Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 282. szám ARA: 1986. december 1. hétfő 1.8« FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Többletmunka Szeretünk végletesen fogalmazni. Ha valamiről szó van, vagy azt mondjuk rá, hogy jó, vagy azt, hogy rossz. Ez így sokkal könnyebb, mint a valóság sokszínűségének alapján a reális értéket megkeresni. Szeretünk túlozni. Vegyük példának a másodállást, a mellékfoglalkozást vagy a kisgazdaságokat. Ma már nem olyan látványosan és indulatosan, de még mindig gyakorta mondunk véleményt ezekről a tevékenységekről. Azon már általában túl vagyunk, hogy a kötelező napi munkaidőn túl eltöltött órák hatásától féltsük a szocializmust. Sokakat azonban a pluszjövedelmek irritálnak. Kétségtelen, hogy eléggé eltérő anyagi körülmények alakultak ki manapság határainkon belül az egyes embereknél. Azt szoktuk mondani, hogy mostanában már nálunk is szép számmal élnek milliomosok. Velük szemben viszont ott vannak azok, akiknek minden fillért a fogukhoz kell verni, és ugyancsak meg kell gondolniuk, hogy az üzletben mennyit költsenek. Jó ez így? Nagyon őszintén mondom: nem nem jó. Az „olló" nagyon szétnyílt. Ha százezrek kénytelenek filléreskedni, abban nem ők a hibásak. Ha sokan nem keresnek eleget azért, mert úgy dolgoznak, hogy csak ímmel-ámmal, azért ők a felelősek. Őket én nem tudom sajnálni, mert meggyőződésem szerint a munkabérnek nem szabad átvennie a szociális segély szerepét. Viszont azokat sem tudom megróni, akik nem nézik a napi nyolc órát vagy a hetet, hanem a főállásuk követelte időn túl még újabb pénzkeresési lehetőséget kutatnak fel. Tegyék, ha tehetik. Saját hasznukon túl közösségi érdeket is szolgálnak ilyen módon. A többletmunkával többleteredményt produkálnak, amiből az egész társadalom részesül valamilyen formában Egyébként amióta világ a világ, az átlagosnál jobb élethez mindig az átlagosnál többet kellett dolgozni, többet kell ma is tőlünk keletre , éppen úgy, mint nyugatra. Akik felhánytorgatják, hogy „bezzeg odaát", azok megfeledkeznek arról, hogy „odaát a kereskedő, a mérnök a legkülönbözőbb foglalkozású személy reggeltől késő estig dolgozik mert céljai vannak a különböző javak megszerzését illetően és ehhez az átlagnál többet kell teljesítenie. Nálunk is. G. Molnár Ferenc Eger felszabadulásának 42. évfordulóján „a jövőben is városunkhoz méltóan cselekedni” A felszabadítóknak, az elődöknek kijáró méltó tisztelettel emlékeztek meg vasárnap Eger felszabadulásának 42. évfordulójáról. Az egész napos program során délelőtt a Kemény Ferenc Körcsarnokban került sor az Országos Sportnapok záróeseményére, amelyen dr. Varjú Vilmos, a megyeszékhely tanácsának elnöke mondott köszöntőt (erről szóló tudósításunkat lapunk 6. oldalán olvashatják). Délután koszorúzást tartottak a népkertben, majd az MSZMP, a Hazafias Népfront, a KISZ Eger Városi Bizottságai, valamint Eger Város Tanácsa rendezésében kitüntetésátadó ünnepségen tisztelegtek a résztvevők. Az Egri Dohánygyár kultúrtermében bevezetőül a magyar és a szovjet Himnusz akkordjai csendültek fel, majd Papp Imre mondta el Hónai György Ünnep elé című versét. Ezután az Egri Szimfonikus Zenekar adta elő műsorát — Arutyunján: Trombitaverseny és Liszt Ferenc: Les Preludes című művét —, Farkas István karnagy vezényletével. Ezt követően Németh László, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkára köszöntötte a megjelenteket. Köztük az elnökségben helyet foglaló Barta Alajost, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkárát, Schmidt Rezsőt, a megyei és dr. Varjú Vilmost, a városi tanács elnökét, valamint a társadalmi és tömegszervezetek, fegyveres testületek képviselőit. — Gondolkodásunk, felfogásunk tartozéka, jellemzője, hogy nagy társadalmi fordulatokat egy konkrét időponthoz kötünk. Természetes és hasznos ez így, mert szemléletesebbé, megfoghatóbbá teszi a múltat, az előzményeket, és a népek soha nem felejtik el múltjukat, amely a jövő ostromához századok tanulságát kínálja fegyverül — mondotta elnöki megnyitójában Németh László, majd átadta a szót az ünnepség szónokának, Schmidt Rezsőnek, Eger város díszpolgárának. Az előadó beszédében röviden felelevenítette azokat a napokat, amelyek megelőzték 1944. november 30- át, hiszen Eger lakóinak ma csupán a kisebb hányada emlékezhet rájuk. Felnőtt egy új nemzedék, amely a mai Egert ismeri, amely a szocialista Magyarország egyik fontos idegenforgalmi központja, jelentős ipari létesítményekkel rendelkező városa, hazánk határain belül és kívül elismert szőlő- és borkultúrával bíró települése. — Ez a város — hangoztatta Schmidt Rezső — épp a szocializmus építése alatt vállalta magára azokat a haladó örökségeket, amelyeket elődeink a valaha fallal körülzárt kisebb haza gazdagítása, kulturális felemelése végett tettek s hagytak ránk A hajdani parányi barokk gyöngyszemből fejlődő, gyarapodó, táguló, növekvő város lett. Külön szólt a lakások ezreiről, amelyek a négy évtized alatt épültek fel. az új üzemekről, iskolákról, de a múlt hagyományait megőrző tevékenység sikereiről is. A továbbiakban említést tett a megyei tanács elnöke az elkövetkező időszak, a VII. ötéves terv legfontosabb városi célkitűzéseiről. — Legyünk büszkék a múlt haladó hagyományait a jelen szocialista valóságába ötvöző munkára! Arra kérem és biztatom mindannyiukat, hogy cselekedjünk a jövőben is a városhoz méltóan — mondotta befejezésül Schmidt Rezső. A továbbiakban kitüntetéseket nyújtottak át a megyeszékhelyért kiemelkedő munkát végzetteknek. A városi tanács a Pro Agria plakettet adományozta Kameniczky Antalnak, a 212. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójának, dr. Kerekes Lajosnak, a városi tanács vb-tagjának, a HNF városi bizottsága elnökének és Tóth Csepregi András városi tanácstagnak. Az Egriek a városért emlékplakett arany fokozatát kapta Kovács Rafael tanácstag Pusztai Lászlóné, a városi népfrontelnökség tagja és Veres István, a Kiosz egri alapszervezetének titkárhelyettese. Az ezüst fokozatot Bata László, a HTÉV volt KISZ-bizottsági titkára. Dán (Folytatás a 2. oldalon) Stlumuk Rezső beszédet mondja Az ünnepség résztvevői (Fotó: Szántógyorgy) Budapestre érkezett Lars Werner Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására vasárnap hazánkba érkezett a svéd Baloldali Párt a Kommunisták (VPK) küldöttsége, élén Lars Wernerrel, a párt elnökével. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogadta. Befejeződött a DÍVSZ XII. közgyűlése Záró plenáris üléssel fejezte be munkáját a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség XII. közgyűlése szombaton este, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülésen Cservény Vilmos, a DÍVSZ főtitkára elnökölt. A DÍVSZ legfelsőbb fórumán részt vett 136 ifjúsági tagszervezet küldöttei záró tanácskozásukon nyilatkozatot fogadtak el november 29-e, a palesztin néppel való nemzetközi szolidaritás napja alkalmából. A dokumentum a világ haladó ifjúságának támogatásáról biztosítja a palesztin nép nemzeti jogaiért — az önrendelkezésért és a független állam alapításának jogáért — folytatott harcát. A felhívás hangoztatja: a palesztin kérdés átfogó rendezésére nemzetközi konferenciát kell összehívni az ENSZ égisze alatt, minden érintett félnek, köztük a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek, mint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének közreműködésével. Ezután a DIVSZ szakosított szervezeteinek vezetői számoltak be a SIVSAJ, a Nemzetközi Önkéntes Szolgálat az Ifjúsági Szolidaritásért és Barátságért, a BITEJ, az Ifjúsági Turizmus és Cserék Nemzetközi Irodája, valamint a CIMEA, a Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága tanácskozásáról. Az előterjesztett dokumentumokat — így a határozattervezetet és az akcióprogramot — a plenáris ülés résztvevői egyhangúlag elfogadták. A küldöttek közös üzenetben fejezték ki köszönetüket a házigazda Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek a szívélyes vendéglátásért, a tanácskozás zavartalan lebonyolításáért. Ezután megválasztották a DIVSZ vezető testületeit. Az elnök tisztét — Valid Maszri személyében — továbbra is a Libanoni Demokratikus Ifjúsági Szövetség tölti be, a főtitkárét pedig — Cservény Vilmos személyében — a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A közgyűlés Valid Maszri zárszavával ért véget. A DIVSZ elnöke a többi között hangsúlyozta: az egyhetes eszmecsere hasznos volt abból a szempontból is, hogy a résztvevők jobban megismerhették a világszövetség belső nehézségeit, s világosabbá vált számukra az egyes tagszervezetek különbözősége is. A jövőben ezért még körültekintőbben kell meghatározni a világszervezet akcióinak tartalmát, hogy a világ ifjúságának gondjai híven tükröződjenek a DÍVSZ munkájában. Végezetül meggyőződését fejezte ki, hogy a világszövetség a vele szemben támasztott követelményeknek fiatalos, sokakat vonzó és mozgósító programok szervezésével igyekszik majd megfelelni. A DÍVSZ XII. közgyűlésének záróülésén a következő felhívást fogadták el: „Világ fiataljai!" A nukleáris megsemmisülés veszélyével nézünk szembe. A folytatódó fegyverkezési verseny, az új, mind bonyolultabb tömegpusztító fegyverek és a nukleáris eszközök létrehozása semmivel nem tette biztonságosabbá a világot. Még inkább aláássák a biztonságot és visszafordíthatatlanná tehetik a fegyverkezési hajszát azok a tervek, amelyek e halált hozó versenyt a világűrre is ki akarják terjeszteni. Minden egyes új robbanófejjel, új rakétával, új bombázóval és minden atomkísérlettel egyre közelebb és közelebb jutunk ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszatérés. Az új tudományos eredmények nagy része nem az emberiség javát szolgálja, hanem a katonai fejlesztést, csökkentve ezzel az emberiség fennmaradásának esélyeit. A nukleáris fenyegetés immár világméretűvé vált. Minden olyan háborús konfliktus, amelyben atomfegyvereket használnának, az emberiség teljes megsemmisüléséhez vezetne. Mindannyiunk közös és sürgető feladata ezt megakadályozni. Az atomfegyverkészletet eltüntetni Földünkről. A fegyverkezési verseny már ma is emberek halálához vezet. Áldozatai azok a milliók, akik az éhségtől és a népbetegségektől pusztulnak el. Fel tudnánk számolni az írástudatlanságot, leküzdeni az elmaradottságot, mindenkinek biztosítani az élelmet és az egészségügyi ellátást, ha a gazdasági fejlődésre fordítanánk azokat az erőforrásokat, amelyeket Nagaszaki és Hirosima atombombázása óta a világra kényszerített nukleáris fegyverkezés emészt fel. Legfőbb ideje, hogy döntő lépéseket tegyünk a fegyverkezési verseny — mindenekelőtt a nukleáris fejlesztés — megállításáért. A kor sürgető szükséglete, hogy minden erőt összefogjunk egy átfogó biztonsági rendszer megteremtése érdekében. Meggyőződésünk, hogy a fegyverkezési verseny megállítható, az egész világot atomfegyvermentes övezetté alakíthatjuk. Mind több ember emel szót és cselekszik a béke, az élethez való joga védelmében. E nemes küzdelemnek mi is elkötelezettjei vagyunk. Korunkban, amikor az emberiség fennmaradása forog kockán, célunk, elérése sürgős cselekvést, érveket és józanságot követel. Felszólítunk minden békeszerető fiatalt, hogy jövőnk érdekében munkálkodjék egy világméretű antinukleáris koalíció létrejöttéért. A koalíció fontos eleme minden olyan küzdelem és konkrét akció, amelynek célja a nukleáris háború megakadályozása, a világűr militarizálásának megállítása, az atomfegyverkísérletek teljes betiltása, a nukleáris eszközök felhalmozásának megszüntetése, és atomfegyvermentes övezetek létrehozása. Egyesíteni kell erőfeszítéseinket a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítése érdekében. A jelenlegi kritikus helyzetben az ifjúságnak e küzdelem élvonalában kell haladnia, megmutatva határozottságát és felelősségtudatát. Felszólítunk minden fiatalt, politikai, ideológiai nézeteitől, vallási meggyőződésétől függetlenül, hogy szervezzen párhuzamos és közös akciókat nemzeti, regionális és nemzetközi szinten egyaránt: olyan akciókat, amelyek célja azonos: megszabadulni a nukleáris fenyegetéstől, garantálni a békét a Földön és a világűrben. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetségben tömörült fiatalok meggyőződése: a békéért együtt cselekedve hozzájárulhatunk közös vágyunk, az atomfegyverek nélküli világ megvalósításához.”