Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-01 / 127. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Egymás mellett Sokat beszélünk róla, mégis, még mindig gyakran kellemetlenkedünk egymásnak. Akarván, akaratlan „borsot törünk” a másik „orra alá”, munkavagy lakóhelyünkön egyaránt nehezítjük, keserítjük az amúgy sem éppen könnyű életet. Kölcsönkérjük, aztán elrontjuk, tönkretesszük társunk szerszámát, olykor vissza sem adjuk. Elveszítjük, megtartjuk. Úgy végezzük a dolgunkat, hogy ártsunk annak, aki mellettünk van. Áskálódunk, árulkodunk, rágalmazzuk és megbántjuk azt, akit megsértenünk is bűn. Már a beköltözésnél leverjük bútorainkkal a lépcsőház falát, aztán a — sokszor kibírhatatlan hosszúságú — berendezkedésnél olyan átalakítást végzünk a vadonatúj lakásban is, hogy annak idején, talán az eredeti építkezés sem járhatott nagyobb zajjal, szerteszét szálló porral. Az a legkevesebb, hogy a szomszédra rázzuk a törlőrongyot, szőnyeget is, s merő véletlenségből ráengedjük a vizet, elárasztjuk az otthonát. Meg magunkhoz „szelídítjük” kint hagyott virágját, s úgy osztozunk a közösségi helyiségeken, hogy egyszerűen kidobjuk társunk holmiját. Tudjuk, legalábbis sejtjük, hogy közösségben nem így illenék élnünk, de úgy teszünk, mintha fogalmunk sem volna erről. Könnyű szívvel megfeledkezünk arról, hogy az együttlét — akár jószántunkból választjuk, akár pedig a sors kényszeríti ránk — nagyfokú alkalmazkodást is követel valamennyiünktől. Eszünkbe sem jut, hogy nemcsak miénk a világ, s így korántsem tehetünk mindig azt, amit éppen akarunk. Kell ehhez némi műveltség, kulturáltság, de a legegyszerűbb jó érzés is elég. Könyv, „gyerekszoba” nélkül is lehetünk olyanok, hogy soha rossz szó nem érheti viselkedésünket városon vagy falun. Csupán akarni kell egy kicsit. Felismerni, hogy végeredményben egymáshoz tartozunk, egymásra vagyunk utalva, az egyazon fedél alatt. Nem okozhatunk semmiféle bosszúságot, fájdalmat annak, aki nem ad okot rá, s még a vétkes büntetésére sem vállalkozhatunk önhatalmúlag. Harag helyett inkább a békességre kell törekedni s arra, hogy kölcsönös legyen az ilyenféle szándék, buzgalom. Megértés, szeretet, segítség fékezze, oltsa, feledtesse az indulatokat. Azt adjuk mindig, amit magunk is várunk. Könnyebb, sokkal könnyebb egymás mellett, mint egymás ellen, s számos esetben szinte alig kell valamit tenni a másik megnyeréséért, magunkhoz állításáért, hangulatunk jobbá, életünk szebbé tételéért. Ne sajnálja hát egyikünk sem ezt a keveset, hiszen ez vezethet a többhöz. Gyóni Gyula XXXVIII. évfolyam, 121. szám 1981. június 1., hétfő AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ÁRA: 1,80 FORINT EZ VOLT AZ ELSŐ MAGYAR-NYUGATNÉMET KOOPERÁCIÓ Eredményes 20 év után Két évtizeddel ezelőtt még nem kevés bátorságnak tűnt kooperációs szerződést kötni nagy hírű nyugati partnerekkel. Ezek közül a kapcsolatok közül, jó néhányat már csak emlékezetünk őriz. Arra pedig csak a legritkább esetben s a legkiválóbbak közül akad példa, hogy még napjainkban is együtt munkálkodnak a már húsz éve megállapodott felek. Ezek közül való a nyugatnémet Schön cég, illetve a KAEV. Kooperációs szerződésük úttörő munkának bizonyult, hiszen húsz éve ez volt az első magyar—nyugatnémet ilyenfajta megállapodás. Ebből az alkalomból szombaton Egerben a KREV 10. Sz. Gyárában tartottak bensőséges ünnepséget. Az eseményre Egerbe látogatott E. Jekel, a Schön cég vezérigazgatója, K. Jung műszaki igazgató, D. Jung beszerzési igazgató, W. Hartmann főkonstruktőr, W. Reinhardt üzemvezető. A kapcsolat mélységét jelzi, hogy eljött S. Reinthaler is, aki a Schön képviselőjeként sokat tett az eredményes együttműködésért, habár ma már az osztrák Skomab cégnek az igazgatója. Itt voltak a kereskedőpartnerek, a Technoimpex vezérigazgatója Mátyás István és két helyettese Zettwitz Sándor, valamint Nagy Gábor. A vendégeket a városházán dr. Varjú Vilmos, Eger Város Tanácsának elnöke fogadta, majd bemutatta megyeszékhelyünket. Innen a KREV 10. Sz. Gyárába látogattak, ahol Tóth János igazgató méltatta az együttműködés sikereit. Egyebek mellett azt fejtegette, hogy ez a kooperáció mindkét fél számára olyan előnyöket biztosít még ma is, ami alapján még hosszú együttműködés képzelhető el. Ehhez kapcsolódott felszólalásában dr. Czinder Lajos, a KAEV vezérigazgatója is, aki elmondta, hogy sikereiket elsősorban annak köszönhetik, hogy olyan minőségre törekszenek, amellyel a világ bármely piacán megállnák a helyüket. Ezért külön köszönetet mondott az egrieknek, az itt dolgozó kollektívának. Az ünnepség az összeszerelő csarnokban folytatódott, ahol K. Jung, a Schön műszaki igazgatója vette át dr. Czinder Lajostól a 2500. sajtológépet, majd udvarias szavakkal méltatta az együttműködés sikereit, és azon reményének adott hangot, hogy a továbbiakban is magas színvonalon ápolják ezt a kapcsolatot. A délután folyamán szilvásváradi kirándulással folytatódott a program, ahonnan a vendégek visszautaztak Budapestre. Kisdobos- és úttörőavató ünnepségek Az elmúlt hét végén, pénteken és szombaton, országszerte — így szőkébb hazánkban, Heves megyében is — az általános iskolás tanulók izgalommal készültek az avatóünnepségekre. A kisdiákok kék és piros nyakkendővel vál napjuk alatt több ezren szorongva várták az örömteli pillanatot, amikor esküt tehetnek a kisdobosok 6 pontja, illetve az úttörők 12 pontja jegyében. Felvételeink az Egri 10-es Számú Általános Iskolában készültek a jeles eseményről. (Fotó: Perl Márton) Dr. Varjú Vilmos tanácselnök tájékoztatóját tartja Dr. Czinder Lajos adta át a 2500. sajtológépet K. Jungnak A vendégek a jubileumi géppel ismerkednek (Fotó: Perl Márton)