Heves Megyei Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-13 / 11. szám

i Ilmm Iïtavïiri 1­—.....................­.............. (Folytatás a Magazin 1. oldaláról) A szóbeszéd alapján csak an­­­nyit tudnak, hogy egy másik helyre költöztetik majd őket. A jegyző, s az időközben hi­vatalába érkező polgármester, Farkas József állítása szerint azonban „nem eszik olyan for­rón a kását”.­­ Valóban értékesíteni akar­juk az önkormányzati tulajdon­ban lévő épületeket, köztük a jelenlegi rendőrőrsöt is. De eb­ben az esetben először a rend­őrségnek kínáljuk fel megvé­telre az épületet, s csak ezt kö­­ telei Ferdinándné: „ Olya­nok kapnak segélyt, akik a kocsmába viszik” Farkas Kálmánné: „Hét embernek vettem két kiló krump­lit...” A falu védőszentje látszólag közömbös A kincsek még vevőre várnak Szihalmon is szebb holnapokról álmodnak vetően nézünk más megoldás után. A segélyek miatti rossz köz­hangulatot Farkas József is is­meri. Mint ahogy azzal is tisz­tában van, hogy a falu munka­képes korú lakossága 20-25 százalékának pillanatnyilag sincs munkahelye. Bár a jegyző határozott véleménye szerint ha lassan is, de elindult egy ked­vező folyamat ezen a téren is. Az emberek jelentős hányada túljutott azon a traumán, amit biztosnak vélt munkahelye el­vesztése okozott. Egyre többen kerekednek fel, hogy a környé­ken kenyérkereseti lehetőség­hez jussanak. A nyáron pedig sokan vállalnak idénymunkát a mezőgazdaságban. Azt is megtudtuk: Szihalmon nem átallották kilépni a Heves Megyei Vízműtől, hogy önál­lóan szolgáltassák a vizet az itt élőknek, így érték el, hogy ta­valy nem emeltek vízdíjat. Idén január 1 -jétől a Borsod megyei vállalattal kötöttek viszonylag kedvező szerződést az üzemel­tetésre, hiszen a tervek szerint köbméterenként 30 forintot az önkormányzat térít majd a la­kosságnak. Ez nem kis segítség, amikor már tudott dolog, hogy a falu idén összesen 64 millió forint­ból gazdálkodik majd. Ebből jószerivel csak az intézmények működtetését lehet biztosítani, no meg a már megvalósított gázprogram hiteleit fizetni. Ez szintén nem kis összeg, hiszen csak az évi kamat 4 millió fo­rintra rúg. A fennmaradó pénz­ből csupán csekély fejlesztésre futja, talán néhány út rendbeté­telére. Ezek a realitások, amik nem sokban különböznek más fal­vak adottságaitól. Á­ Szihalom vezetői ennél titokban több be­vételre számítanak, méghozzá megalapozottan. A Mezőkö­­vesd-Kisköre szakaszon felbe­csült 495 millió forint értékű gázkincsből ugyanis a falu is részesedne, amennyiben ko­moly vevő érkezne a térségbe. A tárgyalások jelenleg is foly­nak, s ha az adásvétel elől elhá­rulnak az akadályok, abban az esetben 61 millió forint ütné a szihalmiak markát. Számítanak az M 3-as autópálya építéséből befolyó haszonra is, hiszen a falu határában kisajátításra váró jelentős földterület húzódik. Remények szerint ez újabb mil­liókat jelentene a településnek. Szihalom két első embere úgy köszön el: ha a fenti álmok valóra válnak, az itt élőknek egy jó időre megoldódik az összes gondja, így legyen - mondogatom magamban. S hogy addig ki ügyel a fá­­zókra, s az éhezőkre? Talán a falu védőszentje, aki egy nád­szálat a kezében tartva látszó­lag közömbösen figyeli a tör­ténteket. Barta Katalin FOTÓ: PERL MARTON HÍR(TELEN)KÉK... A Kisgazdapárt parlamenti frakciója azt ajánlotta Göncz Ár­pádnak, Horn Gyulának és Keleti Györgynek, hogy - ha biz­tonságosnak tartják a boszniai akciót - személyesen vezes­sék diadalra az IFOR-erőkhöz csatlakozó alakulatot. A folyón át az aknák közé...* A tagság megosztottsága miatt olasz kereskedelmi kamarai háború tört ki Budapesten. ó, Mamma mia...!* Minden különösebb hírverés nélkül történt: „összeházaso­dott” a Mezőbank az Agrobankkal. Ahogy mondani szokás: pénz a pénzzel... * Ellopták Szúcs-Bányatelepen a nyilvános telefonfülkét. Előkerítésében segíthet a Matáv szlogenje: „A telefonfül­kék visszahívhatók..." ( szilvás) Pontatlan díjkotrás Változott a világ kéményseprő­­éknél is! A régi kinézetükre ma már csak a korommentes uniformisuk emlékeztet. Mind ritkábban mennek fel a házte­tőkre, kotornak a kémények­ben. Annál gyakrabban a zse­bünkben, a pénztárcánkban. A szerencsehozó, éjfekete ember arra kárhoztatott, hogy főleg a „kötelező kotrási díj” beszedésére korlátozza munká­ját. Hogy ezen egyre növekvő összegekért milyen szolgáltatás jár? Az újabban nemigen de­rül ki a befizetésre kötelezett számára, aki a derék Tü­zkér­­szakembert többnyire csak a pénzbegyűjtésnél látja. A jám­bor honpolgár persze - morgás mellett -, lerója a rátukmált tartozást. Azt viszont már nagyon ne­hezményezi, ha a számítógépes bizonylat tele van hibákkal. A címzett - sajnos - már 13 éve halott. A Lenin tér elnevezést elsöpörte a rendszerváltás. S a a házszám sem pontos. A csaknem ezerforintos díj­tételért legalább az adatok pontossága elvárható lenne. Ha másképp nem megy, mond­juk egy kis kotrással­­ a nyil­vántartásokban. .. (­lay) M mMMM Téli tiszai varázs (Fotó: Majoros Tamás)

Next