Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. július 27, szerda FIATALOKNAK FIATALOKRÓL „Érezve a finn ember lélegzetét” Barátok között Satakuntában Hazaérkezés után, még hetek múltán is nehéz szabályos rend­szerbe foglalni az élményeket. Maguk is érezvén ezt, villanásnyi emlékképekkel halmozzák el a kíváncsiskodót. Ők: Barta Imre, a KISZ Eger Városi Bizottságá­nak első titkára, Fodorné Gom­bos Klára, az ifjúsági szövetség megyei irányító testületének tit­kára, Fridel Lajos, az Egri Ifjúsá­gi Ház igazgatója és Fehér Lász­ló, a Mátra Volán KISZ­ bizott­­sági titkára. Tavaly született az együttműködési megállapodás Polt ifjúkommunistáival, s az idén június 25. és július 4. között járt a baráti finn városban és kör­zetében megyeszékhelyünk négytagú küldöttsége. Számítógép és zsúrkocsi Pontosabban — miként Imre me­séli — bejárták egész Satakunta megyét, amelynek központja vo­ri. Kilenc helységbe vitték el őket szíves vendéglátóik. Alaposan tanulmányozhatták az egyre iz­mosodó finn gazdaságot. Az ál­lami nagyipar jeleseivel éppúgy találkozhattak, mint az egyéni gazdálkodókkal, a gyakorlatban is bepillanthattak a részvények, a piac, a tőzsde világába. Säkylä — a modern baromfi­­feldolgozó. — Képzeld el, egy 20 év körüli srác ül a diszpécserirodában — László még mindig lelkendezik, amikor felidézi. — Az egész üzem számítógép-vezérlésű. Műszakonként 40 ezer csirke ke­rül le a futószalagokról, a selejt nem éri el a 0,2 százalékot! Nem véletlen, hogy a belföldi terme­lésnek majdnem a felét adja. Ahlström Oy Euran Papers, vagyis a papírgyár Bínában, no és ugyanott a Lánnen Tehtaat, azaz a gépgyár. — A tökéletesen pontos mun­kavégzés helyei — veszi át a szót Lajos. — Az utóbbiban egyedi célgépeket szerelnek össze, ame­lyeket mocsarak lecsapódására, fakitermelésre alkalmaznak. Öt kétszemélyes team külön-külön kapja az alkatrészeket és a rész­feladatokat. Az alkatrészhiány ismeretlen fogalom. Amikor el­készülnek a monstrumok egyes részeivel, az összeillesztésnél ki­derül, hallatlanul precízek. Sehol nincs eltérés, minden passzol! Minimális az adminisztráció is. — A szociális gondoskodásra jellemző — folytatja Klári —, hogy például ha a gépgyárban a melós megéhezik, csak szól, és érkezik guruló talpain a zsúrko­csi szendviccsel, üdítővel. A pa­pírgyárban a hatalmas csarnok közepén hangszigetelt büfé van, ahol felfrissítheti magát a dolgo­zó, vagy elszívhat egy cigarettát. Nem kell bujdosnia. Az is igaz, a kiesést mindig pótolják . . . Sorjáznak tovább az élmé­nyek: Vammalában, az Outo­kumpu nemesfémbányában Toyota mikrobusz viszi 300 mé­ter mélyre az embereket. Hon­­kajokiban figyelemre méltó a tő­zegre épült hőerőmű. A fölös energiát egy ügyes maszek üveg­házba vezeti, ahol kígyóuborkát termel. Még arra is volt gondja, hogy megteremtse saját informá­ciós hálózatát. Egyetlen perc csupán, és máris kiíródik az IBM monitorjára a kedvelt zöldségfé­le helsinki vagy stockholmi ára . . . A tudás — termelőerő — De említsük az építőipart! — szólal meg ismét Imre. — Há­rom cégnél is voltunk, így példá­ul a negyedik legnagyobb állami leányvállalatnál, Kaukampáá­­ban. Szovjetunióba, Irakba szál­lítanak faházakat. Csodálatra méltó az a pontosság, ahogyan a munkájukat végzik! Lakás: A téma máris átvezet bennünket az életszínvonal mér­legelésére. — A helybeliek drágának tart­ják az árakat — mondja Klári. — Az átlagfizetés 5,5—6 ezer finn márka, a lakás négyzetmétere pedig 4400. Beszélgettünk a munkanélküliségről is, ebben az évben sikerült tíz százalék alá vinniük. Kétségtelenül a fiatalo­kat sújtja a legjobban. — Azt azonban nem szabad elfelejteni — vág közbe Imre —, hogy a leendő munkavállalók ál­talában nemcsak egy, hanem má­sik, esetleg harmadik szakmát is tanulnak, így válik igazán terme­lőerővé a tudás. — Poriban, az ifjúsági házban — fűzi tovább Lajos — úgy is igyekeznek gondoskodni a mun­kanélküli fiatalokról, hogy kü­lön műhelyeket alakítottak ki, amelyekben különféle tárgyakat, eszközöket készíthetnek, és azo­kat értékesítik. Gyermekek. Erről órákat is képesek lennének beszélni, an­­­nyira tetszett, amit tapasztaltak. — Talán számomra a legna­gyobb felfedezés volt — kér szót újra Lajos —, ahogyan a gyere­kekkel bánnak. Teljes értékű em­bernek tekintik mindenütt őket! Ugyanúgy részt vettek a társalgá­sokban, mint a felnőttek, szépen kivárták a sorukat, és elmond­ták, mit gondolnak az adott dol­gokról. Nincs külön óvoda és bölcsőde nekik, az 1—6 évesek közös foglalkoztatóban vannak napközben. Már az ötéves meg­tanul maga főzni, üvegházban zöldséget termelni. Saját maguk készíthetnek képzőművészeti al­kotásokat, önálló elképzelések alapján. Egyáltalán, a művésze­tek Finnországban a mindenna­pok kényelmét, harmóniáját szolgálják. Elhangzik az északi barátok­ról egy érdekes mondat: A két­szer kettő egyszerűségére vezetik le minden cselekedetüket, s a vég­eredmény náluk mindig négy. . . — Talán épp azért — jegyzik meg mind a négyen —, mert oly közel élnek a természethez. Juniális Tamperében Természet és ember Örömmel emlegetik vala­mennyien azt a fél napot, amit Repossaariban egy idős postás­sal tölthettek. Kiderült, 1952- ben a helsinki olimpián bajnok­ságot nyert birkózásban. De nem is ez volt igazán vonzó számukra. — Sokkal inkább a barátságos viselkedése — eleveníti fel a tör­ténteket Imre. — Meghívott ben­nünket a házába. Mesélt a sport­ágáról, arról, hogy később parla­menti képviselőnek is megvá­lasztották. Azután kis lélekvesz­­tőjével behajóztuk a Botteni-öb­­löt. — Meglepő volt ez azért is — toldja meg Lajos —, mert a finn emberek általában eléggé zárkó­zottak. Imre még tovább gondolja: — Szerencsénk, hogy nem protokoll-látogatáson vettünk részt. Valóban életközelből lát­hattuk mindennapjaikat, érezve a finn ember lélegzetét. Juniális. A vendéglátók a Finn Kom­munista Párt tamperei nagy fesz­tiváljára is elvitték barátaikat. — A háromnapos rendezvé­nyen úgy tűnt — beszéli el László —, hogy a párt erre az időre „megvásárolta” a várost. Az óri­ási parkban ingyenes volt a belé­pő. Színes, változatos progra­mokkal szórakoztatták a közön­séget. Indirekt módon, de von­zóan és hasznosan. * Lassan kifutunk az időből. Már csak egy-egy jellemző gon­dolatra adódik lehetőség: kiben, mi maradt meg, mint legemléke­zetesebb? Imre: — A pontosságuk, a végtelen egyszerűségük és ugyanakkor ésszerűségük, ami­ből nekünk feltétlenül tanulnunk kell. László: — Már másodszor jár­tam Finnországban, de még most is lenyűgöző a vendégszeretetük. Lajos: — Elsősorban az, ami­lyen tisztelettel szeretik gyerme­keiket. Szalay Zoltán A városháza homlokzatán ott lobog a finn mellett a magyar zászló is, és nemcsak akkor, ha vendégek érkeznek Egerből . . . (Fotó: Fehér László) A rendezők saját magatok lesztek Családi Ki mit tud? Csak tévéztek, vagy néha elláto­gattok a rokonokhoz (amihez nem nagyon fűlik a fogatok), az­után szinte semmi esemény a hétvégeken. Tudom, szerettek aludni, de hát két napig azt sem lehet állandóan. De mit te­gyünk? — hangzik a kérdés. Pél­dául rendezzetek egy családi „Ki mit tud?-ot” a szomszédság, a ház bevonásával. Jó időben ezt egy kirándulás pihenőjében, vagy a ház körül is megrendezhe­titek. Az előkészületekről Természetesen a legelső feladat, hogy megbeszéljétek, kiket hív­tok meg, kik azok, akikre számít­hattok a szereplésnél. Egy jól el­helyezett plakát a ház kapuján (az épület folyosóján) csak segít­heti terveitek megvalósulását. Meghívhatjátok a ház lakóit, ki­­csiket-nagyokat, de az utcában lakó őrs tagjainak szülei, nagy­szülei is eljöhetnek. Érdemes előre tisztázni, hogy a meghívottak közül ki az, aki hajlandó fellépni is. Szinte biz­tos, hogy mindenkinek van vala­mi kedvtelése. Ezt kell kipuha­tolni. S azután már könnyen megy a dolog. Van ki hangszeres muzsikát ad elő, van aki próza- és versmondásban jeleskedik. De szerintem az is érdekes lehet, ha valaki megtanítja a többit va­lamilyen érdekes újdonságra (egy jó és gyorsan elkészíthető étel receptjére, valamilyen egy­szerű tárgy elkészítésére, lehet bűvészkedni vagy elmondani kedvtelésének érdekességeit, örömeit.) A lényeg: nem szabad senkinek attól félnie, hogy amit ő mutat be, az unalmas lesz. Persze ehhez az is kell, hogy valamelyik­­tek legyen a műsor vezetője és a számok ismeretében minél válto­zatosabban állítsa össze a prog­ramot. A műsor előtt, közben, után lehet játékokat is szervezni, talá­lós kérdéseket feladni, és zene is szólhat, akár zenei feladvány­ként is. Ha van egy magnó, akkor érdemes megörökíteni a szerep­lők szövegéből az érdekesebb ré­szeket! (Ezt egy-egy téli délelőt­­tön, estén mulatságos, érdekes, kedves dolog lesz visszahallgat­ni.) Rajzlapból oklevelek, díjak (például „A ház legnagyobb me­­sélője”) készíthetők. Egyetlen szereplő se maradjon elismerés nélkül. Mindenkit vonj be a játékba! A Ki mit tud? előtt, közben, de főleg utána, mindenkit vonjatok be a játékba. Közös szellemi fej­törőktől kezdve — a sors- és kör­játékokon át — egészen a sport­játékokig mindenki találja meg számára a legérdekesebbet, amelyben részt vesz. (Itt is legye­nek díjak, elismerő oklevelek.) Egyszerű ételekről, italokról is gondoskodjatok! Különösen a szabadban esik jól ez a meglepe­tés. (A rácson sült pintóshoz vagy egy kis melegszendvics el­készítéséhez nem kell sok idő). Természetesen a résztvevők tap­sai alapján osszátok ki a díjakat: ekkor zsűrire, se egyéb vitára nincs szükség. Nem kell nagy jósnak lennem ahhoz, hogy egy ilyen családi, baráti, utcai házi összejövetelre azután már többször is sor kerül. Hiszen ez jó alkalom arra is, hogy a lakók, ismerősök jobban össze­barátkozzanak. H. M. 5. Életmódtábor Felsőtárkányban Immár másodszor szerveztek életmódtábort Felsőtárkányban, a Hámán Kató Politikai Képzési Központban, július 18. és 23. kö­zött. A múlt évhez képest több új program nyújtott lehetőséget a tanulásra, a szórakozásra. Ezek­ről kérdeztük Ködmön Anikót, a tábor vezetőjét. — Minden délután „Ismerke­dés a számítógéppel” címmel az alapvető kezelési ismereteket sa­játíthatták el a gyerekek. Vetítet­tünk egy filmet az AIDS-ről, és beszélgettünk is erről a korunk­ban oly veszélyes betegségről. Ezenkívül kirándulások, sport­­versenyek, videovetítések, elő­adások és bemutatók szerepeltek a műsorban. A tábor kezdetekor és zárásakor tartottunk egy edzettségi felmérést, amelyből kiderült, hogy ki mennyire egészséges, esetleg fejlődött-e az itt töltött egy hét alatt. Minden­nap folyt a pontgyűjtés, a győzte­sek kisebb jutalmakban részesül­tek. Az előadásokon a táborozók megismerhették az egészséges mozgás, táplálkozás, vagyis a he­lyes életmód alapelveit. Szóltunk a káros szenvedélyek elleni küz­delemről is. Ez azért volt fontos, mert tavaly és idén is sokan jöt­tek úgy, hogy abbahagyják káros szokásaikat, az ő akaratukat pró­bálták erősíteni. — Milyen összetételű volt a tá­bor „lakossága”? Honnan jöt­tek, mi módon értesültek a lehe­tőségekről? — A KISZ útján történt a mozgósítás, összesen 30 fő a ke­ret. Többségük középiskolás, voltak általános iskolások és há­rom család. Mindannyian a me­gyéből érkeztek. — Kapcsolódott az itteni mun­ka az Egészségügyi Minisztéri­um és a megyei tanács egészség­megőrzési programjához? — Igen, természetesen. Sze­retnénk hagyománnyá tenni a tá­bort. Célunk a megfelelő élet­mód kialakítása, a bajok megelő­zése. Ehhez társadalmi összefo­gás szükséges, általános szemlé­leti fordulat. Fel kell hívni az em­berek figyelmét a kialakulható veszélyekre. Elég csak a magya­rok táplálkozási szokásaira gon­dolni: zsíros, laktató, egészségte­len ételek . . . Mennyien do­hányzunk, fogyasztunk alko­holt . . . Nagyon nehéz a változ­tatás. Bús Éva 8 éves, Kömlőről jött Felsőtárkányba, Brassai Renáta 10 múlt, ő Egerből érkezett. — Hogy tudtátok meg, hogy el lehet jönni ide? Éva félénken válaszolt: — Hát, nekem apukám mond­ta ...­­Dr. Bús András, Éva édesapja kömlői körzeti orvos, a tábor egyik fő szervezője, vezetője. Úgy látszik, családját is bevonta a munkába, egészségre neveli a lányát. Renáta már bátrabb: — A nagymamámtól hallot­tam, és kedvet kaptam hozzá. Végül is nem bántam meg. Na­gyon jól érzem magam. Nem unatkozunk, sokat sportolunk és túrázunk. — Kíváncsi vagyok, úgy él­tek-e majd a továbbiakban, mint ahogy itt tanítják. Nos? Éva: — Igen. Szeretnék min­dig egészséges lenni . . . (r. m.) Második alkalommal Anthony Delon, papája nyo­mában Fiatal — 23 éves —, és minde­nekelőtt szép. És van egy híres utóneve. Anthony Delon valóban fiata­labb kiadása híres színészpapájá­nak, az 52 éves Alain Delonnak. Első dalával „Quelle revienne” (Gyere vissza!) indult el az ő nyomában, dicsőséget szerezni. Los Angelesben született, most Párizsban él. Mozgalmas gyer­mekkorában igazi állatbarát volt, ezért is akart állatorvos len­ni. Tervéről azonban — hét film­mel, saját karrierje javára — le­mondott. Most a zenében próbál szerencsét. A papánál ez a perió­dus később jelentkezett: a közel­múltban énekelte a tapasztalt Alain: „Come au cinema” (Mint a moziban). A BRAVO magazinból fordította: oed * HEVES MEN­YFI SZOLGÁLTATÓ IRODA ÁLLÁS­AJÁNLATAI: KOSZIG Mátra Gázbetongyár Halmajugra Felvételre keres számviteli csoportvezetőt, felsőfokú végzettséggel, ötéves szakmai gyakorlattal, jó kereseti lehetőséggel; felvesz továb­bá gépírni tudó számlázót. SZOT-üdülő Galyatető Közgazdasági érettségivel könyvelőt keres felvételre. Alkalmaz to­vábbá szakács szakmunkást, konyhai segédmunkást, szállodai taka­rítót. MÁV Kitérőgyártó Üzem Gyöngyös, Gyár út Felsőfokú végzettséggel gyártástechnológust, üzemmérnököt, mű­szaki fejlesztőt keres felvételre, valamint meós, kovács, szerkezeti la­katos szakmunkásokat. Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzeme, Visonta Felvesz lakatos, autószerelő, hegesztő, kovács, villanyszerelő, ne­hézgépkezelő szakmunkásokat. VEGYÉPSZER Petőfibányai Gyáregysége, Petőfibánya Azonnali belépéssel felvesz felsőfokú műszaki végzettséggel rendel­kező munkatársakat műszaki osztályvezetői és üzemvezetői munka­körbe, alkalmaz továbbá lakatos és hegesztő szakmunkásokat. GATE Tangazdaság Ipari Üzemek Igazgatósága, Faipari Üzeme Hatvan, Nagygombos Felvételre keres (faipari) szakirányú felső- vagy középfokú végzett­séggel rendelkező munkatársat üzemvezetői munkakörbe, kiemelt bérezéssel. Jelentkezni lehet Gödöllőn, az igazgatóság titkárságán.

Next