Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
6. MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS Új intézmények régi épületben Közművelődés Hevesen A közművelődés fontos szerepet játszik életünkben, segítheti a gazdaság szellemi hátterének kialakítását, az életmód, az életvitel, ezzel a társadalom fejlődését. A gazdasági nehézségek hatása viszont egyre érzékelhetőbb: az államnak egyre kisebb a fedezete a kulturális kiadásokra, egyúttal a „fogyasztóknak" is kevesebb a pénze az ilyen jellegű programokra. Ilyen kiindulópontból elemezte Heves város közművelődését Kontra Gyula tanácselnök, aki a megyei tanács művelődési bizottsága előtt számolt be az elmúlt héten e területről. Az ipar erősödő szerepe mellett hevesen megőrizte jelentőségét a mezőgazdaság és fokozódott a háztáji és a kisegítő gazdaság szerepe. A kereskedelem és a szolgáltatás is mind nagyobb tért hódít a városiasodás következtében. Az integrációnak köszönhetően megújult a középfokú oktatás. Ennek következménye, hogy átrendeződtek a lakosság rétegei: a szakmunkások, az érettségizettek és az értelmiségiek aránya növekedett. Ugyanakkor gond a nyolc osztályt el nem végzettek jelenléte: különösen a cigányok körében akadnak sokan. Azt is figyelembe kell venni, hogy a 14—24 és a nyugdíjas korcsoportok a legnépesebbek. A városi könyvtár a hatvanas évek közepétől, a zeneiskola 1964-től, a művelődési központ 1968-tól, az úttörőház 1979-től, a Malinovszkij-ház 1985-től működik, s néhány hete adták át rendeltetésének a sakkmúzeumot. Ezeknek az intézményeknek a többsége régi — elhasználódott — épületben dolgozik. Ezekkel a tényezőkkel számolva legfontosabb feladatnak a lakosság szükségleteinek figyelemmel kísérését és újabb és újabb igények felkeltését tekintik a szakemberek. Fontos az épületek megóvása, belső korszerűsítésük és eszközeik gyarapítása. Ezenfelül a követelményeknek jobban megfelelő munkatársakat kell megnyernie. Az épületek felújítására a város közel kétmillió forintot biztosított az elmúlt két és fél év során. Ezt segítette a Soros-alapítvány 300 ezer forintos támogatásának az elnyerése. A felújítási alap megosztásánál most 700 ezer forintot szánnak a művelődési intézmények esztétikusabbá, korszerűbbé tételére. Átlagos a felszereltsége a művelődés bázisának, a költségvetésből és különböző pályázatokból igyekeznek fejleszteni, így gyarapodtak Xerox fénymásolóval, s videotárral. A közeljövőben szintén hasonló módon — pályázat útján — gazdagodik egy szabadtéri színpaddal a középfokú oktatási intézmény. A gyermekkorosztályok számára jó együttműködés segíti a kínálat kialakítását. Az úttörőház, a művelődési központ és a gyermekkönyvtár ajánlata színvonalas. A megyében a legnagyobb a gyermekolvasók aránya. A fiatalok művelődési szokásaiban változás történt. Csökkent a diszkók és a nagyrendezvények vonzereje, s nőtt az érdeklődési körök iránt az igény. Viszont tapasztalható a rendezetlen — elsősorban a családi — miliőből való menekülés, amely gyakran a káros szenvedélyekig, az italozásig vezet. A két véglet között érdektelenség is előfordul. Csak kis lépéseket lehet tenni az igények felkeltésére. Hiányzik a megfelelő szórakozóhely a vékony pénztárcájú ifjak számára. A felnőttek körében igen lényegesek azok a fomák, amelyek a hiányzó alapképzettség megszerzését, illetve a szakmai átképzést szolgálják. Tudatosabbá vált a város közművelődési és gazdasági egységei közötti együttműködés. A fiatal és felnőtt korosztály a résztvevője a műsoros esteknek, szórakoztató rendezvényeknek. A családok többsége saját programot szervez, az intézmények közül egyelőre csak az úttörőház sietett segítségükre. Külön figyelmet kell fordítani a cigány lakosság életmódváltozására, megalakult a cigányklub s kulturális szövetségük helyi tagszervezete. Kiemelten kell törődni a nyugdíjasokkal: 120 tagot számlál klubjuk, s folytatódott középiskolájuk, s több rendszeres kulturális program várja őket. Változnak a művelődési szokások, így például a könyvtárban növekedett a helyben olvasók aránya, a szakkönyvek, szakmai folyóiratok iránti igény. Ezért is tűzték ki célul a letéti hálózat továbbépítését. Gazdagodott Heves képzőművészeti alkotásokkal, november 14-én avatták Samu Géza szobrászművész alkotását a középfokú oktatási intézményben. Több színházi előadás szerepel a kínálatban: megjelent az egri Gárdonyi Géza Színház is a palettán. Mozgalmasabb a zenei élet ófeszességében a városi tésének szolgálatába kell állnom a közművelődést, külön figyelve a fiatalokra. Az önköltséges tevékenységi formák keresése igen fontos. Gazdasági eszközök koncentrálásával, feltárásával szükséges törekedni az előrelépésre. A hagyományokra építve kell folytatni Heves művelődési arculatának átgondolt alakítását. Az „ország iskolája Neveltjei: Csokonai, Kölcsey, Irinyi . . Debrecenben a főiskola őse 1526 körül alsófokú iskola lehetett, akadémiai rangját a reformáció megerősödésével nyerte el. „Schola nostra”, a „mi iskolánk” — így emlegették már az 1556-ban kelt latin nyelvű feljegyzésekben. Volt olyan évszázad, amikor a 300-400 főnyi diáksereg választott vezetője irányításával teljes önálló testületet alkotott. „Iskola könyv nélkül — olyan, mint tábor fegyver nélkül”. E latin eredetű mondás szellemében a professzorok elsőrendű feladatuknak tekintették a könyvtár gyarapítását. Hajdan a bibliotéka őrzött minden értékes tárgyi emléket. A város nyomdája is évszázadokon át a magyar nyelvű irodalmat szolgálta. A főiskola eltartói Debrecen városa és a református egyház gyülekezetei, pártfogói az erdélyi fejedelmek voltak. Bocskai István, Bethlen Gábor, a Rákócziak, Apafi Mihály támogatták. A diákok évenként kétszer a város környékén is gyűjtöttek természetbeni adományokat. A papjelöltek nagy ünnepekkor vidéken teljesítettek egyházi szolgálatot. Svájc, Németország, Hollandia, Skócia protestáns egyetemeinek ösztöndíjrendszere biztosította, hogy a Kollégium tudományos szintje azonos magasságban álljon nyugat-európai testvérintézmények felkészültségével. A 17. században a debreceni alma mater a magyar protestantizmus egyetlen főiskolája a királyi és hódoltsági Magyarországon. Példakép: Várad eleste után az ottani főiskolának is menedéke lett. Nagy professzorok A külföldön tanuló debreceni származású jeles diákok közül kiemelik a bázeli egyetem oklevele szerint: „minden erénnyel és tudással ékes” ifjú, Maróthi György (1715-1744). Hét évig külföldi egyetemek hallgatója. A Kollégium tanáraként történelemtudományokat, ékesszólást, és matematikát tanított. Nyelvismerete kortársait is bámulatba ejtette. Ismerte a latin, görög, héber nyelveket. Olaszul, németül, hollandul, franciául beszélt is. Számos tankönyvet írt. Tanítványai rajongtak érte. Hatvani István (1718-1786) professzor filozófiát, kémiát, fizikát, matematikát, élettant, földrajzot, csillagászatot adott elő harminchét esztendőn át, többnyire zsúfolásig megtelt tantermekben. Egyetemes tudós. Meghatározta Debrecen földrajzi szélességét. Leírta az akkor (1769-ben) feltűnt üstökös pályáját. A váradi gyógyvizek vizsgálatával ő az első magyar balneológus. A marburgi, majd a leydeni egyetemre szóló meghívását elhárította. Mint életrajzában írta: „jobban szeretem gyászos helyzetben lévő egyházunkat, mint Hollandia virágzó szabadságát és tanári fizetését”. . Az „alma mater” A diákok akkor az iskolát alma maternek, tápláló anyának nevezték. Fiúi szeretetük bizonyítékául latinul ajánlo utak első nyomtatott művüket, vagy külföldi tanulmányútjaik során gyűjtött értékes köm \ ciket ajándékozták a köntúrnak Falai között a szabad parasztság, és a tehetséges jobbágyi?*, ezrei tanultak. A Kollégium neveltjei: Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Arany János, Kinyi János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Medgyessy Ferenc és hazánknak még számos nagy fia. A kollégiumi nagykönyvtár félmillió kötetet magába foglaló könyvállományában 146 ősnyomtatvány, több mint 3000 régi magyar és ritka könyv van. Ilyen könyvtár nélkül aligha fejlődhetett volna Debrecenben tudós költővé Csokonai. Itt gyökerezik Ady jártassága a régi magyar irodalomban. Erről vallott Móricz Zsigmond: „Nagy papok, a reformátorok titokzatos szelleme égetett itt ... a könyvtár százezer kötete nekem az emberiség minden becsességét jelentette”. Debrecen dicsérő jelzői között talán az a legragyogóbb, mellyel az 1561-ben nyomdát alapító „bujdosó kassai prédikátor”, Huszár Gál a várost jellemezte: „Magyarországnak és Erdélységnek . . . világosító lámpása”. Az 1538-ban alapított Református Főiskola, a Kollégium osztozik Debrecen dicsőségében. Hazánk és a nagyvilág méltóképp ünnepli ez év novemberében a Debreceni Református Kollégiumot, fennállásának 450. évfordulóján! M. L. A főiskola öregdiákjai szűrben, nyestes kun süvegben. A rajzot Csokonai József, a költő apja készítette 1775-ben Maróthi György professzor (Hupák József felvételei ■• MTI — Press) NÉPÚJSÁG, 1988. december 17, szombat Matuzsálemi korú platánfasor Alcsútdobozon Alcsútdoboz egyik nevezetessége a már több mint 150 éves, közel 200 fából álló platánfasor az Etyek felé vezető út mellett a Mária-völgyben (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) Mindennapi nyelvünk ■NPNPPPPPPPff^ Régies igealakok mai nyelvhasználatunkban Egy levélírónk is felhívta a figyelmünket arra a sajátos nyelvhasználati jelenségre, hogy egyre gyakrabban hallhatjuk a televíziós és rádiós adásokban azokat a múlt idejű igealakokat, amelyek „szokatlanságukkal és régieskedő hangulatukkal” hívják fel magukra a hallgatóság figyelmét. Jegyzetfüzetünk tanúsága szerint is a legváltozatosabb közlésformákban és műsortípusokban jelentkeznek a szóbeliségből lassan kiavuló ilyen összetett múlt idejű igealakok, mint mondottam volt, említettem volt: „Csak mint említettem volt... (Televízió: Kocsis Zoltán megnyilatkozása, 1988. ápr. 12.). — „Mint mondottam volt, a Rákóczi téesz szakembere is egyetértett vele” (Rádió: Déli Krónika, 1988. okt. 26.). A Hazai Tükör televíziós műsor vezetője szinte modorosságnak is tűnő gyakorisággal használja ezeket az igeformákat: mondottam volt, említettem volt stb. Újabban az írásos közleményekben, főleg a riportok nyelvi formálásában is fel-feltűnnek az igeragozás régieskedő alakváltozatai: „Farkastorkú gazembernek szokta volt aposztrofálni” (Hegyi Béla: Faludy György, Új Tükör, 1988. 25. sz.). — „Amilyen mértékben elidegenedtünk volt, olyan mértékben el is embertelenedtünk” (Beszélgetés Panek Zoltánnal, Tiszatáj, 1988. 10. sz.). Ugyanebben a riportban olvashatjuk ezeket a szövegrészleteket: „Ahogy egy novellámban írtam volt, ahogyan édesanyám szokta volt mondani...” A régmúlt megelevenítésének céljából felhasznált összetett múlt idejű igealakok nem véletlenül jelentkeznek Panek Zoltán mondataiban. Ezek az igealakok ugyanis tájnyelvi jelenségként is minősíthetők. A keleti, illetőleg az erdélyi nyelvjárásokban ma is elevenen élő nyelvi jelenség és gyakorlat ezeknek az igeformáknak a felhasználása... S azoknak az íróknak, akiknek anyanyelvjárása e tájakhoz kötődik, mai mondanivalójuk megfogalmazásában is rájár a tolluk e nyelvjárási jelenség ébrentartását célzó igealakok felhasználására. Cseres Tibor a gyergyóvidéki nyelvjárás örökségeként kulcsszerepet ad az összetett múlt idejű igealaknak: „Csak halványan emlékeznek arra a két évtizedre, amikor a románok kézhez vették volt Bukovinát” (Cseres Tibor: Sír az út mögöttünk, Hitel, 1988. 1. sz. 18. 1.). Az erdélyi magyar költők és írók alkotásainak megszaporodásával a magyar olvasók táborának nyelvi tudatába is lassan belefészkelődnek a régi nyelv összetett idejű igéi. Olvasónaplóm sem véletlenül tartja számon azokat az újabban megjelent írásokat, kiadványokat, amelyekben az erdélyi nyelvjárás jellemző nyelvhasználati sajátosságai között sűrűn jelentkeznek olyan szövegrészletek, amelyekben a múlt idejű igealakok gazdagabb változata örvendeztet meg bennünket: „Okosabb, mint amelyik beszorult volt az ablakba” (Sütő András: A lőtt lábú madár nyomában 226.). Az erdélyi Kriza János hagyatékából napvilágot látott Adomák és tanítómesék című kötet gazdag tárházát nyújtja az ilyen típusú szövegrészleteknek: „Hallottam volt egykor..., rossz szekérkast készítettél vala, míg ifjú legény valék, ■ azt álmodta volstb. A bemutatott régies igealakok jelentkezése ma nyelvhasználatunkban nem válik divatosnak minősíthető nyelvi ténnyé, de szívesen vállaljuk, s Áprily Lajossal valljuk, hogy ezeket a „múlt-ízű, kedves szavakat” örömmel halljuk és olvassuk hétköznapjaink egyre szürkülő és íztelen nyelvhasználatának színesítését is szolgáló eszközeként. Dr. Bakos József