Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
HÍRLAP, 1992. január 4-5., szombat-vasárnap Padlóra került Kelet-Európa sportja? A Közép- és Kelet-Európában lezajlott társadalmi-gazdasági robbanás már a térség sportjában is érezteti a hatását. A különféle rangsorokban, a világversenyeken és a világranglistákon hagyományosan előkelő helyet elfoglaló, sőt, a világ sportjában meghatározó szerepet betöltő Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon az élsport támogatása csökkent. A magukra maradt sportszövetségek és klubok régi és új szponzoroknál „házalnak”. A nemzeti sport szétzilálódása az említett öt országban megfékezhetetlen folyamatnak tűnik, legalábbis a Sport-Bild munkatársai szerint, akik így látják a helyzetet: Csehszlovákia A labdarúgó válogatott minden valamire való játékosa külföldre szerződött. A legkiválóbb jégkorongozók is — amint tehették — búcsút mondtak a csupán koronában fizető egyesületüknek. Persze a teniszezők sem haboztak, a világranglista legjobbjai főként csak rokonlátogatásokra utaznak haza, pénzdíjaikból pedig egyre kevésbé hajlandóak „százalékot” hazautalni. A csehszlovák sport hátországa azonban Európában még így is a legerősebbek közé tartozik, az események látogatottsága alig csökkent, a tévéállomások napi műsorában változatlanul szerepelnek a sportközvetítések és érdekes sportösszefoglalók. Lengyelország A nagy lengyel sportbravúrokról már csak „múlt időben” lehet beszélni. Az egykori sikersportágak, mint például az atlétika, a súlyemelés, az ökölvívás, a sí és a kerékpár alig hoznak újabb klasszisokat a felszínre. Mindezt a bennfentesek a lengyel sportot is lezüllesztő korrupcióra vezetik vissza, amely sok versenyző kedvét is elvette a hajtástól. Köztudott, hogy az élvonalbeli versenyzők és játékosok keresetük húsz százalékát edzőiknek voltak kénytelenek leadni, tíz százalékot a róluk gondoskodó orvosoknak és gyúróknak, további tizet azoknak a funkcionáriusoknak, akik szemet hunytak kisebb-nagyobb „stiklijük” felett, s akkor az állami sportvezetés törvényes anyagi követeléseiről még nem is esett szó. Az 1985-ben szinte intézményessé vált lengyel sportkorrupció csúfos eredményeként Szöulban már csak a huszadik helyen végeztek a piros-fehér színek képviselői, Calgaryban, a téli olimpián pedig a tradíciókra rácáfolva egyetlen érmet sem szereztek. Ezek után, ha egy lengyeltől azt kérdezik, vajon hány érmet számolhatunk Barcelonában, a válasz gyors és lehangoló: „Ha öt-hat összejön, már ünnepelhetünk...” Bulgária Edzők és versenyzők tömeges elmenekülése után sivár a bolgár sport képe. Akik pedig otthon maradtak, magánvállalkozóként próbálnak érvényesülni, mert a központi keretek kifogytak. Neska Robeva, a világhírű bolgár ritmikus sportgimnasztikai iskola vezető alakja újabban 50 dollárt kér minden külföldi látogatótól, aki az edzésére kíváncsi, vendégtanítványokat pedig havi 2000 dollárért hajlandó okítani. Kiválóbbnál kiválóbb bolgár sportolók „tették át székhelyüket” külföldre, s eszük ágában sincs hazatérni. Közéjük tartozott a labdarúgó Sztojcskov (FC Barcelona), Penev (Valencia) és Kosztadinov (Porto), a súlyemelő Marinov és Kunev (Ausztrália), az asztaliteniszező Gergelcseva (Montpellier), s a sort még hosszan lehetne folytatni. Románia Amit egykor az asztaliteniszező Nemes Olga, nemrégiben pedig az extornász szupersztár, Nadia Comaneci félve tett meg, azt egyre többen teszik meg nyíltan és habozás nélkül: a határok átlépésére egyre több sportoló szánja el magát. És akik már biztonságban érzik magukat, azok mesélnek is. A fiatal sportolók testi fenyítéséről, a brutális edzésmódszerekről, súlyos fenyegetésekről, a megfélemlítés ezerfajta kitervelt módjáról, azokról a módszerekről, amelyek szülőanyja állítólag Elena Ceausescu asszony volt. Magyarország A Sport-Bild számos sportvezetőtől kért véleményt, így Schmitt Páltól, a MOB elnökétől is. A megkérdezettek többsége azon a véleményen volt, hogy a magyar sport elitje a barcelonai olimpián még megközelítheti a szöuli csodálatos mérleget, ahol 23 érmet, köztük 11 aranyat sikerült megnyerni, de aztán hét szűk esztendőre kell felkészülni. Az ország közel 3000 sportegyesülete a csőd szélén áll, vagy már oda is jutott, a tartozások, az adóhátralékok törleszthetetlen nagyságot értek el. A külföld a magyar versenyzők és szakemberek számára is csábító: egyegy válogatott labdarúgó mérkőzésen a magyar kezdő tizenegy 85-90 százalékban idegenlégiósokból áll. Egyre több külföldi érdekelt az élsportban, az ilyesfajta támogatás azonban a legritkábban mondható önzetlennek. A jövő tehát bizonytalan, gyors változásra a térségben, így Magyarországon is vajmi kevés a remény... (FEB) 99A belgiumi kirándulás lelkileg megviselt Beszélgetés Sass Jánossal Azt hiszem, Sass János neve ismerősen cseng az egri focibarátoknak. Nem kétséges, szűkebb hazánk labdarúgói közül ő vitte a legtöbbre, volt már magyar bajnok, válogatott, noha még csak huszonöt éves. Üstökösként vezetett útja a legjobbak közé, az utóbbi időben viszont jóformán semmit sem hallani róla. Néhány nappal ezelőtt itthon járt, s hol is találkozhattunk volna össze, mint bátyja és öccse kispályás meccsén. Mint régi jó barátok, s egykori diáktársak több órát beszélgettünk, s ebből egy részlet valószínűleg az olvasók számára is nyújt érdekességeket. — Amikor lejárt a szerződésed Kispesten, többen panaszkodtak: Sass János telhetetlen, csillagászati összeget követel. — Nem követeltem senkitől semmit. Tudomásul kell venni, a foci ma már üzlet, amelyben egyenrangú felek tárgyalnak. Úgy éreztem, nekem a Honvéd tartozott. Lejárt az ötéves szerződésem, amely annak idején nem egészen fair körülmények között született. Egy katonával ugyanis azt íratnak alá, ami akarnak. Miután eltelt az öt év, csupán annyit kértem, válogatott labdarúgóhoz méltó feltételeket kínáljanak. Ha nem így gondolják, találok magamnak majd olyan együttest, amelyik megadja ezt az árat. A Honvéd nemet mondott, az MTK pedig igent, így kerültem a Hungária körútra. — Ez a szerződés csupán üzlet volt számodra, vagy szakmai szempontok is motiváltak döntésedkor? — Tudtam, Kispestre legalább tíz új, jó játékos érkezik, s Mezey György is több ízben keresett. Én viszont olyan helyzetben voltam, hogy feltétlenül szükségem volt a pénzre. Ráadásul Verebes is tudtomra adta, feltétlenül számít rám. — Te viszont nem titkoltad, az MTK-t csupán ugródeszkának tekinted egy jó külföldi szerződéshez. — A Honvédtól sokkal nehezebbnek ígérkezett az út a profi világhoz, mivel a klub vezetői — legalábbis a korábbi tapasztalatok alapján — irreálisan magas áron igyekeztek volna eladni. A Hungária körúton ebben is sikerült korrekten megegyeznünk. — Úgy tűnt tehát, a jó üzlet nyélbe lett ütve, most már rajtad a sor, jól kell játszani. — Valóban úgy festett, minden rendben, legalábbis a harmadik fordulóig. A Videoton elleni találkozón megsérült a bal térdem, s már csak a műtét segített. Kisebb csodának köszönhető, hogy — hála Berkes doktornak — öt hét múlva már ismét pályán lehettem. A téli alapozáskor ment minden a maga rendjén. A menedzserirodából is szóltak, hogy vigyázzak magamra, mert a Békéscsaba ellen már két spanyol csapat megfigyelői is ott lesznek a lelátón. Azonban egy héttel előbb, Veszprémben Rugovics alaposan helybenhagyott, ezúttal a jobb térdem szorult kórházi kezelésre. A műtét miatt ugrott mindenféle ajánlat, s nyári kényszerpihenőre tértem. — Közben lejárt a szerződésed, marasztaltak? — Marasztaltak, de pénzt — legalábbis annyit, mint korábban — már nem akartak rám áldozni. Annál is inkább, mivel nem volt még egészen világos, a sérülésem után mennyire leszek terhelhető. — S ez után következett egy odüsszeuszinak éppen nem, de tapasztalatgazdagnak mindenképpen nevezhető „belgiumi bolyongás”. — Egy menedzserbarátom meghívására két hónapot Brüsszelben töltöttem. Az előzetesen megbeszélt próbajátékomra több edzőt, megfigyelőt összecsődített, de sajnos, rajtam kívül álló okok miatt egy héttel később érkeztem, mint kellett volna, így egy második vonalbeli együttesnél fogadtak először, s a premier jól sikerült, hiszen két gólommal nyertünk 2:1 -re. A 90 perc során látott Novak úr, a Molenbek edzője, akinek rögtön megtetszett játékom. Azon nyomban közölte velem, számítanak rám az első ligás csapatnál. Még azon a hétvégén a vezetőkkel is tárgyaltam, szó esett szinte mindenről, csak arról nem, hogy másnap az edzőt kirúgják. Az utódja viszont nem látott szívesen. Ennek ellenére megpróbáltak aláíratni velem egy papírt, amelyet tolmács hiányában szinte el sem tudtam olvasni. Szerény angol tudásommal azért sikerült annyit megállapítani, hogy megpróbálnak behúzni a csőbe. A nemleges válasz ellenére is helyet kaptam a tartalékcsapatban. A helyzet úgy hozta, hogy valamilyen okból az első csapatból többen is pályára léptek ezen a mérkőzésen. Már az első percekben gyanús volt, hogy egyetlen pontos labdát sem kapok. — Kigolyóztak? — Rendre megjátszhatatlan labdákat kaptam, többnyire a hátam mögé, legalább négy-öt méterre. Mivel centerposzton játszottam, ebből sok jó nem sülhetett ki. A vezetők pedig — többségében inkább üzlet, mint szakemberek — csak azt látták, egyik gólt sem én rúgtam. — Ennek ellenére mégis maradtál, gondolom a beilleszkedésben segített Lőrincz Emil, aki ugyancsak válogatott labdarúgó. — Az elkövetkező napokban mindenféle teszteknek alávetettek. Mint később kiderült, ezt Lőrincznek „köszönhetem.” Ő ugyanis szólt a vezetőknek, Sass komoly sérülések után érkezett, nem biztos, hogy teljesen egészséges. Figyelmességével végül odáig ment, hogy még arra sem volt hajlandó válaszolni, másnap hány órakor kezdődik az edzés. „ Meglepő amit mondasz, hiszen a közelmúltban mindketten viseltétek a címeres mezt, s az MTK-ból érkeztetek Belgiumba. Mit gondolsz, minek köszönhető Lőrincz magatartása? — Emberileg nem kívánom minősíteni őt, hiszen valakiről a háta mögött vagy jót, vagy semmit. Az viszont tudomásomra jutott, hogy neki előnyei származtak volna abból, ha én egyből aláírom — tolmács nélkül — a szerződést. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy fizetnem kellett volna neki azért: engem tárt karokkal fogadjanak. — Végül összepakoltál, s hazajöttél. Mi történt ezután? — Magyarországról még Belgiumban felhívtak, és Bálint Laci szólt, hogy Franciaországban talált nekem helyet, így aztán megmondtam a belgáknak, elegem van az értelmetlen tesztekből. Meghagytam nekik a telefonszámomat, gondoltam, ha szükség van rám, azon majd elérnek. Nos, inkább egy hollandot szerződtettek — Lőrincz javaslatára. Egy másodosztályú gárda azonnal vevő lett volna rám, de ezzel a lehetőséggel nem éltem, mivel többre taksálom magam. — Egy darabig úgy tűnt, csapat nélkül maradsz. Hogyan kerültél végül Tatabányára? — A belgiumi kirándulás lelkileg megviselt, ezért úgy éreztem, néhány hetes pihenőre van szükségem. Később Bálinték tanácsolták, menjek Tatabányára, ott legalább tétmérkőzéseken nézhetnek meg a külföldi megfigyelők. Azt hiszem, nem vallottam szégyent, hiszen öt mérkőzésen hat pontot gyűjtött a csapat. Ennek ellenére nem szeretnék többet Magyarországon játszani. — Miért, neked ez már derogál, nem elég a pénz, vagy egyszerűen csak beleuntál? — Úgy érzem, ha valakinek jobb a képessége a többiekénél, s ráadásul ezt magasabb követelmények között bizonyíthatja is, miért kellene alacsonyabb képességű emberek között futballoznia. Félreértés ne essék, nem a nagyképűség szól belőlem. — Ezek szerint Magyarországon nincsenek jó játékosok, vagy legalábbis „sassjánosok” nem kergetik a labdát? — Még egyszer mondom, csupán arról van szó, hogy szeretném a profik között is kipróbálni erőmet. Úgy érzem, amit itthon lehetett, már elértem. Voltam bajnok, válogatott, s játszhattam nemzetközi kupamérkőzéseket is. — De arra még nem válaszoltál, milyenek a hazai játékosok, egyáltalán hová kell helyeznünk a magyar focit? — Belgiumban minden tizenéves képes arra, hogy végigrohanja a mérkőzést. Ebben mindenképpen felülmúlnak bennünket. Sanszunk a technikai és taktikai területen lehet. Bármennyire is elcsépeltnek tűnik, a magyar játékosokban van virtuozitás, a kérdés inkább az, miért nem képesek ezt magasabb szinten is kihozni magukból. — A szövetségi kapitány tisztére több jelölt is akadt. Szerinted ki lehetett volna Jenei Imre helyett a befutó? . — Mi, játékosok mindenképpen azt szeretnénk, ha a kapitány legalább öt évig a helyén maradna, s kiharcolná a csapattal a világbajnokságon való szereplés jogát. Azok közül, akik a szakmában igazán számítanak már mindenki betöltötte ezt a tisztséget, kivéve Csank Jánost. Régóta ismerem őt, tudom, mennyit képezte magát, mire képes. Nem véletlen, hogy a Vác lett az őszi bajnok. A leghasznosabb segítőként Jeneinek magam is őt ajánlanám.. — Csank János egyik nyilatkozatában a döntést Jeneire bízta, szerintem nem rosszak az esélyei. De, te mennyit adsz magadnak arra, hogy ismét válogatott leszel? — Erre még nem tudok egyértelmű választ adni. De megígérem, ha eljutok arra a szintre, szólok neked, s megírhatod. Molnár Zsolt 99 Szeretne a STÜITZTi Induló v vállalkozói kedvezmény! Az egy évnél nem régebbi vállalkozások esetében 40.000 Ft értékhatárig 50 %-os kedvezményt biztosítunk, így féláron olyan piacképes felületekhez juthat (1/50,1/100,2/100), amelyek alkalmasak tevékenységük bevezetésére! Ne feledje: nincs kis hirdetés, csak ismert vagy ismeretlen vállalat! Mindezek után: keressen, mi is kellünk az Ön sikeréhez! AS-M Kiadói Kft. Heves Megyei Irodája Eger, Barkóczy út 7. Tel.: 36/13-644, 36/20-880. Fax: 36/12-333 r \, SPORT Január 10-én lépnek kötelek közé ökölvívócsapat az amerikaiak ellen Váratlanul előrehozták január 10-re az Egyesült Államok — Magyarország válogatott ökölvívó csapatmérkőzés időpontját. Papp László szövetségi kapitány és Szántó Imre edző jelöltjei ma kelnek útra. A megállapodás szerint szupernehézsúlyban és középsúlyban nem rendeznek találkozót, viszont a 48 és az 54 kg-os kategóriában ketten-ketten is megmérkőzhetnek amerikai ellenfeleikkel. Ez kedvező a magyar együttes számára, hiszen a kiváló Lakatos Pál és Barta Zsolt mellett a szintén nagyszerű Isaszegi Róbert, illetve Bognár László sem szorul háttérbe. 81 kg: Béres Zoltán 91 kg: Hart Péter. 15. Új technikai vezető a röplabdázóknál Zsóka ismét pályán Az Eger SE bajnok röplabda csapata folytatja a felkészülést a soron következő mérkőzésekre. Ezek közül is kiemelkedik a január 12-i Vasas elleni idegenbeli találkozó, melyet a tervek szerint élőben közvetít a televízió. Ha ezen a meccsen még nem is, de talán a rájátszásban már számíthat Kasziba István edző a szülés után visszatért Fésűs Erzsébetre, az elmúlt év játékosára, aki ismét elkezdte az edzéseket. Az idegenlégiósok közül Cserkaszova még az új év előtt visszatért Moszkvából. Urvanceva néhány napot késik, ő nem kapott repülőjegyet, így vonattal vágott neki az útnak. A franciaországi Dijonban játszó Dr. Sikéné családi körében töltötte az ünnepeket, tegnap repült vissza „állomáshelyére”. Ugyancsak Franciaországban vállalt munkát a szakosztály technikai vezetője Csapó Csilla, akit a bajnokság befejeztéig az ESE alkalmazottja Liptai Tibor helyettesít. * Még egy hír a csapat házatájáról: a szakosztályvezetés a játékos kérésére közös megegyezéssel szerződést bontott Molnár Mariannal. Egyelőre még nem tudni, hogy a röplabdás folytatja-e, s ha igen, hol a pályafutását.