Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-19 / 16. szám

g FALURIPORT 2019. JANUÁR 19., SZOMBAT Az utóbbi időben egyre több fiatal kisgyermekes család telepedik le Viszneken­­ • A nyugodt falu szépen fejlődik, lesz park, egészségház, program Élelmiszerboltból öt üzemel a településen, de van ven­déglője, patikája, nyolcosz­tályos általános iskolája, körzeti megbízottja, egy népszerű óvodája és egy ví­zimalma is, pedig a falucska alig ezeregyszáz lelkes. Hliva Éva eva.hliva@mediaworks.hu •­ ­ ZNI Jászárokszállás felől a faluba érkezve bal oldalon a rendezett buszmegállóban többen is várakoznak, mögöt­tük egy szépen felújított épü­leten tábla jelzi: élelmiszer­­bolt és vendéglő is található itt. Nagy Józsefné is a buszra vár, szóba elegyedünk. Azt mondja, nagyon fejlődik a te­lepülés. - Van itt minden kérem, bolt, gyógyszertár, szép kul­­túrház, étkezde. Én már het­venöt éve élek itt, de el nem mentem volna innen soha! Régebben szegényebb volt a falu, de most nagyon bele­húztak, volt egy régi malom, most azt is megvet­te az önkormány­zat, azt mondják kiállítóterem lesz, vagy ilyesmi­­ ha­darja ami eszébe jut. Amikor arról érdeklődöm, mi­lyen munkalehe­tőség van, erre egyből rávág­ja, hogy Jászárokszállásra jár­nak át innen az emberek. Köz­ben megérkezik a busz, de még hozzáteszi, hogy régen a bérüzemben dolgozott, mint sokan, mert az ittenieknek a termelőszövetkezet nagyon jó munkaadója volt. Továbbsétálunk. A körzeti megbízott távolról figyel ben­nünket. Hiába, idegenek va­gyunk. Kovács Ferenc zász­lós kilenc éve vigyázza itt a rendet. - Szívesen elviszem ma­gukat a­ polgármesterhez - mondja, miután kiderül, mi­ért is jöttünk a faluba, ám ha már összetalálkoztunk, tőle is megkérdezzük, hogy milyen hely ez a Visznek? - Nagyon nyugodt. A tér­ségben az egyik legjobb - ál­lítja, hozzátéve, hogy itt nincs rendbontás, a fővárosi szolgá­lata után költözött ide és ala­pított családot, de nem is vá­gyik vissza. Elköszönünk. A kocsmát ke­ressük, de kiderül, itt nincs, ugyanis a vendéglő - amely menüztetés mellett á la carte is kiszolgálja a vendégeket - ad helyet az ivónak, amely in­kább egy kulturált találkozó­­hely. A település vezetője a hiva­talban fogad, amely ránézés­re tetszetős épület, ám a kül­sejére már ráférne a felújítás. Nem sokkal később ki is de­rül, hogy pályázatból még az idén elkészül a helyiség ener­getikai korszerűsítése. Fo­dor János azt mondja, most az egészségház is épül, ahol majd a háziorvos mellett a védőnő és - reményeik szerint - egy fogorvos is rendel majd. - Tíz éve halt meg a község körzeti doktora, azóta nem ta­lálunk állandót, de minden­nap van rendelés, mert helyet­tesítéssel megoldható, pedig még szolgálati lakást is bizto­sítanának, ha jönne valaki. A másik épp folyamatban lé­vő projektről is beszél, amely a falu határában az egykor náddal benőtt te­rületet rendezését illeti. Ide egy ta­vacskát is kiépíte­nek pihenőpark­kal, de persze eze­ket mind pályázati pénzekből, nyoma­­tékosítja. - Ez egy szegény önkormányzat - jelenti ki -, de nem akarok panaszkod­ni. Mi vagyunk a legnagyobb munkaadó a faluban, amely most olyan ezeregyszáz lako­sú, de azért vannak mostaná­ban betelepülők. Annak na­gyon örülök, hogy fiatal, kis­gyermekes családok teleped­nek itt le. A két kilométerrel távolabbi jászárokszállási ipa­ri parkban pedig mindenki talál munkát. Nálunk alig van munkanélküliség, közmunká­sunk sincs már szinte, pedig korábban nagyon jó kis csapat állt össze. Elmeséli, hogy az emberek­kel járdákat újítottak meg, a temető környékét rendezték, térköveztek is.... - Amúgy most jut eszembe, hogy volt idén három bicikli­lopás, na az olyan közfelhábo­rodást keltett, mintha gyilkos­ság történt volna a faluban, de nem lett meg a tolvaj, mert át­utazó lehetett - vág közbe egy korábbi kérdésemre reagálva a egy márványtáblán a 2002-ig működő önkéntes tűzoltóság­ra emlékeznek. Nagy Nikoletta kulturális közfoglalkoztatott­ként dolgozik itt. - Százhatvanan voltak a mos­tani szilveszteri buliban, de van itt aerobik és néptáncoktatás is. A Hagyományok Napja ren­dezvényünk májusban jól si­került, de több olyan program kellene amiért kimozdulnak az emberek! - mondja. Alig van mun­kanélküliség, a közbizton­ság pedig az egyik legjobb a térségben Meg kellene mozdítani a népeket A rendszerváltás előtt 1800 A falu művelődési háza előtt hektáron működő helyi terme­lőszövetkezet adott munkát az itt élőknek. Sokan dolgoztak az­tán a tsz által üzemeltetett kü­lönböző üzemekben. A takar­mánykeverő, csiszoló- és bél­üzem csaknem a lakosság egé­szét foglalkoztatta. Utóbbi a ki­lencvenes évek közepén szűnt meg, azóta nincs helyben szá­mottevő munkalehetőség, szin­te mindenki eljár a faluból a kö­zeli városokba dolgozni, közbiztonságról, majd hozzáte­szi, hogy kamerarendszert is fejlesztenének a közeljövőben. Megtudom azt is, hogy kilen­cedik éve áll a falu élén és több nagyobb beruházást is vég­­hezvittek az eltelt időszakban, egyebek között sportpályát ala­kítottak ki, felújították a kul­­túrház épületét, játszóteret épí­tettek, utakat korszerűsítettek.­­ Idén is lesz mit csinálni, mert egy negyvenmillió forin­tos projektet nyertünk, amely a közösségi élet felpezsdítését cé­lozza. Nem lesz könnyű feladat, nehéz a lakosokat kimozdíta­ni. Az önkormányzat nemrég megvette az egykori itt műkö­dő vízimalom épületét, amel­­­lyel nagy terveink vannak, jöj­jenek nézzük meg! - invitál. Mielőtt a falu szélére autóz­nánk a közeli óvodába még be­nézünk. Tari Gáborné fogad bennünket, aki negyven éve óvónő és 1983-tól dolgozik a fa­lu óvodájában. - Mindig is két csoport volt itt, most negyvenhat gyermek jár ide, sokan a szomszédos fal­vakból, mert igen népszerű az óvodánk és saját konyhánk is van - hívja fel a figyelmet. Átsétálunk a másik épület­be, ahol Hagymásyné Rankasz Zsuzsanna felel a jó illatokért. A szakácsnő a nagy fazék mel­lől szerényen nyilatkozik, de megtudom, hogy gyakran főz nagyobb rendezvényekre és a házias ízeket édesanyjától ta­nulta. Amikor azonban a helyi ételekről kérdezem megered a nyelve és a hozzávalókkal együtt sorolja, hogy a savanyú máj, a nagyhaluska-leves is ha­misítatlan viszneki fogás. Ismét útra kelünk. Miközben a faluban autózunk, több élel­miszerboltot is látunk, mondja is nevetve a polgármester. - Öt van itt és mindegyik megél, bár nem is értem hogyan!? A falu határában a kőhíd szomszédságában álló paraszt­házhoz tartunk, amely egykor sűrűn látogatott porta volt a te­lepülésen. - A megye, de talán az or­szág utolsó vízimolnárja volt az apám - állítja Horváth Zsu­zsanna, aki a szemközti épület­ből a kutyaugatásra jött ki. Ha pedig már itt van, készségesen körbevezet a malomban és me­sél is a régmúltról. Foszladozó moziplakátok szúrnak szemet a falon.­­ Mozigépész is volt apám, az is működött a faluban. Ami­kor épp ott dolgozott, akkor mi, gyerekek vettük át a terményt. Csak azt kellett ráírni, hogy há­nyas számban lakik aki hozta, aztán apám már tudta milyen­re kell őrölni - lendül bele a be­szédbe Zsuzsa néni. Meséli, gyerekként még há­romméteres vízben is fürdött a ház mögött folyó patakban, mert akkoriban fel volt duz­zasztva a víz, ám egy rendelet miatt aztán ki kellett a patak­árkot szélesíteni. A vízimalom is megszűnt később átálltak elektromos gépre, de utána is sokáig működött még az üzem. Az egykori vízimalom épületét a helyhatóság egy közösségi térré alakítaná Fotók: Czímer Tamás Negyvenhat gyermek jár a viszneki óvodába Fodor János polgármester Házias ételek készülnek a közkonyhán Tavat pihenőparkkal terveznek itt

Next