Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

HÍRLAP, 1992. január 4-5., szombat-vasárnap Padlóra került Kelet-Európa sportja? A Közép- és Kelet-Európában lezajlott társadalmi-gazdasági robbanás már a térség sportjában is érezteti a hatását. A különféle rangsorokban, a világversenyeken és a világranglistákon hagyomá­nyosan előkelő helyet elfoglaló, sőt, a világ sportjában meghatáro­zó szerepet betöltő Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgári­ában, Romániában és Magyarországon az élsport támogatása csök­kent. A magukra maradt sportszövetségek és klubok régi és új szponzoroknál „házalnak”. A nemzeti sport szétzilálódása az emlí­tett öt országban megfékezhetetlen folyamatnak tűnik, legalábbis a Sport-Bild munkatársai szerint, akik így látják a helyzetet: Csehszlovákia A labdarúgó válogatott min­den valamire való játékosa kül­földre szerződött. A legkiválóbb jégkorongozók is — amint tehet­ték — búcsút mondtak a csupán koronában fizető egyesületük­nek. Persze a teniszezők sem ha­boztak, a világranglista legjobb­jai főként csak rokonlátogatá­sokra utaznak haza, pénzdíjaik­ból pedig egyre kevésbé hajlan­dóak „százalékot” hazautalni. A csehszlovák sport hátországa azonban Európában még így is a legerősebbek közé tartozik, az események látogatottsága alig csökkent, a tévéállomások napi műsorában változatlanul szere­pelnek a sportközvetítések és ér­dekes sportösszefoglalók. Lengyelország A nagy lengyel sportbravú­rokról már csak „múlt időben” lehet beszélni. Az egykori siker­sportágak, mint például az atléti­ka, a súlyemelés, az ökölvívás, a sí és a kerékpár alig hoznak újabb klasszisokat a felszínre. Mindezt a bennfentesek a len­gyel sportot is lezüllesztő kor­rupcióra vezetik vissza, amely sok versenyző kedvét is elvette a hajtástól. Köztudott, hogy az él­vonalbeli versenyzők és játéko­sok keresetük húsz százalékát edzőiknek voltak kénytelenek leadni, tíz százalékot a róluk gondoskodó orvosoknak és gyú­róknak, további tizet azoknak a funkcionáriusoknak, akik sze­met hunytak kisebb-nagyobb „stiklijük” felett, s akkor az álla­mi sportvezetés törvényes anyagi követeléseiről még nem is esett szó. Az 1985-ben szinte intéz­ményessé vált lengyel sportkor­rupció csúfos eredményeként Szöulban már csak a huszadik helyen végeztek a piros-fehér színek képviselői, Calgaryban, a téli olimpián pedig a tradíciókra rácáfolva egyetlen érmet sem szereztek. Ezek után, ha egy lengyeltől azt kérdezik, vajon hány érmet számolhatunk Barcelonában, a válasz gyors és lehangoló: „Ha öt-hat összejön, már ünnepelhe­tünk...” Bulgária Edzők és versenyzők tömeges elmenekülése után sivár a bolgár sport képe. Akik pedig otthon maradtak, magánvállalkozóként próbálnak érvényesülni, mert a központi keretek kifogytak. Nes­­ka Robeva, a világhírű bolgár rit­mikus sportgimnasztikai iskola vezető alakja újabban 50 dollárt kér minden külföldi látogatótól, aki az edzésére kíváncsi, vendég­tanítványokat pedig havi 2000 dollárért hajlandó okítani. Kivá­lóbbnál kiválóbb bolgár sporto­lók „tették át székhelyüket” kül­földre, s eszük ágában sincs ha­zatérni. Közéjük tartozott a lab­darúgó Sztojcskov (FC Barcelo­na), Penev (Valencia) és Koszta­­dinov (Porto), a súlyemelő Mari­­nov és Kunev (Ausztrália), az asztaliteniszező Gergelcseva (Montpellier), s a sort még hos­­­szan lehetne folytatni. Románia Amit egykor az asztalitenisze­ző Nemes Olga, nemrégiben pe­dig az extornász szupersztár, Na­dia Comaneci félve tett meg, azt egyre többen teszik meg nyíltan és habozás nélkül: a határok át­lépésére egyre több sportoló szánja el magát. És akik már biz­tonságban érzik magukat, azok mesélnek is. A fiatal sportolók testi fenyítéséről, a brutális edzésmódszerekről, súlyos fe­nyegetésekről, a megfélemlítés ezerfajta kitervelt módjáról, azokról a módszerekről, ame­lyek szülőanyja állítólag Elena Ceausescu asszony volt. Magyarország A Sport-Bild számos sportve­zetőtől kért véleményt, így Schmitt Páltól, a MOB elnökétől is. A megkérdezettek többsége azon a véleményen volt, hogy a magyar sport elitje a barcelonai olimpián még megközelítheti a szöuli csodálatos mérleget, ahol 23 érmet, köztük 11 aranyat si­került megnyerni, de aztán hét szűk esztendőre kell felkészülni. Az ország közel 3000 sportegye­sülete a csőd szélén áll, vagy már oda is jutott, a tartozások, az adóhátralékok törleszthetetlen nagyságot értek el. A külföld a magyar versenyzők és szakem­berek számára is csábító: egy­­egy válogatott labdarúgó mérkő­zésen a magyar kezdő tizenegy 85-90 százalékban idegenlégió­­sokból áll. Egyre több külföldi érdekelt az élsportban, az ilyes­fajta támogatás azonban a legrit­kábban mondható önzetlennek. A jövő tehát bizonytalan, gyors változásra a térségben, így Ma­gyarországon is vajmi kevés a re­mény... (FEB) 99A belgiumi kirándulás lelkileg megviselt Beszélgetés Sass Jánossal Azt hiszem, Sass János neve ismerősen cseng az egri focibarátoknak. Nem kétséges, szűkebb ha­zánk labdarúgói közül ő vitte a legtöbbre, volt már magyar bajnok, válogatott, noha még csak hu­szonöt éves. Üstökösként vezetett útja a legjob­bak közé, az utóbbi időben viszont jóformán sem­mit sem hallani róla. Néhány nappal ezelőtt itthon járt, s hol is találkozhattunk volna össze, mint bátyja és öccse kispályás meccsén. Mint régi jó ba­rátok, s egykori diáktársak több órát beszélget­tünk, s ebből egy részlet valószínűleg az olvasók számára is nyújt érdekességeket. — Amikor lejárt a szerződé­sed Kispesten, többen panasz­kodtak: Sass János telhetetlen, csillagászati összeget követel. — Nem követeltem senkitől semmit. Tudomásul kell venni, a foci ma már üzlet, amelyben egyenrangú felek tárgyalnak. Úgy éreztem, nekem a Honvéd tartozott. Lejárt az ötéves szer­ződésem, amely annak idején nem egészen fair körülmények között született. Egy katonával ugyanis azt íratnak alá, ami akar­nak. Miután eltelt az öt év, csu­pán annyit kértem, válogatott labdarúgóhoz méltó feltételeket kínáljanak. Ha nem így gondol­ják, találok magamnak majd olyan együttest, amelyik megad­ja ezt az árat. A Honvéd nemet mondott, az MTK pedig igent, így kerültem a Hungária körútra. — Ez a szerződés csupán üzlet volt számodra, vagy szakmai szempontok is motiváltak dönté­sedkor? — Tudtam, Kispestre lega­lább tíz új, jó játékos érkezik, s Mezey György is több ízben ke­resett. Én viszont olyan helyzet­ben voltam, hogy feltétlenül szükségem volt a pénzre. Ráadá­sul Verebes is tudtomra adta, fel­tétlenül számít rám. — Te viszont nem titkoltad, az MTK-t csupán ugródeszkának tekinted egy jó külföldi szerző­déshez. — A Honvédtól sokkal nehe­zebbnek ígérkezett az út a profi világhoz, mivel a klub vezetői — legalábbis a korábbi tapasztala­tok alapján — irreálisan magas áron igyekeztek volna eladni. A Hungária körúton ebben is sike­rült korrekten megegyeznünk. — Úgy tűnt tehát, a jó üzlet nyélbe lett ütve, most már rajtad a sor, jól kell játszani. — Valóban úgy festett, min­den rendben, legalábbis a har­madik fordulóig. A Videoton el­leni találkozón megsérült a bal térdem, s már csak a műtét segített. Ki­sebb csodának köszönhető, hogy — hála Berkes doktornak — öt hét múlva már ismét pályán le­hettem. A téli alapozáskor ment minden a maga rendjén. A me­nedzserirodából is szóltak, hogy vigyázzak magamra, mert a Bé­késcsaba ellen már két spanyol csapat megfigyelői is ott lesznek a lelátón. Azonban egy héttel előbb, Veszprémben Rugovics alaposan helybenhagyott, ezút­tal a jobb térdem szorult kórházi kezelésre. A műtét miatt ugrott mindenféle ajánlat, s nyári kény­szerpihenőre tértem. — Közben lejárt a szerződé­sed, marasztaltak? — Marasztaltak, de pénzt — legalábbis annyit, mint korábban — már nem akartak rám áldozni. Annál is inkább, mivel nem volt még egészen világos, a sérülésem után mennyire leszek terhelhető. — S ez után következett egy odüsszeuszinak éppen nem, de tapasztalatgazdagnak minden­képpen nevezhető „belgiumi­ bo­lyongás”. — Egy menedzserbarátom meghívására két hónapot Brüs­­­szelben töltöttem. Az előzetesen megbeszélt próbajátékomra több edzőt, megfigyelőt össze­­csődített, de sajnos, rajtam kívül álló okok miatt egy héttel később érkeztem, mint kellett volna, így egy második vonalbeli együttes­nél fogadtak először, s a premier jól sikerült, hiszen két gólommal nyertünk 2:1 -re. A 90 perc során látott Novak úr, a Molenbek edzője, akinek rögtön megtetszett játékom. Azon nyomban közölte ve­lem, számítanak rám az első ligás csapatnál. Még azon a hétvégén a vezetőkkel is tárgyaltam, szó esett szinte mindenről, csak arról nem, hogy másnap az edzőt ki­rúgják. Az utódja viszont nem látott szívesen. Ennek ellenére megpróbáltak aláíratni velem egy papírt, amelyet tolmács hiá­nyában szinte el sem tudtam ol­vasni. Szerény angol tudásom­mal azért sikerült annyit megál­lapítani, hogy megpróbálnak be­húzni a csőbe. A nemleges válasz ellenére is helyet kaptam a tarta­lékcsapatban. A helyzet úgy hozta, hogy valamilyen okból az első csapatból többen is pályára léptek ezen a mérkőzésen. Már az első percekben gyanús volt, hogy egyetlen pontos labdát sem kapok. — Kigolyóztak? — Rendre megjátszhatatlan labdákat kaptam, többnyire a hátam mögé, legalább négy-öt méterre. Mivel centerposzton játszottam, ebből sok jó nem sül­hetett ki. A vezetők pedig — többségében inkább üzlet­, mint szakemberek — csak azt látták, egyik gólt sem én rúgtam. — Ennek ellenére mégis ma­radtál, gondolom a beilleszke­désben segített Lőrincz Emil, aki ugyancsak válogatott labdarúgó. — Az elkövetkező napokban mindenféle teszteknek alávetet­tek. Mint később kiderült, ezt Lőrincznek „köszönhetem.” Ő ugyanis szólt a vezetőknek, Sass komoly sérülések után érkezett, nem biztos, hogy teljesen egész­séges. Figyelmességével végül odáig ment, hogy még arra sem volt hajlandó válaszolni, másnap hány órakor kezdődik az edzés. „ Meglepő amit mondasz, hi­szen a közelmúltban mindketten viseltétek a címeres mezt, s az MTK-ból érkeztetek Belgiumba. Mit gondolsz, minek köszönhető Lőrincz magatartása? — Emberileg nem kívánom minősíteni őt, hiszen valakiről a háta mögött vagy jót, vagy sem­mit. Az viszont tudomásomra ju­tott, hogy neki előnyei származ­tak volna abból, ha én egyből aláírom — tolmács nélkül — a szerződést. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy fizetnem kel­lett volna neki azért: engem tárt karokkal fogadjanak. — Végül összepakoltál, s ha­zajöttél. Mi történt ezután? — Magyarországról még Bel­giumban felhívtak, és Bálint Laci szólt, hogy Franciaországban ta­lált nekem helyet, így aztán meg­mondtam a belgáknak, elegem van az értelmetlen tesztekből. Meghagytam nekik a telefonszá­momat, gondoltam, ha szükség van rám, azon majd elérnek. Nos, inkább egy hollandot szer­ződtettek — Lőrincz javaslatára. Egy másodosztályú gárda azon­nal vevő lett volna rám, de ezzel a lehetőséggel nem éltem, mivel többre taksálom magam. — Egy darabig úgy tűnt, csa­pat nélkül maradsz. Hogyan ke­rültél végül Tatabányára? — A belgiumi kirándulás lel­kileg megviselt, ezért úgy érez­tem, néhány hetes pihenőre van szükségem. Később Bálinték ta­nácsolták, menjek Tatabányára, ott legalább tétmérkőzéseken nézhetnek meg a külföldi megfi­gyelők. Azt hiszem, nem vallot­tam szégyent, hiszen öt mérkő­zésen hat pontot gyűjtött a csa­pat. Ennek ellenére nem szeret­nék többet Magyarországon ját­szani. — Miért, neked ez már dero­gál, nem elég a pénz, vagy egysze­rűen csak beleuntál? — Úgy érzem, ha valakinek jobb a képessége a többiekénél, s ráadásul ezt magasabb követel­mények között bizonyíthatja is, miért kellene alacsonyabb ké­pességű emberek között futbal­loznia. Félreértés ne essék, nem a nagyképűség szól belőlem. — Ezek szerint Magyarorszá­gon nincsenek jó játékosok, vagy legalábbis „sassjánosok” nem kergetik a labdát? — Még egyszer mondom, csu­pán arról van szó, hogy szeret­ném a profik között is kipróbálni erőmet. Úgy érzem, amit itthon lehetett, már elértem. Voltam bajnok, válogatott, s játszhattam nemzetközi kupamérkőzéseket is. — De arra még nem válaszol­tál, milyenek a hazai játékosok, egyáltalán hová kell helyeznünk a magyar focit? — Belgiumban minden tizen­éves képes arra, hogy végigro­hanja a mérkőzést. Ebben min­denképpen felülmúlnak ben­nünket. Sanszunk a technikai és taktikai területen lehet. Bármen­­nyire is elcsépeltnek tűnik, a ma­gyar játékosokban van virtuozitás, a kérdés inkább az, miért nem képesek ezt magasabb szinten is kihozni magukból. — A szövetségi kapitány tisz­tére több jelölt is akadt. Szerinted ki lehetett volna Jenei Imre he­lyett a befutó? . — Mi, játékosok mindenkép­pen azt szeretnénk, ha a kapitány legalább öt évig a helyén marad­na, s kiharcolná a csapattal a vi­lágbajnokságon való szereplés jogát. Azok közül, akik a szak­mában igazán számítanak már mindenki betöltötte ezt a tisztsé­get, kivéve Csank Jánost. Régóta ismerem őt, tudom, mennyit ké­pezte magát, mire képes. Nem véletlen, hogy a Vác lett az őszi bajnok. A leghasznosabb segítő­ként Jeneinek magam is őt aján­lanám.. — Csank János egyik nyilatko­zatában a döntést Jeneire bízta, szerintem nem rosszak az esélyei. De, te mennyit adsz magadnak arra, hogy ismét válogatott le­szel? — Erre még nem tudok egyér­telmű választ adni. De megígé­rem, ha eljutok arra a szintre, szólok neked, s megírhatod. Molnár Zsolt 99 Szeretne a STÜITZTi Induló v vállalkozói kedvezmény! Az egy évnél nem régebbi vállalkozások esetében 40.000 Ft értékhatárig 50 %-os kedvezményt biztosítunk, így féláron olyan piacképes felületekhez juthat (1/50,1/100,2/100), amelyek alkalmasak tevékenységük bevezetésére! Ne feledje: nincs kis hirdetés, csak ismert vagy ismeretlen vállalat! Mindezek után: keressen, mi is kellünk az Ön sikeréhez! AS-M Kiadói Kft. Heves Megyei Irodája Eger, Barkóczy út 7. Tel.: 36/13-644, 36/20-880. Fax: 36/12-333 r \, SPORT Január 10-én lépnek kötelek közé ökölvívócsapat az amerikaiak ellen Váratlanul előrehozták január 10-re az Egyesült Államok — Magyarország válogatott ökölví­vó csapatmérkőzés időpontját. Papp László szövetségi kapitány és Szántó Imre edző jelöltjei ma kelnek útra. A megállapodás szerint szupernehézsúlyban és középsúlyban nem rendeznek találkozót, viszont a 48 és az 54 kg-os kategóriában ketten-ket­­ten is megmérkőzhetnek ameri­kai ellenfeleikkel. Ez kedvező a magyar együttes számára, hiszen a kiváló Lakatos Pál és Barta Zsolt mellett a szintén nagyszerű Isaszegi Róbert, illetve Bognár László sem szorul háttérbe. 81 kg: Béres Zoltán 91 kg: Hart Pé­ter. 15. Új technikai vezető a röplabdázóknál Zsóka ismét pályán Az Eger SE bajnok röplabda csapata folytatja a felkészülést a soron következő mérkőzésekre. Ezek közül is kiemelkedik a ja­nuár 12-i Vasas elleni idegenbeli találkozó, melyet a tervek szerint élőben közvetít a televízió. Ha ezen a meccsen még nem is, de talán a rájátszásban már számít­hat Kasziba István edző a szülés után visszatért Fésűs Erzsébetre, az elmúlt év játékosára, aki ismét elkezdte az edzéseket. Az idegenlégiósok közül Cserkaszova még az új év előtt visszatért Moszkvából. Urvan­­ceva néhány napot késik, ő nem kapott repülőjegyet, így vonattal vágott neki az útnak. A francia­­országi Dijonban játszó Dr. Siké­­né családi körében töltötte az ün­nepeket, tegnap repült vissza „állomáshelyére”. Ugyancsak Franciaországban vállalt munkát a szakosztály technikai vezetője Csapó Csilla, akit a bajnokság befejeztéig az ESE alkalmazottja Liptai Tibor helyettesít. * Még egy hír a csapat házatájá­­ról: a szakosztályvezetés a játé­kos kérésére közös megegyezés­sel szerződést bontott Molnár Mariannal. Egyelőre még nem tudni, hogy a röplabdás folytat­ja-e, s ha igen, hol a pályafutását.

Next