Heves Megyei Népújság - Heves Megyei Hírlap, 1990. április (41. évfolyam, 77. szám - 1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-02 / 77. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. április 2., hétfő A Népújság kérdez, a jelöltek válaszolnak II. számú választókerület (Pétervására) 1. Ismeretes, hogy Pétervására és környéke sok szempontból elmaradott: egyebek mellett kevés a munkahely, rosszak az utak, nem épült ki korszerű telefonhálózat, stb. Hogyan segítené elő a városiasodást? 2. Hazánkban több mint 2 millió nyugdíjas él, jelentős részük megalázó körülmények között. Megyénkben különösen magas az arányuk. Mit kellene tenni tisztes megélhetésükért? 3. Ha Önt megválasztják, hivatásos politikus lesz. Nézete szerint milyen személyiségjegyek szükségesek ehhez a szerephez? 4. Kell-e alapvető reform az oktatásban, s ha igen, milyen szempontok alapján? Horváth László Szabad Demokraták Szövetsége Dr. Chikán Zoltán Kereszténydemokrata Néppárt 1. Sajnos, a fejletlen közúti és táv­közlési hálózat, a sorvadó apró fal­vak és városok tucatjai is az elmúlt negyven év tragikus „vívmányai” közé tartoznak. A bukott rendszer egyik komoly hibája volt az is, hogy formális, jogi aktusokkal vélt meg­oldhatónak különféle gazdasági és társadalmi problémákat. Pétervásá­ra a városi rang elnyerésével nem szerezte meg azt az infrastruktúrát és gazdaságot, amelyek nélkül el­képzelhetetlen egy igazi város. Ez is a múlt öröksége. Én úgy látom, hogy a gazdaság gyökeres átalakítása és a valós ön­­kormányzati rendszer megteremté­se Pétervására gondjain is segíteni fog. Az SZDSZ gazdasági elképze­léseiben olyan önkormányzati rendszer él, amely erősíti, érdekelt­té teszi a helyi vállalkozásokat. Úgy, hogy a gazdasági teljesítmények túl­nyomó többsége helyben marad, gazdagítva a helyi közösségeket. Pétervására és környéke igazán szép magyar táj, földrajzi adottságai lehetővé tennék, hogy idegenfor­galmi szolgáltatások, vállalkozások is települjenek ide, amelyek önere­jükből is hajlandóak a kérdésben említett problémák megoldásához hozzájárulni. 2. A probléma sajnos nemcsak megyei, hanem országos, ezért első­sorban azt mondom el, hogy az SZDSZ, kormányzati erőként mit kíván tenni ebben a kérdésben. Az alacsony nyugdíjakat jelentős mértékben felemelnénk felszabadu­ló, idáig pocsékba ment költségveté­si forrásokból. A továbbiakban a nyugdíjakat a mindenkori infláció mértékéhez kell igazítani. A politi­kai és egyéb kiváltságokra kifizetett nyugdíjak kifizetését haladéktala­nul megszüntetnénk, ezekkel a pénzeszközökkel is növelve az ala­csony nyugdíjak összegét. Nyugdíjasok nemcsak ma van­nak, hanem mi vagyunk a holnap nyugdíjasai, és ahogy mi gondosko­dunk a mai nyugdíjasokról, úgy fog­nak gondoskodni mirólunk holnap. A nyugdíj ne egy életmű megcsúfo­lása, hanem jutalma legyen a pol­gárnak. A nyugdíjak rendezésén túl az időskorúak ellátásában fontos sze­repet kell játszaniuk az új önkor­mányzatoknak és a volt munkálta­tóknak is. 3. A holnap politikusainak ha­talmas csődtömeget kell eltakarí­taniuk, és ezért hivatásos politi­kusnak lenni egyszerre jelent majd óriási kihívást és felelősséget egya­ránt. Alapvető, hogy egy ország­­gyűlési képviselő megbízható és lelkiismeretes legyen, képes legyen választói érdekeinek következetes képviseletére, és ha kompromis­­­szumokra kényszerül (mert bizto­san kényszerül), akkor ezek ne az elvtelen megalkuvást jelentsék. Alázat a választópolgárral szem­ben, illő tisztelet a politikai ellen­felek iránt. Mindez, amit felsorol­tam, meglehet, hogy csak a legna­gyobb politikus személyiségekre jellemzőek, de minden felelősen gondolkodó politikusnak ezek mind teljesebb elérésére kell töre­kednie, főleg akkor, amikor em­bermilliók alapvető sorskérdései­ről van szó. A dillettánsokból ele­günk van. A jövőben csak azok vállaljanak közszereplést, akik bátran ki merik jelenteni, hogy: MI TUDJUK, MERJÜK ÉS TES­­­SZÜK IS. 4. Mivel tanár vagyok, naponta szembesülök oktatási rendszerünk válságával. Alapvető változtatás szükséges az oktatásban, mert enélkü­l elképzelhetetlen bármiféle gazdasági felemelkedés. Oktatási rendszerünket közelíteni kell a Nyugat iskolai normáihoz, az isko­lának fel kell szabadulnia a párt­ideológia (ill. pártideológiák) be­folyása alól. Meg kell teremteni az iskolaalapítás szabadságát, a tan­­szabadságot és az iskolaügy nyilvá­nosságát. Alkotmányosan kell biz­tosítani az okatási intézmények önállóságát. Ugyanakkor az isko­lát nem lehet „piacosítani”, mert akkor sok gyerek csak annyit tanul­na, amennyit a szülő akarna, vagy amennyit a szülő fizetni tudna. Az oktatást egységes alapelvek szerint kell finanszírozni, függetlenül attól, hogy állami, felekezeti vagy ma­gániskoláról van szó. Semelyikünk számára nem közömbös, hogy kik­nek a kezeibe kerülnek gyerekeink, és hogy amit tanulnak az iskolá­ban, annak milyen hasznát veszik majd az életben. Ma nagyon sok te­hetséges ember messzire elkerüli ezt a pályát, mert a tanításból létezni, családot fenntartani nem lehet. Amíg állandóan hiány van pedagó­gusokból, addig nem lehet válogat­ni, hogy ki a jó tanár, és ki az, aki nem ide való. A vállalkozások kö­zül az oktatásba történő beruházás a legbiztosabb. Itt nincs veszteség, nincs kockázat, itt minden befekte­tett fillér sokszorosan megtérül. 1. Pétervására rangja megelőzi a település jellegét. A múlt rövidlátó településfejlesztési politikája elsor­vasztotta a fejlődésért harcoló értel­miségi réteget, az iparfejlesztés és magánkezdeményezés elhanyago­lásával elvándorlásra vagy ingázás­ra kényszerítette a kétkezi munká­ból élőket. Az egézségügyi ellátást minimális szinten tartva a városia­sodás valóságos feltételei is hiá­nyoztak. Az igazgatási intézmé­nyek, köztük elsősorban a település „méltóságát” emelő bíróság meg­szüntetésével elveszett minden olyan vonzási tényező, amelyek a környező községek lakói számára a helység vezető szerepét, és ezzel fej­lesztési igényét jelentették volna. Mi maradt az ittlakók számára, ami érdemessé tette a „várost” a maradásra és ösztönözte a maradó­kat a várossá fejlesztés nagy erőfe­szítést és makacs kitartást igénylő akarására? — A történelmi múlt, a volt járási székhely emlékeiből táp­lálkozó lokálpatriotizmus, és egy szerény hiúság:mi péterkeiek, mi palócföldiek szeretjük hegyeinket, lankáinkat, mi város akarunk lenni itt, a Tarna forrásánál, haladni, fej­lődni, a környék vonzó központja kívánunk lenni és maradni. Péter­­vásárának utól kell érnie címer­­rangját, mert ez nemcsak magának a városnak, de a természetes vonzó­körébe eső többi helységnek is érde­ke. De hogyan? Szükség van szellemi szintet nö­velő értelmiségre, s ezért szervezni kell egy általános középiskolát, vis­­­sza kell állítani az elsőfokú bírósá­got a hozzátartozó intézményekkel, fejleszteni kell az egészésgügyi ellá­tást szakorvosi rendelők felállításá­val, és el kell érni egy évtizeden be­lül — akár magánvállalkozás formá­jában is — egy, a kerület lélekszámá­­hoz mért ágyszámú városi kórház létesítését. A távbeszélőhálózat or­szágos fejlesztése keretében be kell kapcsolni a várost a távhívási háló­zatba. Gép- és szerelőipari bázist kell kiépíteni, és az ilyen irányú ma­gánkezdeményezést erőteljesen tá­mogatni kell. Ezek a fejlesztések se­gítséget nyújtanak a kényszerű munkanélküliség terhének csök­kentéséhez. 2. A nyugdíjasok életkörülmé­nyeinek legalább szintentartása egész társadalmunk égető problé­mája. Ehhez nem csupán a gazda­ság teherbíró képességének növelé­se, de egész szociális gondoskodási rendszerünk, így elsősorban a társa­dalombiztosítási rendszer átszerve­zése szükséges. Addig is az infláció­val lépést tartó nyugellátási juttatá­sokat kell biztosítani számukra, és a közlekedésben már bevezetett mó­don feltétlen biztosítani kell a 65. évet betöltött nők és a 70. évet el­ért férfiak teljes ingyenes gyógysze­rellátását. 3. Mindezeket csak határozott és következetes munkával, ha kell, áldozatvállalással és harccal lehet elérni. Ezért a ma politikusának szilárd elvi alapokon álló, megfon­tolt, mérlegelni tudó gondolkodó­nak, széles látókörű ismeretekkel bíró egyéniségnek kell lennie. Ál­landó kapcsolatot kell tartania vá­lasztóival, hogy a helyi közvéle­mény és igények ismeretében nap­rakészen tájékozott legyen a tör­vényhozásban követendő állás­pontja kialakításához. Keményen és következetesen kell harcolnia a meggyőződése szerinti célokért, de tudnia kell türelemmel meghall­gatni mások érveit, és nyitottnak lenni az észszerű kompromisszu­mok elfogadására is. 4. E tulajdonságok megszerzésé­hez az út az oktató-nevelő rendszer megújításán keresztül vezet. A múlt e téren elkövetett hibái jelentkeznek a bűnözés — különösen az ifjúkori bűntettek — elszaporodásához. Azt gondolom, hogy a gazdasági rendszerváltással párhuzamosan elvégzendő sürgős reformfelada­tunk ez. Teendőink e téren a jövőre irányulók legyenek, így elsősorban a tanárképzés reformján át el kell érni, hogy a képesítés nélküli „neve­lőket” mielőbb szakképzettekkel tudjuk leváltani. Tűrhetetlen, hogy egyetemeink és főiskoláink a jelent­kezők tömegét utasítják el, de a stá­tusok betöltésére nincs diplomás emberünk. Változtatni kell a felső­fokú felvételi rendszeren is. Hiva­tástudatot és szorgalmat egyetlen vizsga alapján eldönteni nem lehet. A közép- és alsófokú iskolákban a tananyag ésszerű szűrése , a szak­anyag csökkentése, az általános műveltséget adó ismeretek bővítése szükséges. Alsófokon csökkenteni kell a terhelést, amit elsősorban az­zal érhetünk el, ha a tanterveket és a tankönyveket nem íróasztal mellett ülő „elméleti” szakemberek, ha­nem gyakorlati munkában is bevált tapasztalt pedagógusok írják. így lesz elérhető, hogy iskoláinkból va­lóban kiművelt emberfők, és nem szemellenzős szakbarbárok kerül­jenek ki. 1. Munkahelyek szempontjából elsősorban a meglévő üzemek ka­pacitását bővíteném úgy mennyisé­gi, mint minőségi szempontból. A Finomszerelvénygyár kihelyezett egységének a jelenlegi 180-200 fős létszámát a termelés bővítésével lé­nyegesen növelni lehetne. A mező­­gazdasági üzem melléküzemágait, — úgymint faüzem, savanyítóüzem — minőségben magasabb szintre emelném. A faüzemben növelném a fafeldolgozás arányát a félkész elemek irányában. A savanyító­üzemben lényegesen jobb csoma­golástechnikával a termékekre ex­port lehetőséget keresnék. Tudjuk, hogy Pétervására a körötte lévő négy településsel lett város. A tele­pülések egymás közötti közlekedé­sét megszervezném akár a városi költségvetés terhére is. A Közút­fenntartó Vállalatnál elérném, hogy a közutak állagát magasabb szintre emeljék. Nem feltétlenül szocialista színvonalú munkával és minőség­ben. Reméljük, hogy nemsokára több telefontársaság is működni fog hazánkban, megszűnik a jelenlegi monopolisztikus helyzet a távköz­lésben és a telefont igénylő a pénzé­ért magas színvonalú szolgáltatást kap. Végezetül az, hogy valaki vá­rosban lakik, bizonyos rangot je­lent. Bevonnám a városban lakókat, hogy erejükhöz és tehetségükhöz mérten szellemi, anyagi és fizikai adottságaikkal járuljanak hozzá szűkebb hazájuk szépítéséhez, épí­téséhez és gyarapításához. 2. Elsősorban a törvényadta lehe­tőségek keretein belül erkölcsi elég­tételt kellene adni a megalázó körül­mények között élőknek. Felelősség­re kell vonni azokat, akik önön hasznukat nézve, nem tettek az ala­csony életszínvonalon tengődők ér­dekében. Felül kell vizsgálni a poli­tikai indokok alapján adott magas nyugdíjakat. A veszteségesen üze­meltetett gyárak, üzemek, mezőgaz­dasági szövetkezetek éléről koren­gedménnyel nyugdíjba ment vezetők magas nyugdíját feltétlenül mini­malizálni kell. Vállalkozásbarát adórendszert kell bevezetni. A ter­melés növelésével nő az elérhető jö­vedelem. A nagyobb bevételből nö­velhető az alacsony nyugdíjak ös­­­szege. 3. Elsősorban hihetetlenül nagy munkateherbíró-képesség. Megfe­lelő tapasztalat az élet minden te­rületéről. Ebből kifolyólag a kép­viselő nem lehet túl fiatal, de a munkabíráshoz kell az is, hogy ne az aggkor határán legyen. Nyitott magánélet, erkölcsös életmód. A gyermekek és a család szeretete. A nők, valamint az időskorúak feltét­len tisztelete. Fogékonyság, hely­zetfelismerés az állampolgárok, a választókörzetben élők gondjai, bajai iránt. Folyamatos kapcsolat­­tartás a választókörzetben élő ál­lampolgárokkal. A képviselők megválasztása után felekezeti, po­litikai-világnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül képviselje pol­gártársai jogos igazát, maximális kitartással. Képletesen szólva fog­gal-körömmel az utolsó csepp vér­ig harcolni kell a választópolgárok érdekeiért. 4. Az oktatásban alapvetően meg kell újítani az oktatási mód­szert. Az állami oktatáspolitika határozza meg a vázat, amely fel­tétlenül követelményszint egy isko­lában , iskolatípusban, de bízza a pedagógiai nevelési módszert a gyermekeket nevelő tanítóra-ta­­nárra. Ha a feltételeknek megfelel, bárki alapíthasson iskolát, legyen az világi vagy egyházi. Az állami költségvetésből minden gyermekre jutó iskolai nevelési térítést a tanu­lók száma alapján kapják az isko­lákat fenntartók. Az alsófokú ok­tatásban nagyobb szerepet kell kapnia a vallási és hitoktatásnak. Kiemelten kell foglalkozni a haza­fis­ágra neveléssel, és a mi dicső ma­gyar múltunkkal, történelmünkkel. Kelemen József Magyar Demokrata Fórum Kontra Gyula Elnök Úr részére Heves Tisztelt Elnök Úr! Örömmel vettük válaszát — az emlékművitával kapcsolatban — azon túlmenően, hogy e kioktató hangnemre nem szolgáltunk rá, s visszautasítjuk. A tényeknél maradva: kide­rült, hogy az emlékmű elkerül a városka főteréről, s az is kiderült, hogy új emlékmű kerül a helyére, továbbá három alkotó művéből lehet választani. Ez örvendetes. Azonban miért nem lehet ad­dig is exhumáltatni az odateme­tett halottakat (ha valóban ott vannak), és az emlékművel együtt végső nyughelyre helyez­ni őket? Mi a cselekedetünkkel nem követtünk el kegyeletsértést, nem gyaláztunk meg katonasíro­kat, csupán egy szimbólum eltá­volítását kértük és kérjük to­vábbra is. Úgy gondoljuk, hogy a későbbiek során tudunk higgad­tan együtt gondolkodni és csele­kedni. Városunk lakóinak nyugalma érdekében részünkről az emlék­művitát lezártnak tekintjük, s a továbbiakban semmiféle akciót nem tervezünk ellene. Tisztelettel: SZDSZ Hevesi Szervezete Báder Miklós VÁLASZTÁSI FÓRUM Közlemény A független kisgazdák az MDF jelöltjét támogatják Gyöngyösön A Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt Gyön­gyösi Szervezete a következő fel­hívással fordul választóihoz: a választások második fordulójá­ban a szervezet a Magyar De­mokrata Fórum jelöltjének, Po­­korny Endrének a támogatását ajánlja. 3. A japán kormány erősíti kapcsolatait hazánkkal A japán kormány üdvözli és korszakos jelentőségűnek tartja a magyarországi szabad választá­sokat; ezek abban az országban juttatták kifejezésre a nép dönté­sét és akaratát, amely idáig is kezdeményezően lépett fel, és vezető szerepet játszott a kelet­európai országok demokratizá­lódási és reformmozgalmaiban — nyilatkozta az MTI tokiói tu­dósítójának kérdésére válaszol­va Vatanabe Taizo a külügymi­nisztérium szóvivője. A japán kormány meg kívánja erősíteni: folytatni fogja a Ma­gyarország irányában már eddig is megnyilvánuló pozitív politi­káját — mondta a szóvivő, hang­súlyozva, hogy a távol-keleti or­szág hivatalos szervei továbbra is rendkívül nagyra értékelik a Ma­gyarországon végbemenő refor­mokat. Ennek megnyilvánulási formája volt a Kaifu Tosiki mi­niszterelnök látogatása alkalmá­val bejelentett széles körű segít­ség is, mutatott rá a nemzetközi sajtó előtt a szóvivő, azt is egyér­­teművé téve, hogy a tokiói kor­mány a jövőben is arra törekszik majd, hogy erősítse kapcsolatait a magyar nép szabad akaratából és választásának eredményeként megalakuló új kormánnyal. (MTI)

Next