Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-01 / 102. szám

1990. augusztus 1., szerda Büntetőbíráskodás Magyarországon, anno 1949-1956 (XII/9.) Bírák és szegény emberek Egy újabb alapelv, a bírói füg­getlenségé, ugyancsak szerepelt az 1949. évi alkotmány szövegé­ben. A legkörmönfontabban épp ezt játszották ki leginkább. Nem hivatásnak, hanem foglalkozásnak A bírói függetlenség érvénye­sülésének nemhogy garanciái nem voltak, hanem elbocsátot­ták mindazokat a bírákat, akik ezt az elvet hagyományos módon értelmezték. A hivatásos bírák lejáratása az igazságügyi igazga­tás részévé vált. Dr. Ries István igazságügy-miniszter­­ különösen támadta Justitia szolgálóit. Íme, egy idézet: „A hivatásos bírák fő hibája az, hogy lassan nem hiva­tásnak fogják fel a bíráskodást, hanem foglalkozásnak. Meg­szokják, és az ítélkezés elbürok­­ratizálódik. Nem érdeklik az ügyek azt a bírót, aki éveken ke­resztül ugyanazt csinálja”. Mindehhez társult az a tévhit, hogy „...a szocialista állam las­sanként megszünteti a bűnözés előfeltételeit, és így magát a bű­nözést is”. Persze, ébernek kell lenni, mert „az imperialista or­szágok... kémeket küldenek hoz­zánk, összeesküvéseket szőnek, hogy a nép hatalmát megdönt­­sék”. Egyes esetekben nyoma van annak is, hogy egy-egy bíró igye­kezett az elvárások elé menni. A baráti hozzáállást bizonyítandó, figyelemre méltó lehet egy, a rög­tönítélő tanács döntéséhez fű­zött különvélemény. Eszerint a lőfegyver beszol­gáltatásának elmulasztása miatt — mint már említettük — élet­fogytig tartó szabadságvesztésre ítélt elmebeteg vádlott esetében az öt bíró egyhangúan nyilatko­zott a bűnösség kérdésében. Né­gyen az életfogytig tartó börtön­re szavaztak, dr. Veres Lajos vi­szont azt fejtegette, hogy a vád­lott a sosem használt pisztolyt épp a Rajk-féle összeesküvés idején birtokolta, amikor a népi demokrácia súlyos veszélyben volt, s Rajkék épp a hozzá hason­lókra számítottak. Ilyen körül­mények között pedig halált ér­demelt. Ha egyszer a járőr megjegyzi... A bírói függetlenséget alig észrevehetően, de jelentős mér­tékben érintették a „bizonyíték­ként becsatolt” úgynevezett kör­nyezettanulmányok vagy „véle­mények”, néha pedig a „járőr megjegyzi” kezdetű kívánalmak. Hogy milyen áthallás van a rendőrjárőr vélekedése és a bírói ítélet között, arra itt egy újabb példa. Az 52 éves parasztas­­­szony összes bűne az volt, meg­sértődött, mert a malomban elé állt a helybeli tszcs párttitkára, s emiatt némi szidalom közepette mondta neki, hogy „lesz még ez másképpen is, nem örök a béká­nak a tó”. Ezzel kapcsolatban a járőr megjegyezni kívánta, hogy a gyanúsított a klerikális reakció befolyása alatt áll, a tszcs-tagok­­ra nem jó szemmel néz, és híve a magántulajdonnak, ellensége a demokráciának”. A türelmetlen asszonyt 6 hónap börtönnel és 5 év hivatalvesztéssel, valamint 2 ezer forint pénzmellékbüntetés­sel sújtották. A bírói függetlenség másik, aligha tagadható korlátja volt az a „lojalitás”, amelyet a bíróságok az MDP írásban előadott „igé­nyeivel” szemben tanúsítottak. Ez kiterjedt az előzetes fogvatar­­tások elbírálására éppúgy, mint az ügyek érdemére. A szándékos emberölés kísér­lete miatt vád alá helyett 24 éves fiatalember szerelemféltésből kést rántott a kihívó magatartást tanúsító sértettre, őt életveszé­lyesen megszúrta, többek közt a mellkas jobb oldalán. Az MDP abasári szervezete azonban úgy találta, hogy a vádlott „józan éle­tű, szorgalmas munkásember, aki a törvény kíméletét megér­demli”. A vizsgálóbíró is így ta­lálta, s még aznap szabadlábra helyezte T. Józsefet. A határozat indoklásában — igaz nem túl meggyőzően — az szerepel, hogy önvédelemre lehet következtetni, s azt is megemlíti, hogy „a terhelt az MDP abasári titkárának jelen­tése szerint szorgalmas munkás­ember”. Nyilvánvaló tehát ezek után, hogy az emberölés kísérle­tének bűntettéből súlyos testi sértés vétsége lett, s az illetőt 200 forint pénzbüntetéssel sújtották. Ám ennek végrehajtását is fel­függesztették 3 évi próbaidőre. A megakadályozott begyűjtés 1952 augusztusában Szűcsi asszonyai verődtek csoportba, hogy megakadályozzák a be­gyűjtést. Ebből természetesen büntetőeljárás lett, s a vádirat ezt így indokolta: „Az államrenddel kifejezett szembehelyezkedést jelent minden olyan magatartás, amely a dolgozókat arra akarja rábírni, hogy adózási kötelezett­ségüket ne teljesítsék”. Ráadásul a Szűcsiben történt eset nem az első ilyen megnyilvá­nulás volt. Az asszonyok mint­egy százfős csoportjában tolon­gott M. Veron, akinek érdekében a helyi MDP-szervezet fellépett, hogy büntetését enyhítsék. Ez ugyan eredményre vezetett, hisz a bíróság a vádlott-társakhoz ké­pest a pártfogolt büntetését csu­pán a felében állapította meg, ám így is 4 hónap börtönt kapott... Korántsem volt ilyen lojális a bíróság olyan esetekben, amikor a dolgozók folyamodtak bead­vánnyal társuk érdekében. Jó példa volt erre az analfabéta egri dohánygyári munkásasszony, B. József­né esete. Nem járt szerencsésebben az ittas állapotban elkeseredésében kifakadó A. János sem. Azt kifo­gásolta, hogy az anyját elszámol­tató bizottság elnöke magának és a testület tagjainak 20 — 20 fo­rintot követelt. Azt ordítozta az állomáson a távozó bizottsági ta­goknak, hogy „...a szegény em­bertől a rendszer mindent elvett, és azt ilyen ingyenélők élvezik fel”. A férfi érdekében kérvényt nyújtottak be a füzesabonyi állo­más dolgozói, továbbá T. Ele­mérné is nyilatkozott a közjegy­ző előtt. Elmondta, hogy A. Já­nos a nyilas időben őt és család­ját, valamint még egy üldözött család életét és vagyonát meg­mentette. Ennek ellenére embe­rünket 1 év börtönnel sújtották, és 3 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A bíróság szóra sem méltatta a beadott kérvé­nyeket. A kulákokkal barátkozó jobboldali A rögtönítélő tanács előtt egy másik ügyben azért várt felelős­­ségrevonásra Zs. Menyhért, mert a padlásán egy rozsdás forgó­pisztolyt találtak. Mellesleg lő­szer nélkül. A vádlott mindvégig tagadta, hogy tudott volna a fegyverről. Az egész tanyavilág által aláírt nyilatkozatból egy tiszteletreméltó ember képe bontakozott ki. Ám neki 67 éves fejjel 12 év börtönt, 10 év közü­gyektől eltiltást, és 10 ezer forint vagyonelkobzást kellett elszen­vednie. A nyomozóhatóság a környezettanulmányában ugyanis kulákokkal barátkozó, jobboldali, az MDP- és tszcs-ta­­gokat gyűlölő ellenségnek írta le. Ami a pervezetést és az eljárást illeti, a kép súlyos torzulásokat mutat mind a nagy (főbenjáró), mind a kis (szóra sem érdemes, csupán néhány hónap szabad­ságvesztést maga után vonó) ügyekben. A főbenjáró ügyek pervezetésére jellemző volt a vád­­centrikusság, amely mindenáron arra törekedett, hogy a vád az ítéletben megállapíttassék, ne pedig megdönthető legyen. A Legfelsőbb Bíróság ezt a szemlé­letet mindenben megerősítette és helybenhagyta. Egy bátor ember konstruált per volt az is, ame­lyet V Zoltán szabómester ellen folytattak. Eltérő a többitől vi­szont azért, mert akadt egy bátor ember — Gergelyi István eger­­baktai lakos —, aki 1950. február 28-án le merte írni, és a bírósá­gon is ezt vallotta: „szemtanúja voltam annak, amikor Dancs György főhadnagy V. Zoltán la­kásán elrejtette a szekrény mögé a házkutatásnál „megtalált” pisztolyt”. Ezt a vallomást támogatta özv. Szombathy Lajcsné szemtanú is, de mindez a rögtönítélő bírósá­got nem érdekelte, így érvelt: „fel sem tételezhető, hogy Dancs György rendőrnyomozó főhad­nagy helyezte el a pisztolyt... a bíróság álláspontja szerint rend­őrségünknek nincs szüksége ar­ra, hogy bárki ellen is ilyen egé­szen együgyű és ponyvaregény­be illő módon koholjon és sze­rezzen bizonyítékot”. A vége az lett, hogy az ártatlan V. Zoltán 15 évi fegyházzal és 10 év egyes jogoktól való eltiltással, valamint vagyonelkobzással bűnhődött. A sors fintora, hogy „szerencsé­jére” a fegyházbüntetést 1954. november 30-ig töltötte, azután kegyelemben részesült. / Dr. Kahler Frigyes (Következik: Válogatás a bizonyítékok között) 8831/1951. sz. leirat: A kuláksággal szembeni korlátozás politikájáról Hírlap 3 Ismerjük meg Erdélyt! Negyedik forduló 1. Ki volt Nagy András? a) A hajdúk vezetője b) Váradi hajdúkapitány c) Báthory Gábor, Homonnai Bálint és Rákóczi Zsigmond mellett jelölt az erdélyi fejedelemségre 2. Ki volt az a fejedelem, akinek politikáját a következőkkel jellemezhetnénk? „Csődjét keres­hetjük szerencsétlen belpolitikájában, de nagyha­talmi tervekről álmodozó külpolitikájában is. Még nem is volt erdélyi fejedelem, amikor már kapcsolatot keresett és teremtett ellenzéki lengyel politikusokkal. E Ő is lengyel király szeretett volna lenni. Moldva és Havasalföld ellen indított hadjá­rata kudarccal végződött. A jezsuitákat elkergette Erdélyből. Megszállta Szeben városát, eltörölte a szász privilégiumokat...” a) Bethlen Gábor b) Báthory Gábor c) Rákóczi Zsigmond 3. Mikor szerveződött meg a Katolikus Liga? a) 1618. b) 1619. c) 1616. 4. Bethlen Gábor fejedelemségét Erdély arany­koraként emlegetik. Kísérletet tett a Habsburgok magyarországi ha­talmának lerázására, 1619 augusztus végén indu­ló seregével november végén már Bécs alatt volt. Miért kellett visszafordulnia? a) A Habsburgok leverték a csehországi láza­dást, s teljes erejükkel Bethlen ellen tudtak fordul­ni. b) Ehlesi bíboros kémei beférkőztek az erdélyi seregbe, pontos értesüléseket szereztek az ostrom terveiről. Bethlen jobbnak látta, ha inkább vissza­fordul, mert a leleplezett haditerv miatt az ostrom sikerének lehetősége alaposan csökkent. c) Bethlen Gábort Homonnai György Lengyel­­ország felől hátbatámadta, s félő volt, hogy bekerí­tik, s elszigetelik Erdélytől. 5. Miért nevezik Bethlen Gábor uralkodását Erdély aranykorának? a) Mert uralkodása a békés építés időszaka volt, Erdély számára nyugalmi helyzetet kívánt teremte­ni, amelyben az emberek saját gyarapodásukra for­díthatják erejüket és figyelmüket. b) A török udvarral sikerült egy békét kieszkö­zölni. Ez a béke ötven évre szólt. c) A Habsburgok hosszú évekre le voltak kötve a csehországi háborúval. Amikor ennek a háborúnak vége lett, annyira kimerült a császári kincstár, hogy jó ideig gondolni sem lehetett arra, hogy bármikép­pen is beleavatkozzanak Erdély életébe. 6. Ki volt Homonnai György? a) A magyarországi császári seregek főparancs­noka. b) A csehországi háború Habsburgok által meg­bízott tábornoka. c) Rekatolizált zempléni főúr, akinek Bethlen fe­jedelemségének megszerzése volt a célja. 7. Hol és mikor történt meg Bethlen magyar ki­rállyá választása? a) 1620. Besztercebánya b) 1619. Buda c) 1619. Pozsony (Fotó: Gál Gábor) a) Rákóczi György b) Apafi Mihály c) Bethlen özvegye, Katalin.« 11. Ki írta az Erdélyről szóló trilógiát, melynek el­ső része a Tündérkert címet kapta? a) Móricz Zsigmond b) Mikszáth Kálmán c) Jókai Mór [UNK] 12. Mely földrajzi terület jellegzetes néprajzi terü­lete az Érmellék? a) A Szilágyság b) Kalotaszeg c) Bihar­­ n 13. Mi a bakator? a) Az árvizek miatt magasabb dombokon épített pincék az Érmelléken. b) A présház elnevezése a Szilágyságban. c) Az Érmelléken termelt szőlőfajta. 13 + 1: Mi a kaláka? a) Az Érmelléken nemcsak a közösen végzett munkát jelentette, hanem kisebb táncmulatságot is. b) A székelység kedvelt népi hangszere. c) Közösen zenélő emberek csoportja 8. Az 1618. évi pozsonyi országgyűlésen na­ a hpküldő fiei/Ga gyón sok fontos, korszakalkotónak számító tör­vényt hoztak. Többek között újfajta adózást is be­vezettek. Mi volt ez? ............................................................... a) A bányavárosok és a mezővárosok évi egy ős­­­­­szegben adhatták be adójukat. Címe: b) A 12 forintos portánkénti adóból 6 forintot a földesurakra vetnek ki. c) Keményen megadóztatták az ezüst- és az aranykivitelt. a támogatott csapat neve: 9.1621 szilveszterén megkötötték a nikolsbur­gi békét. Mit mond ki ez a béke? ............................................................... a) Bethlen lemond a magyar királyi trónról, de (A helyes megfejtéseket augusztus 14-ig kérjük megkapja Ferdinándtól a birodalmi hercegi címet, beküldeni b) Bethlen megkap Ferdinándtól hét felvidéki , ’ vármegyét. Cím: Eger, Pf. 96. c) Bethlen megkapja Lengyelország trónját. Az eddig közölt négy fotó helyes megfejtői kö­­­zött jutalmakat sorsolunk ki a Hírlap-fesztiválon 10. Ki volt Bethlen halála után Erdély fejedelme? (augusztus 20-án). Elképzelhetetlen az eredményes gyógyítás, mert: Ellopták Csernobil adatait... A csernobili tragédiához ké­pest első pillantásra nem tűnhet túl nagy ügynek, hogy elloptak egy Olivetti és egy IBM számító­gépet a Belorusz Egészségügyi Minisztérium Radiológiai Kuta­tóintézetéből. Az eset mégis tra­gikus, mivel a számítógépek em­lékezetében őrizték közel félmil­lió sugárfertőzött beteg és min­tegy húszezer település sugár­­szennyezettségi adatait. Ezek hiányában egyszerűen elképzelhetetlen az eredményes gyógyítás. A belorusz orvosok a beteg felnőttek és gyerekek, a hozzá­tartozók és az egész nép nevében kérték a betörőket, hogy önként szolgáltassák vissza a pótolhatat­lan értékű számítógépes adatál­lományt. (MTI)

Next