Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-14 / 215. szám
1100 esztendő okító üzenete (9.) A Hunyadiak királyt adnak... Históriai tény, hogy Nagy Lajos halálát komoly zűrzavar követte a hatalmi szférában, s ennek bizony kárát látta az ország. Végül a neves uralkodó lányának, Mária királynőnek a férje, Zsigmond, a luxemburgi ház szülötte került a trónra. Eleinte ő sem bírt a túlságosan is megerősödött nagyurakkal. Olyannyira, hogy „engedetlensége” miatt elfogták és börtönbe is vetették. Később azonban számukra kedvező feltételekkel szabadon bocsátották. A megszorított férfiú először engedelmeskedett, idővel azonban megpróbálta visszafizetni az adósságot. Ki tudja, mi az oka annak, hogy a történetírók nem kedvelték személyiségét, az azonban tény, hogy csak előnytelen tulajdonságaira koncentráltak, s igyekeztek erényeit is rossz színben feltüntetni. Mégis: aligha vitatható, hogy fél évszázados regnálása alatt igazolta: képes arra, hogy egy magyarországi fundamentumú nagy birodalmat összehozzon, hiszen végül megszerezte a német-római császári cűnet is. Elhunytával azonban ismét elszabadult a pokol. Igaz, lányának férje, Habsburg Albert kiemelkedő személyiséggé nőhetett volna, ha nem ragadja el a korai halál. Asszonya azonban hibát hibára halmozva katasztrofális helyzetek sorát produkálta. Gyermekével, a csöppség V. Lászlóval Bécsben tartózkodott, s onnan szőtte az intrika hálóját. Idehaza az oligarchák igyekeztek minél többet megkaparintani a maguk számára. Még az a szerencse, hogy a közélet porondján feltűnt egy addig ismeretlen főúr: Hunyadi János. A krónikások arról informálnak bennünket: hihetetlen gyors karrierjének az a magyarázata, hogy Zsigmond zabigyereke volt. Egyáltalán nem valószínű. Elképzelhető, hogy ezt a sztorit, ezt a hiedelmet azért akarták hitelesíteni, hogy leplezzék román származását. Kár volt, hiszen egyik nép sem alábbvaló a másiknál, s valamennyi teremthet karizmatikus egyéniségeket. Műveltsége kétségkívül hiányos volt, hadvezéri képességeire azonban hamarosan felfigyelt az egész akkor világ. S azt se feledjük el, hogy ezer szállal kötődött ehhez a néphez. Kétségtelen: hatalmas birtokainak zöme a déli határoknál terült el, s így aztán kénytelen volt felvenni a harcot a törökkel, hiszen a sajátját is védte. Hamarosan bebizonyította: a félelmetes ellenség leverhető, kiszorítható. Társaival együtt azt is elérte, hogy királyt választottak I. Ulászló személyében. A sikersorozatot ugyan megtörte a várnai vereség, de a kormányzóvá választott hadúr gyorsan kiküszöbölte ezt a csorbát. Pályájának koronája lett az 1456-os nándorfehérvári győzelem, amelynek híre fellelkesítette a környező országokat. Tragikus, hogy ezt követően meghalt, s nem sokon múlott, hogy kialakul a nemzetvesztő káosz. Az oldalán állók azonban nem adták fel. Elérték azt, hogy kisebbik fia, Mátyás kapja meg a koronát, aki átlagon felüli adottságai révén következetesen vitte tovább az atyai örökséget. A fiatalember ugyan összeütközésbe került nagybátyjával, a hatalomszerető Szilágyi Mihállyal, ám rögvest úrrá lett felette. Visszaszorította azokat is, akik fellázadtak ellene. Lehet, fájt neki, hogy a hozzá igen közel állók fordultak ellene, de legyűrte szubjektív érzését, s kemény kézzel teremtett rendet. Sokoldalú tehetség volt. Egyedül a seregek irányításában nem jeleskedett, de azért elboldogult ezzel a feladatkörrel is. Méghozzá úgy, hogy rátermett, hozzáértő emberekkel vette körül magát. Joggal dicsérték szervezőkészségét, éleslátását, felkészültségét, idegennyelvismeretét, ritka tudását, humanista hangoltságát. Egyszóval államférfiú volt, méghozzá a javából. Félreállította az uralmát veszélyeztető bárókat, s arra törekedett, hogy közömbösítse őket a köznemességben rejlő értékek kiaknázásával. Olyanoknak adott hivatalt, akik e rétegből jöttek, s jó néhányszor igazolták képességeiket. Természetesen támogatta az ipart, a kereskedőket. Gazdagságát, hazája anyagi erejét mindenütt irigyelték. Talán egészen másként alakul történelmünk, ha nyugati tervei - csehországi háborúk, Bécs meghódítása, a császári cím megszerzésének óhaja - helyett Keletre, az oszmánokra koncentrál, s megakadályozza előretörésüket. Nem ezt tette, így aztán olyan várat épített, amelyet nem alapozott meg kellőképp. A következmény törvényszerű volt. Távozásával jókora űr támadt. Nem alapított dinasztiát, s törvénytelen fia, Korvin János bizonyította alkalmatlanságát. Bár hűséget esküdtek neki, ám mihelyt lehetett, elpártoltak tőle. Csalárd módon viselkedett felesége, Beatrix is, aki - vérmes nő lévén — szemet vetett a snájdig 11. Ulászlóra. A mohó vágyakozás elvette cseppnyi eszét is: nem vette észre, hogy a házassági szertartásba hiba csúszott, s erre hivatkozva a pápa felbontotta azt. Őnagysága így hoppon maradt, s merenghetett a siker forgandóságán. Fel-felidézve messze tűnt urának karakteres, ám végleg visszahozhatatlan arcélét. Másképpen fogalmazva: elérte végzete. A baj az, hogy az országot is... Pécsi István Mátyás, az igazságos A Trinitárius-templom megmentése A napokban hazafelé tartottam Egerben, a Trinitárius utcán, amikor a templom előtt és a tetején mesterek működésére lettem figyelmes. Vigyázzon kérem, mert dolgozunk! - mondta valaki, és máris kődarabok hullottak a járdára az épület tetejéről. Nem lehet igaz! — gondoltam, mert naponta jut eszembe a templom sorsa, a Rossz-templomé, ahogyan Egerben nevezik. Örvendetes, hogy ez a balsors jobbra fordult, amit a Hírlap is megerősített. Pécsi István megidézte röviden a múltat, és vázolta a megóvás, a megerősítés terveit. És mindezt hitelesítette Várkonyi Györgynek a nyilatkozata is. Eltűnődtem azon, hogy az az épület mennyire hozzátartozik városunk képéhez: impozáns módon magaslik a Telekessy utca végén. Ám valami baj van az értékes műemlék fenntartása, karbantartása körül. De kinek a gondja ez, és ki felelős ezért? - kérdezhetik, mert nem tudják, mikor, milyen körülmények között kezdett ez a helyzet kialakulni, és milyen volt a sorsa templomunknak az utóbbi fél évszázadban? Azon kevesek közé tartozom, akik talán megnyugtató módon tudnak ezekre a felvetésekre felelni, mert hivatásom, munkám többé-kevésbé összekapcsolódott a Rossz-templom sorsával. Építésének történetével, használatának változásaival Voit Pál a Heves megye műemlékei második kötetében terjedelmesen foglalkozik. Azzal azonban, hogy a honvédség használatában lévő épülettel és a kolostorral 1945 után mi is történt, a műemléki szöveg csak utalásszerűen foglalkozik. Az épületek 1944-ben, a háború végén leégtek, a kolostort ezért le is bontották, de a templom egy ideig üresen állt. Az ingatlan a városé lehetett, mert egy idő múltán a városi tanács hozott olyan határozatot, hogy mivel fenntartására nincs pénz, megfelelő rendeltetése pedig egyáltalán nincs, le kell bontani. Abban az időben már megalakult itt a városi műemlékbizottság, amely a tanács mellett működő társadalmi szervezet volt, és aminek a néhai kitűnő építészmérnök, Hevesy Sándor volt az elnöke, magam pedig - úgy is, mint múzeumigazgató - egyik tagja voltam. Ismerve a Rossz-templom művészeti és építészeti értékeit, ezt a határozatot megfellebbeztük: az országos műemléki hatóságon keresztül panaszt tettünk az illetékes minisztériumnál. A miniszter - abban az időben egy építész, Trautmann Rezső - eleget tett meghívásunknak és megjelent Egerben, hogy személyesen tudjon ebben az ügyben információkat szerezni, s ezek után dönteni. A szemlét követően a miniszter úgy döntött: nem szabad az épületet lebontani! Röviddel ezután az akkor megalakult Országos Műemléki Felügyelőség nekilátott az épület állaga megmentésének: megépítette a tetőszerkezetet, helyreállította a főhomlokzatot, de arra már nem volt fedezet, hogy a templom oldalát és házát is felújítsák. Az építészeti munka befejezése után felvetődött annak újbóli rendeltetése, használata. Megfelelő megoldásnak tűnt az, hogy a templom múzeumi célt kapjon. Ennek érdekében tájékozódó lépéseket tettem. Dobrovits Aladár, a minisztérium múzeumi osztályának vezetője városunknak mindig barátja volt. Kérésünkre az Iparművészeti Múzeum vasgyűjteményét áthelyeztette Egerbe, a Trinitárius-templomba. Az volt a terv, hogy állandó kiállításon fogjuk az országban egyedülálló gyűjteményt bemutatni beépített karzatokkal, függőfolyosókkal és dobogókkal, hogy ez az installáció ne rontsa a templom belső terének nagyszerű hangulatát. Erre azonban már nem került sor, mert fedezetet nem sikerült szerezni, az Iparművészeti Múzeum pedig e célra megkapta az egyik Pest környéki kastélyt. Meghiúsult egy álom, az, hogy Egerben, ahol a vasművesség barokk emlékeinek kitűnő alkotásait csodálhatja meg a érdeklődő, ennek a művészeti ágnak történeti emlékeit őrizhessük. Amíg a gyűjtemény itt volt, a várban kiállítottak egy darabját, egy antik istennőt ábrázoló életnagyságú öntvényt, aminek nagy sikere volt. A vasgyűjtemény elszállítása után a Rossz-templom nem tudott számára alkalmas funkcióra szert tenni. A színház vette használatba alkalmanként, az udvarán pedig egy sufniban a színház díszletfestő műhelye működött, de a régi színház épületének lebontása után maga a társulat is itt lépett fel. Később leginkább mozinak adott helyet, de állaga folyamatosan romlott, majd használhatatlanná vált. Remélhető, hogy a műemléki főhatóság révén most megkezdődött helyreállítás azt eredményezi, hogy a Rossztemplom újra használható építmény lesz, amelyet a társadalom művelődése vagy újra a vallásosság szolgálatába lehet állítani. Az egriek azonban nem felejthetik el, hogy a Trinitárius-templommal, nem annyira külsejével, mint inkább belső architektúrájával, ennek sajátos építészeti formájával és gazdag díszítésével a barokk korszak egy torzóként megmaradt, de így is nagy értékű alkotását őrzik. Bakó Ferenc D. Se: A templom belső szerkezete VSzubjektív NEM TUDOM, hogy ki figyelt a közelmúlt híradására, s hányan emlékeznek arra, amit mondtak. Jómagam akaratlanul is meghallottam a rádióból, televízióból, ahol naphosszat ismételgették, hogy egyik ismert politikusunk beszélgetésre, vitára hívta a másikat a teljes nyilvánosság elé. A találkozó kezdeményezője országos ügyekről kívánna párbeszédet. Legalábbis, mint utalt erre. Nemzetmentő kérdésekben ugyan nemegyszer megszólalt már a médiákban, ám úgy tetszik, hogy mégis kevesli szereplését. Mivel roppant szeret szerepelni. Bár alakításai így is szinte felülmúlhatatlanok, alighanem úgy érzi, hogy még korántsem lőtte el minden puskaporát. Van a tarsolyában egy s más, amivel előállhat, sőt, talán újfent elkápráztathatja az ilyesféle produkciókra éhes közönségét. Tartok tőle, hogy miként megszokhatta már a néző, hallgató, az olvasó tőle - ez alkalommal is inkább az utóbbi vezette szándékában. Vélheti, hogy ez a biztosabb. A puszta beszédért megkapja a tapsot, elég a tömegnek a szándék is a tettre. Komoly törekvésének, cselekvésének még nemigen adta eredményét eddig. Sokkal inkább mással volt elfoglalva. S valószínűleg ezután is így lesz. Mégis próbálkozik egy asztalhoz ülni vagy állni pályatársával. Nincs tudomásom a válaszról, ám sejtem: elmarad ez a találkozó. S hogy így lesz, nem is csodálkozom rajta különösebben. Én sem fogadnám el annak a társaságát, aki szinte naponta sérteget, bánt, megaláz, gyűlöl, úton-útfélen. Dehogy beszélgetnék olyannal, aki nem tekint partnerének, gondolni sem látszik arra, hogy valaha is legalább próbáljon megérteni, s igazán segíteni! Aki eleve elutasítja minden törekvésemet, ahhoz szavam sem lenne. Nem még hogy beszélgessek is vele ország-világ előtt! Hacsaknem éppenséggel békülni akar... A két politikus esetében azonban szó sincs erről. No meg egyéb is akadályozhatja a találkozót. Nem azonos a súlycsoportjuk. Nemcsak a szó fizikai értelmében, hanem más szempontból sem. Elnökök ugyan mindketten, de az egyikük - egyelőre még - valamivel több is ennél. Ez a különbség - akár tetszik, akár nem - közöttük áll. S az új választásig meg is marad. Ez azonban bizony még odébb van! BÁRMENNYIRE is erre készül a kihívó politikus a ciklus elejétől, s ez foglalkoztatja szüntelenül a fontosabb iparkodás helyett most is... Gy. Gy. Lesznek-e ketten egy asztalnál? ............................................. HÍR(TELEN)KÉK. A Fővárosi Főügyészség - mint hírlik - az APEH feljelentése alapján napokon belül vádat emel Palotás János vállalkozó ellen. Most kezdődik a..., most kezdődik a tánc... * Eltűnt a vatikáni levéltárból a legrégibb összefüggő albán nyelvemlék, egy XVI. századi hiánytalan misekönyv. Hát már ott sem szent a tízparancsolati tétel: „Ne lopj!”* Egy bankár nyerte meg az Aral Hungária és az OTP közös - s az üzemanyag-tankolással kapcsolatos - játékakciójának ötmillió forintos Eurocard-kártya nyereményét. Erre mondják: pénz a pénzzel... * A Németországban hivatalosan is bejegyzett „Nem Méltányolt Kopaszság Klub” a napokban dob piacra egy, a haj hullását elősegítő szert, hogy így is szaporíthassa a tagságát. S akkor tarra verik a világot... (szilvás)