Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 127. szám 1989. június 1. csütörtök AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA ÁRA: 4,30 FORINT BENNE ÉLNI A MAI TÁRSADALMI FOLYAMATOKBAN... „...tovább lehet és kell színesíteni a jövő évi pártoktatást.” (3. oldal) UGATÓGÉP „...az átugatás csakis sötétben hat...” (3. oldal) PORVIHAR UTÁN „Az erőműbe számos kemény hangú, vagy kétségbeesett telefon érkezett...” (3. oldal) POZSGAY-INTERJÚ A SZABAD EURÓPA RÁDIÓNAK „...számomra rendkívül vonzó az a tény, hogy becsül a nép, a társadalom.” (4. oldal) Törvénymódosításokról tárgyaltak Folytatja munkáját az Országgyűlés Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a Parlament. Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket. Hütter Csaba expozéja A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. A három törvény módosítását, korszerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megújulás követelményei tették szükségessé— mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott: “ A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték. Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal összhangban először a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szükségességét méltatva a szövetkezeti szektorról elmondta: az 1250 termelőszövetkezet, a 60 szakszövetkezet, a 12 halászati termelőszövetkezet, és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1,5 millió kistermelő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszövetkezetek — gazdasági tevékenységük mellett — meghatározó szerepet játszanak a falusi emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásában. Felelősséget viselnek a szövetkezetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük jobbításáért. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvényt az elmúlt két évtized alatt többször módosították — mondta ezután, majd rövid történelmi áttekintést adott erről. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikai és gazdasági csatától kísért történelmi múltjának összességében kedvező tapasztalatait úgy summázta a miniszter, hogy azok jól érzékeltetik az önrendelkezésben, a vállalkozás lehetőségében, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményeiben végbemenő változásokat. Hangsúlyozta ugyanakkor: az időközben bekövetkezett megtorpanás megakadályozásához már korábban is több előremutató reformra lett volna szükség. — A beterjesztett törvényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövetkezeti tagság számára létkérdéssé vált a tulajdonhoz és a szövetkezeti formaválasztás szabadságához fűződő jogok maradéktalan érvényesítése, hogy az alapvető jogok eredendően tegyék lehetővé a demokrácia tényleges érvényesülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze ennek előnyeit élvező — szövetkezeti tag eszménye valóság lehet. A törvénytervezetben javasolt változások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekeltség fontosságát. Mint mondta: az egy aktív és nyugdíjas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 százalékos felosztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az átlagok — nyilván — nagy szóródást takarnak, ám az bizonyára érzékelhető, hogy a szövetkezetek és a tagság vagyoni kapcsolatában, a tagi érdekeltség növekedésében korszakos jelentőségű előrelépésről van szó. — Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sajátosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi előírás sem elegendő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntéshozók — a termelőszövetkezetek közgyűlései — a gazdasági korlátok miatt dilemmák előtt állnak. A társadalmi igazságosság jegyében — elismerve az igények jogosságát — elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal történő felruházása mellett a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező minimumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, kártalanításra a törvényjavaslat alapján nem tarthatnak igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló törvények módosításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdonviszonyok kérdéséről. Elmondotta: a mezőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejeződött. Két-három év alatt alakultak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkezeten kívüli örökösök. Ilyen előzmények után 1967-ben módosították az első földtörvényt, amely a szövetkezetek használatában lévő, de nem szövetkezeti tagok által örökölt földek megváltás útján fokozatosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkezeti tulajdon mellett a személyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is előremutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987- ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző földek megszerezhetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő földek, ingatlanok elidegenítése — akár magánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk a magánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföldtulajdonának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátozások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis- és magántermelés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében átmeneti (Folytatás a 2. oldalon) Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter (jobbról) a szünetben (Fotó: Perl Márton) Parlamenti tudósítónk jelenti!_____________________________________ A tulajdonosi szemlélet új életet adhat a mezőgazdaságnak Immár nemcsak a sajtópáholyból, hanem a külföldi vendégkarzatról is figyelemmel kísérik a mostani parlamenti munkát. Sztanko Todorovot és kíséretét, a Bolgár Nemzeti Tanács delegációját köszönti az Országgyűlés. Mint hírlik, a bolgár parlament elnöke nemcsak a T. Ház belső életére volt kíváncsi, hanem a magyar mezőgazdasággal kapcsolatos megújulásra is, amely éppen témája az ülésszaknak. Érződik ez a felszólalók „meg-megnyomott” hangsúlyain is: az ország „éléskamrája” a figyelem középpontjába került. * Hogy milyen súlya, hatása van egy-egy parlamenti beszédnek, arról Nagy Józsefnével és Barcsik Jánossal beszélgettünk a szünetben. Mindketten a legutóbbi ülésszakon elmondottak visszhangját idézik. — Munkatársaim élőben nézték a tévéközvetítést, ismerőseim pedig videóra rögzítették — újságolja. — Ami viszont különösen megfogott: a hatvani fiatalok jelzése. Mondták: attól tartottak, hogy a Kormány leveszi napirendről a témát, pedig épp ideje van szólni a problémáikról. Meglepődve tapasztalták — mondták az ülésszak után nekem —, hogy egyesek milyen közömbösek az ifjúság dolgai iránt. Hogy észrevették az értük szólás szándékát, megerősített abban, hogy érdemes volt „ beszállni ” a vitába... — Milyen témára készül legközelebb... — Amennyiben az idén még napirendre tűzik az egészségügyi helyzetkép elemzését, akkor a nyugdíjasokért emelek szót... Barcsik János is sok telefont, szóbeli véleményt, levelet kapott a felszólalása után. — Az egyik legkedvesebb közülük az, amit egy nyolcvan éves, nyugdíjas füzesabonyi orvos írt — idézi. — A tornaterem építésekkel foglalkozó gondolataimat oly fontosnak tartja, hogy arra kért, keressem fel egy hosszabb eszmecserére. Mert ez az ügy, s a testedzés, neki is szívügye... Amit pedig az alsófokú oktatásról, a pedagógusokról mondtam, az az iskolai berkekben keltett nagy visszhangot, hiszen — mint mondták — az egyre aggasztóbb sorsukról tettem említést. S még egy apró, de érdekes dolog. Hallottam: az én felszólalásomat is felvették videóra, s úgy tervezik, hogy „oktatási anyag” lesz belőle. A nyolcadikos osztályok éppen most veszik az alkotmánytani részben az Országgyűlésről szóló fejezetet. Az órákon így leszek tanár helyett — „tantárgy...” * A közelmúltban jött létre az Országgyűlés úgynevezett szakszervezeti szekciója, ebben kapott feladatot Zsidei Istvánné és Barta Alajos. — Munkatársaim, a vasas szakmában dolgozók érdekeit képviselem majd a bizonyos törvénytervezetek kidolgozása során. Az az elképzelésem, hogy a lehetőségeimhez képest véleményt mondjak szakmai szempontból, több információhoz jussak, s egységes szemlélettel adjak hangot a munkások kéréseinek, természetesen szakszervezeti szemszögből nézve — sorolja a siroki képviselőnő. Barta Alajos így összegzi a teendőit: — Szerdán tartottunk egy megbeszélést, megválasztottuk a bizottság vezetőit, s egyben döntöttünk arról, hogy a tagok — köztük én is — egy programtervezetet dolgozzanak ki az idei év hátralévő részére. Olyan elképzeléseket, amelyek a szervezett dolgozók érdekeit tartják szem előtt. Hogy érzékeltessem: a költségvetési takarékosság miatt óhatatlanul megnövekedhet egyes területeken a munkanélküliség, keresnünk kell az ebből fakadó feszültségek csökkentésének lehetőségét a szociálpolitika keretén belül... * Az ülésszak második napját a mezőgazdaságnak szentelték a honatyák. Sebők József a karácsondi Kossuth Tsz elnök-képviselője különös figyelemmel kísérte a vitát. — Mit ígér a mezőgazdaságnak a törvénymódosítás? — A magyar mezőgazdaság egyik legsúlyosabb átka az volt eddig, hogy a meghirdetett, jónak ígérkező szövetkezeti jogokat a tagságnak nem hagyták gyakorolni. Ez csak papíron maradt meg, mert az állami befolyás, a pénzügyi, szabályozási rendszer egyszerűen matt helyzetet teremtett, emiatt a téeszek jórészt csak vegetáltak. Holott a magyar mezőgazdaság sokkal előbbre tarthatna. Milyen dolog péládul az, hogy büntették azt a gazdaságot, amelyik fejleszteni akart, haladni szeretett volna. Sújtotta a beruházási,, fejlesztési adó: 40 százalék adó terhelt, ha gyarapodni akartunk... Utolsó percben döntünk, hogy mindezeknek változniuk kell, de ez nem lehet végleges lépés, mert ehhez át kell alakulnia az alapokat biztosító háttérnek is, hogy a jogosultság valóban szövetkezeti legyen. Például: az érdekeltségi rendszer, ha jól alkalmazzuk, csodákat jelenthet... A szövetkezeti tulajdonosi, netán magántulajdonosi érdekeltségnél nincs jobb ösztönzési rendszer. Nálunk a traktorosok bérletbe kapták a gépeket, aki jól élt a takarékosság lehetőségével, 25 ezer forintot is nyert az üzemeltetési költségeken.... — ...És mi az, amiről már most úgy tűnik, hogy nehéz lesz megvalósítani? — A tulajdonosi részjegy alapján történő visszatérítés, hiszen ennek jogán úgynevezett osztalékot — mint részvényesnek — tagnak, nyugdíjasnak fizetnünk kellene majd. Csakhogy felvetődik a mai pénzügyi viszonyok között, hogy ezt finanszírozni tudják-e majd a gazdaságok... A nap szlogenje lehet ezzel kapcsolatban egy folyosói képviselői megjegyzés: "Az átalakulás útjai göröngyösek...” Szilvás István