Heves Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-05 / 30. szám

Menedékhely a televízióban A rendező, Máté Gábor, Szegvári Menyhért, vala­mint Horgas Gábor díszlet­­tervező beszélt Gorkij: Éjjeli menedékhely című színmű­véről a Magyar Televízió ka­merája előtt. A köztévé stábja a bemu­tató előtti napokban járt a próbán az egri Gárdonyi Gé­za Színházban. Az alkotók február 10-én az M1 Napi Mozaik című délelőtti műso­rában, valamint a Premier című televíziós magazin 20-i adásában vallanak az elő­adásról. Gárdonyi Géza Színház Tegnap este volt a bemutatója Gorkij Éjjeli menedékhely című remekművének a Gárdonyi Géza Színház nagy­színpadán, Máté Gábor rendezésében. Az előadás né­hány szereplőjét kértük arra, hogy osszák meg olvasó­inkkal a próbák során szerzett élményeiket, a darab kapcsán felmerülő gondolataikat. Egres Béla PÁLFI ZOLTÁN az előadásról és a próbafolya­matról említi, hogy sok olyan darab van egy színész életé­ben, melyet szeret és szívesen csinál végig, de ilyen jó érzésekkel teljes idő­szakot ritkán élhet át egy mű­vész. Pálfi az elmúlt év Nyafo­gok című, Görög László rendez­te előadás szép emlékű próbafo­lyamatához hasonlítja a mosta­nit. Annak a reményének ad hangot, hogy Máté Gábor a ké­sőbbiekben többször is fog ren­dezni Egerben, mert nagyon jó vele dolgozni. Szinte úgy érzi, hogy terapeutának szerződött a rendező ide, hiszen talán egyet­len alkalomra emlékszik, ami­kor egy kicsit is megemelte a hangját és ingerültnek tűnt. Hi­hetetlen empátiával viseltetett színészei iránt, így észre sem vették, hogy dolgoznak. A rendező darabértelmezését elemezve hozzáteszi, hogy az első meghökkenés után egyér­telmű volt mindenki számára, hogy Gorkij remeke ma igenis erről, mai társadalmunk vis­­­szásságairól szól, száz évvel megszületése után is aktuális. Ugyan hajléktalanok nemigen fogják látni az előadást, de vél­hetően sokan magukra ismer­nének, illetve sokan elutasíta­nák azt, ami megjelenik a szín­padon. Az emberek nem szeret­nek szembesülni önmagukkal, saját sorsukkal. Azt tartja kér­désnek, hogy az átlagnéző, aki a mindennapokban úgy kön­­­nyít a lelkén, hogy a kéregető­­nek ad egy „bélást”, mennyire képes el- és befogadni ezt a sű­rített megmutatást. A színészek mindenesetre első pillanattól bele tudtak helyezkedni ebbe a környezetbe. Amikor ilyen da­rabbal vagy szereppel találko­zik az ember, akkor gondol be­le, milyen véletlenek és szeren­csék, szerencsétlenségek soro­zatán múlik az, hogy valaki ki­kerülje a hajléktalanok remény­telen helyzetét, vagy éppen be­lesodródjon abba. HŐSE CSABA számára nem idegen ez a vi­lág. Mint mondja, min­dig úgy élte az életét, hogy nem hunyta le a szemét, ha ilyen, a társadalom peremére sodródott emberek­kel találkozott. Ezért a próbák során viszonylag könnyen sike­rült belehelyezkednie ebbe a perifériára szorult emberek életterét jelentő környezetbe. A szerepét is izgalmasnak tartja, melyben jól érzi magát. Hozzá­fűzi, hogy olyan időszakot élt most át, mely visszaadta a szín­házba, színházművészetbe, szí­nészetbe vetett hitét. Mint vívó­dó alkat, sokszor került olyan szituációba a pályája során, amikor ezt a hitet veszni látta, de egy-egy ilyen munka ismét megerősíti a színészt önmagá­ban és társaiban egyaránt. VAJDA MILÁN úgy érzi, hogy ez az előadás mindenképpen mélyen érinti meg a színészt, hisz olyan dol­gokról beszél, amivel nap mint nap találko­zunk. Nem gondolja azonban, hogy kiutat mutatna, vagy kiutat kéne mutatnia a darabnak, mert aki már egyszer lecsúszott, lak­helye sincs és munkát sem kap, az olyan helyzetbe kerül, amely­ből igazán nincs kiút, vagy csak valami hatalmas szerencse segít­het rajta. A Máté Gáborral való közös munkáról elmondja, hogy a rendező - Jordán Adéllal, Ko­vács Patríciával, Gál Kristóffal és Mészáros Mátéval együtt - a főiskolán négy évig tanította őket, és azóta is szerepelt olyan darabban, melyet Máté Gábor rendezett, de ezek közül a közös munkák közül ez a mostani volt a legjobb. Mégpedig attól, hogy ez nem a főiskola zártságában, hanem igazi színházban zajlott, ahol most ő volt a vendég - közli tréfásan a fiatal színész. Komoly­ra fordítva a szót, Vajda Milán ab­ban látja a nagyszerűségét en­nek a munkafolyamatnak, hogy mindenki bátran és jó hangulat­ban próbált az első pillanattól kezdve. Ez az első alkalom, hogy a régi osztálytársak egyszerre, ugyanabban a produkcióban sze­repelnek, és mivel másodéven próbálták az Éjjeli menedékhe­lyet, vannak olyan ötletek, me­lyek akkor születtek, olyan is van, ami akkor megmaradt ötlet szinten, de most megvalósult. Az akkor ügyetlen próbálkozás volt, ez pedig egy kiforrott produkció. KASZÁS GER­GŐ szerint az, hogy a rendező bő évtizedes ta­nári gyakorlat­tal rendelkezik, tette fantaszti­kussá a próbá­kat. Mindenkihez, a fiatalokhoz és az idősebbekhez is úgy köze­ledett, mint pedagógus, és ezt el is fogadta mindenki. Ez pedig nem direkt nevelő pedagógia volt, hanem olyan, mely arra ve­zetett minden közreműködőt, hogy belássa, a színház olyan hely, ahol műalkotásokat hoz­nak létre. Erre pedig a minden­napok hajtásában jó, ha figyel­meztet valaki. Másként talán nem is lehetett volna létrehozni ezt a nagyon szövevényes kap­csolatrendszerrel rendelkező előadást. Hozzáteszi, hogy az Éj­jeli menedékhely remekmű, s a munkafolyamat során egyszer csak felfénylenek benne olyan mondatok, gondolatok, melyek először rejtőzködve maradtak. Ezen pedig mit sem változtat, sőt erősíti az a rendezői koncep­ció, mely szerint nem Oroszor­szágban vagyunk, hanem hang­súlyozottan Magyarországon történnek az események. Ka­szásnak az is szimpatikus a fel­fogásban, hogy nem megoldást akar mindenáron találni a prob­lémára, hanem tudatosan és tisztán megmutatni kívánja azt. Akkor is, ha ez sokaknak ké­nyelmetlen. Mert - mint magya­rázza - ez az előadás kényel­metlen, de ha a színházból kis kérdőjelekkel a fejükben, kis meghatottsággal a lelkükben tudnak hazamenni az emberek, akkor az már nyereség. Bízik abban, hogy a közönség szeret­ni fogja ezt az előadást, mert a rekedt hangok, lecsúszott embe­rek, kilátástalan sorsok mellett telve van gyönyörű emberi pilla­natokkal. Szerencse kezébe helyezett sorsaink bemutató Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely m­m. A menedékhelyen. Jelenet a Máté Gábor rendezte előadásból JÁTÉK játsszon velünk ismét! A 100 éves egri Gárdonyi Géza Szín­ház a 2004/2005-ös évadban újra meghirdeti játékát, melynek során a színház történetével, az előadásokkal kapcsolatban kéthetente feltesz egy-egy kérdést. A helyes választ várjuk a színház postai (3300 Eger, Hatvani kapu tér 4.) vagy e-mail cí­mére (sajto@gardonyiszinhaz.hu). A helyes megfejtők közül minden alkalommal kisorsolunk egyet, aki vendégünk lehet egy-egy előadáson. Az évad végén pedig a legtöbb helyes vá­laszt beküldők között értékes nyereményeket sorsolunk ki. ELŐZŐ JÁTÉKUNK HELYES VÁLASZA: 1916-BAN MUTATTÁK BE ELŐ­SZÖR EGERBEN BRÓDY SÁNDOR SZÍNMŰVÉT, A TANÍTÓNŐT. SAJNOS, NEM ÉRKEZETT HELYES MEGFEJTÉS. 10. JÁTÉK - FEBRUÁR 5. - JÁTSZOTT-E EGERBEN IFJ. LATABÁR KÁLMÁN? NYEREMÉNY: KÉT JEGY A SZÍNHÁZ VALAMELY NAGYSZÍNPADI ELŐADÁSÁRA FEBRU­ÁRBAN. A Gárdonyi Géza Színház február havi műsora ■ Nagyszínpad 11. PÉNTEK 12. SZOMBAT a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház vendégjátéka 19.00 ÉJJELI MENEDÉKHELY Bródy Sándor bérlet 18. PÉNTEK 19.00 ÉJJELI MENEDÉKHELY Jászai Mari bérlet 19. SZOMBAT 15.00 LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK! Remenyik Zsigmond bérlet 19.00 LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK! Bérletszünet 22. KEDD 19.00 ÉJJELI MENEDÉKHELY Csokonai V. Mihály bérlet 23.SZERDA 15.00 LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK! Bérltszünet 24. CSÜTÖRTÖK 18.00 A LÁTSZAT DZSAL Bérletszünet 25. PÉNTEK 19.00 ÉJJELI MENEDÉKHELY Latinovits bérlet 26. SZOMBAT 15.00 TUDÓS NŐK Egressy Béni bérlet 19.00 TUDÓS NŐK Illyés Gyula bérlet ■ Stúdiószínpad 17. CSÜTRÖTÖK 19.00 NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL 18. PÉNTEK 19.00 NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL 22. KEDD 19.00 NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL 23.SZERDA 19.00 KALAND 24. CSÜTRÖTÖK 19.00 KALAND Első díjas színházunk fotósa, Gál Gábor Az Axel Springer­­ Magyarország fotópályázatára beküldött képek közül a zsűri művészet és tudomány kategóriában Gál Gábornak az egri társulat Oidipusz-előadásáról készült alkotását találta a legjobb­nak, és első díjjal jutalmazta az alkotót. Gratulálunk! Nemcsak gyerekeknek csipkerózsika Február 9-től a Gárdonyi Géza Színház színpadán pcs Csipkerózsika klasszikus törté­nete elevenedik meg a Buda­pest Táncegyüttes táncszínházi produkciójában. A darab érde­kessége, hogy az eredeti nép­táncok mellett minden elhang­zó szöveg és fel­csendülő dallam a tradicionális magyar folklór­ból táplálkozik, és annak eleme­it használja fel e közismert Grimm-mese Vincze Zsuzsanna által írt színpadi megfogalmazásában. Az együt­tes zenés-táncos mesejátékát Rossa László zenéjére Csizma­dia Tibor rendezte, a koreográ­fus Zsuráfszki Zoltán. A jelme­zeket és a díszletet Papp Janó tervezte. Az előadás február­ban, illetve márciusban hat-hat alkalommal látható az egri szín­padon. A táncjáték Grimm klasszi­kus meséjének és hazánk egyik vezető modern táncegyüttes­ének különleges találkozása. Az idén 15 éves kor­társ táncegyüt­tes a klasszikus és modern tánc értékeit ötvözi korunk színházi gondolatiságá­val. Az együttes sokoldalú re­pertoárjában szívesen kalando­zik a gyermek világában: az elő­adások között a Csipkerózsika mellett a Holle anyó vagy a Dió­törő is megtalálható. Tóték Egerben Pilisy Cs. A beregszászi Illyés Gyula Ma­gyar Nemzeti Színház és a Gyu­lai Várszínház legfrissebb be­mutatója, Örkény: Tóték című előadása 2004 nyarán született. Novemberben már a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek Fesz­tiválja díjnyertes előadása volt, pár hónappal később pedig Egerben látható. A Független Magyar Művészeti Alapítvány a beregszászi színház javára szer­vezett segítő akciójához több ha­zai társulat csatlakozott. A tár­sulatok egy-egy itthoni vagy be­regszászi vendégelőadás teljes bevételét kínálják fel, így próbál segíte­ni a 100 éves egri Gárdonyi Géza Szín­ház is, aki február­ban vendégségbe hívja a beregszászi társulat Örkény Ist­ván: Tóték című nagy sikerű produk­cióját, s annak teljes bevételét a felújítás­ra ajánlja föl. „A történelmi háttér általában nem szokott látszódni a Tótékban. Ám ezúttal a darab rendezője, Vidnyánszky Attila nem iktatja ki a világháborút, sőt háború van mindig, minde­nütt, ez az őrület egészen napja­inkig tart. A rendezői koncepció - az ember normális létmódja a háború, a béke az abnormitás, az Őrnagy és Tóték története örök - semmit nem vesz el Ör­kény abszurd tragikomédiájá­ból, az aprólékosan kidolgozott groteszk humorú jelenetek dina­mikusan követik egymást. ” - ír­ta a TeatherOnline. „A beregszásziak előadásá­ban először valósult meg a négy főszereplő egyenrangúsága. Vidnyánszky Attila rendezésében a bravúrra ingerlő őrnagy-szerep és a szembenálló család naturá­lis valósága tökéletesen kiegyen­súlyozott, négydimenziós teret al­kotott...Lehet még Trill Zsoltról bármi meglepőt mondani, hi­szen minden alakítása reveláció, minden gesztusa életveszélyes és a felfokozott várakozás ellenére mindig újabb és újabb ámulatba ejt.”- olvasható egy internetes ajánlóportálon 2004 augusztu­sában. Az Őrnagy szerepében a szí­nikritikusok által az elmúlt évad legjobb férfi színészévé választott Trill Zsoltot láthat­juk, aki saját bevallása szerint nemcsak szellemileg, fizikailag is megküzdött a szereppel. - Nagyon érdekesek a viszo­nyok a darabban, hiszen ma is megalázkodunk és megaláznak bennünket, ma is féltünk és fél­tenek minket - mondja a szí­nész. Számomra talán az volt a legérdekesebb felismerés - vallja -, hogy a háború mindig olyan távolinak tűnik, pedig senki sem függetlenítheti ma­gát tőle. Nagyon szeretem Ör­kény abszurd humorát, bár ne­héz úgy felépíteni az előadást, hogy minden poén jó helyen, időben csattanjon. Az őrnagy szerepében Trill Zsoltot láthatjuk

Next