Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 127. szám 1989. június 1. csütörtök AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA ÁRA: 4,30 FORINT BENNE ÉLNI A MAI TÁRSADALMI FOLYAMATOKBAN... „...tovább lehet és kell színesíteni a jövő évi pártokta­tást.” (3. oldal) UGATÓGÉP „...az átugatás csakis sötétben hat...” (3. oldal) PORVIHAR UTÁN „Az­ erőműbe számos kemény hangú, vagy kétségbeesett telefon érkezett...” (3. oldal) POZSGAY-INTERJÚ A SZABAD EURÓPA RÁDIÓNAK „...számomra rendkívül vonzó az a tény, hogy becsül a nép, a társadalom.” (4. oldal) Törvénymódosításokról tárgyaltak Folytatja munkáját az Országgyűlés Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkez­dődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szó­ló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a Parlament. Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket. Hütter Csaba expozéja A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. A három törvény módosítását, korszerűsítését a társadalmi fej­lődés, a gazdasági megújulás kö­vetelményei tették szükségessé— mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasági és élelmezésü­gyi miniszter, majd rámutatott: “ A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló tör­vény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatuda­tú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték. Az egységes szövetkezeti tör­vényben foglaltakkal összhang­ban először a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szükségességét méltatva a szövetkezeti szektor­ról elmondta: az 1250 termelő­­szövetkezet, a 60 szakszövetke­zet, a 12 halászati termelőszövet­kezet, és a hozzájuk ezernyi szál­lal kapcsolódó 1,5 millió kister­melő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszövetkezetek — gazda­sági tevékenységük mellett — meghatározó szerepet játszanak a falusi emberek foglalkoztatásá­ban, a falu társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásában. Felelősséget vi­selnek a szövetkezetekhez kötő­dő csaknem egymillió család sor­sáért, falujuk létéért, életük job­bításáért. A mezőgazdasági szö­vetkezetekről szóló 1967. évi III. törvényt az elmúlt két évtized alatt többször módosították — mondta ezután, majd rövid tör­ténelmi áttekintést adott erről. A szövetkezeti mozgalom fej­lődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikai és gazdasági csatától kísért történelmi múltjá­nak összességében kedvező ta­pasztalatait úgy summázta a mi­niszter, hogy azok jól érzékeltetik az önrendelkezésben, a vállalko­zás lehetőségében, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülmé­nyeiben végbemenő változáso­kat. Hangsúlyozta ugyanakkor: az időközben bekövetkezett megtorpanás megakadályozásá­hoz már korábban is több előre­mutató reformra lett volna szük­ség. — A beterjesztett törvényja­vaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól el­térő sajátossága, hogy a tulaj­donlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövetke­zeti tagság számára létkérdéssé vált a tulajdonhoz és a szövetke­zeti formaválasztás szabadságá­hoz fűződő jogok maradéktalan érvényesítése, hogy az alapvető jogok eredendően tegyék lehe­tővé a demokrácia tényleges ér­vényesülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövet­kezet vagyoni kapcsolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a koc­kázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartal­mát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze en­nek előnyeit élvező — szövetke­zeti tag eszménye valóság lehet. A törvénytervezetben javasolt változások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekeltség fontosságát. Mint mondta: az egy aktív és nyugdí­jas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 szá­zalékos felosztása esetén egy tag­ra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az átla­gok — nyilván — nagy szóródást takarnak, ám az bizonyára érzé­kelhető, hogy a szövetkezetek és a tagság vagyoni kapcsolatában, a tagi érdekeltség növekedésé­ben korszakos jelentőségű előre­lépésről van szó. — Az oszthatatlanság és a tu­lajdonviszonyok kapcsán beszél­ni szeretnék a kötelező földbevi­tel, a földjáradék és a földmeg­váltás kérdéseiről. Ez a kérdés­kör lényegében több évtizede sa­játosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árak­hoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E valós probléma megoldásának tisztá­zásához önmagában magasabb jogszabályi előírás sem elegen­dő. Tény, hogy a gyakorlati meg­oldásra hivatott döntéshozók — a termelőszövetkezetek közgyű­lései — a gazdasági korlátok mi­att dilemmák előtt állnak. A tár­sadalmi igazságosság jegyében — elismerve az igények jogossá­gát — elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mér­tékét a kisajátítási kártalanítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal történő felruházása mel­lett a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartal­maz. Az egyik az, hogy az emlí­tett kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező minimu­mának a fenntartása, ami jelen­leg aranykoronánként 8 kilo­gramm búza árának felel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a je­lenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonya ko­rábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszö­vetkezet elszámolt, kártalanítás­ra a törvényjavaslat alapján nem tarthatnak igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vad­­gazdálkodásról szóló törvények módosításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdon­­viszonyok kérdéséről. Elmon­dotta: a mezőgazdaság átszerve­zésének 1958-ban indult új sza­kasza lényegében 1961-re befe­jeződött. Két-három év alatt ala­kultak ki a mezőgazdasági szö­vetkezetek nagyüzemi földterü­letei. A tagok földjeiknek to­vábbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után földjeik mind nagyobb ré­szén lettek tulajdonosok a szö­vetkezeten kívüli örökösök. Ilyen előzmények után 1967-ben módosították az első földtör­vényt, amely a szövetkezetek használatában lévő, de nem szö­vetkezeti tagok által örökölt föl­dek megváltás útján fokozatosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkezeti tulajdon mellett a személyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel néz­ve is előremutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987- ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sür­getik, mert a felesleges kötöttsé­gek a különböző földek megsze­rezhetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előí­rások még kötöttebbek — mon­dotta a miniszter. — Erdőtulaj­don szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a felada­taik ellátásához nélkülözhetet­len. Erdők létesítése magánsze­mélyek számára gyakorlatilag ki­zárt. Ezért arra teszünk javasla­tot, hogy az állami és szövetkeze­ti tulajdonban lévő földek, ingat­lanok elidegenítése — akár ma­gánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk­ a magán­­személyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföldtulajdonának szer­zésénél meglévő jelenlegi korlá­tozások teljes megszüntetését az­zal, hogy a jövőben magánsze­mélyek is korlátozás nélkül sze­rezhessenek ingatlant, a mező­­gazdasági kis- és magántermelés lehetőségeit, biztonságát szándé­kozunk elősegíteni. Ezzel he­lyenként a gazdasági szerkezet­­váltás következtében átmeneti­ (Folytatás a 2. oldalon) Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter (jobbról) a szünetben (Fotó: Perl Márton) Parlamenti tudósítónk jelenti!_____________________________________ A tulajdonosi szemlélet új életet adhat a mezőgazdaságnak Immár nemcsak a sajtópá­holyból, hanem a külföldi ven­dégkarzatról is figyelemmel kí­sérik a mostani parlamenti mun­kát. Sztanko Todorovot és kísére­tét, a Bolgár Nemzeti Tanács de­legációját köszönti az Ország­­gyűlés. Mint hírlik, a bolgár par­lament elnöke nemcsak a T. Ház belső életére volt kíváncsi, ha­nem a magyar mezőgazdasággal kapcsolatos megújulásra is, amely éppen témája az ülésszak­nak. Érződik ez a felszólalók „meg-megnyomott” hangsúlya­in is: az ország „éléskamrája” a figyelem középpontjába került. * Hogy milyen súlya, hatása van egy-egy parlamenti beszédnek, arról Nagy Józsefnével és Bar­csik Jánossal beszélgettünk a szünetben. Mindketten a leg­utóbbi ülésszakon elmondottak visszhangját idézik. — Munkatársaim élőben néz­ték a tévé­közvetítést, ismerőse­im pedig videóra rögzítették — újságolja. — Ami viszont külö­nösen megfogott: a hatvani fiata­lok jelzése. Mondták: attól tar­tottak, hogy a Kormány leveszi napirendről a témát, pedig épp ideje van szólni a problémáikról. Meglepődve tapasztalták — mondták az ülésszak után nekem —, hogy egyesek milyen közöm­bösek az ifjúság dolgai iránt. Hogy észrevették az értük szólás szándékát, megerősített abban, hogy érdemes volt „ beszállni ” a vitába... — Milyen témára készül leg­közelebb... — Amennyiben az idén még napirendre tűzik az egészségügyi helyzetkép elemzését, akkor a nyugdíjasokért emelek szót... Barcsik János is sok telefont, szóbeli véleményt, levelet kapott a felszólalása után. — Az egyik legkedvesebb kö­zülük az, amit egy nyolcvan éves, nyugdíjas füzesabonyi orvos írt — idézi. — A tornaterem építé­sekkel foglalkozó gondolataimat oly fontosnak tartja, hogy arra kért, keressem fel egy hosszabb eszmecserére. Mert ez az ügy, s a testedzés, neki is szívügye... Amit pedig az alsófokú oktatás­ról, a pedagógusokról mondtam, az az iskolai berkekben keltett nagy visszhangot, hiszen — mint mondták — az egyre aggasztóbb sorsukról tettem említést. S még egy apró, de érdekes dolog. Hal­lottam: az én felszólalásomat is felvették videóra, s úgy tervezik, hogy „oktatási anyag” lesz belő­le. A nyolcadikos osztályok ép­pen most veszik az alkotmányta­­ni részben az Országgyűlésről szóló fejezetet. Az órákon így le­szek tanár helyett — „tantárgy...” * A közelmúltban jött létre az Országgyűlés úgynevezett szak­­szervezeti szekciója, ebben ka­pott feladatot Zsidei Istvánné és Barta Alajos. — Munkatársaim, a vasas szakmában dolgozók érdekeit képviselem majd a bizonyos tör­vénytervezetek kidolgozása so­rán. Az az elképzelésem, hogy a lehetőségeimhez képest véle­ményt mondjak szakmai szem­pontból, több információhoz jussak, s egységes szemlélettel adjak hangot a munkások kéré­seinek, természetesen szakszer­vezeti szemszögből nézve — so­rolja a siroki képviselőnő. Barta Alajos így összegzi a te­endőit: — Szerdán tartottunk egy megbeszélést, megválasztottuk a bizottság vezetőit, s egyben dön­töttünk arról, hogy a tagok — köztük én is — egy programter­vezetet dolgozzanak ki az idei év hátralévő részére. Olyan elkép­zeléseket, amelyek a szervezett dolgozók érdekeit tartják szem előtt. Hogy érzékeltessem: a költségvetési takarékosság miatt óhatatlanul megnövekedhet egyes területeken a munkanél­küliség, keresnünk kell az ebből fakadó feszültségek csökkenté­sének lehetőségét a szociálpoliti­ka keretén belül... * Az ülésszak második napját a mezőgazdaságnak szentelték a honatyák. Sebők József a kará­­csondi Kossuth Tsz elnök-képvi­selője különös figyelemmel kí­sérte a vitát. — Mit ígér a mezőgazdaság­nak a törvénymódosítás? — A magyar mezőgazdaság egyik legsúlyosabb átka az volt eddig, hogy a meghirdetett, jó­nak ígérkező szövetkezeti jogo­kat a tagságnak nem hagyták gyakorolni. Ez csak papíron ma­radt meg, mert az állami befo­lyás, a pénzügyi, szabályozási rendszer egyszerűen matt hely­zetet teremtett, emiatt a téeszek jórészt csak vegetáltak. Holott a magyar mezőgazdaság sokkal előbbre tarthatna. Milyen dolog péládul az, hogy büntették azt a gazdaságot, amelyik fejleszteni akart, haladni szeretett volna. Sújtotta a beruházási,, fejlesztési adó: 40 százalék adó terhelt, ha gyarapodni akartunk... Utolsó percben döntünk, hogy mind­ezeknek változniuk kell, de ez nem lehet végleges lépés, mert ehhez át kell alakulnia az alapo­kat biztosító háttérnek is, hogy a jogosultság valóban szövetkezeti legyen. Például: az érdekeltségi rendszer, ha jól alkalmazzuk, csodákat jelenthet... A szövetke­zeti tulajdonosi, netán magántu­lajdonosi érdekeltségnél nincs jobb ösztönzési rendszer. Ná­lunk a traktorosok bérletbe kap­ták a gépeket, aki jól élt a takaré­kosság lehetőségével, 25 ezer fo­rintot is nyert az üzemeltetési költségeken.... — ...És mi az, amiről már most úgy tűnik, hogy nehéz lesz megvalósítani? — A tulajdonosi részjegy alap­ján történő visszatérítés, hiszen ennek jogán úgynevezett osztalé­kot — mint részvényesnek — tag­nak, nyugdíjasnak fizetnünk kel­lene majd. Csakhogy felvetődik a mai pénzügyi viszonyok között, hogy ezt finanszírozni tudják-e majd a gazdaságok... A nap szlogenje lehet ezzel kapcsolatban egy folyosói képvi­selői megjegyzés: "Az átalakulás útjai göröngyösek...” Szilvás István

Next