Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

2 Tornado vadászgépek Szaúd-Arábiának A brit ipar John Major minisz­terelnököt ünnepelte: a kor­mányfő hatnapos indiai, ománi és szaúd-arábiai körútja végén elintézte Fahd királynál, hogy Szaúd-Arábia további 48, brit­­német-olasz együttműködésben készülő Tornado vadászgépet vá­sároljon a British Aerospace re­pülőgépgyártó cégtől, amelyet a nyolcvanas években privatizál­tak. Az új üzletet 6-7,5 milliárd dollár értékűre becsülik. Az Öböl-háború nyomán az ottani arab országok elsősorban ameri­kai eszközöket vásároltak. Elő­zőleg Major Ománban is eladott 18 Challenger harckocsit. Parlamenti képviselők Granadába utaztak Csóti György (MDF), a Kül­ügyi Bizottság alelnöke és Vá­sárhelyi Miklós (SZDSZ), a Külügyi Bizottság tagja, ország­­­gyűlési képviselők vasárnap a spanyolországi Granadába utaz­tak. A képviselők részt vesznek az Észak-atlanti közgyűlés feb­ruár 1­3-án zajló szemináriu­mán. A tanácskozás napirendjén szerepel a Földközi-tenger biz­tonsága és a térség országainak együttműködése. Már dolgozik a bölcsek tanácsa Megtartotta első összejövete­lét az ENSZ oktatásügyi, tudo­mányos és kulturális szervezete, az UNESCO újonnan életre hí­vott testülete, a bölcsek tanácsa — munkájáról azonban semmit sem volt hajlandó elárulni, noha e célból külön sajtókonferenciát hívtak össze a világszervezet pá­rizsi központjába. A 21 tagú ta­nácsból húszan vettek részt az el­ső megbeszélésen, az egyetlen hiányzó Václav Havel volt, akit közben választottak meg az új cseh köztársaság elnökévé, de ő is közölte, hogy a továbbiakban részt kíván venni a munkában. Emelték Jelcin fizetését Az orosz parlament egyhan­gúlag úgy döntött, hogy decem­ber 1-től visszamenőleg 72.000 rubelre, kb. 130 dollárra emeli Borisz Jelcin elnök fizetését. Az AFP értesülése szerint Jelcin ed­dig havi 52.500 rubelt kapott. Az elnökével azonos fizetést kap Ruszlan Haszbulatov, a parla­ment elnöke és Valerij Zorkin, az alkotmánybíróság elnöke. Jel­cin most megemelt, évi mintegy 1560 dolláros elnöki fizetése el­törpül amellett, amit az Egyesült Államok első embere kézhez kap: George Bush volt elnök ta­valy 200 ezer dolláros állami fi­zetésben részesült. A megszállók: munkanélküliek Mintegy ezer munkanélküli szállta meg Lengyelországban a slupski vajdasági hivatal épületét és annak környékét. Az állásta­lanok problémáik átfogó megol­dását követelik a helyi vezetés­től. Az országban a munkanél­küliek helyzetét súlyosbítja, hogy december óta fél millióan közülük nem kapnak segélyt sem, mert több mint egy éve van­nak munka nélkül. VILÁGTÜKÖR A katonatiszt csalásnak tartja az elnökválasztást Merényletkísérlet Jelcin ellen Borisz Jelcin orosz elnök ellen akart pokolgépes merényletet el­követni az orosz hadsereg egyik őrnagya — jelentette szombaton az ITAR-TASZSZ hírügynök­ség. A tisztet letartóztatták, de nevét egyelőre nem hozták nyil­vánosságra. Az orosz hírügynökség az őr­nagy szombati vallomását idézve beszámolt arról, hogy a Haba­rovszkban szolgáló katonatiszt két pokolgépet készített saját ke­zűig távol-keleti otthonában. Az acélgolyókkal töltött robba­nószerkezetekkel január elsején érkezett Moszkvába, hogy — mint vallomásában elismerte — meggyilkolja Jelcin elnököt. Szándékait politikai indítékok­kal, s azzal magyarázta, hogy csalásnak tartja az elnökválasz­tást, meghamisítottnak eredmé­nyeit, az elnök politikáját pedig népellenesnek. Gyilkossági szándékát az őrnagy „szolgálati és állampolgári kötelességnek” minősítette, továbbá „a szocia­lizmusért vívott küzdelemhez való személyes hozzájárulás­ként” dicsérte tervét. Az őrnagy Moszkvában ráta­lált Jelcin házára — vagyis amit ő annak hitt —, megpróbált bejutni az épületbe, de egy őr feltartóz­tatta. A katonatiszt magyarázko­dásra kényszerült, de sikerült ki­vágnia magát — írta az ITAR­­TASZSZ. Az orosz fővárosban ezután napokig kószált a me­rénylő, a pályaudvarokon aludt, s egy havaseső a robbanószerke­zeteket tartalmazó csomagját is eláztatta. Ekkor úgy döntött, hogy késsel végez az elnökkel. Sokáig tanulmányozta a moszk­vai kormányépületek elhelyez­kedését és biztonsági rendszerét, s megfigyelte, hogy az elnök au­tója hova hajt be. Az őrnagy munkaruhában, hómunkásnak öltözve akart bejutni a kor­mányépületek belső területére, hogy az autójából kilépő Jel­cinre támadjon rá. Január 27-én hajnalban az őr­nagy felmászott az egyik felállvá­nyozott kormányépület tetejére, s ennek padlásán rejtőzködött el. Itt bukkant rá a biztonsági szol­gálat egyik munkatársa reggel hét órakor, aki nem hitte el a mondvacsinált hómunkás ma­gyarázkodását a padlástérben, és hívta az őrséget. Az őrnagy ügyét a moszkvai katonai ügyészség vizsgálja, s a gyanúsítottat gyilkosság és ter­rorcsele­km­ény előkészítésével, továbbá egy hónapot meghaladó önkényes eltávozással vádolják. Az ügyészség szerint az ügyben a nyomozást hamarosan átadják az oroszországi biztonsági mi­nisztériumnak. (MTI) Nem oly régen még mindenki éljenezte az orosz elnököt, most pedig van, aki merényletet tervez ellene Nehéz az ellenséggel vitázni Arafat és Jael Dajan sajtóértekezlete Más izraeliek is el fognak jön­ni, mert a béke közvetlen párbe­széddel valósítható meg — mondta péntek este Tuniszban Jael Dajan, az izraeli kneszet képviselője Jasszer Arafattal, a PFSZ VB elnökével tartott kö­zös sajtóértekezletén. A munka­párti képviselőnőt, a néhai Mose Dajan tábornok lányát előzőleg két beszélgetésen fogadta Ara­fat, akinek szervezetét az izraeli kormány terrorszervezetként tartja számon, de akivel a szemé­lyes érintkezés egy másfél hete eszközölt törvénymódosítás nyomán immár nem tilalmas iz­raeli állampolgárok számára. Jael Dajan leszögezte, hogy nem könnyű ellenséggel vitába bocsátkozni, és azt is, hogy Ara­­fatot ellenségének tekinti, de hozzátette, hogy szerinte a pa­lesztin vezető békét akar Izrael­lel. Mint mondta, nem Jichak Rabin kormányának megbízott­jaként utazott Tuniszba, hogy ta­lálkozzék Arafattal, ezzel együtt biztos benne, hogy ez az egyetlen izraeli kormány, amely alkalmas a béke megteremtésére. Nagyon elégedettnek mondta magát megbeszéléseivel, és a bizalom megteremtése, a PFSZ-szel való közvetlen találkozók fontosságát hangsúlyozta. Arafat békeharcosnak nevez­te vendégét, és kijelentette, bár­mikor szívesen látja őt. Együtt visszük végig a küzdelmet az igazságos és valódi béke érdeké­ben, gyerekeink és az önök gye­rekei javára — mondta. A pa­lesztin vezető társaságában ott volt Feiszal Huszeini, a megszállt területek első számú politikusa és Nabil Saat, Arafat politikai ta­nácsadója. Panic kalandja Milan Panic jugoszláv miniszterelnököt csak ötórás várakozás után engedték át a jugoszláv-magyar határon. A jugoszláv határőr­szervek Panic gépkocsivezetőjének iratait nem találták rendben, s erre hivatkozva akadályozták a szövetségi miniszterelnök utazását. Panic eredetileg repülőgéppel szeretett volna Budapestről Belgrádba utaz­ni, de a jugoszláv szervek ehhez nem járultak hozzá. Milan Panictól a szövetségi parlament megvonta a bizalmat, de még jelenleg is névleg ő Jugoszlávia kormányfője, mivel még nem jött létre az új kabinet. Helyette azonban Radoje Kontic miniszterelnök­helyettes vezeti a belgrádi kabinet munkáját, s Panicot a Radikális Párt és egyes szerb szervezetek megfenyegették, hogy ne térjen vissza Jugoszláviába, mert pert indítanak ellene. A NATO- főparancsnok moszkvai tárgyalásai Együttműködés Oroszországgal Szóban és tettben egyaránt új partneri kapcsolatokat javasolt Oroszországnak John Shali­­kashvili amerikai tábornok. A NATO európai erőinek főpa­rancsnoka háromnapos moszk­vai tárgyalásai befejeztével tar­tott szombaton sajtóértekezletet az orosz fővárosban, és hangsú­lyozta: a NATO már nem tekinti ellenségének Oroszországot. A fentiekhez azért hozzáfűzte, hogy korai lenne egyelőre az észak-atlanti szövetség kibővíté­séről beszélni. Shalikashvili kedvezően érté­kelte moszkvai megbeszéléseit, Pavel Gracsov orosz védelmi mi­niszterrel szombaton folytatott eszmecseréjét, s külön kiemelte e találkozók partneri légkörét. Gracsov a védelmi minisztéri­umban megtartott sajtóértekez­leten hasonlóan vélekedett a tár­gyalásokról, hangsúlyozva: két­­három évvel ezelőtt talán senki sem hitte volna közülünk, hogy a katonai együttműködésről foly­tatunk majd tárgyalásokat és kö­zös sajtóértekezleten válaszo­lunk a kérdésekre. A moszkvai sajtóértekezleten beszámoltak arról, hogy a két fél megállapodott az európai konti­nens válságaival kapcsolatos problémák közös elemzésében, továbbá együttműködnek a bé­kemissziók kiküldésében és hu­manitárius segélyek eljuttatásá­ban, a békefenntartó erők kikép­zésében is. Az amerikai Magyar Emberi Jogi Alapítvány válasza A bírálók megfélemlítése Miután a szlovák kormány jelezte, hogy nem tart az ENSZ-ellenőrzéstől, nincs akadálya, hogy maga kérje különmegbízott kinevezését az emberi és a kisebbségi jogok kivizsgálására. Ez ál többek között a New York-i Magyar Emberi Jogi Alapítvány nyilatkozatában, amelyben az válaszolt vezető szlovák politikusok és a sajtó vádjaira, védelmét. Javasolták azt is: jelöl­jön ki ezért az ENSZ-különmeg­ Az alapítvány a közelmúltban levelet küldött számos állam ENSZ-nagykövetének, vala­mint nemzetközi emberi jogi szervezeteknek abból az alka­lomból, hogy az ENSZ felvette tagjai közé az önálló Csehorszá­g­ot és Szlovákiát. A levélben fel­írták az ENSZ tagállamait: ad­janak hangot a szlovákiai jogsér­tések feletti aggodalmuknak, s amikor gazdasági és politikai egyezményeket kötnek az új or­szággal, állítsák feltételül az em­beri, köztük a kisebbségi jogok bízottat, aki ellenőrzi, hogyan tartja meg Szlovákia a világszer­vezet alapokmányának előírása­it. A levélhez részletes doku­mentációt csatoltak a szlovákiai magyarság helyzetéről. A válasz felidézi, hogy a szlo­vák külügyminisztérium nyilat­kozata szerint Hámos László, az alapítvány elnöke „megalapo­zatlan híreket terjeszt”, valamint „nyugtalanító”, hogy a doku­mentumot a Magyar Távirati Iroda továbbadta. A valóságban, mutat rá az alapítvány, a felhí­vást megkapták más, az Egyesült Államokban akkreditált hírügy­nökségek is. Ivan Gasparovic, a szlovák parlament elnöke szerint a vá­daskodó állítások nem felelnek meg a valóságnak, s ezért árthat­nak a két ország kapcsolatá­nak. — Sajnálatos, hogy a nyilat­kozók dokumentumunk tartal­mának ismerete, érdemi közlése helyett valótlanul tájékoztattak, alaptalanul vádoltak bennünket, csúsztatással egybemosva alapít­ványunkat az MTI-vel, sőt, Ma­g­yarországgal. Kérjük a nyilat­­ozókat, cáfolják meg a doku­mentum bármely állítását, örömmel közlünk helyesbítést, ha az megfelel a tényeknek. A szlovák-magyar kapcsolatokat nem az veszélyezteti, hogy em­beri jogi szervezetek, a demokra­tikus ellenzéki erők, a kisebbsé­gek törvényes képviselői bírálják a kormány emberi és kisebbségi jogi politikáját, felhívják a nem­zetközi közvélemény figyelmét a demokráciát veszélyeztető ön­kényes lépésekre, hanem az, hogy a jelenlegi kormány és egyes médiumok a bírálók meg­félemlítésével, ellenségként való feltüntetésével Szlovákia pozitív képének kialakítását akarják el- HÍRLAP, 1993. február 1., hétfő A szerbek és a mohamedánok döntése Elutasították a béketervet Két bosznia-hercegovinai kö­zösség, a szerbek és a mohame­dánok képviselői szombaton Genfben elutasították a Jugo­­szlávia-konferencia béketervét, annak ellenére, hogy Lord Owen figyelmeztetett: az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa elé viszi a dél­szláv válság ügyét, s a világszer­vezet vezető testülete akár kato­nai kényszert is alkalmazhat elle­nük. Genfi diplomáciai források szerint a konferencia két társel­nöke, Lord Owen és Cyrus Van­ce a nap folyamán még egy köz­vetítési kísérletet tett. Horvátor­szág már korábban elfogadta a genfi rendezési tervet. — Ha a felek bármelyike to­vábbra is elutasítja a tervet, ak­kor a Biztonsági Tanács remél­hetőleg majd a megfelelő eszkö­zökhöz nyúl — legyen szó politi­kai, gazdasági vagy akár katonai módszerekről —, hogy elfogad­tassa ezt a megoldást — jelentet­te ki Genfben Lord Owen. Az AFP hírügynökség értesü­lései szerint kudarc esetén Lord Owen és Cyrus Vance a jövő hé­ten Brüsszelbe és Koppenhágá­ba indul, hogy tájékoztassa az Európai Közösségek illetékeseit (Dánia jelenleg az EK soros el­nöke), majd New Yorkba, az ENSZ székhelyére utazik to­vább. „Nem Horvátországé a felelősség” Tudjman interjúja a Der Spiegelben A szerbek ellen további kato­nai akciókat helyezett kilátásba Franjo Tudjman horvát elnök a Der Spiegel munkatársaival be­szélgetve, nem rejtve véka alá, hogy a mostani horvát katonai offenzívával a genfi konferencia kudarcához járul hozzá, ám „nem Horvátországot terheli a felelősség azért, hogy a dolgok eddig fajultak”. Tudjman a szombaton előze­tes jelleggel kiadott interjútöre­­dékben kijelentette, hogy nem volt más választás, „csak saját or­szágunkat szabadítjuk fel”. A horvát elnök csalódásának is hangot adott amiatt, hogy a Hor­vátország nemzetközi elismeré­sében éllovas szerepet játszó Né­metország elítélte a horvát offen­­zívát. (A német álláspontot Kla­us AnnA­e­ külügyminiszter a köl­ni Express szombati számában megerősítette, ám a szerbekre utalva hozzátette, hogy okot és okozatot nem szabad összeke­verni.) Tudjman a dalmáciai horvát támadással kapcsolatban azt kö­zölte, hogy „a szerbek kénytele­nek lesznek a vereségbe bele­nyugodni vagy további veresége­ket elkönyvelni”. A zágrábi poli­tikus megerősítette továbbá, hogy az ENSZ békefenntartó erőinek hamarosan lejáró kelet­szlavóniai mandátumát nem fog­ja meghosszabbítani, amennyi­ben a kéksisakosok nem gondos­kodnak a szerb egységek lefegy­verzéséről és az elűzött horvátok visszatéréséről. Ha ez nem kö­vetkezik be, „akciókat fogunk végrehajtani. Horvátország min­denképpen tesz olyan lépéseket, amelyek biztosítják területének, mint egésznek a védelmét”. A föld alá rejtették az iraki atomfegyveripart? Az ellenőrök alkalmatlanok Irak kétségkívül atomfegyveren dolgozott és kapacitásának egy része a háború ellenére fennma­radt — de a jelenlegi ENSZ-el­­lenőrzés képtelen azt felderíte­ni, — jelentette a The New Yor­ker. A hetilap legújabb számá­ban egyúttal — mértékadó amerikai illetékesekre hivat­kozva — azt állítja, hogy az ENSZ-ellenőrök jelentős része alkalmatlan feladatának ellátá­sára, olasz vezetőjük pedig ko­rábban hazája atomiparának iraki szállításaiban volt érde­kelt. A terjedelmes, a nemzetközi ellenőri gárda több tagját, vala­mint amerikai kormánytisztvise­lőket (névtelenül) megszólaltató beszámoló szerint az ellenőrzés csak a kezdetnél, 1991-ben volt eredményes: az irakiak közvetle­nül a háború után még nem tud­ták megtéveszteni az ENSZ em­bereit. Azok feltartóztattak egy tehergépkocsi-oszlopot, amely atomfegyver előállítását szolgáló berendezéseket szállított, egy irodaépületben pedig titkos ira­tokra bukkantak, amelyek ugyancsak bizonyították az atomfegyverkezést. Azóta azon­ban lényegében semmit nem ta­láltak, részben azért, mert az ira­kiak szervezetten akadályozzák a munkát, részben, mert alkal­matlan ellenőröket küldenek ki, illetve az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynöksége (IA­EA) a szükséges határozott fel­lépés helyett inkább elkeni a dol­gokat. A szerző, aki a jelek szerint amerikai kormányértesüléseket és hivatalos véleményeket hasz­nál fel, arról ír, hogy Maurizio Zifferero, az IAEA főigazgató­helyettese, az iraki vizsgálatok irányítója, a hetvenes években hazája atomenergia bizottságá­nak tagjaként tárgyalt Bagdad­ban olasz plutónium- és uráni­um-termelő berendezések szállí­tásáról. Irak francia reaktorral és az olasz berendezésekkel készült atomfegyverek gyártására. A 62 éves Zifferero munkatársai sze­rint Irakban szerteszét hagyja a titkos aktákat és nyíltan tárgyal munkatársaival , holott köztu­dott, hogy az irakiak mindent le­hallgatnak és átvizsgálják az ENSZ-kiküldöttek poggyászát. Az IAEA ellenőrei az Öböl­háború előtti évtizedben az előí­rásoknak megfelelően vizsgálták Irak — békés célúnak jelzett — atomberendezéseit, így nem le­hetnek érdekeltek abban, hogy most bizonyítsák: egy évtizeden át félrevezették őket. E tényt egyébként egy iraki szakember is megerősítette: mint az IAEA korábbi ellenőre, pontosan tud­ta, hogyan lehet megtéveszteni kollégáit... A The New Yorker szerint az iraki tömegpusztító fegyverek ellenőrzése kimentő és a jelenlé­­t formájában értelmetlen mun­­a. Az irakiak a nemzetközi cso­portok minden lépését ellenőr­zik, beszélgetéseiket lehallgat­ják, sőt, a szakembereket fizikai­lag is zaklatják, megfélemlítik. Miután iraki kísérőik előre tud­ják, hová készülnek, a felkeresett üzemekben semmit nem talál­nak, az illetékesek mindent leta­gadnak — annak ellenére, hogy az amerikai, a brit, a francia és az orosz hírszerzéstől részletes ada­taik vannak arról, hol mit keres­senek. A másik gond az, hogy sok IAEA-ellenőr csak a békés atomtechnikában járatos és így képtelen felismerni a fegyver­­gyártásra utaló jeleket. Az ame­rikai hírszerzés egyébként bizo­nyos abban, hogy az iraki atom­fegyvergyártás adatait titkos szá­mítógéprendszerben tárolják, amelynek nem akadtak nyomára sem — a feltételezések szerint a gépeket a tudósok lakásán, illet­ve egyetemeken rejtegetik. Az amerikai vélemény szerint Irakba a „diplomatikus” IAEA- csoportok helyett jól tájékozott és keményen fellépő ellenőröket kellene küldeni, biztosítva nekik a feltételeket, hogy iraki lehall­gatás, figyelés nélkül végezhes­sék a dolgukat. Heltai András

Next