Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-28 / 252. szám
HÍRLAP, 1991. október 28., hétfő Fizess, ha nem akarsz nyomort látni! Hát, ezt is megértük...! Három önként vállalkozó ember elindult Egerből, hogy megtanulja a Nyugaton már 70 éve ismert szakma rejtelmeit. Nemrégen szilárd meggyőződéssel úgy gondoltuk, hogy a szocialista társadalom alapja a munka — ami becsület és dicsőség dolga —, s aki nem dolgozik, az veszélyes a társadalomra. Amíg elegánsan közlekedtünk, „eltakarították” előlünk a munkanélküli és a deviáns réteget. Nyakukba akasztották a közönséges „munkakerülő” címet — mely a világon példátlan volt —, és gondosan kitiltották őket a fővárosból. A nyilvánvaló probléma a szőnyeg alá lett söpörve. Több ezer ember ült egyidőben a börtönökben. Ha végre kiszabadultak, hát azért nem tudtak elhelyezkedni, mert priuszosak (megbélyegzett) volt. Akit, nem tiltottak ki, az elbujdokolt a zaklatások elől. Azt is megértük, hogy ezek az emberek szabadon közlekedhetnek, viszont nemigen foglalkozik velük senki. Nincs felkészült intézményi rendszer, de ha lenne, akkor sem kopognának be a korábbi élmények miatt. Kézenfekvő a helyzet, oda kell menni valakinek a rászorulóhoz. Igen ám, valakinek..., de kinek? Ki érez erre indíttatást, kompetenciát, s annak vajon hol a határa? Az utcán drámai események zajlanak lelki szempontból. Nem veszélytelen a beavatkozás. Aki kívülről jön és segíteni akar, az komoly ellenállásba ütközik. Azonkívül megjelenése indulatátvitelt vált ki, amely rátevődhet a segítőre. Nehéz hallgatni, és még nehezebb meghallgatni. Reményvesztett életek, egyéni tragédiák bomlanak ki az „utca emberéből”, akik között megtalálható a hajléktalan, a csavargó, a csöves csavargó, az iskolakerülő, a munkanélküli, az alkoholfüggőségben élő, a narkomán, a bűnöző, a mentális zavarokkal küszködő és az öngyilkosság gondolatát érlelő. A megdöbbent olvasóban önként felvetődik a gyanú, hogy aki ezekkel az emberekkel bármely szinten azonosul, netalán jobbító szándékkal maga is be akar avatkozni az életükbe, az szükségszerűen maga is deviáns. Deviánsnak kell lennie, hogy a deviánsokon segítsen. Csakhogy ez mítosz! Az tud igazán segíteni, akinek van hite az önként vállalt feladat, küldetés elvégzéséhez. A laikusság és a szakmaiság között tátongó űrt hidalja át az elsőként beindított képzés, kiváló hazai és külhoni előadókkal! A Tavistock-módszer élményszerű tanulást biztosít, azonkívül — sok más mellett — felkészíti a hallgatókat a frusztráció tűrésére. Egészen kifinomult etikai normákat közvetít, mely — ha lehet — az orvosi és pszichológusi tapintatot is túlszárnyalja. Tőlük ugyan nem kaphat információt sem a felettes hatóság, sem a rendőrség. S ez így van rendjén. Bizalmi munka a javából. Ami a szív mélyén rejlik, azt nem kell kitalálni, még kevésbé áttételeken át közvetíteni. Mondhatnánk, jól ismert a képlet: a nyilvánvaló problémára létrehoznak egy újabb intézményt, amely majd kitermeli a maga bürokráciáit, s ez azontúl már csak abban lesz érdekelt, hogy az intézmény fennmaradjon. De ez így nem igaz, hiszen ezek az emberek nem intézményi rendszerben tevékenykednek. Lesznek olyan „donátorok”, támogatók, akik önként hajlandók fizetni azért, hogy maguk és családjuk ne lássa a nyomort az utcákon, vagy ha mégsem, akkor majd felülről irányítottan rákényszerülnek, amint erre a munkanélküliség okán máris van a példa. A magabiztosság, az önbizalom — ha belső hittel párosul — csodákra képes! Mondják, aki ezzel foglalkozik, még a szegénységet is jobban tudja elviselni. S ők, az utcai szociális munkások, nem veszíthetik el a biztos zsinórmértéket. Azt ugyanis, ami minden szinten tény: az Isten-hit a személyiséget integrálja. Közel az idő, amikor „valaki egyszer majd megszólít”, vagy én szólítom meg őt, (hogy megbeszéljük végre a világot), mert egyre sürgetőbb.” Várjuk hát az utcai szociális munkások felbukkanását Eger utcáin... Patkós Attila A havi átlagfizetésből nem megy... Fűtési számlák — gondokkal Nem kis izgalmat keltett a Csebokszári-lakótelepen élők körében, amikor kézhez kapták a hőszolgáltatás díját tartalmazó számlát. Sokan nem is akartak hinni a szemüknek, így gyors számításba kezdtek. Az EVAT Rt. igazgatóság mellékelt egy számítási példát a számlához, amelyből kiderül, hogy sajnos, helyesen szoroztak, osztottak. A Magyar Közlöny 106-os példánya is ugyanígy rögzíti az előírásokat, vagyis úgy tűnik, nincs mit tenni... Az egri Malomárok u. 2. számú ház lakóközössége 78 aláírással levelet küldött szerkesztőségünkbe azzal a kéréssel, hogy hozzuk az írást nyilvánosságra. Az eredeti címzett az EVAT Rt. igazgatósága: „Az alulírottak nevében tisztelettel kérem a rendelkezésre állási díj pontos összetevőinek megnevezését. Az Önök számítása szerint ilyen összeg kifizetése egy dolgozó családnak teljesen irreális. Ehhez havi 40 ezer forint nettó családi jövedelemre lenne szükség! A szemléltetés pontosságáért leírom, hogy egy 80 lakásos társasházban hogyan alakul a fűtési számlából kizárólag ez az egy tétel hónapra, évre számolva. Ennek értelmében egy nyolcvan lakásos épület havi fűtési díja 81 ezer 720 forint, évente pedig 980 ezer 640 forint. A polgármesteri hivatal ilyen díjszabáshoz nem adhatja az aláírását, amennyiben tudomást vesz az átlagember anyagi korlátairól!” EGER ÉS KÖRZETE Kitüntették a rend őreit (Fotó: Perl Márton) A nemzeti ünnep alkalmából a belügyminiszter — jól végzett munkájuk eredményeképpen — dicséretben és jutalomban részesített az egri rendőrök közül néhányat, köztük Ali Attila r. alezredest, az ORFK vezetője pedig dr. Stork Károlyt, őrnagyot. A kitüntetettek között vannak azok is — felvételünkön többek között ők láthatók —, akiknek köszönhetően kézre kerültek a szilvásváradi takarékszövetkezetben történt súlyos, vagyon elleni bűncselekmény fegyveres elkövetői. Névszerinti Budai István r. hadnagy, Bajzát Ottó, Borbás László, Takács Attila r. törzsőrmesterek, Keszthelyi József r. zászlós, Darmos Rudolf r. szakaszvezető. Az Egri Rendőrkapitányság dicséretében 11-en részesültek. Kézfogás Maconban A rendszerváltás után a testvérvárosi kapcsolatokban is új távlatok nyíltak meg. Nemrégiben egri delegáció utazott Maconba, a testvérváros hivatalos meghívására. Társy József, az egri polgármesteri hivatal művelődési és sportirodájának vezetője is a küldöttség tagja volt. A tapasztalatokról, élményekről számolt be lapunknak... — Macon a Saone-folyó partján elterülő 40 ezer lakosú, nagy történelmi múltú, hangulatos, csodaszép város — mondja. Kedvező földrajzi helyzetéből eredően fontos közlekedési csomópont, hiszen az autópályák mellett a francia szupervasút — a TGV — útvonalába esik. Küldöttségünk konkrét tárgyalási elképzelésekkel és az ehhez szükséges írásos anyagokkal érkezett Maconba. Mindemellett szerettünk volna megismerkedni a város életével, mindennapjaival. Előzetes terveinket sikerült valóra váltani, hiszen több fontos megbeszélést folytattunk Philippe Rivet alpolgármester úrral, Michel Joureau úrral, aki a Comité de Jumelage szervezet elnöke, és Gerard Kaiser úrral, e szervezet egri referensével, Magyarország és Eger kiváló ismerőjével.A Comité de Jumelage szervezi és koordinálja Macon testvérvárosi kapcsolatait.) Tanácskozásaink során megállapodtunk a tartalmi bővítés lehetséges elemeiben és formáiban (pl. zenei együttesek cseréje, kortárs képzőművészek munkáinak kölcsönös bemutatása, diákcserék stb.). Javaslatunk alapján sor kerül egy közös diákvetélkedőre, melynek célja a két város széleskörű megismertetése. Lehetőségünk volt tájékozódni a polgármesteri hivatal felépítéséről és működéséről, a francia közigazgatásról, informálódni a közoktatás intézményrendszeréről. A tapasztalatok érdekesek, sokrétűek és több ponton hasznosíthatóak. A hivatalos programok mellett láthattuk a Cluny apátság ősrégi falait, a C.R.E.P.S. Sportközpontot, ahol még nem felejtették el az egykori magyar evezőssikereket, valamint érezhettük a francia emberek könnyed közvetlenségét. A következő találkozásig is nyitott szívvel őrizzük városaink barátságát! Látkép a francia testvérvárosról, Maconról ZT álami ünnepünket, 1956. október 23-át az egri városi önkormányzat és az Országos Filharmónia nagyszabású hangversennyel ünnepelte: a Bazilikában adott elő két Liszt-művet, a Les preludes-t és a Faust-szimfóniát az Állami Hangversenyzenekar. Közreműködött a Honvéd Férfikar (karigazgató: Tóth András), szólót énekelt Rozsos István. Az est karmestere Kobayashi Ken- Ichiro volt. A műsort Zelinka Tamás zenetörténész vezette be. Erre az estére minden bizonnyal sokáig fog emlékezni az egri közönség. Nemcsak a magyar zenére ráhonosodott kiváló és rendkívül rokonszenves japán karmester miatt, aki gyakran ellátogatott már eddig is Egerbe, hanem azért is, ahogyan ez a két Liszt-mű a fellépő művészek lelkesedéséből létrejöhetett. Közrehathatott ebben az is, hogy a közönség rekordlétszámban érdeklődött az ünnepi muzsika iránt, de nem elhanyagolható az a hatás sem, amit maga a helyszín, a székesegyház „hozzátett”, ahogyan alapozóan segített az élmény létrejöttében. A tapsnál mi sem tudunk többet mondani a művészekről — köszönésképpen. Liszt romantikus minden ízében. Érzelmeinek, ha azok feltolulnak, nem tud, nem is akar gátat szabni, azon a szerkesztési fegyelmen kívül, ami szükséges az alkotás megteremtéséhez. Önmagát írja, sorsát, hitét, megrendítően őszinte kitárulkozással vallja meg esendő voltát, azt, hogy a küzdelemben, vándorlásaiban nem feledkezett el soha elmélkedni önmaga felől, a csapdaszerűen rátörő akadályok, veszélyek közepette is a végcélt kereste. Az életút végét kutatta, hiszen nemcsak Lamartine francia költő sugallatát halották meg a Les preludes írása közben, hanem azt a másik hangot is, amely „odaátról” üzen. Amíg a Les preludes-ben a teljes bizakodás, az optimista kicsengésű himnikusság diadalmas véget sejtet, a Faust-szimfónia elénk tárja azt a mélyebb járatot, a léleknek azokat a zugait is, ahol a tragédia, az emberi gyötrelem, netán a teljes elbukás árnyai kísértenek. Maulbronnban, egy régi ciszterci apátság épületének a falán ma is olvasható a felirat, hogy ott járt, élt, Faustus doktor. Tapostuk is elképzelt lábnyomát annak, aki szerződést kötött az ördöggel, eladta a lelkét. A középkorból kilépő, Goethe, Thomas Mann és mások tollán újra meg újra éledő fausti szellem Liszttől kapott zenei testet, hogy nekünk is megjelenjék. Ebben a szimfóniában a zenész kivetíti magából mindazt, ami a fausti küzdelem lényege: óriási becsvággyal-elszánással felkészül az életre az ember, szerelmet él át, keresve a magához illő társat. De mert nyugtalansága és kielégítetlensége tovább űzi, az önmagánál hatalmasabb erőnek hitt ördöggel szövetkezik. Ez a nagy bűnbeesés, a sötét hatalmakkal kötött szerződés mindent megváltoztat benne és körülötte: a zenéből is kakofónia lesz, a harmónia kegyetlen megcsúfolása, őrült lihegéssé alakul át az addigi emberi áramlás a magasságok felé. És erre a megbolydult tudatra nem lehet magunkban megoldást találni: kívülről kell várni a segítséget, az isteni kegyelmet, azt, amit a Teremtő szeretete nyújthat még. Megszólal a kórus, benne a férfihang, az a zsolozsma, ami csak a bűnét megbánó, a jajgató, vezeklő és reménykedő ember mondhat el megtagadott Ura előtt. Aki lélekben lemerült ebbe a zenei valóságba, az indokoltan kérdezhette: miért nem a Faust után szólaltatták meg a Les preludes-t (jól tudjuk, hogy a műsorszerkesztésnek szabályai vannak), hiszen a lelki-szellemi pokoljárás után elkelne az a vigasz, amit a dicsőségbe menő hit áraszthat. Nem hallgathatja el a jegyzet írója: a lelkileg kiapasztó évtizedek megpróbáltatásai után jól esik tudni a szellemi folyamatosságot. Az európai szellem hullámverése a maga rendjén folytatódik, folytatódhat tovább. A zene is, a zenébe oltott európai történelem is viszi előre a maga áramlatait. Ha úgy tetszik, szellemi kísérleteit. Mert azok mind nem véletlenül születtek meg az időben. Goethénél a „das ewig Weibliche”, az „örök női” talán a legszebb ideál, az a magasra tartott, aki Lisztnél is visszaemelheti, segítheti az elkárhozni kész embert a saját pályájára. A töprengésért, elmélkedésért is érdemes volt elmenni a Bazilikába. Mert a zene nemcsak a fülre és szívre hat körül nem keríthető hatalmával. A szimfónia a küzdés, a forradalom lényegére is utal: nincs végleges elbukás a hitben, az igazságnak győznie kell! Farkas András Zene október 23-ról Az igazságnak győznie kell (Fotó: Szántó György) 5. Koncert a gyermekekért Nemrégiben alakult meg a „Sámson a gyermekekért” elnevezésű alapítvány, amelynek kezdeményezője a nagyrédei székhelyű Sámson Holding volt. Novemberben nagyszabású rockkoncertet rendeznek, amelynek bevétele az alapítvány számláját gyarapítja. Egerben, a körcsarnokban november 16-án, este 6 órakor az AD Studio, a Republic, a Moho Sapiens, az Exotic együttes, továbbá Lilla ás Czigi, valamint a Hepicentrum és a Lépcsőház zenekarnak tapsolhat a közönség. Szépen magyarul Játékos nyelvtan — játékos helyesírás — diákoknak címmel a Megyei Művelődési Központban sorozatot indítanak. Sok fiatalnak okoz gondot a helyesírás, a szabályok ismeretét feleslegesnek tartják. Az októbertől decemberig tartó kurzuson a résztvevők előtt feltárul a nyelv gazdag világa értelmes és szép törvényeivel, nagyszerű játékos lehetőségekkel. A „Szépen magyarul — szépen emberül” a viselkedéskultúra része is — tartják a szervezők. Várják a fiatalokat az első foglalkozáson, október 30-án du. 3 órakor az MMK-ban. (Eger, Knézich Károly út 8.) Jön Waszlavik Nemrégiben a főiskola rendezvényein látták vendégül a híres „rock sámánt”, Waszlavik Gazember Lászlót. November 11-én, hétfőn az Ifjúsági Házban már a város nagyközönsége előtt lép színpadra. Lemezbemutatót tart este fél 8-tól Waszlavik és a CMC! Az egri nyár mérlege Eger város legutóbbi közgyűlésén Szabó Pál képviselő kérdésére írásban közölte a kulturális bizottság az Egri Nyár ’91 anyagi mérlegét. Eszerint összesen 1 millió 360 ezer ezer 616 forintba került a rendezvénysorozat. Ebből reklámköltségre 312 ezer 500 forintot fordítottak, 432 ezer 612 forint volt az előadóművészek honoráriuma, a technikai feltételek megteremtéséhez pedig 615 ezer 504 forint kellett. A polgármesteri hivatal egymillió kétszázezer forinttal támogatta a rendezvényt, a jegybevétel mindössze 153 ezer 600 forint volt. A színpad és a nézőtér fóliával lefedve várja a következő évadot. A Ferences udvarban a villamoshálózat és a nézőtéri világítás is be van építve. A reflektorokat a GAMESZ raktárában tárolják a következő évadig. A vállalkozó, Molnár László szerint a bevételek és kiadások különbözeteként kimutatható veszteség 7 ezer 16 forint. Írók, akikről hallgattak A Megyei Művelődési Központ „Ők is XX. századi magyar költők, írók” címmel sorozatot indított. Dr. Kuklay Antal művészettörténész, körömi lelkipásztor tartja a következő előadást november 15-én és 29-én a Metaforáktól a metaformákig címmel Pilinszky János költészetéről. tfNSOfó HOLDING KFT NAGYRÉDE