Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

6. MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS Új intézmények régi épületben Közművelődés Hevesen A közművelődés fontos szerepet játszik életünkben, segítheti a gazdaság szellemi hátterének kialakítását, az életmód, az életvitel, ezzel a társadalom fejlődését. A gazdasági nehézségek hatása vi­szont egyre érzékelhetőbb: az államnak egyre kisebb a fedezete a kulturális kiadásokra, egyúttal a „fogyasztóknak" is kevesebb a pénze az ilyen jellegű programokra. Ilyen kiindulópontból elemez­te Heves város közművelődését Kontra Gyula tanácselnök, aki a megyei tanács művelődési bizottsága előtt számolt be az elmúlt hé­ten e területről. Az ipar erősödő szerepe mel­lett hevesen megőrizte jelentő­ségét a mezőgazdaság és fokozó­dott a háztáji és a kisegítő gazda­ság szerepe. A kereskedelem és a szolgáltatás is mind nagyobb tért hódít a városiasodás következté­ben. Az integrációnak köszön­hetően megújult a középfokú oktatás. Ennek következménye, hogy átrendeződtek a lakosság rétegei: a szakmunkások, az érettségizettek és az értelmiségi­ek aránya növekedett. Ugyanak­kor gond a nyolc osztályt el nem végzettek jelenléte: különösen a cigányok körében akadnak so­kan. Azt is figyelembe kell venni, hogy a 14—24 és a nyugdíjas korcsoportok a legnépesebbek. A városi könyvtár a hatvanas évek közepétől, a zeneiskola 1964-től, a művelődési központ 1968-tól, az úttörőház 1979-től, a Malinovszkij-ház 1985-től mű­ködik, s néhány hete adták át rendeltetésének a sakkmúzeu­mot. Ezeknek az intézmények­nek a többsége régi — elhaszná­lódott — épületben dolgozik. Ezekkel a tényezőkkel szá­molva legfontosabb feladatnak a lakosság szükségleteinek figye­lemmel kísérését és újabb és újabb igények felkeltését tekin­tik a szakemberek. Fontos az épületek megóvása, belső kor­szerűsítésük és eszközeik gyara­pítása. Ezenfelül a követelmé­nyeknek jobban megfelelő mun­katársakat kell megnyernie. Az épületek felújítására a város kö­zel kétmillió forintot biztosított az elmúlt két és fél év során. Ezt segítette a Soros-alapítvány 300 ezer forintos támogatásának az elnyerése. A felújítási alap meg­osztásánál most 700 ezer forintot szánnak a művelődési intézmé­nyek esztétikusabbá, korszerűb­bé tételére. Átlagos a felszereltsége a mű­velődés bázisának, a költségve­tésből és különböző pályázatok­ból igyekeznek fejleszteni, így gyarapodtak Xerox fénymásoló­val, s videotárral. A közeljövő­ben szintén hasonló módon — pályázat útján — gazdagodik egy szabadtéri színpaddal a középfo­kú oktatási intézmény. A gyermekkorosztályok szá­mára jó együttműködés segíti a kínálat kialakítását. Az úttörő­ház, a művelődési központ és a gyermekkönyvtár ajánlata szín­vonalas. A megyében a legna­gyobb a gyermekolvasók aránya. A fiatalok művelődési szokásai­ban változás történt. Csökkent a diszkók és a nagyrendezvények vonzereje, s nőtt az érdeklődési körök iránt az igény. Viszont ta­pasztalható a rendezetlen — el­sősorban a családi — miliőből való menekülés, amely gyakran a káros szenvedélyekig, az italozá­sig vezet. A két véglet között ér­dektelenség is előfordul. Csak kis lépéseket lehet tenni az igé­nyek felkeltésére. Hiányzik a megfelelő szórakozóhely a vé­kony pénztárcájú ifjak számára. A felnőttek körében igen lé­nyegesek azok a fom­ák, ame­lyek a hiányzó alapképzettség megszerzését, illetve a szakmai átképzést szolgálják. Tudatosab­­bá vált a város közművelődési és gazdasági egységei közötti együttműködés. A fiatal és fel­nőtt korosztály a résztvevője a műsoros esteknek, szórakoztató rendezvényeknek. A családok többsége saját programot szer­vez, az intézmények közül egye­lőre csak az úttörőház sietett se­gítségükre. Külön figyelmet kell fordítani a cigány lakosság életmódválto­zására, megalakult a cigányklub s kulturális szövetségük helyi tagszervezete. Kiemelten kell törődni a nyugdíjasokkal: 120 tagot szám­lál klubjuk, s folytatódott közép­iskolájuk, s több rendszeres kul­turális program várja őket. Változnak a művelődési szo­kások, így például a könyvtárban növekedett a helyben olvasók aránya, a szakkönyvek, szakmai folyóiratok iránti igény. Ezért is tűzték ki célul a letéti hálózat to­vábbépítését. Gazdagodott He­ves képzőművészeti alkotások­kal, november 14-én avatták Sa­mu Géza szobrászművész alko­tását a középfokú oktatási intéz­ményben. Több színházi előadás szerepel a kínálatban: megjelent az egri Gárdonyi Géza Színház is a palettán. Mozgalmasabb a ze­nei élet ófeszességében a városi tésének szolgálatába kell állnom a közművelődést, külön figyelve a fiatalokra. Az önköltséges te­vékenységi formák keresése igen fontos. Gazdasági eszközök koncentrálásával, feltárásával szükséges törekedni az előrelé­pésre. A hagyományokra építve kell folytatni Heves művelődési arculatának átgondolt alakítását. Az „ország iskolája Neveltjei: Csokonai, Kölcsey, Irinyi . . Debrecenben a főiskola őse 1526 körül alsófokú iskola lehe­tett, akadémiai rangját a refor­máció megerősödésével nyerte el. „Schola nostra”, a „mi isko­lánk” — így emlegették már az 1556-ban kelt latin nyelvű fel­jegyzésekben. Volt olyan évszá­zad, amikor a 300-400 főnyi diáksereg választott vezetője irá­nyításával teljes önálló testületet alkotott. „Iskola könyv nélkül — olyan, mint tábor fegyver nélkül”. E la­tin eredetű mondás szellemében a professzorok elsőrendű felada­tuknak tekintették a könyvtár gyarapítását. Hajdan a biblioté­ka őrzött minden értékes tárgyi emléket. A város nyomdája is év­századokon át a magyar nyelvű irodalmat szolgálta. A főiskola eltartói Debrecen városa és a református egyház gyülekezetei, pártfogói az erdé­lyi fejedelmek voltak. Bocskai István, Bethlen Gábor, a Rákó­­cziak, Apafi Mihály támogatták. A diákok évenként kétszer a vá­ros környékén is gyűjtöttek ter­mészetbeni adományokat. A papjelöltek nagy ünnepekkor vi­déken teljesítettek egyházi szol­gálatot. Svájc, Németország, Hollandia, Skócia protestáns egyetemeinek ösztöndíjrendsze­re biztosította, hogy a Kollégium tudományos szintje azonos ma­gasságban álljon nyugat-európai testvérintézmények felkészült­ségével. A 17. században a debreceni alma mater a magyar protestan­tizmus egyetlen főiskolája a kirá­lyi és hódoltsági Magyarorszá­gon. Példakép: Várad eleste után az ottani főiskolának is me­nedéke lett. Nagy professzorok A külföldön tanuló debreceni származású jeles diákok közül kiemelik a bázeli egyetem okle­vele szerint: „minden erénnyel és tudással ékes” ifjú, Maróthi György (1715-1744). Hét évig külföldi egyetemek hallgatója. A Kollégium tanáraként történe­lemtudományokat, ékesszólást, és matematikát tanított. Nyelvis­merete kortársait is bámulatba ejtette. Ismerte a latin, görög, hé­ber nyelveket. Olaszul, németül, hollandul, franciául beszélt is. Számos tankönyvet írt. Tanítvá­nyai rajongtak érte. Hatvani István (1718-1786) professzor filozófiát, kémiát, fi­zikát, matematikát, élettant, földrajzot, csillagászatot adott elő harminchét esztendőn át, többnyire zsúfolásig megtelt tan­termekben. Egyetemes tudós. Meghatározta Debrecen földraj­zi szélességét. Leírta az akkor (1769-ben) feltűnt üstökös pá­lyáját. A váradi gyógyvizek vizs­gálatával ő az első magyar balne­­ológus. A marburgi, majd a ley­­deni egyetemre szóló meghívását elhárította. Mint életrajzában ír­ta: „jobban szeretem gyászos helyzetben lévő egyházunkat, mint Hollandia virágzó szabad­ságát és tanári fizetését”. . Az „alma mater” A diákok akkor az iskolát al­ma maternek, tápláló anyának nevezték. Fiúi szeretetü­k bizo­nyítékául latinul ajánlo utak első nyomtatott művüket, vagy kül­földi tanulmányútjaik során gyűjtött értékes köm \ ciket aján­dékozták a kön­­­­túrnak Falai között a szabad parasztság, és a tehetséges jobbágyi?­*, ezrei ta­nultak. A Kollégium neveltjei: Csokonai Vitéz Mihály, Ka­zinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Arany János, Kinyi János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Med­gyessy Ferenc és hazánknak még számos nagy fia. A kollégiumi nagykönyvtár félmillió kötetet magába foglaló könyvállományában 146 ős­­nyomtatvány, több mint 3000 régi magyar és ritka könyv van. Ilyen könyvtár nélkül aligha fej­lődhetett volna Debrecenben tu­dós költővé Csokonai. Itt gyöke­rezik Ady jártassága a régi ma­gyar irodalomban. Erről vallott Móricz Zsigmond: „Nagy pa­pok, a reformátorok titokzatos szelleme égetett itt ... a könyv­tár százezer kötete nekem az em­beriség minden becsességét je­lentette”. Debrecen dicsérő jelzői között talán az a legragyogóbb, mellyel az 1561-ben nyomdát alapító „bujdosó kassai prédikátor”, Huszár Gál a várost jellemezte: „Magyarországnak és Erdély­­ségnek . . . világosító lámpása”. Az 1538-ban alapított Reformá­tus Főiskola, a Kollégium oszto­zik Debrecen dicsőségében. Ha­zánk és a nagyvilág méltóképp ünnepli ez év novemberében a Debreceni Református Kollégi­umot, fennállásának 450. évfor­dulóján! M. L. A főiskola öregdiákjai szűrben, nyestes kun süvegben. A rajzot Csokonai József, a költő apja készítette 1775-ben Maróthi György professzor (Hupák József felvételei ■• MTI — Press) NÉPÚJSÁG, 1988. december 17, szombat Matuzsálemi korú platánfasor Alcsútdobozon Alcsútdoboz egyik nevezetessége a már több mint 150 éves, közel 200 fából álló platánfasor az Etyek felé vezető út mel­lett a Mária-völgyben (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) M­indennapi nyelvünk ■NPN­PPPPPPPff^ Régies igealakok mai nyelvhasználatunkban Egy levélírónk is felhívta a fi­gyelmünket arra a sajátos nyelv­használati jelenségre, hogy egyre gyakrabban hallhatjuk a televízi­ós és rádiós adásokban azokat a múlt idejű igealakokat, amelyek „szokatlanságukkal és régieske­­dő hangulatukkal” hívják fel ma­gukra a hallgatóság figyelmét. Jegyzetfüzetünk tanúsága szerint is a legváltozatosabb köz­lésformákban és műsortípusok­ban jelentkeznek a szóbeliségből lassan kiavuló ilyen összetett múlt idejű igealakok, mint mon­dottam volt, említettem volt: „Csak mint említettem volt... (Televízió: Kocsis Zoltán meg­nyilatkozása, 1988. ápr. 12.). — „Mint mondottam volt, a Rákó­czi téesz szakembere is egyetér­tett vele” (Rádió: Déli Krónika, 1988. okt. 26.). A Hazai Tükör televíziós műsor vezetője szinte modorosságnak is tűnő gyakori­sággal használja ezeket az igefor­mákat: mondottam volt, említet­tem volt stb. Újabban az írásos közlemé­nyekben, főleg a riportok nyelvi formálásában is fel-feltűnnek az igeragozás régieskedő alakválto­zatai: „Farkastorkú gazember­nek szokta volt aposztrofálni” (Hegyi Béla: Faludy György, Új Tükör, 1988. 25. sz.). — „Ami­lyen mértékben elidegenedtünk volt, olyan mértékben el is em­­bertelenedtünk” (Beszélgetés Panek Zoltánnal, Tiszatáj, 1988. 10. sz.). Ugyanebben a riportban olvashatjuk ezeket a szövegrész­­leteket: „Ahogy egy novellám­ban írtam volt, ahogyan édes­anyám szokta volt mondani...” A régmúlt megelevenítésének cél­jából felhasznált összetett múlt idejű igealakok nem véletlenül jelentkeznek Panek Zoltán mon­dataiban. Ezek az igealakok ugyanis tájnyelvi jelenségként is minősíthetők. A keleti, illetőleg az erdélyi nyelvjárásokban ma is elevenen élő nyelvi jelenség és gyakorlat ezeknek az igeformák­nak a felhasználása... S azoknak az íróknak, akiknek anyanyelv­járása e tájakhoz kötődik, mai mondanivalójuk megfogalmazá­sában is rájár a tolluk e nyelvjárá­si jelenség ébrentartását célzó igealakok felhasználására. Cse­res Tibor a gyergyóvidéki nyelv­járás örökségeként kulcsszere­pet ad az összetett múlt idejű ige­alaknak: „Csak halványan emlé­keznek arra a két évtizedre, ami­kor a románok kézhez vették volt Bukovinát” (Cseres Tibor: Sír az út mögöttünk, Hitel, 1988. 1. sz. 18. 1.). Az erdélyi magyar költők és írók alkotásainak megszaporo­dásával a magyar olvasók tábo­rának nyelvi tudatába is lassan belefészkelődnek a régi nyelv ös­­­szetett idejű igéi. Olvasónaplóm sem véletlenül tartja számon azokat az újabban megjelent írá­sokat, kiadványokat, amelyek­ben az erdélyi nyelvjárás jellem­ző nyelvhasználati sajátosságai között sűrűn jelentkeznek olyan szövegrészletek, amelyekben a múlt idejű igealakok gazdagabb változata örvendeztet meg ben­nünket: „Okosabb, mint ame­lyik beszorult volt az ablakba” (Sütő András: A lőtt lábú madár nyomában 226.). Az erdélyi Kri­za János hagyatékából napvilá­got látott Adomák és tanítóme­sék című kötet gazdag tárházát nyújtja az ilyen típusú szöveg­­részleteknek: „Hallottam volt egykor..., rossz szekérkast készí­tettél vala, míg ifjú legény valék, ■ azt álmodta vo­lstb. A bemutatott régies igealakok jelentkezése ma nyelvhasznála­tunkban nem válik divatosnak minősíthető nyelvi ténnyé, de szívesen vállaljuk, s Áprily La­­­jossal valljuk, hogy ezeket a „múlt-ízű, kedves szavakat” örömmel halljuk és olvassuk hét­köznapjaink egyre szürkülő és íztelen nyelvhasználatának szí­nesítését is szolgáló eszközeként. Dr. Bakos József

Next