Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 1., hétfő KATONAÉLET Tartalékosok tudnivalói Minden férfiember tudja, hogy a sorkatonai szolgálatból való leszerelése után tartalékos állományba helyezik a hadköteleseket. Ez persze nem tizennyolc hónap, hanem egészen az épsitig tart, ami a honvédeknél, tiszteseknél és tiszthelyetteseknél 55, tiszteknél a hatvanadik életév betöltése. A civil élet mindennapjaiban a gondok, a problémák közepette természetesnek is lehet mondani, hogy háttérbe szorulnak, elmosódnak a honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatos teendők, s amikor megjön a behívó, többen nem tudják mit kell tenni azonkívül, hogy be kell vonulniuk, s főleg azt nem, hogy mit kellett volna tenni hogy ez ne következzen be. Nem árt hát az ismeretek felelevenítése céljából néhány fontos, a katonai szolgálatot befolyásoló tényezőt ismertetni. Erről a témakörről beszélgettünk a minap Ungvári János alezredessel, a Heves Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság illetékes tisztjével. — Elöljáróban el szeretném mondani, hogy minden tervezésnek alapfeltétele: megfelelő, naprakész adatok álljanak rendelkezésükre. Ezt hivatott szolgálni a Honvédelmi Törvény által előírt bejelentési kötelezettség, amely szerint nyolc napon belül szóban vagy írásban be kell jelenteni a megyei parancsnokságon a változásokat — mondotta. — Ezen belül a legfontosabbak: harminc napot meghaladó külföldi tartózkodást és visszatérést, a családi állapotában, gyermekei számában, munkahelyén, valamint a katonai szolgálatra való alkalmasságát érintő betegségét, sérülését. Ezt a bejelentést munkaidőn túl is biztosítja a megyei parancsnokság ügyfélszolgálata — Miért van erre szükség? — A megyei parancsnokság a tartalékos katonai szolgálatra történő behívásokat éves terv alapján végzi. A tervezés során a Honvédelmi Törvény ide vonatkozó paragrafusai szerint a rendelkezésre álló adatok alapján kerülnek kiválogatásra a behívásra tervezett tartalékosok. Ez az idő a szolgálat céljától függően változik. A behívás tényéről és időtartamáról az érintettek két hónappal előtte írásban vagy szóban értesítést kapnak. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a hadköteles rendezze családi, munkahelyi ügyeit. Személyi problémája esetén haladéktalanul kérelemmel kell fordulnia és a gyors ügyintézéshez csatolnia kell a szükséges iratokat, hatósági, orvosi vagy egyéb igazolásokat. „ — S mi a teendője annak, aki hadiruhával és állandó bevonulási paranccsal rendelkezik? — Ök egy-egy katonai szervezetnek fontos tagjai. Váratlanul elrendelt bevonulás esetén kötelesek megjelenni szolgálatra a behívóparancs alapján. Amennyiben a tartalékos katonai szolgálat teljesítését gátló körülmény jelentkezne, úgy azt a bevonulás helyszínén a katonai szervezet képviselője mérlegeli és dönt a beosztásról, vagy a hazabocsátásról. A döntéshez szükséges igazolást át kell adni. — Ki rendezi a tartalékosok keresetét, fizetését ezekre a napokra? — Tíz napot meg nem haladó katonai szolgálat idejére a hadseregtől természetbeni ellátást kap a hadköteles, a munkáltatójától pedig az átlagkeresete illeti meg. Tíz napon túli szolgálat esetén a katonai szervezettől rendfokozatának megfelelő illetmény és természetbeni juttatás, a munkáltatótól átlagkeresetének mértékéig terjedő keresetkiegészítés illeti meg. — Hogyan néz ki ez a kisiparosoknál, magánvállalkozóknál? — A legfontosabb az, hogy tevékenységük nem mentesíti őket a honvédelmi kötelezettségük teljesítése alól. Munkájukat úgy kell megszervezniük, hogy adott esetben a katonai behívóparancsnak eleget tudjanak tenni. Az önálló foglalkozást folytató tartalékos, ha állandó alkalmazottat nem tart, és hozzátartozója azt a munkát folytatni nem tudja, az illetményen és a természetbeni ellátáson felül jövedelempótló segélyre jogosult. Ezt a helyi tanácsoknál kell kérni. Egyébként a honvédelmi kötelezettséggel összefüggő kérdésekről, a tartalékosok érdekvédelméről a megyei parancsnokság ügyfélszolgálata részletes felvilágosítást ad Egerben, vasárnap kivételével mindennap — mondotta befejezésül Ungvári János alezredes. Fazekas István Menedzserképzés külföldi szakértőkkel Magyarországon növekvő az igény a jól képzett menedzserek iránt. Számos külföldi cég, menedzserképző intézet, főiskola, egyetem képviselője kereste fel hazánkat, hogy bekapcsolódjon a vezetőképzésbe. Közülük a Magyar Gazdasági Kamara többel is előrehaladott tárgyalásokat folytat együttműködés kialakításáról. Ennek eredményeként, hamarosan megalakul a magyar—amerikai menedzserképző iskola, amelynek létrehozásában részt vesz a kamara mellett a Magyar Hitel Bank, a Szenzor Szervezési Vállalat és egy amerikai egyetem. Az oktatás céljára a Magyar Hitel Bank már megvásárolta a budafoki Törley-kastélyt, hozzáláttak a felújításához. A tervek szerint a kastélyban már az ősszel megkezdődhet az oktatás. Az elképzelések alapján, 4-6 amerikai professzor vesz részt a magyar oktatók mellett a szakemberek képzésében. A többhetes tanfolyamon amerikai módszereket alkalmaznak a képzésben. Olyan ismeretekkel látják el a résztvevőket, amelyek segítségével igen jól eligazodhatnak az amerikai üzleti életben. Ez lényeges olyan vállalatok számára, amelyek növelni kívánják az Egyesült Államokba irányuló kivitelüket. A Magyar Gazdasági Kamara a közelmúltban tárgyalást folytatott a Német Kereskedelmi és Iparkamarák Csúcsszövetségével is, a menedzserképzésben kialakítandó együttműködésről. A tervek szerint az NSZK-ban hamarosan magyar szakemberek is részt vehetnek a menedzserképző tanfolyamokon. Még az idén 10, később évenként 30 szakembert kívánnak kiküldeni, akik az elméleti oktatás mellett több hetet töltenének el jelentős iparvállalatoknál, hogy megismerkedjenek a gyakorlatban alkalmazott vezetési módszerekkel. Szó van arról is, hogy a későbbiekben az elméleti oktatást Magyarországon szervezik meg. Ez olcsóbb lenne, s ugyanakkor a hazai intézetek is hozzájuthatnának a külföldi módszerekhez. 3* ÖNERŐBŐL KÉPTELENEK Kérdőjelek a Mikroelektronikánál Még az elmúlt évben történt, hogy kérdéseket és válaszokat fogalmaztunk meg 1988-ról. Érdemes felidézni még hónapok teltével is azokat a megállapításokat. A Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyári pártbizottságának titkára, Nagy János így összegezte akkor a véleményét: — Nálunk rossz a közhangulat. Rossz helyzetben van a gyár, és még két hónappal az év vége előtt sem tudunk semmi biztosat a jövőnket illetően. Czibolya Mihály, a gyár szb-titkára az előző szavakat még megtoldotta: — Ez a bizonytalanság az, amely rontja nálunk a légkört. És mit tudjunk mondani az embereknek? Azt, hogy a jószándékban, a segítőkészségben nincs hiány? Igaz, foglalkoztak már velünk különböző vezető testületek. És csak vártuk, vártuk, hogy történjék valami. De eddig még semmi sem történt. A gyár igazgatója, Petrahai Ferenc, a következőket mondta: — Úgy volt, hogy a mi ügyünkben is megszületik a döntés még szeptemberben. Az országos szerv azonban még mindig nem határozott, és addig a mi vállalatunk is tétlenségre van kárhoztatva. — Tulajdonképpen miről van szó? — kérdeztem ezek után. — Nem többről és nem kevesebbről, mint a jövőnkről. És nem csupán 1988-ról, hanem a rá következő évekről is. A gépgyártással ugyan semmi gondunk. Annak kapacitását már kitöltöttük 1988-ra. De a félvezetőgyártás . .. ? Mindez még tavaly, október elején hangzott el, szeretném felhívni erre a körülményre ismételten a figyelmet. — Már most késésben vagyunk — jegyezte meg a gyár pártbizottságának a titkára. — Meddig kell még várnunk? Az szb-titkár hozzátette: — Már most is csak vegetálnak nálunk az emberek. És a szakszervezet csak szemlélője ennek a helyzetnek. Pedig nekünk az lenne az egyik kötelességünk, hogy megvédjük a dolgozóink érdekeit. Mit tegyünk? Legalább azt el szeretnénk érni, hogy a mostani színvonalunkat megőrizzük. De olyan kérdések is megválaszolatlanok, hogy mi lesz a gyári létszámmal. Leépítés... ? Hol tudnak elhelyezkedni azok, akik eddig a félvezetőgyártásban dolgoztak ? Belső átszervezésre pedig képtelenek lennénk. — Nem arról van szó, hogy szerkezetváltásra lenne szükségük? — De, arról. Csakhogy annak egyik előfeltétele a szerelés és a mérés teljes rekonstrukciója. A berendezéseink jó része már elavult. Azokkal a korszerűbb gyártmányok mérését már nem tudjuk elvégezni. Persze, ha volnának ilyen gyártmányaink — hívta fel a figyelmet az igazgató. — Miért nem fejlesztettek ki már eddig ilyen korszerű gyártmányokat? — Ez nem a mi feladatunk — kaptam a választ. — A fejlesztés a fővárosi vállalatra tartozik. — Gondolom, a teljes rekonstrukcióra itt nincs pénz. A vállalat központjának van rá pénze? — A legjobb tudomásom szerint nincs. Igaz, hogy erre a célra országosan tartalékoltak bizonyos összeget, de hogy abból jusson a vállalatnak, ahhoz az országos szervnek a már említett döntése kellene. Ez a döntés az, amelyik még mindig várat magára. — Itt állnak tehát, teljesen tehetetlenül. Miért nem keresnek ,kiutat ebből a helyzetből úgy is, hogy külföldi vállalatokkal társulnának? — ölbe tett kézzel azért mi sem ültünk. Tárgyaltunk különböző cégekkel a szocialista országokból. .Jó reményünk van ahhoz, hogy nagyobb darabszámú bérmunkát kapunk az NDK- beli partnerünktől. De a további lehetőségeket is kutatjuk. — Mindez azonban csak 1988-ra vonatkozik — hívta fel a figyelmem az szb-titkár. — És mi lesz azután? Megkockáztattam: miért nem fordulnak a fejlett mikroelektronikával rendelkező nyugati cégekhez? Majdnem megmosolyogtak. Gondolom, hogy azok idehozzák nekünk a legújabb készítményeiket? — A kör tehát bezárult? — kérdeztem tehetetlenül. — Olyan ez, mint a 22-es csapdája — mondta a pártbizottság titkára. — Ahhoz, hogy fejleszteni lehessen, teljes rekonstrukcióra van szükség. Pénz nincs rá. Hogy jól tudjunk értékesíteni, korszerű gyártmányokra van szükség. A korszerű gyártmányokhoz korszerű felszerelés tartozik, ahhoz pedig annyi pénz kellene . . . ! Folytassam? — Mégis, az a legrosszabb, hogy csak várunk, várunk és a döntés nem születik meg — jegyezte meg az szb-titkár. — Az emberek is azt mondják, még a rossz is könnyebben elviselhető, ha tudjuk, hogy mire számíthatunk. Az igazgató visszatért a tárgyszerű megállapításokhoz. — Van megrendelésünk 3,2 millió IC szerelésére, amit bérmunkában végzünk el. A chipet a megrendelő adja. De azzal is szembe kell néznünk, hogy a gyártáshoz szükséges anyag tőkés importját tíz százalékkal csökkentette az országos szerv. Arra a tíz százalékra azonban szükségünk van, meg kell kísérelnünk a beszerzését szocialista piacról. Ez pedig egyáltalán nem könnyű feladat, aminek több oka is van. Majd ismét a szerkezetváltás került szóba. — A dióda . . . ? Arra mindig szükség lesz — magyarázta az igazgató. — Gondunk tehát nincs vele. Szeretük emlegetni, hogy akárhogy fejlődött az elektrotechnika, a világon még mindig sokfelé használnak rádiócsöveket is. Ezért, ha úgy tetszik, azzal is vigasztalhatjuk magunkat, hogy a nem legkorszerűbb termékeinknek is van piacuk. Ezzel együtt is úgy igaz, hogy egyre inkább felismerjük, meg kell gyorsítanunk országosan is a műszaki fejlesztést. Abban pedig meghatározó szerep jut a mikroelektronikának. Amikor tehát magunkról beszélünk, sokkal tágabban kell értelmeznünk a dolgainkat. Eljutottunk tehát ahhoz a kérdéshez, amely az elmúlt évek során annyiszor felbukkant. Vagyis: tudjuk, hogy mit kellene csinálnunk, akkor pedig miért nem csináljuk? Soha nem csináltam titkot a véleményemről, ami jelen esetre vonatkozóan így hangzik: az elmúlt években, évtizedekben annak a nagy ráérésnek fizettük meg az árát, amely előbb csak az egy helyben topogáshoz vezetett el bennünket, majd a lépéshátrányunkat idézte elő az idők múltával. Szeptember végére olyan hangsúlyok alakultak ki a kormányprogramból, amire nagyon odafigyeltek az emberek. Volt fülük a hallásra. Nemcsak tennivalókat sorolt fel ez a bizonyos tervezet, hanem szervezeti változtatásokat is meghatározott. ... és ma ? Nézzük csak a gyöngyösi gyárat, amiről eddig szóltunk. A múlt év októbere óta elérkezett december is, majd beléptünk 1988-ba. Közben én több helyen, többször is érdeklődtem, mi történt, történt-e valami. A válasz: még ezért vagy azért nem lehetett határozatot hozni, de a hét végén . .., illetve a jövő héten ... ! Jött a jövő hét is, és ismét akadályok gördültek a döntés meghozatalának útjába. Itt tartunk még most, január végén is. Majd talán a jövő héten, kaptam ismét a választ. Tudom, fontos elhatározásokat elkapkodni —vétek. De egy fontos határozatot halogatni — mennyivel kisebb bűn? A gazdasági kérdések így válnak politikai súlyúakká. G. Molnár Ferenc Petrahai Ferenc igazgató Nagy János Czibolya Mihály Speciális mikroszkópok segítségével állítják össze az integrált áramköröket (Fotó: Szántó György)