi nyelvhasználatunk gyakorlatában is. Mondanivalónk megfogalmazásában valóban sok múlik a szóválasztáson. A megfelelő szavak gondos megválasztása teszi azt lehetővé, hogy gondolatainkat szabatosan, világosan, egyértelműen fejezhessük ki szóban és írásban egyaránt, s ne essünk alapos közhelystílus, a fárasztó, az unalmas stiláris egyhangúság csapdájába. Ha elbizonytalanodunk egy-egy szó, nyelvi forma jelentéstartalmának és használati értékének minősítésében, s főként abban, hogy milyen szövegkörnyezetbe és beszédhelyzetbe illeszthető bele, akkor már nemcsak a szóválasztás hibájába esünk, hanem az értelmes és árnyalt szövegalkotás ellen is cselekedünk. Éppen mindennapi nyelvhasználatunkban feltűnően gyakran jutnak nyelvi szerephez: a főként, főképpen, főleg, kizárólag, kizárólagos, kizárólagosan kifejezések, nyelvi formák. S azt tapasztalhatjuk, hogy gyakori a bizonytalanság használati értékük és stílusminősítésük megállapításában. Annál is inkább, mert rokonértelmű megfelelőik megtalálásában és felhasználásában sem vagyunk járatosak. A főként pl. ebbe a sorba illeszkedik bele, nagyobb mértékben, leginkább, különösen, s a választékosabb szövegkörnyezetben az írásos közlemények kedvelt kifejezése. Ugyanakkor a főleg inkább a beszélt nyelvben jut szerepekhez. A kizárólag szónak pedig igen tág szerepköre jellemző sajátsága a sajtó, a rádió és a televízió nyelvhasználatának, szövegformáló gyakorlatának. Elsősorban azért, mert nem vállalhatja sem a főleg, sem a főképpen szerepét. A csakis, pusztán, csupán, csupádon használati értékeket megnevező szerepe egészen sajátos érzelmi és hangulati töltést ad egy-egy szövegrészletnek. Erről bizonykodik példatárunk is: „Az első anyanyelvi konferencián csaknem kizárólag nyelvészek vettek részt” (Népszabadság, 1986. aug. 20.); „Nemzeti szellemiségünk szinte kizárólag az államalapításnak köszönhető” (Magyar Nemzet, 1986. aug. 20.) — „A találkozót indítványozó leszögezte, hogy kizárólag gyakorlati kérdések megvitatásáról lehet szó" (Népújság, 1986. aug. 19.). — „A bajokat ne kizárólag új utakat kereső költőkben keressük" (Kritika, 1986. 9. sz.) A sport nyelvében is egyre gyakrabban jelentkezik a kizárólag határozószó, főképpen ilyen szövegösszefüggésben. ..A zalaiak támadójátéka jóformán kizárólag a bal oldalon gördült” (Népsport, 1986. aug. 28.). Az a kizárólag nyelvi forma valóban kizárólagos szerepvállalását gyengítő gyakorlat mai nyelvhasználatunkban, hogy e kifejezések társaságában szervül bele a nyelvi formálás folyamatába: csaknem, szinte, jóformán stb. Hogy a klisékben fogalmazó hivatali nyelv is kedveli a bemutatott határozószókat, azt a hivatalos kiadványok is tanúsítják. Itt elsősorban a főleg viszi el a pálmát, s ritkábban a kizárólag. A rádió Déli Krónikájában (1986. aug. 18.) jellemző példát hallhattunk arra, hogyan válik a főleg és a kizárólag együtt szerepeltetése a nyelvi jelenségen túl társadalmi jelenséggé: „Főleg a nagyobb tudás legyen az egyetemi felvételeken az elsődleges szempont —, mondja az illetékes. A rádió munkatársa így válaszol: Ezt a főleg-et váltsa fel a kizárólag!”. Dr. Bakos József