Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. július 27, szerda FIATALOKNAK FIATALOKRÓL „Érezve a finn ember lélegzetét” Barátok között Satakuntában Hazaérkezés után, még hetek múltán is nehéz szabályos rendszerbe foglalni az élményeket. Maguk is érezvén ezt, villanásnyi emlékképekkel halmozzák el a kíváncsiskodót. Ők: Barta Imre, a KISZ Eger Városi Bizottságának első titkára, Fodorné Gombos Klára, az ifjúsági szövetség megyei irányító testületének titkára, Fridel Lajos, az Egri Ifjúsági Ház igazgatója és Fehér László, a Mátra Volán KISZ bizottsági titkára. Tavaly született az együttműködési megállapodás Polt ifjúkommunistáival, s az idén június 25. és július 4. között járt a baráti finn városban és körzetében megyeszékhelyünk négytagú küldöttsége. Számítógép és zsúrkocsi Pontosabban — miként Imre meséli — bejárták egész Satakunta megyét, amelynek központja vori. Kilenc helységbe vitték el őket szíves vendéglátóik. Alaposan tanulmányozhatták az egyre izmosodó finn gazdaságot. Az állami nagyipar jeleseivel éppúgy találkozhattak, mint az egyéni gazdálkodókkal, a gyakorlatban is bepillanthattak a részvények, a piac, a tőzsde világába. Säkylä — a modern baromfifeldolgozó. — Képzeld el, egy 20 év körüli srác ül a diszpécserirodában — László még mindig lelkendezik, amikor felidézi. — Az egész üzem számítógép-vezérlésű. Műszakonként 40 ezer csirke kerül le a futószalagokról, a selejt nem éri el a 0,2 százalékot! Nem véletlen, hogy a belföldi termelésnek majdnem a felét adja. Ahlström Oy Euran Papers, vagyis a papírgyár Bínában, no és ugyanott a Lánnen Tehtaat, azaz a gépgyár. — A tökéletesen pontos munkavégzés helyei — veszi át a szót Lajos. — Az utóbbiban egyedi célgépeket szerelnek össze, amelyeket mocsarak lecsapódására, fakitermelésre alkalmaznak. Öt kétszemélyes team külön-külön kapja az alkatrészeket és a részfeladatokat. Az alkatrészhiány ismeretlen fogalom. Amikor elkészülnek a monstrumok egyes részeivel, az összeillesztésnél kiderül, hallatlanul precízek. Sehol nincs eltérés, minden passzol! Minimális az adminisztráció is. — A szociális gondoskodásra jellemző — folytatja Klári —, hogy például ha a gépgyárban a melós megéhezik, csak szól, és érkezik guruló talpain a zsúrkocsi szendviccsel, üdítővel. A papírgyárban a hatalmas csarnok közepén hangszigetelt büfé van, ahol felfrissítheti magát a dolgozó, vagy elszívhat egy cigarettát. Nem kell bujdosnia. Az is igaz, a kiesést mindig pótolják . . . Sorjáznak tovább az élmények: Vammalában, az Outokumpu nemesfémbányában Toyota mikrobusz viszi 300 méter mélyre az embereket. Honkajokiban figyelemre méltó a tőzegre épült hőerőmű. A fölös energiát egy ügyes maszek üvegházba vezeti, ahol kígyóuborkát termel. Még arra is volt gondja, hogy megteremtse saját információs hálózatát. Egyetlen perc csupán, és máris kiíródik az IBM monitorjára a kedvelt zöldségféle helsinki vagy stockholmi ára . . . A tudás — termelőerő — De említsük az építőipart! — szólal meg ismét Imre. — Három cégnél is voltunk, így például a negyedik legnagyobb állami leányvállalatnál, Kaukampáában. Szovjetunióba, Irakba szállítanak faházakat. Csodálatra méltó az a pontosság, ahogyan a munkájukat végzik! Lakás: A téma máris átvezet bennünket az életszínvonal mérlegelésére. — A helybeliek drágának tartják az árakat — mondja Klári. — Az átlagfizetés 5,5—6 ezer finn márka, a lakás négyzetmétere pedig 4400. Beszélgettünk a munkanélküliségről is, ebben az évben sikerült tíz százalék alá vinniük. Kétségtelenül a fiatalokat sújtja a legjobban. — Azt azonban nem szabad elfelejteni — vág közbe Imre —, hogy a leendő munkavállalók általában nemcsak egy, hanem másik, esetleg harmadik szakmát is tanulnak, így válik igazán termelőerővé a tudás. — Poriban, az ifjúsági házban — fűzi tovább Lajos — úgy is igyekeznek gondoskodni a munkanélküli fiatalokról, hogy külön műhelyeket alakítottak ki, amelyekben különféle tárgyakat, eszközöket készíthetnek, és azokat értékesítik. Gyermekek. Erről órákat is képesek lennének beszélni, annyira tetszett, amit tapasztaltak. — Talán számomra a legnagyobb felfedezés volt — kér szót újra Lajos —, ahogyan a gyerekekkel bánnak. Teljes értékű embernek tekintik mindenütt őket! Ugyanúgy részt vettek a társalgásokban, mint a felnőttek, szépen kivárták a sorukat, és elmondták, mit gondolnak az adott dolgokról. Nincs külön óvoda és bölcsőde nekik, az 1—6 évesek közös foglalkoztatóban vannak napközben. Már az ötéves megtanul maga főzni, üvegházban zöldséget termelni. Saját maguk készíthetnek képzőművészeti alkotásokat, önálló elképzelések alapján. Egyáltalán, a művészetek Finnországban a mindennapok kényelmét, harmóniáját szolgálják. Elhangzik az északi barátokról egy érdekes mondat: A kétszer kettő egyszerűségére vezetik le minden cselekedetüket, s a végeredmény náluk mindig négy. . . — Talán épp azért — jegyzik meg mind a négyen —, mert oly közel élnek a természethez. Juniális Tamperében Természet és ember Örömmel emlegetik valamennyien azt a fél napot, amit Repossaariban egy idős postással tölthettek. Kiderült, 1952- ben a helsinki olimpián bajnokságot nyert birkózásban. De nem is ez volt igazán vonzó számukra. — Sokkal inkább a barátságos viselkedése — eleveníti fel a történteket Imre. — Meghívott bennünket a házába. Mesélt a sportágáról, arról, hogy később parlamenti képviselőnek is megválasztották. Azután kis lélekvesztőjével behajóztuk a Botteni-öblöt. — Meglepő volt ez azért is — toldja meg Lajos —, mert a finn emberek általában eléggé zárkózottak. Imre még tovább gondolja: — Szerencsénk, hogy nem protokoll-látogatáson vettünk részt. Valóban életközelből láthattuk mindennapjaikat, érezve a finn ember lélegzetét. Juniális. A vendéglátók a Finn Kommunista Párt tamperei nagy fesztiváljára is elvitték barátaikat. — A háromnapos rendezvényen úgy tűnt — beszéli el László —, hogy a párt erre az időre „megvásárolta” a várost. Az óriási parkban ingyenes volt a belépő. Színes, változatos programokkal szórakoztatták a közönséget. Indirekt módon, de vonzóan és hasznosan. * Lassan kifutunk az időből. Már csak egy-egy jellemző gondolatra adódik lehetőség: kiben, mi maradt meg, mint legemlékezetesebb? Imre: — A pontosságuk, a végtelen egyszerűségük és ugyanakkor ésszerűségük, amiből nekünk feltétlenül tanulnunk kell. László: — Már másodszor jártam Finnországban, de még most is lenyűgöző a vendégszeretetük. Lajos: — Elsősorban az, amilyen tisztelettel szeretik gyermekeiket. Szalay Zoltán A városháza homlokzatán ott lobog a finn mellett a magyar zászló is, és nemcsak akkor, ha vendégek érkeznek Egerből . . . (Fotó: Fehér László) A rendezők saját magatok lesztek Családi Ki mit tud? Csak tévéztek, vagy néha ellátogattok a rokonokhoz (amihez nem nagyon fűlik a fogatok), azután szinte semmi esemény a hétvégeken. Tudom, szerettek aludni, de hát két napig azt sem lehet állandóan. De mit tegyünk? — hangzik a kérdés. Például rendezzetek egy családi „Ki mit tud?-ot” a szomszédság, a ház bevonásával. Jó időben ezt egy kirándulás pihenőjében, vagy a ház körül is megrendezhetitek. Az előkészületekről Természetesen a legelső feladat, hogy megbeszéljétek, kiket hívtok meg, kik azok, akikre számíthattok a szereplésnél. Egy jól elhelyezett plakát a ház kapuján (az épület folyosóján) csak segítheti terveitek megvalósulását. Meghívhatjátok a ház lakóit, kicsiket-nagyokat, de az utcában lakó őrs tagjainak szülei, nagyszülei is eljöhetnek. Érdemes előre tisztázni, hogy a meghívottak közül ki az, aki hajlandó fellépni is. Szinte biztos, hogy mindenkinek van valami kedvtelése. Ezt kell kipuhatolni. S azután már könnyen megy a dolog. Van ki hangszeres muzsikát ad elő, van aki próza- és versmondásban jeleskedik. De szerintem az is érdekes lehet, ha valaki megtanítja a többit valamilyen érdekes újdonságra (egy jó és gyorsan elkészíthető étel receptjére, valamilyen egyszerű tárgy elkészítésére, lehet bűvészkedni vagy elmondani kedvtelésének érdekességeit, örömeit.) A lényeg: nem szabad senkinek attól félnie, hogy amit ő mutat be, az unalmas lesz. Persze ehhez az is kell, hogy valamelyiktek legyen a műsor vezetője és a számok ismeretében minél változatosabban állítsa össze a programot. A műsor előtt, közben, után lehet játékokat is szervezni, találós kérdéseket feladni, és zene is szólhat, akár zenei feladványként is. Ha van egy magnó, akkor érdemes megörökíteni a szereplők szövegéből az érdekesebb részeket! (Ezt egy-egy téli délelőttön, estén mulatságos, érdekes, kedves dolog lesz visszahallgatni.) Rajzlapból oklevelek, díjak (például „A ház legnagyobb mesélője”) készíthetők. Egyetlen szereplő se maradjon elismerés nélkül. Mindenkit vonj be a játékba! A Ki mit tud? előtt, közben, de főleg utána, mindenkit vonjatok be a játékba. Közös szellemi fejtörőktől kezdve — a sors- és körjátékokon át — egészen a sportjátékokig mindenki találja meg számára a legérdekesebbet, amelyben részt vesz. (Itt is legyenek díjak, elismerő oklevelek.) Egyszerű ételekről, italokról is gondoskodjatok! Különösen a szabadban esik jól ez a meglepetés. (A rácson sült pintóshoz vagy egy kis melegszendvics elkészítéséhez nem kell sok idő). Természetesen a résztvevők tapsai alapján osszátok ki a díjakat: ekkor zsűrire, se egyéb vitára nincs szükség. Nem kell nagy jósnak lennem ahhoz, hogy egy ilyen családi, baráti, utcai házi összejövetelre azután már többször is sor kerül. Hiszen ez jó alkalom arra is, hogy a lakók, ismerősök jobban összebarátkozzanak. H. M. 5. Életmódtábor Felsőtárkányban Immár másodszor szerveztek életmódtábort Felsőtárkányban, a Hámán Kató Politikai Képzési Központban, július 18. és 23. között. A múlt évhez képest több új program nyújtott lehetőséget a tanulásra, a szórakozásra. Ezekről kérdeztük Ködmön Anikót, a tábor vezetőjét. — Minden délután „Ismerkedés a számítógéppel” címmel az alapvető kezelési ismereteket sajátíthatták el a gyerekek. Vetítettünk egy filmet az AIDS-ről, és beszélgettünk is erről a korunkban oly veszélyes betegségről. Ezenkívül kirándulások, sportversenyek, videovetítések, előadások és bemutatók szerepeltek a műsorban. A tábor kezdetekor és zárásakor tartottunk egy edzettségi felmérést, amelyből kiderült, hogy ki mennyire egészséges, esetleg fejlődött-e az itt töltött egy hét alatt. Mindennap folyt a pontgyűjtés, a győztesek kisebb jutalmakban részesültek. Az előadásokon a táborozók megismerhették az egészséges mozgás, táplálkozás, vagyis a helyes életmód alapelveit. Szóltunk a káros szenvedélyek elleni küzdelemről is. Ez azért volt fontos, mert tavaly és idén is sokan jöttek úgy, hogy abbahagyják káros szokásaikat, az ő akaratukat próbálták erősíteni. — Milyen összetételű volt a tábor „lakossága”? Honnan jöttek, mi módon értesültek a lehetőségekről? — A KISZ útján történt a mozgósítás, összesen 30 fő a keret. Többségük középiskolás, voltak általános iskolások és három család. Mindannyian a megyéből érkeztek. — Kapcsolódott az itteni munka az Egészségügyi Minisztérium és a megyei tanács egészségmegőrzési programjához? — Igen, természetesen. Szeretnénk hagyománnyá tenni a tábort. Célunk a megfelelő életmód kialakítása, a bajok megelőzése. Ehhez társadalmi összefogás szükséges, általános szemléleti fordulat. Fel kell hívni az emberek figyelmét a kialakulható veszélyekre. Elég csak a magyarok táplálkozási szokásaira gondolni: zsíros, laktató, egészségtelen ételek . . . Mennyien dohányzunk, fogyasztunk alkoholt . . . Nagyon nehéz a változtatás. Bús Éva 8 éves, Kömlőről jött Felsőtárkányba, Brassai Renáta 10 múlt, ő Egerből érkezett. — Hogy tudtátok meg, hogy el lehet jönni ide? Éva félénken válaszolt: — Hát, nekem apukám mondta ...Dr. Bús András, Éva édesapja kömlői körzeti orvos, a tábor egyik fő szervezője, vezetője. Úgy látszik, családját is bevonta a munkába, egészségre neveli a lányát. Renáta már bátrabb: — A nagymamámtól hallottam, és kedvet kaptam hozzá. Végül is nem bántam meg. Nagyon jól érzem magam. Nem unatkozunk, sokat sportolunk és túrázunk. — Kíváncsi vagyok, úgy éltek-e majd a továbbiakban, mint ahogy itt tanítják. Nos? Éva: — Igen. Szeretnék mindig egészséges lenni . . . (r. m.) Második alkalommal Anthony Delon, papája nyomában Fiatal — 23 éves —, és mindenekelőtt szép. És van egy híres utóneve. Anthony Delon valóban fiatalabb kiadása híres színészpapájának, az 52 éves Alain Delonnak. Első dalával „Quelle revienne” (Gyere vissza!) indult el az ő nyomában, dicsőséget szerezni. Los Angelesben született, most Párizsban él. Mozgalmas gyermekkorában igazi állatbarát volt, ezért is akart állatorvos lenni. Tervéről azonban — hét filmmel, saját karrierje javára — lemondott. Most a zenében próbál szerencsét. A papánál ez a periódus később jelentkezett: a közelmúltban énekelte a tapasztalt Alain: „Come au cinema” (Mint a moziban). A BRAVO magazinból fordította: oed * HEVES MENYFI SZOLGÁLTATÓ IRODA ÁLLÁSAJÁNLATAI: KOSZIG Mátra Gázbetongyár Halmajugra Felvételre keres számviteli csoportvezetőt, felsőfokú végzettséggel, ötéves szakmai gyakorlattal, jó kereseti lehetőséggel; felvesz továbbá gépírni tudó számlázót. SZOT-üdülő Galyatető Közgazdasági érettségivel könyvelőt keres felvételre. Alkalmaz továbbá szakács szakmunkást, konyhai segédmunkást, szállodai takarítót. MÁV Kitérőgyártó Üzem Gyöngyös, Gyár út Felsőfokú végzettséggel gyártástechnológust, üzemmérnököt, műszaki fejlesztőt keres felvételre, valamint meós, kovács, szerkezeti lakatos szakmunkásokat. Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzeme, Visonta Felvesz lakatos, autószerelő, hegesztő, kovács, villanyszerelő, nehézgépkezelő szakmunkásokat. VEGYÉPSZER Petőfibányai Gyáregysége, Petőfibánya Azonnali belépéssel felvesz felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkező munkatársakat műszaki osztályvezetői és üzemvezetői munkakörbe, alkalmaz továbbá lakatos és hegesztő szakmunkásokat. GATE Tangazdaság Ipari Üzemek Igazgatósága, Faipari Üzeme Hatvan, Nagygombos Felvételre keres (faipari) szakirányú felső- vagy középfokú végzettséggel rendelkező munkatársat üzemvezetői munkakörbe, kiemelt bérezéssel. Jelentkezni lehet Gödöllőn, az igazgatóság titkárságán.