Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A nyelv értéke Akkor kellett volna megfontoltabban gondolkodnom, amikor olyan pályát választottam, ahová több nyelv ismerete is szükséges. Mert mire a küzdelemnek a közepére értem, s megkaptam a diplomám, vele együtt kezembe került a szegénységi bizonyítványom is. Nagyon sokan vallják ezt meglehetősen nagy keserűséggel és kiábrándultsággal, közöttük jó néhányan olyanok, akik magas szinten sajátítottak el egy, avagy több idegen nyelvet. Az átlagismeretekkel bíró jogosan teszi fel a kérdést: miért nincs szükség nyelveket beszélőkre? Hisz sokunknak úgy tűnik, soha jobb kor nem kínálkozhat ezen ismeret hasznosítására, mint éppen a mostani. Hisz a külkereskedelem, az idegenforgalom kínálja a lehetőségeket, csak élni kell vele ... Igen, így tűnik ez a laikusnak, s ebben nincs is kivetnivaló. Az előbb említett szakmák tényleg nem létezhetnek nyelvtudó szakemberek nélkül. Ezért van, hogy megyénkben is például a Finomszerelvény, a Dohánygyár vagy az Eger Tourist rendelkezik olyan stábbal, amelyre bármikor számíthat, ha külföldi vendég, avagy látogató érkezik hozzá. Ugyanez a helyzet nagyobb szállodáinkban is. Úgy tűnik, ezeken a helyeken tudják s elismerik a nyelv értékét. A tudomány, a műszaki fordítás, a könyvkiadás és — ne legyünk szemérmesek kimondani — az újságírás területén is elkelne a nyelveket is tudó szakember. A sorok írója tud esetekről, amelyeknél nem a pénzkeret, hanem az elégtelen nyelvtudás az oka annak,hogy a világnak ilyen vagy olyan részéről nem elég tájékozott, s kevésbé rendelkezik elmélyült ismeretekkel kis hazánk. Az utóbb említett pályák esetében legtöbbször a vezetés nem veszi figyelembe az idegennyelvtudást. Erre jegyezte meg egyik híres nyelvészprofesszorunk : Magyarországon meg kell gondolni azt, hogy oktassanak-e idegen nyelveket. Nehézkes az ösztöndíjrendszer, körülményes a kijutás a gyakorlatra, és egyáltalán az egzisztenciális létezés is egy-egy külföldi államban, így lehetséges az, hogy hiányzókká váltak még a környező országok nyelvei is. Egzotikus lett a szerbhorvát, a lengyel, a bolgár, a szlovák! Pedig a nyelvtudás kincs, amely megkopottan is érték, s még gyengén tudni is érdemes. Ehhez viszont nem elegendő csak tanulgatni, hanem egy élet- és létforma kell hozzá, mint minden olyan érték felszínre hozatalához, amely rejtve van. Soós Tamás XXXIX. évfolyam, 51. szám 1988. március 1. kedd ÁRA: 1,80 FORINT Kevesebb csoki, több alacsony szesztartalmú ital — Nagy kölniválaszték — Lesz olcsóbb füstöltáru is Húsvétra készül az ipar és a kereskedelem Közelednek a húsvéti ünnepek, s bár a jeles napokig még jó hónap van hátra , javában tart a készülődés az iparban és a kereskedelemben. Mint szűkebb hazánkban értesültünk: az idén is lesz bőven, ami a terített asztalokra, a vendégek és a családok elé kerülhet. A Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat — hallottuk Harmos Ferenc igazgatóhelyettestől — tulajdonképpen már az év elején hozzáfogott az igények kielégítéséhez. Ne keltsen azonban ez riadalmat a vevők körében, mivel a termékek hosszú szavatossági idővel, hagyományos érleléssel készülnek, s így kitartanak addig, amíg felhasználásra, fogyasztásra nem kerülnek. Föltéve persze, ha a vásárolt árut nem a hűtőszekrényben, hanem inkább a kamrában, szellős, hűvös helyen tárolják odahaza. A vállalat egyébként hatféle gyártmánnyal jelentkezik most is, többnyire pedig kötözött füstölt sonkával, vágott combbal, s az összesen előállított 95 tonnából 65—70 jut megyei ellátásra. A nagyobb szállítások hétfőn kezdődtek, s a füsttől folyamatos lesz az utánpótlás. Gondoltak a vásárlóerő változásaira is, így kisebb darabok, olcsóbb áruk teszik teljesebbé a választékot. A Füzesabonyi Állami Gazdaság további 1—1,5 vagonnyival egészíti ki az előbbi kínálatot, részint húsüzemének körzetében, másrészt Egerben, Bélapátfalva, Szilvásvárad térségében, Gyöngyösön és a Mátrában. Kriston Gáspár üzemvezető elmondotta érdeklődésünkre, hogy a hat-hétféle gyártmányban csupán a kötözött sonka legalább félszáz mázsa, s szintén e héttől találkozhat velük a fogyasztó nagyobb tömegben is. Besegítenek a terítésbe az áfészek is. A Füzesabony és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet sarudi üzeme közvetlen ellátási körzetén kívül, elsősorban Egerbe szállít. Kovács Imre áruforgalmi osztályvezető ugyan nem nagy mennyiségről, mindössze 30 mázsányi sonkaféléről szólt, de hozzátette: talán 100 mázsa egyéb füstölt cikkükkel, a szintén kedvelt parasztkolbászukkal, lángolt kolbászukkal is örömet okozhatnak a boltok látogatóinak. A Gyöngyszev feldolgozójából — ahogyan dr. Mocsári László ipari és felvásárlási főosztályvezető beszámolt erről — a tavalyinál lényegesen, közel harmadával több húsvéti áru kerül ki, a korábbival azonos fajtaválasztékban, főleg pedig március közepétől. Aligha lesz baj a borral, sörrel, s egyebekkel sem. Gyöngyösről a Budapesti Likőripari Vállalat 7. Sz. Üzemének vezetője. Nagy Imre — az ismert import alapanyaghiány miatt — talán csak bizonyos kólahiánnyal tud ijesztgetni. Ugyanekkor — bizonyára sokak megelégedésére — az alacsony szesztartalmú italok arányának számottevő növekedését említette. A „Long Drink” család ötfajta ízben jut az üzletekbe, s mellette a meggy alapanyagú „Meteor”-ból is több lesz, mint tavaly. „Miski” tejszínlikőrükből négyfélét küldenek, de a reneszánszát élő Unicumból is jobban lehet válogatni a korábbinál. A Mátra Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat , a „Füszért” egri raktárházánál Boknyik Lajos osztályvezető arról tájékoztatott, hogy a húsvéti tojásból jóval kevesebbre számítanak, mint kérték, ám a visszaigazolt 120 mázsa sem éppen kis mennyiség. Ugyanekkor tojásdrazséból, díszdobozból lényegesen több lesz a tavalyinál, s nagyobb kínálatot biztosítanak az úgynevezett lédig tojásfélékből is. Új szállítójuk, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat, valamint a sényői tsz, ahonnan műanyag figurás árut rendeltek, igaz — csupán mutatóba — mindössze 400 kartonnal. Hétfőn kezdték az üzletek feltöltését, s legkésőbb március 20-ig minden megrendelésnek eleget tesznek. Kielégítő a kölni kínálatuk, több az aerosolos termék, a Szilas Menti Mgtsz — szintén új partner — olcsó, kis kiszerelésű termékekkel is bemutatkozik. Különben összesen legalább 20—25 fajta és illat jelenti a körzet választékát, s zömmel máris vásárolhatók a boltokban. A gyöngyösi raktárházból — amint ezt Sasvári Sándor és Prezenszki Endréné előadók újságolták — édességből, a különböző figurákból, a tavalyinak 85—90 százalékát biztosítják a megrendelőknek, s harminc mázsa híján, már meg is kapták az ipartól. Remélik azonban, hogy így sem okoznak különösebb csalódást a hálózatban, sőt talán olyannal is vigasztalhatják a vásárlókat, mint az egyébként nem kimondottan húsvéti csemege, de mindig népszerű banán. A Caolán és a Szilason kívül, külföldi gyártók is bővítették a kölnifélék választékát, s így legalább negyvenfélével locsolkodhatnak a húsvéti öntözködők. Kiszállításaik januártól folyamatosak, számos üzlet februárban már teljes szükségletét biztosította, míg a további igényeket döntően március 7-től iparkodnak kielégíteni a raktárházból. Ez még csak „mutató’'. Ám tegnap délelőtt már az egri Alkotmány utcai húsüzletben is biztattak az utánpótlással ... (Fotó: Perl Márton) VÁRKONYI PÉTER INDIÁBAN Koszorúzás Gandhi emlékhelyénél A hivatalos indiai látogatáson tartózkodó Várkonyi Péter külügyminisztert hétfőn Új-Delhiben fogadta Ramaszvami Venkataraman köztársasági elnök és Sankar Dajal Sarma alelnök. Az udvariassági látogatáson jelen volt Oláh József, Magyarország újdelhi nagykövete is. A magyar diplomácia vezetőjének hétfői programja koszorúzással kezdődött az indiai történelem kiemelkedő személyisége, Mahatma Gandhi hamvasztási emlékhelyénél. Utána megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Várkonyi Péter először négyszemközt találkozott Natvar Szinffih külügyi államminiszterrel, majd szakértők jelenlétében folytatták megbeszélésüket. A tárgyalások egyik témakörét a kétoldalú kapcsolatok képezték: a két ország viszonyát vitás politikai ügyek nem terhelik, a figyelem tehát az együttműködésnek kölcsönös érdekeltségen nyugvó bővítésére irányult. Egyetértés volt abban, hogy biztosítani kell a magas szintű személyi politikai érintkezések folyamatosságát. Mindkét fél hangsúlyozott fontosságot tulajdonított a gazdasági-kereskedelmi együttműködés elmélyítésének, megelégedettséggel állapítva meg, hogy tavaly a magyar—indiai árucsere-forgalom értéke átlépte a százmillió dolláros szintet. Az érintett nemzetközi és regionális témák sorában szó volt az általános biztonsági kérdésekről, a kelet—nyugati viszonyrendszerről, az afganisztáni és a kambodzsai rendezéssel összefüggő fejleményekről. Közösen osztott vélemény volt, hogy a regionális válsággócokat —, amelyek megoldásában India aktív szerepet vállal — tárgyalások útján kell elsimítani. Az indiai fél tájékoztatót adott a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatairól. A külügyi tárgyalások után Várkonyi Péter hivatalában felkereste Krisna Csandra Pant hadügyminisztert. A hagyományosan baráti magyar—indiai viszony hőfokát jól jelzi, hogy a helyi sajtóban élénk érdeklődés övezi a külügyminiszteri látogatást. Például a kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt lapja, a National Herald — ritka gesztusként — két teljes oldalas összeállítást közölt hazánkról vasárnapi számában. Jó néhány újság ismertette azt az interjút, amelyet Várkonyi Péter adott a PTI hírügynökségnek, a Link című folyóirat pedig méltató cikkben mutatta be Magyarország nemzetközi tevékenységét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének állásfoglalása Ez év február 19-én ülést tartott a szakszervezetek országos tanácsa. A közzétett állásfoglalás a beérkezett információk szerint széles körben alapvetően pozitív visszhangot váltott ki. Mindaz, ami az árakkal, a foglalkoztatási problémák kezelésével, érdekvédelmi munkánk erősítésével, a szakszervezetek tevékenységének tartalmi, szervezeti megújulásával kapcsolatban megfogalmazódott, találkozik a tagság többségének helyeslésével. A tagság igényli és támogatja az ágazati szakszervezetek és a SZOT felelős álláspontját, fellépését a dolgozók széles rétegeinek élet- és munkakörülményeit érintő kérdéseikben, érdekeinek határozott védelmében. Tudatában van annak, hogy a jelenlegi helyzetben az ország társadalmi-politikai tényezőinek közös erővel, együttes cselekvéssel kell hozzájárulni társadalmi-gazdasági problémáink megoldásához. A magyar szakszervezeti mozgalom történelmi útja, tagsága támogatásából származó politikai ereje bizonyítja, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom olyan társadalmi tényező, amely történelmi, politikai folyamatokat formált és formál. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy munkáját meghatározott társadalmi-gazdasági körülmények között végzi, ezért a realitásokkal mindenkor számolnia kell. Midemellett arról sem mondhat le, hogy működésének korlátait újra és újra legyőzve munkájához új feltételeket teremtsen, felelősen kinyilvánított szándékai, törekvései megvalósításához a tagság támogatásában rejlő erőre támaszkodjék. A SZOT elnöksége tudja, hogy a szakszervezeti szervek munkájával szemben megerősödött a tagság jogos kritikája. Ennek a bírálatnak az indokait részben a mozgalom tevékenységén kívüli okokban kell keresni. A szakszervezetek ismerik a tagság jogos igényeit és fáradoznak a legtöbb áldozatot hozó munkások és értelmiségiek, pályakezdők, nagycsaládosok, nyugdíjasok terheinek a könnyítésén, ha ennek anyagi feltételeit a stabilizáció nehézségeivel küzdő gazdaság nem is tudja biztosítani. Mindez nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy a szakszervezetek némák maradnának, hiszen ismerik a legalapvetőbb problémákat, feszültségeket és van véleményük azok lehetséges megoldásáról. Ez azonban számos területen nem jár kielégítő eredménnyel, ezért teljes mértékig érthető, hogy tagságunk jelentős része keresi érdekvédelmi-érdekképviseleti munkánk javításához a mainál jobb szervezeti kereteket, feltételeket, és számos területen változásokat sürget. Emiatt keresik egyre erőteljesebb szakmai, szakmafoglalkozás képviselői is szakmai érdekeik jobb kifejezésének a szakszervezeti mozgalom keretein belüli lehetőségeit. A SZOT elnöksége ezeket a törekvéseket helyesli és támogatja; ebben a szellemben foglalt állást a szakszervezetek legutóbbi kongresszusa. Ezért ismételten leszögezi álláspontját: nyitott minden jó szándékú, a szakszervezetek munkájának eredményességét javító szervezeti és a munka tartalmát, felfogását jobbító törekvésre, és messzemenően támogatja az ágazati-iparági szakszervezetek ilyen irányú kezdeményezéseit is. Támogatja az egyes szakszervezeteken belüli erőteljesebb szakmai, szakmacsoportos szerveződéseket, tagozatok, önálló szervezeti formák, keretek létrehozását, illetve az erre irányuló szándékokat. Lehetségesnek tartja, hogy az egyes szakmai-ágazati szakszervezetek keretében szerveződő tagozatok, vagy más szervezeti formák egymással a szakmai-ágazati kereteken túlmenő, szak(Folytatás a 2. oldalon)