Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-31 / 126. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT Széchenyi István fáradhatatlan, méltó munkatársa, jobbkeze volt a fényes tehetségű mérnök Vásárhelyi Pál. A „legnagyobb magyar” nagyon vonzódott hozzá. A nemzeti ébredés korszakában, nagyszabású technikai feladatokat oldott meg. Száznegyvenöt esztendővel ezelőtt váratlanul hunyt el, fiatalon, 51 éves korában. Nevéhez örökérvényű munkák fűződnek, mint az Al-Duna, illetve a Tisza szabályozása, amelyekkel nezetközi hírnevet szerzett és világraszóló elismerést a magyar mérnököknek. Nemzetközileg elismerték a magyar mérnöki munkát A Tisza-szabályozás lángeszű tervezője A reformkor legnagyobb vízimérnöke, a Tisza-szabályozás lángeszű tervezője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt Vásárhelyi Pál. 1795. március 25-én Szepesolasziban született. Oklevelét a pesti tudományegyetemen szerezte annak mérnöki intézetében, 1816-ban. A Körösök felmérésénél Huszár Mátyás, mellett tevékenykedett, majd a dunai felmérés munkatársa és 1829-től ennek a vezetője. Irányításával készült a Duna, Pétervár — Orsova közötti szakaszának felvétele és a legnehezebb al-dunai szakasz térképe 1832-34 között. 1833-tól Széchenyi István mint Duna-szabályozási királyi biztos irányítása alatt elkészítette a Vaskapu szabályozásának tervét, majd megkezdte a később Széchenyiről elnevezett al-dunai út építését. Ezt azonban a kormánytámogatás megvonása miatt nem sikerült befejeznie. Az al-dunai Vaskapu szabályozását Vásárhelyi Pál felvételei és korszerűsített tervei alapján, csak jóval később a kiegyezés után 1889-1896 között valósította meg az akkori magyar kormány. Közben 1833-34-ben a szabályozáshoz szükséges eszközök beszerzésére Széchenyi Istvánnal hosszabb nyugat-európai tanulmányútra ment. 1837-ben, mint az első hajózási mérnököt a Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság budai központjába osztották be, és ott 1841-től, központihajózási felügyelői minőségben részt vett az ország különböző tájain folytatott vízi munkálatok ellenőrzésében és irányításában. 1843-ban készítette el egyik legfontosabb munkáját, a Dunának és mellékfolyóinak az Adriai-tenger szintjére vonatkoztatott magasságmeghatározását. Fő műve: a Tisza szabályozásának a terve, amelyet 1833-1845 között Lányi Sámuel vezetésével megvalósított, Tisza-felmérés adatai alapján és ennek során készült szabályozási részlettervek felhasználásával dolgozott ki. A folyó felső szakaszának szabályozására vonatkozó elsődleges javaslatát 1845 június 8-án terjesztette elő, majd alapelveinek elfogadása után 1846 március 25-én benyújtotta a Tisza-folyó általános szabályozása tervét is. Ennek alapelve szerint a folyószabályozást és az ármentesítést egységes feladatként kell kezelni. Az árvizek levonulásának meggyorsítására a folyó hosszszelvényét átvágásokkal meg kell rövidíteni. A költséges terv a Tiszavölgyi Társulat választmányának ülésén heves vitákat váltott ki, amelynek során tervének megvédése közben a helyszínen szívszélhűdést kapott, összeesett, és meghalt 1846 április 8-án, 51 éves korában. Ennek 145 esztendeje. A halála után meghívott külföldi szakértő, az olasz Pietro Paleocapa eltérő véleménye károsan befolyásolta a megkezdett munkák tervszerűségét. Ezek felülvizsgálata azután a Vásárhelyi-féle a tervhez való fokozatos visszatérést tette szükségessé. Végül is az ő elgondolásai alapján valósították meg a Tisza szabályozását. Sajnos korai halála miatt azonban már nem lehetett ennek részese, így is a magyar tudománytörténet egyik legnagyobb alakjaként tartjuk ma is számon. (mentusz) HÍRLAP, 1991. május 31., péntek Megalkotta a híres Széchenyiutat Széchenyi István felhívására Vásárhelyi Pál tervezte és építtette a híres al-dunai Széchenyiutat. Nem mindennapi feladat volt ennek megvalósítása, minthogy a környék megváltoztatása sziklabontásokból, repesztésekből állt. Ezeket a munkálatokat a közel függőleges sziklafalaknál közvetlenül a Dunából kellett elvégezni, és hajókra állított állványokat készítettek ehhez. Vásárhelyi eleinte 34 bányásszal dolgozott, akiknek száma később 100-ra emelkedett. Az 1833-37-ig tartott építőmunka során ezren tevékenykedtek. Már robbanószereket is használtak, amelyeket korábban egyáltalán nem alkalmaztak. „Ha nekünk ily gyűjteményünk, ily adatok halmaza lenne?" Vásárhelyi Pálnak a Dunáról és a Tiszáról készített felvételei valódi kincsek voltak, amelyek a külföldi szakértők csodálatát is felkeltették. Ezekhez hasonló alapos és megbízható, tömeges felvételek akkor sehol másutt a világon nem készültek. Herrich Károly, a Magyar Mérnök Egyesület 1867 május 21-én tartott alakuló közgyűlésén Vásárhelyi Pálról az alábbi megemlékezését tartotta: „midőn hivatalos állásomnál fogva az 1853-i árvizek az akkori miniszteri biztossal Mitis Ferdinánddal érintkezésbe hoztak, s előtte a tiszai adatokat fel kellett tárni, ő merengve nézte ezen adatok halmazát, s mint egy fenn szóval álmodó, ezeket mondotta: én azt gondoltam, hogy csak a Duna van ily részletesen felvéve, s íme a Tisza is ily gazdag! Ezután hozzám fordulva egész felindulással kiáltott fel: én nem értem a magyarokat, ha nekünk ily gyűjteményünk, ily adatok halmaza lenne csak egy patakról is, nem volna Európának egy zuga sem, hol dicsőségünket nem hangoztatnánk és kincsünket érvényre hozni ne törekednénk — ti pedig hallgattok!” 1863 után Basor, hessen-darmstadti mérnök, az akkori kancellár levelével kereste fel Herrich Károlyt, hogy Tokaj, Debrecen, Szolnok, Arad, és Szeged közötti területeket és folyókat akarja tanulmányozni. Szinte hetykén kérdezte: van-e mércénk valahol, vannak-e adataink vagy térképeink, minthogy ő az öntözési hálózatot akarja megállapítani és a vidékre vagy öt ajánlólevelet kért. Herrich átadta nek az adatokat, hogy amíg az öt levelet megírja, azokat átnézhesse. Mikor aztán az említetteket átadni akarta, meglepődve vette észre, hogy egy szerény viselkedésű ember áll előtte, aki kijelentette, hogy egy lépést sem tesz tovább. Ő azt gondolta, hogy tanítani képes, de őszintén bevallja, hogy máris tanult. „Ily kincsekkel, mint Önök, mi nem rendelkezünk” — mondta. Térképpel a kezében élettelenül rogyott össze... A nagy tiszai árvizek miatt jó lelkesedéssel, egész tudásával József nádor 1845-ben elrendelte a tott hozzá a nagy feladat megol- Tisza-szabályozás terveinek eldásának, és még ugyanabban az készítését. Vásárhelyi Pál nagy esztendőben el is készítette a sza A mozikban láthatják Harry és Sally Harry vonzó, sikeres férfi, de van egy gondja: folyton egy nőt keres, az igazi nőt természetesen. Sally fiatal, szexis és fantasztikusan dinamikus, ám ő is egy dilemma előtt áll: nem találta még meg az igazi férfit. Csak akkor veszik észre, hogy egymásnak teremtődtek, amikor már majdnem késő... A szívet melengető romantikus vígjátékot az egri Bródy mozi nézői tekinthetik meg. Kötözz meg, és ölelj! A spanyol filmművészetről keveset tudunk ugyan, legjelentősebb rendezője Pedro Almodovar azonban népszerű a filmbarátok között. Új filmjének a hőse, Ricky most szabadult a pszichiátriai intézetből. Minden álma az, hogy olyan legyen, mint mások. Ezért legelőször családot kell alapítania. Számára azonban ez az „egyszerű” dolog csak úgy érhető el, hogy elrabol egy lányt, akit addig akar fogva tartani, amíg az belé nem szeret... Az erotikával fűszerezett filmet a Prizma mozi mutatja be. A zöldfülű A zöldfülű zsaru Charlie Sheen. Lányos arcú, tétova, gátlásos, szorongásokkal teli fiatalember. Társa, a veterán rendőr Clint Eastwood. A film az ő történetük alakulása. Az idős Zsam megrögzötten keresi expartnere gyilkosát, és életét teszi fel rá, hogy elkapja azt az embert... Igazi akciófilmet láthatnak A zöldfülű nézői az egri Urániában, tele üldözéssel, izgalmas fordulattal, hatásos bonyodalmakkal. Kiállítások, tárlatok Az Ars Agria képzőművészei mutatják be alkotásaikat az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában. *Szűcs Anna munkáit az egri Ifjúsági Ház Kísérleti Galériájában tekinthetik meg az érdeklődők. * A Parádi Üveggyárral és termékeivel ismerkedhetnek meg az egri Dobó István Vármúzeum látogatói. A gótikus püspöki palota földszinti termében pedig Rénes György iparművész alkotásaiban gyönyörködhetnek. * Kép és színes fény címmel Balogh László képeinek az egri kispréposti palota pinceklubja adott otthont. * A Megyei Művelődési Központ II. emeleti előtermében láthatják az Egri Újság fotóriporterének, Nagy Péternek a munkáit. * Az egri Helyőrségi Klubban Juhász József bőrdíszműves és Bordás Mihály fafaragó alkotásai nyújtanak szép élményt. * Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban a Mátra Fotókör képeiből rendeztek tárlatot. * Ugyanitt mától Kajári Melinda emlékkiállítása fogadja az idelátogatót. * A Gyermek-Szabadidőközpontban pedig A világ gyermekszemmel címmel rendeztek kiállítást. * C.G. Jung életművét bemutató tárlat nyílt az egri Ifjúsági Ház tanácstermében. « Érdekes látnivalót ajánlunk a fővárosba utazóknak. A Néprajzi Múzeum és Japán Alapítvány közös rendezésében sárkányokat és pörgettyűket láthatnak hétfő kivételével 10-18 óráig. Szórakoztató rendezvények Diákhétvégét rendez a Médiák Kulturális Pedagógus-Diákegyesület és a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ pénteken és szombaton. A programban színpadok, tánccsoportok, szavalókörök előadásai mellett vendégművészek szórakoztatják a résztvevőket. * A füzesabonyi könyvtár teraszán ma délután négy órától rendezik a gyermeknapi vígasságot. Túrák A Heves Megyei Önkormányzat Sporthivatala szombaton és vasárnap Szilvásváradon és környékén rendezi meg a középfokú tanintézeti diákok megyei turisztikai találkozóját. A programban akadály-, városismereti- és természetjáró elméleti, valamint fakultatív versenyek szerepelnek. A Bükki Vörös Meteor SE természetjárói vasárnap kerekednek fel és a Bükk déli részébe kirándulnak, Jakab Lajosné vezetésével. A 16 km-es táv állomásai: Hórvölgyi elágazó — Farkaskő — Kővölgy — Felsőszoros — Mangótetői kaptárkövek — Cserépváralja — Bogács. Indulás: 8.30 órakor az egri autóbusz-állomásról. Programbörze bályozás tervét. Ennek helyes alapeszméje, hogy a Tisza örökös áradásait a vízlefolyás gyorsításával kell megszüntetni. Erre a célra 122 kanyarulat átvágását tervezte, a partok mentén pedig védőgátak építését tartotta szükségesnek. Vásárhelyi tervezetét meggyőző megokolása és bizonyító adatai ellenére többen támadták. Ezért József nádor Széchenyi István hozzájárulásával két neves külföldi szakértő Francesconi és a lombard — velencei építési főigazgató Paleocapa véleményét is kikérte. Az előbbi teljes egészében helyeselte Vásárhelyi tervét, az építési főigazgató azonban a Tisza csekély esését nem eléggé mérlegelve a fősúlyt a folyónak távoli töltések közé szorítására helyezte. A véleménykülönbség miatt Vásárhelyi az átvágás, Paleocapa pedig a töltés képviselője lett. Heves eszmecsere után Paleocapa véleményét eleinte főként az a felfogás jutatta diadalra, hogy a töltések rögtöni elkészítése azonnali eredményt mutat. Az átvágások pedig elhalaszthatók arra az időre, amikor a töltések hatása alatt az érdekeltség anyagi ereje gyarapodott. Ily módon egyesítették Vásárhelyi és a lombard — velencei építési főigazgató ellentétesnek látszó terveit. A munkálatokat meg is kezdték, de az előrehaladást a szabadságharc megakadályozta. Idővel beigazolódott Vásárhelyi felfogásának helyessége. Nagy művét azonban meg sem kezdhette. Az al-dunai munkálatok káros hatással voltak egészégére, a terve ellen intézett támadások nagyon megviselték. 1846 április 8-án a tiszai központi választmánynak a Károlyi-palotában tartott ülésén előadása előtt térképpel a kezében, élettelenül rogyott össze. Az eseménynek rettenetes volt a hatása, különösen a baljóslatokra hajló Széchenyire. Vásárhelyi volt a legodaadóbb munkatársa, akihez rendkívül vonzódott, és akit méltán a Tisza-szabályozás fő erősségének tartott. Mimiké arcai A Megyei Művelődési Központ második emeleti kisgalériájában látható néhány fotó — Nagy Péter riporteri ügyességét és témaérzékenységét dicséri — Mimikéről, a nyolcvan felé közeledő Fleischmann Máriáról. A kiállítás szövegéből ismerjük a hölgy és a fotós találkozását: egy látogatás hangulatát rögzítik ezek a felvételek. Talán többet, és mást is. Először az arcról kellene szólnunk. Ha az esztétika szabályai szerint mérjük be magunknak, akkor is szép. A legnemesebb értelemben vonzó. Nemcsak azért, mert az elnyűvő évtizedek kegyetlen munkája alig látszik a bőr felszínén. Nem is azt figyeljük, inkább azt a tekintetet, azt a szemek körüli fertályt, amely mosolyog, kristálytisztán fényli elénk azt a lelket, amely ebben a testben lakik. Nem azzal nyeri el rokonszenvünket, együttérzésünket, hogy netán parancsolóan ránk szegezné, csupán elénk teríti mindazt, ami az arcból, a lélek tükréből kiolvasható. Azt a világos, tiszta és okos beszédet véljük hallani, amely a belső békéből származik, amit nem kívülről irányítanak apróbb-nagyobb bajok, örömök, szenvedések, kívánságok, vágyak, szenvedélyek, az emberekhez fűződő ingatag és gondokkal terhes kapcsolatok. Ez az arc önmagában és önmagáért van. Tanulmányozni illenék, milyen vonalakból és miért, hogyan fészkel itt meg az a harmónia, ami tiszteletre és irigylésre méltó? Hogyan küzdötte fel eddig magát, hogy e század pokolian terhes évtizedeiben nem őrölték fel az idegeit a megpróbáltatások, nem kárhoztatták a külső hatalmak olyan terhek elviselésére, amelyek alatt csak összeroppanni lehet. A választ ezekre a kínzó, a kortársak számára olykor megrendítően valós és mindig is aktuális kérdésekre szavakban is megadja Mimiké, a bájos és kedves lelkületű fotómodell Nagy Péternek: a szeretetben kell élni, a szeretet őrzi meg az embert, lelkét, mindenét. Mi rögtön mondanánk is, hogy ez a szeretet valamiféle tudomány, amelyet el kell sajátítani? Vagy olyan, mint a füvek, a fák virágai, a csalán vagy a bazsalikom, a fagyöngy, hogy teává főzve kell javainkra fordítani? Amit a természetgyógyászok ismernek, a mértékletes életet, a rendet, a fegyelmet, a bemért időt és a bemérhetetlen lélek értékeit kellene megismernünk ahhoz és azért, hogy eddig a zajtalan, de fényes, nem gondtalan, de derűs szemléletig, eredményig eljuthassunk? Hol itt a kulcsa mindennek? Mi itt a medicina, az ember és a lélek természetes önfenntartása, amely szelíden és nagyobb szándék nélkül dacolni tud az idővel és annak rontásával? A válasz az arcról és a környezetről leolvasható. Mimiké hite megingathatatlan abban, hogy ez a világ számunkra megoldandó feladvány, a hit képlete, a szereteté. Ha már itt vagyunk, és ezt a nekünk rendelt sorsot kaptuk, képességeinkkel, adottságainkkal, fel kell használnunk, nem szabad elmulasztanunk semmit a belső hit, a megrendítően szétáradó szeretet — és ami ezzel egyet jelent — a szolgálat jegyében. Szolgálnunk kell a romló élet, a romló test világában a maradandót. Ezért veszi körül magát jelzetekkel, kereszttel, koporsóval, szentelt barkával, a falak fehérségével, a tudat örömével, hogy magányával, magányában elmerülve felejthetetlen pillanatokat éljen meg. És milyen boldog, hogy elmondhatta — látszik az arcán.