Heves Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-02 / 257. szám
2016. NOVEMBER 2., SZERDA Farkas Franciska az elfogadás fontosságáról Nem kell mindenképp tartozni valahová Fiatalkori identitászavarát az okozta, hogy a romák között nem volt roma, de a magyarok közt igen. Aztán rájött, hogy nem kell mindenképp tartoznia valahová, ekkor lett ő, Farkas Franciska színésznő igazán önmaga: egy elbűvölő, lendületes és őszinte fiatal nő. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu EGER - Bátor, nyitott és jószívű - jellemezte magát kérésemre Farkas Franciska színésznő, aki az egyetemi Roma Szakkollégium hívására érkezett a napokban a városba. Látogatásának hírére annyian gyűltek össze, hogy alig akadt az érsekkerti épületben olyan terem, ahol elfértek az érdeklődők. Előadásának kezdetén Franciska nagy lendülettel mesélt életének kezdetéről és családjáról. Elárulta, hogy zenész szülei, akik később kereskedelemmel kezdtek el foglalkozni, milyen hatással voltak rá. Történetéből kiemelte édesanyját, mint egy példaképet, aki a balmajugrai cigánysorban született és elsőként szerzett diplomát a családjukban, ezt követően pedig megtanította analfabéta anyját, Franciska nagymamáját írni és olvasni. - Ő az, aki nekem az erőt adja - jegyezte meg anyjáról a színésznő, majd hozzátette: neki köszönheti, hogy ő is mert többet gondolni, mint amit a környezete gondolt róla. A fiatal lány 16 éves kora óta önellátó, azt mondta, ezzel segítette akkoriban a már elvált szüleit, különösen édesanyját és öccsét, hogy könnyebben megéljenek. - „Te nem is vagy cigány” - valahogy így fogadtak Pécsen, mert a romák között nem voltam roma, de a magyarok közt igen. Ettől akkoriban volt egy kis identitászavarom. Szeretem olvasni a magyar költők verseit, de szeretem a cigány szívet, szeretet, a szemeimet. Mikor rájöttem, hogy nem kell mindenképpen valahová tartoznom, akkor kezdődött el az életem - emlékezett vissza Franciska. Szociális munka, jelnyelvi képzés, modellkedés: a fiatal lány már számtalan területen megfordult életében. Végül modellkedése után lendült előre a színészet, a filmezés felé, így kapta meg egy svájci film főszerepét, a Viktória - A zürichi expressz című filmben. Elmondta, hogy nagy dilemma volt számára, hogy elvállalja-e egy prostituált szerepét. Mégis, 2014-ben Hollywoodban alakításának köszönhetően átvehette a Hungarian Film Festival of Los Angeles-en a legjobb színésznőnek járó díjat. - Ekkor jöttem rá, hogy nem kell azt gondolnom, hogy én csak egy cigánylány vagyok, nekem úgysem sikerülhet - emelte ki életének ezt a meghatározó momentumát. A modellkedésről elmondta, számára nagyon személytelen volt, de hozzátette, hogy amellett, hogy „bábu melónak” tartja, nagyon nehéz feladat. Lelkesen osztotta meg közönségével, hogyan sikerült közös fotót készítenie az elé gördülő akadályok ellenére egy forgatáson Angelina Joliéval és Brad Pittel, ahogy a „karakterben maradás” sajátosan magyar problémájáról is beszélt. Kérdésre, hogy mik a vágyai, megjegyezte: néha eltörpülnek a saját céljai, de legfőképpen szeretne ember maradni. Legújabb filmszerepében, a Brazilokban sok más híres magyar színész mellett április 6-tól látható a mozikban, de a szerepek mellett Franciska nem engedi el a Tudás Hatalom projektet sem, hol slam poetry-vel, hogy drámapedagógiával járják az országot. - A rasszizmus valami olyasmi számomra, mint a csend, akkor válik valóssá, ha beszélünk róla. Én úgy küzdök ellene, hogy nem beszélek róla - jegyezte meg. Édesanyja mellett olyan példaképek álltak előtte, mint Jónás Judit színművész, vagy Danis Lídia, de Oláh Ibolya és Molnár Ferenc Caramel is példaképek lehetnek véleménye szerint. - Dühös, irigy, elégedetlen, lázadó - mondta Farkas Franciska, amikor arra kérdeztem rá, milyen volt akkor, amikor még mindez csak egy álom volt számára. - Most már egyszerűen sérthetetlen vagyok, már nem lehet engem azzal bántani, hogy roma vagyok - jelentette ki. Hogy mit tanácsol azoknak, akik ezt bántónak tartják? Nagyon fontos az, hogy mind a két oldal elfogadja a másikat. A cigányok is fogadják el a magyarokat és fordítva. Sokat találkoztam a „magyarozással” is. Hát senki ne mutogasson ujjal a másikra, a romáknak is meg kell tanítani, hogy befogadóak legyenek, mert ha ők nem azok, akkor hogyan várják el azt, hogy őket elfogadják - mondta ki az igazságot a színésznő. Ezt a fajta nyitottságot családjából hozza a fiatal lány. Újságíró, szociális munkás édesanyja elmondása szerint olyan gondolkodást bízott rá, ami nagyon egyedülálló volt a környezetében. - Megtanította, hogy senkit és semmit sem szabad elítélni, megérteni kell és elfogadni. Azt hiszem, hogy a változás mindig egy emberrel kezdődik - tette hozzá. Ismertségét szeretné a segítségnyújtásban hasznosítani. Alig akadt az érsekkerti épületben olyan terem, ahol elfértek az érdeklődők Ellenségei a közömbösség és a végletesség Szeretnék majd egyszer egy siket lányt eljátszani - árulta el, amikor arról mesélt, hogy jelnyelvi tolmácsnak is tanult. A pozitív, lendületes lány azért néha-néha lesüti a szemét, ha a világról, az emberekről beszél. Elmondta, szerinte a legnagyobb problémát számunkra a közömbösség jelenti. - Elég végletes ember vagyok, amitől szenvedek is. Azt gondolom, hogy ami itthon van, az iránt már nem lehet közömbösnek tenni. Sokan csak panaszkodnak, de nem tesznek ellene semmit - tudhattam meg gondolatait. Sok film. mindenféle szerepkörben, jelenleg ezt látja hosszú távú céljaként. Megsúgta: nagyon szeretne itthoni színházakban szerepelni, de egyelőre nem lát rá esélyt. megyei körkép 0 Közömbösség Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu Amikor arról kérdezem a fiatal, tehetséges, őszinte nőt, hogy szerinte mi a legnagyobb probléma a világgal, az emberekkel, lehajtja a fejét, gondolkozik, keresi a legmegfelelőbb szót: a közömbösség. Azt mondja, ami a világban, országunkban, velünk történik, azzal egyszerűen nem maradhatunk közömbösek. És mégis: a legtöbbször csak panaszkodunk, megjegyzéseket teszünk, de a tettek mezejét csak búvóhelyről szemléljük, félünk rálépni. Vajon mitől? Mi az, ami miatt egyszerűen képtelenek vagyunk a már zavaróan szűkös komfortzónánkból kilépni? Mitől félünk, hogy valami rémes dolog vár minket Ott maradnak az érzések, a sebek odakint? Sokan talán nem is a saját bőrüket, hanem a szeretteiket próbálják így óvni: inkább belebújnak a közömbösség köpenyébe, de alatta ott maradnak az érzések, a sebek. Ha a sebeket hosszú ideig nem kezeljük, akkor csak egyre nagyobbá, sokkal kínzóbbá válnak, de a gyógyulás még hosszú várakozás után sem lehetetlen. A közömbösség ellentéte: az érdeklődés, a kíváncsiság, a vágy a cselekvésre pedig újra életet lehelhet a testbe és a lélekbe. A komfortzónán túlról új lehetőségek és élmények kacsintanak vissza, amiknek nem érdemes, nem szabad ellenállnunk, ott találhatunk rá létezésünk lényegére. Az élet napos oldalán, ahol mi vagyunk életünk főszereplői, olyan történetet írhatunk, amit emelt fővel tudunk majd visszanézni és amivel embertársainknak is boldogságot csempészhetünk életébe. A fiatal nő megtette: nem hitte el, hogy csak annyira lesz képes, amit a környezete gondol róla. Nagyot álmodott és megélhette álmait. Lelki szemeim előtt látom, hogy ő már próbálja segíteni azokat, akik elhitték saját korlátaikat és bent ragadtak. A legsúlyosabb büntetés nekik járt HEVES A Helytörténeti Gyűjteményben megnyílt a „Büszkeségpont a hevesi áldozatok emlékére” című kiállítás, amit az 1956- os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott emlékbizottság támogatott, a hevesi forradalmárok neveit pedig emléktáblán örökítették meg. Gyimesiné Gömöri Ilona muzeológus a Hevesi Hírportálnak elmondta: a tárlat egy terme a budapesti utca hangulatába vezeti a látogatót. A fal nagyságú fotók egyik oldalon az öröm, a kezdet képei, a másik oldalon a pusztulást közvetíti az óriás tank látványa. A monitoron ’56-os híradások, filmfelvételek láthatóak. A hevesi eseményeket bemutató terem egy hevesi irodát jelenít meg a forradalom napjaiban, ahol egy nemzetőr áll szórólapot tartva, társa vállán puska. A vitrinben a hevesi elítéltek börtönben készített munkái, levelei láthatóak. S, hogy miért is érdekesek ezek? Heves megyében a legsúlyosabb ítéletek a hevesiek perében születtek: ketten kaptak életfogytiglani börtönbüntetést. A bíróság ugyanis nem az elkövetett cselekményt értékelte, hanem a vádlott előéletét. A kiállításhoz iskolai csoportok számára múzeumpedagógia foglalkozás is kérhető. SZ. E Az egyik teremben Budapest, a másikban Heves 1956-ban Újabb vasóriást újítanak fel HATVAN A Magyar Vasúti Járművek Megmentéséért Egyesület önkéntesei október 31-én elkezdték a Hatvanban álló amerikai gyártmányú 411,264 Truman szoborgőzös felújítását. A vasóriás szerelmesei nemrég mentették meg a hatvani vasútállomáson található Bombardót. Mint arról Birincsik József, a munkálatok vezetője az egyesület közösségi oldalán beszámolt: hétfőn a munka első lépéseként felmérték a gőzmozdony hiányosságait, majd ezt követően begyűjtik a renováláshoz szükséges árajánlatokat. A nulladik munkanapon több önkéntes segített kitisztítani a mozdony környezetét. A munkálatok első lépése a szerkezeti elemek pótlása lesz: a hosszkazán alja igen erőteljesen korrodált állapotú valamint a szerkocsinak is súlyos sebeket okozott a szabad éj alatt tárolás. A munkafolyamatok igazán majd tavasszal kezdődnek el, a párás őszi-téli időjárásban ugyanis nem csiszolják meg a fémet, mert azzal nagyobb kárt okozhatnak. A tervei szerint idén a nagyon korhad burkolóelemeket cserélik ki. Es már elő is készítették, az önkéntesek segítségével kitakarította a szerkocsiban lévő törmeléke kiemelték az oda nőtt fát és elávolították a mozdonyt több helyen borító sarat - közölte Bircsik József. I. /