Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-21 / 67. szám

HÍRLAP, 1994. március 21., hétfő Szövetkezeti tagértekezletek Az elkövetkezendő napokban tartj­a szokásos szövetkezeti ta­gértekezleteit a Heves és Vidéke Áfész, amelynek tíz településen van tagsága. A helyi tájékozta­tók sora március 31-ig a hevesi rendezvénnyel zárul. Az igazga­tóság tájékoztatójában — egye­bek között — a szövetkezet el­múlt évi munkájáról, a taglét­szám alakulásáról lesz szó. Be­számolnak továbbá a beruházá­sokról és a fejlesztésekről, vala­mint a lakosságot érintő kedvez­ményes akciókról. Kossuth-műsor Hevesen „Száz éve halt meg Kossuth” címmel emlékműsort mutatnak be az egri Gárdonyi Géza Szín­ház művészei a hevesi gyermek­ház szervezésében március 23- án este 7 órától. Az előadás fő­szereplője Sziki Károly. A falugazda Hevesvezekényben A múlt szombaton mutatko­zott be a község gazdálkodói előtt Makó Sándor, a város és Hevesvezekény falugazdája. A hétvégi eseményen vázolta fel­adatát: a két településen élő földművelő és állattenyésztő gazdák segítését, szakmai támo­gatását. Táncház Szombaton délután 3 órától táncházba várja az érdeklődő fiatalokat a városi művelődési központ Hagyományőrző köre. Ezúttal Rédei László és kise­gyüttese zenéjére a csárdásokkal és az ugrósokkal ismerkedhet­nek meg a résztvevők. HEVES ÉS KÖRZETE Mire költenek Tiszanánán? Avagy: költségvetési erőpróba Az önkormányzatok egyik legnagyobb erőpróbája a költségvetés elkészítése. Alaposan meg kell fontolni, jut-e pénz arra, hogy beru­házzanak vagy fejlesszenek, amikor a mindennapi működésüket is alig-alig fedezi a költségvetés. Nincs az másként Tiszanánán sem, ahol az idén hitelfelvétellel is számolnak, pedig eddig elkerülték az ilyen megoldást. A háttérről, a község idei gazdálkodásáról kérdez­tük Sallós Károlyné polgármester-asszonyt és Oláh Jánosné jegy­zőt. — Lényeges az eltérés az el­múlt év és az idei gazdálkodás között, főleg a beruházások és fejlesztések területén — mondja a polgármester. — A település sajátosságából adódóan nincs le­hetőség helyi adó kivetésére, mi­után rideg tény, hogy a 2800 la­kosú községben csaknem ezer a nyugdíjas, s jelenleg 200 munka­­nélkülit tartunk nyilván, így az­tán marad a normatív költségve­tés, amelyből tavaly a közintéz­mények folyamatos működteté­sén túl jutott beruházásra és fej­lesztésre is. Többek között elkészült, és át­adtuk a lakosságnak a szabvány­­méretű küzdőtérrel ellátott sport­­csarnokot. Az iskolai testnevelé­sen kívül területi versenyek szín­helye is ez, s a testépítő­ termei is egyre látogatottabbak... Csak­nem másfél kilométer portalaní­­tott úttal tettük elviselhetőbbé a település közlekedését. A Tisza­­tó közelsége egyrészt hallatlan öröm — sorolja tovább —, ugyanakkor üdülőövezetének fejlesztése kom­oly feladatot ad az önkormányzatnak. — Még annak idején 400 üdü­lőtelket adtak el a községhez tar­tozó partszakaszon... — Az elmúlt évben ötmillió­ból korszerű csónakkikötőt és minden igényt kielégítő fürdőt lé­­tesítettünk, az ott üdülők legna­gyobb megelégedésére... A két orvosi rendelőnk — vált témát — a napi munkán túl hat környező település ügyeletét is ellátja éjje­lenként és hétvégeken. — Ha már a szociális dolgok­ról esik szó — veszi át a szót a jegyzőnő —, szeretném elmon­dani, hogy évente csaknem hét­milliót költünk szociális ellátás­ra. Ennek felét teszi ki a munka­­nélküliek jövedelempótló támo­gatása, az idén ez 10 millióra emelkedik majd. — Más­­ egyéb támogatásra marad-e pénz? — Beosztással bár, de marad — mondja a jegyző. — Vissza nem térítendő támogatásban ré­szesítjük az első lakáshoz jutó­kat: az 50 ezer forintos egyszeri támogatást évente hatan-nyolcan kapják. Ezzel nem titkolt szán­dék a lakosság megtartásának növelése, gyógyír a település lé­lekszámának emelkedésére. Az óvodásoktól a főiskolásig 2-5 ezer forintos egyszeri támogatás­ban részesülnek tanév elején az oktatási-nevelési intézmények tanulói. Sok a nagycsaládosok száma is — mondja a szakember —, nem ritka a 6-8 gyermekes sem. Ezek napi gondjain nevelé­si vagy eseti segéllyel segítünk. Házi betegápolóink 15 rászoruló ellátásáról gondoskodnak, kö­zülük kettőnek térítésmentesen, a többieknek kedvezményes áron biztosítjuk az étkezést. — Milyen idei beruházási le­hetőségük lesz? — Az idén a közintézmények folyamatos működtetése mellett két nagyobb beruházásra, illetve fejlesztésre szántuk el magunkat — veszi vissza a szót a polgár­­mester. — A telefonhálózat fej­lesztése rövidesen befejeződik: húsvét táján 202 előfizetőhöz kapcsolják be a telefont. Az öne­rős fejlesztés során a telefonköz­pont helyiségét az önkormány­zat adta a Matávnak. A 400-as kapcsolóberendezést a kivitele­ző adja, míg a hálózat kiépítését a lakosság befizetéséből fedezik. A lakosság másik jogos igé­nyét elégítjük ki a térségi gáz­programhoz való csatlakozással. A lakossági felmérések biztató­ak, a tervek elkészültek, s emberi számítások szerint október végén vezetékes gázzal szeretnénk fűte­ni. — Mennyibe kerül majd ez a falunak, illetve a lakosságnak? — A beruházáshoz a lakáson­kénti 40 ezer forint hozzájárulás kevésnek bizonyul — véli Sallós­­né. — Ezért hitelt kell majd fel­vennünk, akkor viszont a követ­kező négy évben nem lesz lehető­ség más fejlesztésre, mert a kö­zségnek nincs bevételi lehetősé­ge. Viszont a lakosság jogos igé­nye, hogy legyen gáz és telefon... Pedig mennyi mindenre kellene még—sóhajt fel. — Az előbb em­lített tiszai strandot 200 méter hosszan Sarud felé, a csónakki­kötőt ugyancsak kétszáz méterrel szeretnénk bővíteni, csak éppen Kisköre irányában. De előbb a gáz, aztán az üdülő... — Érezzük a szennyvízháló­zat hiányát is — vált témát —, de azt már csak térségi fejlesztéssel, állami támogatással lehet megol­dani. Ez azonban csak terv ma­rad a tiszanánaiaknak. - cseh - „Ezeréves Sólyom” az Akác helyén A cél: a kulturált szórakozás Annak idején lapunk is beszá­molt róla, hogy volt néhány ki­sebb csetepaté Hevesen, az Akác étteremben működő diszkóban, illetve az étterem előtti parkoló­ban. Hogy ilyesmi többé ne for­dulhasson elő, a tulajdonosok — Gyarmati János és Varga And­rás — elhatározták: felújítják a koros, több mint húszéves, elha­nyagolt állapotú épületet, s a vendégeknek tagsági igazol­ványt osztanak. Az Ezeréves Só­lyom rockklub diszkóbárba — merthogy ez immár az egykori Akác étterem neve — csak ennek a tagságinak a birtokában lehet belépni, s a kártya hátoldalán ott szerepel: „bármilyen rendbontás az igazolvány bevonásával jár”. A több hétig tartó felújítási munkálatok után a napokban már meg is nyitt az Ezeréves Só­lyom. Ezentúl péntekenként „üzemel” ott a rockklub, amikor élő zene szórakoztatja a közön­séget, a szombat pedig minden héten a diszkó napja. A termeket átfestették, kicsinosították, új lett a diszkóspult, a színpad, újak az asztalok, azonkívül boxokat is kialakítottak. Lehetővé vált az is, hogy hét közben pizzéria, illetve salátabár működjön az épület­ben, ahol egyébként biliárdasz­talokat is elhelyeztek. S emellett persze — a színpad révén — el­méletileg bármilyen műsornak helyet adhat az Ezeréves Só­lyom, minden korosztály igénye­it kielégítve. A cél a biztonság, a kulturált szórakozás: ennek egyik garanciája az említett tag­sági igazolvány, a másik pedig az erős rendezőgárda. (rm) Zrínyi Ilona-matematikaverseny Nyolc iskola tanulói Hevesen Kovács György elsős gimna­zista szavalata vezette be azt az ünnepséget, amelyre a hevesi Eötvös József Középiskolában került sor. Ezúttal adták át a ju­talmakat az országos Zrínyi Ilo­­na-matematikaverseny Heves megyei fordulójában legjobb eredményt elért tanulóknak. Im­már negyedik alkalommal ren­dezték meg ezt az országos vetél­kedőt, melyen csaknem ötven ta­nuló vett részt. Szűkebb hazánk nyolcvan­­­nyolc iskolájából a március 4-i versenyen a 9-14 éves korosztály több mint 1500 tanulója mérte össze tudását, csaknem kétszer annyian, mint az elmúlt eszten­dőben. A szervezés oroszlánré­szét az Eötvös József Középisko­la — illetve annak tanára, Erdész László — vállalta. Az alföldi vá­rosban nyolc iskola tanulói ver­senyeztek. A szervezők kérésére még további tizenkét megyei is­kola vállalkozott az érintett ta­nulók fogadására: Egerben 4, Gyöngyösön, Hatvanban és He­vesen 2-2, Füzesabonyban és Verpeléten pedig egy-egy intéz­mény. A versenyen a harmadik-ne­gyedik osztályosok húsz felada­tot oldottak meg egy óra alatt. Az ötödikesek és hatodikosok 25-öt — 75 perc alatt —, míg a hetedik-nyolcadik osztályosok­nak másfél óra állt rendelkezésre harminc feladat megoldásához. A számítógépes feldolgozás se­gítségével a nagy létszám ellené­re is rövid idő alatt el lehetett vé­gezni a feladatok javítását és az eredmények feldolgozását. A hevesi értékelésre évfolya­monként az első 15 helyezett ta­nulót és az első helyen végzett csapatot hívtuk meg, valamint a legeredményesebb felkészítő pe­dagógusok közül tizenhármat. A jutalmakat Kontra Gyula pol­g­­ármester és dr. Tóth László, az Eötvös József Középiskola igaz­gatója, Svoóbné Lénárt Ágnes igazgatóhelyettes, valamint Bár­di István, Forgács Klára és Ju­hász Mezei Mária, az iskola taná­rai adták át. Az országos döntőre me­gyénkből 14 tanulót hívtak meg. Ezt április 5-7. között tartják majd Kecskeméten. * * * Az ünnepség után gratulál­tunk az egri Löffler Szabolcs­nak, aki a 8. osztályosok verse­nyében az első helyet szerezte meg. — Már korábban is több ki­emelkedő eredményt értem el matematikai versenyeken, így országos vetélkedőn is... Erre a versenyre édesanyám — aki jól ért a matematikához —, valamint tanárom, Gönczy Sándor készí­tett fel, s rájuk számítok az orszá­gos verseny előtt is... Egyébként felvettek az egri Szilágyi Erzsé­bet Gimnázium speciális mate­matika tagozatára, így az elkö­vetkező években ott tanulok majd. Vörös Dezső 5. Emlékműavatás Pélyen Akikért a lélekharang szólt Kettős megemlékezést tartot­tak március ünnepén Pélyen. Ünneplőbe öltözött iskolások, felnőttek és a háborút megjárt idős férfiak gyülekeztek a római katolikus templom körül. Har­sonahang vezette be az ese­ményt: emlékművet avattak a II. világháborúban elesett helyi ál­dozatok tiszteletére. A négy már­ványtáblát — amelyre csaknem száz nevet véstek — a 800 éves település legősibb helyén, a templom északi falán helyezték el. A táblákat dísztéglából ké­szült boltív fogja egybe, lábaza­tára nemzetiszín szalaggal díszí­tett gyertyákat helyeztek. Az emlékezés egy, a háború áldozatairól szóló verssel kezdő­dött, majd dr. Ócsai András há­ziorvos, a község szülötte idézte fel az emlékműállítás történetét, a szándéktól a megvalósításig. Emlékeket idéző beszédét meg­hatottsággal hallgatták az idő­sek. Az ünnepség szónoka, Pong­­rácz József, a terület országgyű­lési képviselője beszédében ki­emelte: a négy évvel ezelőtti sza­bad választásokkal, egy függet­len, szabad országban nyílt csak lehetőség arra, hogy emlékműve­ket állítsunk az elesetteknek, a háború áldozatainak. Az avatóbeszéd elhangzása után Kovács József esperes-plé­bános lépett az emlékműhöz. Az élők keresztény kötelességére emlékeztetett beszédében, majd imát mondott, és megszentelte, megáldotta az emléktáblákat. Elhangzott az áldozatok neve, utána egy-egy szál virág került a talapzatra, megemlékezve a név­telen hősökről és az elhurcolt zsi­dó mártírokról is. Hosszú perce­kig szólt értük a lélekharang. A jelenlévők néma felállással és könnyes szemmel emlékeztek. Majd a koszorúzás követke­zett: a polgármesteri hivatal, a lakosság nevében Kalmár Mária polgármesternő és dr. Ócsai András alpolgármester koszorú­zott. Őket a hozzátartozók kö­vették, s helyezték el virágaikat az emlékmű talapzatán. Az ünnepség után a polgár­­mesteri hivatal fogadást adott a háborút megjárt és a hadifogság­ból hazatért idős férfiak részére. Itt Kalmár Mária polgármester­nő köszöntötte a csaknem har­minc idős embert. Beszédében Radnótit idézte: arról a korról szólt, amelyben az ember úgy el­­aljasult. A túlélők — mondta — a szenvedések, a borzalmak és a helytállások miatt tiszteletet, megbecsülést érdemelnek. Az élők azzal a hittel és reménnyel emelték egymás egészségére po­haraikat, hogy a jövő nemzedé­kének soha ne kelljen átélni ha­sonló borzalmakat, egy újabb háborút. A megemlékezést a baj­társak nevében Pádár Lukács köszönte meg. Hangácsi Antal Kovács József esperes-plébános az élők keresztény kötelessé­gére emlékeztetett, majd megáldotta az emléktáblákat (Fehér János felvétele) Környezetvédelmi napra készülnek Erdőtelken Az utóbbi időben több ízben is pályázatot nyert az erdőtelki Mikszáth Kálmán Általános Is­kola. Mint Kiss­­end igazgatóhe­­lyettes elmondta, még az elmúlt évben kaptak 25 ezer forintot a környezetvédelmi beadványuk­ra, ebből az összegből egy nagy értékű távcsővel gyarapodott a biológia, illetve a túra szakkör, amely Szálkai István tanár veze­tésével tevékenykedik eredmé­nyesen. Szintén egy tavalyi pá­lyázat tette lehetővé, hogy háló­zsákokat, sátrakat, túrafelszere­léseket vásárolhassanak, s két­­két tanuló eljuthasson az andor­­naktályai „Búbos Banka Kör” táborába, illetve egy egerbaktai programra. Most arról számolhatott be az igazgatóhelyettes, hogy újabb 50 ezer forintos pályázatot nyertek „a sportturisztika, a turisztikai vetélkedők támogatására, vala­mint a tábori élet hagyományai­nak őrzésére”. Az összeget úgy szeretnék felhasználni, hogy mind a 365 kisdiák részesüljön belőle: az alsósoknak például elemekből összerakható játszó­téri esz­közöt­ vásárolnak, míg a felsősök erőfejlesztő felszerelése­ket kapnak. Mindezek mellett szorgalmaz­za a tantestület, hogy rendszere­sen túrázzanak a tanulók, ennek jegyében rendezik meg az idén tavasszal is a környezetvédelmi napot, amelyre más iskolák diák­jait is várják majd. Volánpörgetők Az autóversenyző hevesi Kal­­bantner Géza és navigátora, Szé­­csi Miklós — a géposztályukban elért idei 5. helyezéssel — jogot nyert arra, hogy az idén már az első osztályban próbálkozhassa­nak. — Hogyan kezdődött? — ér­deklődtem tőlük. — Közhelynek tűnik, de tény­leg gyermekkori vágy, hogy egy­szer a „nagyokkal” együtt pör­gethessem a volánt. Aztán 1989- ben egy harmadosztályú verse­nyen indultam először, a szülők­től kapott 1500-ös Ladával. A kezdeti eredmények biztatóak voltak, élveztem is, csak nem voltak tanácsadók, akik segítet­tek volna a felkészülésben. Rö­vid időn belül széthajtottam az autót, közben katona is lettem, s ott másoknak navigáltam, de az nem nekem való dolog volt. Amikor leszereltem, kaptam egy újabb Ladát, a barátommal meg­bütyköltük, s máris jöhettek a kanyarok... — Köztudott, hogy nem egy olcsó hobbi ez. Kik segítik a költ­ségek fedezésében? — Hál’ Istennek, akadtak tá­mogatóim. Elsősorban a Ramo­­vill segített az indulásban. A gya­korló és a versenyautónkat a Bü­työk Garázs készíti fel a verse­nyekre. Az alkatrészek pótlásá­ban Zsidó Imre kereskedő, az üzemanyag-gondjainkon a LE­­HO-benzinkút segít, a nélkülöz­hetetlen kenőolajat a Borsodi Autójavító biztosítja. — Hol tudnak gyakorolni? — Itthon, a hevesi határban rójuk a köröket, gyakoroljuk be a szükséges mozzanatokat, kap­csolási szisztémákat. Máskor egy héttel korábban elutazunk a ver­seny színhelyére, ott általában lehetőség nyílik arra, hogy ki­próbáljuk a rutint és a lóerőt. — Melyik versenyen vesznek részt legközelebb? — Április 22-24. között ren­dezik a Salgó-rallyt, itt szeret­nénk bemutatkozni, s ha minden igaz, még öt versenyen indulunk az idén. Persze, mindez pénz kérdése... Cs. B. Versenyben a hevesi páros...

Next