Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 1., kedd LAPUNK NAPIRENDJÉN Hatvan városa A felhívásunk óta eltelt, viszonylag rövid idő alatt is, számtalan levél, telefonüzenet érkezett szerkesztőségünkbe. Néhányan hosszan taglalták egy-egy városrész gondját, problémáit, s úgy kérdeztek. Sokan konkrét ügyekkel fordultak szerkesztőségünkhöz, akár egy utca közművesítésének megoldásáért emeltek szót vagy ingatlanuk kisajátítását kérték. Valamennyi felvetést továbbítottuk az illetékeseknek. Terjedelmi okokból most nem tudunk mindegyikre reagálni. Igyekeztünk a legközérdekűbbeket egy csoporba gyűjteni. Biztatásul annyit: azoknak az olvasóknak, akik most nem kapnak feleletet kérdésükre, később „Postafiók” rovatunkban vagy riportokban, valamennyi ügyre visszatérünk. Klátyik János, Hatvan, Elefánt u. 92. szám alatti olvasónk panaszolja, hogy Szabadság utca 41. szám alatt levő ingatlanát még 1971-ben építési tilalom alá helyezte a helyi tanács, további 3 épülettel együtt, de mindmáig nem került sor a szanálásukra. Ugyanakkor dr. Halmos Béla, a strandfürdő régen beígért fejlesztését kéri számon. Ezek kapcsán Tamás Miklósné, a városi tanács tervcsoportvezetője így nyilatkozott: “ Ismerjük a Szabadság utcaiak problémáját, anyagi eszközeink azonban olyannyira csökkentek, hogy a középtávú tervben érdemileg nem tudunk foglalkozni az említett ingatlanok szanálásával. Annak örülünk, ha a megkezdetteket rendezni tudjuk . .. Ami a strand bővítését illeti: a 25 millió forintos beruházást az Északmagyarországi Regionális Vízmű finanszírozza, a városi tanács 7,5 millió forinttal támogatja. Egy új, 33 méteres medencéről van szó, építését ez évben kezdik, átadása pedig 1989 májusában várható. Igen sok levélírónk tudakolta: hány tanácsi lakást építenek az idei esztendőben, illetve miként segíti a hatvani tanács a nagycsaládosok lakáshoz juttatását? Varga Ferenc igazgatási osztályvezető-helyettes nem tudott mindenben vigaszt nyújtó választ adni. . — Az idei esztendőben nem adunk át új tanácsi bérlakásokat, csak a megüresedő bérleményekkel számolhatunk. Az OTP-nek már több a lehetősége! A Hámán Kató utcában, továbbá a Horváth Mihály úton összesen 60 új lakást adnak át ez év végéig vevőiknek. Ami pedig a nagycsaládosok lehetőségét illeti: a három- és többgyermekes szülők külön nyilvántartásba kerülnek, és a lakások megüresedésének sorrendjében jutnak tanácsi bérleményhez. Ilyen igénylőnk múlt év végén 38 volt, s közülük 23 család minőségi cserét kért. Egyébként helyi rendelet szerint nagycsalásodások is részesülhetnek 250 ezer forintnyi, vissza nem térítendő, illetve kamatmentes építkezési kölcsönben, s 1987-ben 104 család élt ezzel a lehetőséggel, a részükre biztosított összeg pedig meghaladta a 8 millió forintot. Az idei költségvetésben ugyanilyen összeget tartalékolunk erre a fontos szociálpolitikai célra. Több kérdést továbbítottunk Angeli Józsefnek, Hatvan város tanácselnökének. Az alábbiakban az ő válaszait közöljük. A társasházak környéke tele van szeméttel, rontja a városképet — írja levelében Pócs Ferenc, a dr. Münnich Ferenc utca 8-ból. Mit tesznek ez ellen? — Lakótelepeinken — a pénzügyi lehetőségek figyelembevételével — folyamatosan biztosítjuk a környezet tisztán tartását. Más városokhoz hasonlóan, sajnos nálunk is az ott élők egyre kevesebb gondot fordítanak a környék tisztán tartására. A városszépítő egyesület, a városgazdálkodási vállalat, velünk együtt, egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a parkosított területek óvására, ápolására. Miért nem szabályozzák a kutyatartást? — kérdezi ugyancsak Pócs Ferenc, többekkel együtt. Az ebtartásra vonatkozó tanácsrendeletünk 14. és 17. §-a rögzíti a kutyatulajdonosok kötelezettségeit. Akik ezt megszegik, azok ellen, konkrét bejelentés alapján, szabálysértési eljárás keretében, 3 ezer forintig terjedő bírságot szabhatnak ki. Az ebtartásra vonatkozó szabályok betartására a most zajló tanácstagi beszámolókon is több helyen, elsősorban a lakótelepi választókerületekben, felhívtuk a figyelmet. Van-e lehetőség arra, hogy anyagi eszközökkel támogassák az öregek nyugdíjasklubját, amely az ifjúsági házban működik? — veti fel Székfy Tibor, a Kossuth tér 20-ból. Ehhez kapcsolódik Kovács László olvasónk is, aki — leveléből ez derül ki — egyelőre még nem tud a nyugdíjasklubról. — A nyugdíjasklubot, éves szinten, megközelítően 50 ezer forinttal tudjuk támogatni. Ezt az összeget különböző rendezvények, előadóestek szervezésére fordíthatják. Új-Hatvanban tervezik-e a gázvezeték-hálózat bővítését? — kérdezte Balogh Ferenc, a Csokonai út 1-ből. — Új-Hatvanban a meglevő gázhálózat bővítését nem tervezi a városi tanács, több éve jól bevált gyakorlat, hogy a lakosság helyi, önerős társulások formájában építi az utcai vezetékrendszereket, melynek keretében 1988-ban az Attila, Oláh János, Liszt Ferenc, Lehel és Szamuely utcák gázellátása valósul meg. Természetesen az idén is a városi tanács ezeket a társulásokat anyagilag is támogatja. Új-Hatvan térségében 1988. évre jelenleg nem rendelkezünk fejlesztési lehetőséggel. Mikor szűnik meg a város légszennyeződése, mit tesznek ez ellen? — vetik fel többen is a problémát. — Valóban, a város közepén elhelyezkedő cukorgyár Hatvan legnagyobb légszennyezője, melyért nagy összegű bírságot fizet ki. A légszennyezés mértékének csökkentésére ösztönözzük a vállalatot, ezért köteleztük, hogy intézkedési tervet készítsenek. A végleges megoldást az jelentené, ha áttérnének a gázfűtésre, tudomásunk szerint viszont a cukorgyárnak erre jelenleg nincs lehetősége. — Miért helyezik ki a város szélére különböző üzletek részlegeit (például a vas-műszaki, mezőgazdasági és szerelvényboltokat)? — kérdezi Balogh Ferenc a Csokonai utcából. — Városunk peremkerületén jól megközelíthető közterületen, már meglevő épületekben alakította ki a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a vasműszaki raktáráruházat, valamint a hatvani áfész a mezőgazdasági szerelvényboltot. A város centrumában az áfész beruházásában épül az általános áruház, 2500 négyzetméter alapterületen, valamint a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat tanácsi támogatással szaküzletet épít a Horváth Mihály úton. — Lesz-e üdülő vagy szabadidőpark a sóderbányánál? — érdeklődött több olvasónk. Erre vonatkozik — egyebek mellett — Kontsits Pál levele az Ifjúság út 7-ből. — A szabadidő hasznos eltöltésének elősegítésére — elsősorban horgászatra — a városközponttól mintegy 4— 5 kilométerre, a volt sóderbányai tó körül horgásztelkek kialakítására adtunk lehetőséget. Ezt már 1986-ban tudattuk a lakossággal. A múlt év őszén megkezdődött és jelenleg is folyik a vevők kijelölése és a telkek eladása, amiről társadalmi bizottság dönt. — Kovács László olvasónk nehezményezi, hogy az Új Tükörben nemrégiben megjelent fotó a Grassalkovichkastélyról nem tükrözi a valóságot, hiszen az épület felújítása még nem fejeződött be. Az év során tovább folytatódik a Grassalkovichkastély főépülete tetőszerkezetének felújítása. A munkálatok jelenlegi állása szerint, ez június 30-ig befejeződik. Varjú Gábor Petőfibányáról, Markó István Hatvanból, elsősorban arra kíváncsi, hogy az általános gazdasági helyzet, s a belőle fakadó problémák miként jelentkeztek Hatvan, illetve a környező települések üzemeinek, szövetkezeteinek életvitelében? — A mostanában sokat emlegetett gazdálkodási nehézségek, közgazdasági viszonyok ellenére, a térség hetvennél több vállalata, gazdasága az 1987-es évet általában eredményesen zárta. Volt közöttük olyan, amely jelentősen túlteljesítette termelési feladatait, néhány ugyanakkor elmaradt a céloktól. De, ami lényeges: nincs veszteséges üzemünk. Sőt! Az idei első hónapok termelőmunkájának ismeretében, nyugodtan merem állítani, hogy Hatvan és környéke pozitív szerepet játszik a stabilizációs program folyamatában — válaszol a föltett kérdésre Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára. Szacskó István, a cukorgyári lakótelepről, s még jó néhány levélírónk, attól tart, hogy az országosan bekövetkezett szanálások, a jelentkező munkaerő-fölösleg a megye nyugati szélét, Hatvant és környékét szintén érinteni fogja, vagy már vannak is nyomai. E kérdés kapcsán Szokodi Ferenc így nyilatkozott: — A térség szempontjából nagyon fontos, hogy az utóbbi másfél évtized során, az ipari szerkezet jelentősen megváltozott. Sikerült felszámolni az egysíkú élelmiszeripar monopolhelyzetét, amit jól érzékeltet Hatvan esetében például a műanyagipar, a cipőgyártás meghonosodása, vagy olyan újabb üzemek létrejötte,mint az Orion két telephelye, továbbá az Aprítógépgyár. Ez a körülmény a korábbinál jobb lehetőséget biztosít az újratermelődő munkaerő lekötésére, aminek alapján foglalkoztatási gondoktól sem a jelenben, sem a közeljövőben nem kell tartanunk. Más kérdés, hogy egyes vállalatoknál, a piaci igények változásához alkalmazkodva, szükség lesz bizonyos belső átcsoportosításokra, ami szakmai átképzéssel jár. Ez senkinek sem lesz kellemes átmenetileg! De a munkások, úgy tűnik, össze tudják egyeztetni maguk, családjuk, illetve a népgazdaság érdekeit, amire különösen jó példa az apci Qualitás Vállalat. Monori Zoltán, a TIT titkára, dr. Kocsári Péter ügyvéd, fölemlítik levelükben, hogy amíg a század első harmadában több lap is megjelent Hatvanban, nyilvánossára juttatva egyidejűleg a környező települések gondjait, ma nincs mód a lakosság ilyen irányú igényének kielégítésére. Lesz-e Hatvannak is újságja, vetik fel a kérdést. Íme, az első titkár válasza: — Mi magunk is éreztük a folyamatos párbeszéd szükségességét. Azt, hogy egy városi lap megjelentetésével teremtsünk szorosabb kapcsolatot Hatvan és a környező községek lakosságával. Nos, miután az illetékes megyei szervek támogatják ebbéli tervünket, már megtettük a lapalapítással kapcsolatos kezdő lépéseket, a közeljövőben pedig a Heves Megyei Lapkiadó Vállalat és a Népújság vezetőivel egyeztetjük a függőben levő kérdéseket. A helyi újság dolgában egyébként tapasztalatszerző úton is jártunk, megismerkedve a Halasi Tükör létrejöttének, munkálkodásának körülményeivel. Egy gondunk van pillanatnyilag, miután az anyagiak is biztosítottak a lap megjelentetéséhez: mi legyen a neve, a címe? Várjuk az ötleteket... Deák Ferenc, Hős magyar út 2. szám alól, arra panaszkodik, hogy lakóhelyén esős időben megáll a csapadékvíz. Lehetetlen közlekedni. Válaszol Angeli József tanácselnök: — Jelentős gondja városunknak a csapadékvíz (belvíz) elvezetése. A helyzet javítására jelenleg a Hegyalja út alatti térségben sajátítunk ki területet, hogy ott kialakíthassunk egy csapadékvízgyűjtő csatornát. Két éve áll a Münnich Ferenc-lakótelepen élők rendelkezésére az áfész-étterem. Háttérben az újonnan épülő iparcikkáruház (Fotó: Szántó György) 3 Fohászkodás szerencséért.) Már a lépcsőház ajtajából láttam, valami fehérült levélszekrényem alján. Nem postai küldemény volt, csak egy vonalas irkából kitépett lap, rajta kézzel rótt, kék indigós firkálmánnyal. írója maga vállalta a postás szerepét, megspórolva a bélyeget, borítékot és a címzést; kollégám nyomtatott szójárásával élve „költségkímélő módon eszközölte a realizálást” — vagyis: simán bedobta az irkalapot. Beletekintettem, s máris megállapíthattam, hogy a régesrégi „szerencseláncot” innoválta, megújította valaki. Persze eléggé silányan és gyatrán. A levélzet nagybetűs, angolféle szöveggel kezdődött, de amúgyilag palócos dialektusban fogalmazva, mert nem tudtam lefordíttatni sem. S hamarosan rá kellett jönnöm, hogy szerencséért fohászkodó jóakaróm anyanyelvileg, a magyar szó tekintetében is ugyancsak csehül áll. Megmondom, a kedves kis értesítés udvarias önözése jólesett. Azt tudatta velem, hogy „ez a fohász szerencsét hoz”, már 9-szer járta körül a Földet, s most hozzám érkezett. De csak akkor lesz szerencsém, ha továbbküldöm. „Ez nem tréfa." A továbbküldésre határidőt is szabott: „36 órán belül.” Ha jól emlékszem, a jó húsz évvel ezelőtti szerencselánc is 9-szeri Föld körüli járást említett. És most ez a fohász is. Keveslem. Túlontúl lassú ennek a levélnek a járása Földünk körül. A légiforgalmi társaságok késleltetik szerencsénket, holott már jó ideje sugárhajtású repülőgépek szállnak a rendelkezésére. Vagy lehet, hogy erre a célra hajókat alkalmaznak, s azok közül is kimondottan a vitorlás hajók a megfelelők? Már akkor is előbbre kellene járnunk, ha csak a Szent Jupát sebességére gondolok, és az eltelt jó húsz évre. De ne feszegessük ezt a dolgot! A levélben fohászkodó jóakaróm kétszer is arra kér, hogy pénzt ne küldjék. Ez nagyon szép tőle, s bevallom nem is gondoltam erre. Nekem viszont küldhetett volna. Csak úgy névtelenül, sutty! egyszerűen és simán bedobva a levélszekrénybe, mint ezt az irkás firkát. Hitemre mondom, nem tagadtam volna le az adóhivatal előtt sem! Ám hagyjuk az anyagiakat, mert most hosszabban idézek a fohászból. ....... Készítsen 20 példányt, küldje el barátaihoz, és pár napon belül meglepetés éri, akkor is, ha nem babonás.” Álljunk meg: 20 példányt a barátaimnak?! Annyi nincsen. Voltak ugyan, de kiderült róluk, hogy ellenségesek. S inkább nevezhetők barátinak az ellenségeim. És ugye igaz: „A baráti ellenség becsülnivalóbb az ellenséges barátnál.” Szerencsét kívánni az ellenségnek?! Az legyen a szerencséjük, hogy nem kívánok nekik szerencsét. És következik a fohászban egy lista nevekkel, nyereményekkel, azokról, akik továbbküldték a levelet, s azokról is, akik nem küldték, és emiatt szerencsétlenül jártak. A nevek: „Fő e Bibó”, „Konsol ry”, „KOO1 (Fülöpszigeteki tábornok), „Leveglöho” (egy lisszaboni alkalmazott). Legalább a nevek lennének normálisak, életszerűen kitaláltak. Lehet, bizonyára vannak és lesznek, akik hajlanak a fohászkodásra, s mindig megírják 20 példányos levelüket. Ha van rá idejük és kedvük, hadd tegyék. Előtte azonban javallanám, olvassák el itt végezetül a kínai filozófus és költő, Lao-ce tanítását: „Tégy tett nélkül, intézz intézkedés nélkül, ízesíts íz nélkül. Gyűlöletre feleljen megbecsülés." Pataky Dezső B mozigépgyűtó Valamikor maga is mozigépész volt, ma már csak gyűjtője az öreg vetítőmasináknak Kozma Benedek. A több mint 150 darabból álló filmvetítő gyűjtemény a kezdettől mutatja be a 8, 16, 36 mm-es gépek történetét (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter / KS)