Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-21 / 118. szám
2020. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK Bemutatjuk „A pólósok pólósa”-szavazás legjobbjait - 1. rész Heten a legjobb tízből Megfellebbezhetetlen szaktekintélyeket kértünk fel, hogy nevezzék meg minden idők tíz legjobb magyar vízilabdázóját a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origó közös játékán. A tizenegy tagú zsűri döntött, íme az „A pólósok pólósa”szavazás 4-10. helyezettje, azaz heten a legjobbak közül. Lakner Gábor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu 10. MOLNÁR ENDRE (29 pont). A közmegegyezés szerint valaha volt legjobb magyar kapus kacskaringós úton jutott el a pólóig, a kapuba pedig saját bevallása szerint teljesen véletlenül került. Ekkor azonban csodálatos és hosszú pályafutás vette kezdetét: tizenöt éven át, 1966 és 1980 között védett a magyar válogatottban, minden jelentős trófeát megnyert, olimpiáról négy (egy-egy arany- és ezüst-, két bronz-), világbajnokságról három (egy arany-, két ezüst-), Eb-ről két érme van (spéci és mindkettő arany). Elképesztő lábtempója szó szerint is a mezőny fölé emelte. Montreal olimpiai bajnoka visszavonulása után edzőnek állt, három bajnoki cím, egy-egy BEK- és KEK-döntő jelzi, hogy a parton sem adott alább a színvonalból. 8-9. KÁRPÁTI GYÖRGY és BIROS PÉTER (34-34 pont). A két, egyaránt háromszoros olimpiai bajnok között holtverseny alakult ki. Kárpáti György minden idők legfiatalabb magyar olimpiai bajnoka vízilabdában, az 1952-es helsinki játékok megnyerésekor alig 17 éves volt. Nem sorozatban triplázott, az 1956-os melbourne-i siker után 1960-ban Rómában bronzérmes lett a csapattal, mígnem aztán 1964-ben Tokióban egy felejthetetlen, 5-2-es szovjetverés után harmadszor is aranyat akaszthattak a nyakába. Nyert három Eb-t a válogatottal és öt bajnoki címet egyetlen klubjával, a Ferencvárossal pólóban, mert négyet úszásban is szerzett. Az apró termetű, villámgyors legenda Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítőjeként is nyert olimpiát, 1976-ban Montrealban. A nemzet sportolója, az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó életben lévő tagja. A sokáig kézilabdázó Biros Péter valahogy úgy robbant be a vízilabdázás elitjébe, mint Kárpáti György majd ötven évvel azelőtt. Igaz, Biros „Fácán” valóságos veterán volt Kárpátihoz képest az első világversenyén, hiszen az 1999- es firenzei Eb idején már 23 is elmúlt. „Biros-fehér-zöld aranyérem” - hirdette a Nemzeti Sport címlapja, miután a modern kor egyik legnagyobb meccsén a válogatott újonca öt góllal vette ki a részét a horvátok 15-12-es legyőzéséből. Onnantól kezdve kirobbanthatatlan volt Kemény Dénes korszakos csapatából, részese volt a sydney-i, az athéni és a pekingi olimpiai győzelemnek, nyert vb-t, világkupát és két világligát is. BL-győztes, LEN-kupa-győztes, és annyiszor nyert magyar bajnokságot, ahányszor az év vízilabdázójának választották, ötször. 7. KISS GERGELY (38 pont). Egy újabb háromszoros olimpiai bajnok, Sydney-ben (ahol gólkirály volt) három, Athénban négy gólt lőtt az olimpiai döntőben, az utóbbi talán a legnagyobb meccse volt a válogatottban a sok kiváló közül. És azért még a pekingi fináléban is pöttyintett egyet a félelmetes bal kézzel megáldott pólós (legalábbis a vízben, mert azon kívül mindent jobbal csinál). Mintegy mellékesen nyert két-két Eb-t és világligát, egyszeres világbajnok és világkupagyőztes. Öt bajnoki cím és három BL-győzelem után 2019 nyarán egy telt házas, megható gálán búcsúzott el szeretett sportágától a Duna Arénában - de azért a nemrég lezárult, csonka idényben még háromszor medencébe ugrott a Honvéd színeiben az ob I-ben, és biztos kézzel a felsőházba lőtte csapatát. Negyvenkét évesen. 6. SÁROSI LÁSZLÓ (39 pont). A sportos családból származó klasszis (hogy mást ne említsünk, a vb-ezüstérmes labdarúgó, Sárosi György unokaöccse) az 1976-os montreali olimpián ért fel a csúcsra, de addigra már volt egy bronzérme az 1968-as mexikóvárosi és egy ezüstérme az 1972- es müncheni játékokról. Szép ívet járt be tehát a válogatottban, amelynek játékmestereként nyert egy-egy arany- és ezüstérmet világ- és Európabajnokságon is. A montreali olimpiai bajnok csapat motorja, szíve és esze volt egy személyben, aki nem feltétlenül a góljaival tűnt ki (arra voltak mások), hanem virtuozitásával. A győzelem után vissza is vonult a válogatottságtól, de egészen 1980-ig pólózott magas szinten. Egyetlen csapatban, az Újpesti Dózsában játszott pályafutása alatt. SZÍVÓS ISTVÁN (50 pont). Egy újabb montreali olimpiai bajnok, a Szívós-dinasztia középső tagja (édesapja, idősebb Szívós István kétszeres olimpiai bajnok, míg fia, a nemrég visszavonuló Szívós Márton világbajnok). Tizennyolc évesen már válogatott volt, több mint háromszáz mécseset játszott a nemzeti csapatban, négy olimpián rettegtek lövéseitől a kapusok. Éppen az aranyéremmel zárult montreali játékokon játszott kevésbé gólerősen, de elképesztő mezőnymunkájával és pazar védekezésével kiemelkedett a csapatból - nemcsak 202 centiméteres magasságának köszönhetően. Olimpiáról volt még egy ezüstje és két bronza, vb-ről egy aranya és két ezüstje, míg Eb-ről két aranya és egy ezüstje, nyert világkupát és kilenc bajnoki címet. Korszakos egyéniség volt, edzőként és sportvezetőként is tevékenykedett. 2019. november 10-én, 71 évesen hunyt el. 4. BENEDEK TIBOR (51 pont). Nála többet senki sem dolgozott azért, hogy világklasszis vízilabdázó váljon belőle, márpedig az lett, és ezt nem elsősorban tehetségének, hanem szorgalmának köszönhette. Addig gyakorolt, amíg Magyarországon és Olaszországban is ünnepelt sztár nem lett, pályáját többek között három olimpiai bajnoki cím, egyegy világ- és Európa-bajnoki aranyérem, öt BL-győzelem és két országban összesen tizenhárom bajnoki cím szegélyezi. Azt a pályafutást, amelyet egy méltatlan doppingvád és egy szívritmuszavar sem volt képes megtörni. A balkezes kiválóság ikonikus alakja volt a Kemény-érának, aztán előbb segítője, majd utóda lett a kapitánynak. Edzőként világbajnoki címig vezette a magyar válogatottat, legutóbb pedig az UVSE-ben nevelte ki a jövő válogatottjának gerincét, mielőtt visszavonult volna „minden vízilabdázással kapcsolatos tevékenységtől”. A háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor „A pólós pólósa”-szavazás 4. helyezettjeFotó: MW A bukott kerékpárversenyző egy új dokumentumfilmben ismét színt vall Armstrong a doppingtól lett rákos? KERÉKPÁR Sok mindent el lehet mondani Lance Armstrongról, de azt nem, hogy ne lenne leleményes. A kerékpársport leghíresebb bukott angyala már pályafutása alatt is abból élt, hogy piszkos eszközökkel, a rendszert kijátszva verte át a világot, s ebből hattyúdalát követően is vígan eléldegél. Nem rest kiteregetni a szennyest, felnyomni korábbi bűntársait s polgárpukkasztónak szánt doppingolós sztorijaival házalni. A 2012-ben összes eredményétől, köztük a rekordszámú, hét Tour de France-győzelmétől megfosztott korábbi ikonnal most az ESPN sportcsatorna készített kétrészes dokumentumfilmet LANCE címmel, amely teljes egészében május utolsó hetében lesz látható az Egyesült Államokban, de sok pikáns részlete már most napvilágot látott. A 49. életévében járó Armstrong legújabb vallomásaiból kiderül, hogy alig 21 esztendősen kezdett el doppingolni, tehát már azelőtt, hogy 1993-ban berobbant volna a kerékpársport világába az oslói világbajnokságon aratott győzelmével. Fenntartja, hogy saját akaratából döntött a dopping mellett, soha senki nem kényszerítette a tiltott szerek használatára, s már a legelejétől pontosan tudta, mit rejtenek a különféle fecskendők. Konkrétan kimondja: bizony fennáll a lehetősége, hogy a különféle szerek okozták súlyos, 1996-ban diagnosztizált áttétes hererákját, amelyből csodával határos módon teljesen kigyógyult, noha a daganat már a tüdejében és az agyában is áttéteket képzett, s utóbb kezelőorvosa is bevallotta, az első leleteket meglátva egy lyukas garast sem tett volna fel a túlélésére. - Növekedési hormonokat életemben kizárólag egyszer, az 1996-os idényben szedtem. Tudtuk, hogy ettől minden olyan növekedett bennem, ami a versenyzéshez jó, de ezen a ponton nem volna logikus, hogy a rossz dolgokat is ugyanúgy felnagyította? - filozofált Armstrong, aki, miután felépült és 1998-ban visszatért a versenyzéshez, ugyanúgy folytatta a doppingolást, csak már EPO-val. - Ezzel nem leszek népszerű, de az EPO sok szempontból a legbiztonságosabb szer. Sokkal több rosszabb van nála, amit a szervezetedbe juttathatsz. A filmből sok piszkos titokra derül fény a színfalak mögül, de az legalább ugyanennyire sejthető, hogy Armstrong nem ettől lesz szimpatikusabb. Kohán Gergely/NS Átverte a világot Fotó: Imdb SPORT 15 JEGYZET Zárt kapu, szabad száj Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu A zárt kapu dupla csapás. Nem csupán sivárrá silányítja a legjobb futballmeccset, még veszélyekkel is jár. Itt van mindjárt Jean-Clair Todibo esete. A Schalke francia - Cayenneben, Francia Guyanán született - játékosa a Dortmund elleni találkozón egy szöglet előtti dulakodás során, jól hallhatóan, franciául ezt vágta a dortmundi gólzsák, Erling Haaland képébe: „B... meg a nagyanyád!” A norvég tini csak mosolygott rajta, valószínűleg nem is ért franciául - amit végképp ne kérjünk számon rajta, majd nemes bosszúként hamarosan góllal büntetett. Ne moralizáljunk, ne kerekítsünk a dolognak a kelleténél nagyobb feneket, mérkőzésenként valószínűleg több ilyen jelenet lejátszódik, csak éppen elnyomja a közönség zaja. Most viszont, a kriptahangulatban, a tévéközvetítésnek hála milliók hallhatták élő egyenesben Todibo trágárságát. Ki tudja, talán ez is lehet az oka annak, hogy egyre több klub szánja rá magát arra, hogy bekeveri hangszórón a szurkolói buzdítást. Ha más haszna nincs is, legalább elnyomja a nyomdafestéket nem tűrő beszólásokat. Mi több, a klubok a szurkolók képi megjelenítésén is agyalnak. A Ferencváros drukkerei például feltölthetik képüket egy adott digitális felületre, s ha ezt megteszik, a fotójuk „helyet foglalhat” a megszokott széken a hazai bajnoki mérkőzéseken. Máshol kirakatbeli próbababákat öltöztetnek be a klub szerelmébe, már csak programozni kellene őket valahogy, s a lelki szemeink előtt láthatjuk a szép új világot, amint Aldous Huxley Bokanovskycsoportjának testet öltött egyen-Gamma-tagjai ülnek a lelátón egyenrigmusokat fújva, a kívánatos szurkolói etikettet maradéktalanul betartva. (Bír...) Az FC Szöulnál azonban túllőttek a célon. Avagy a spórolás mégsem minden esetben célravezető. A koreai klub vezetői ugyanis beérték felfújható guminőkkel (igen, olyanokkal, amelyeknek nem ez az eredeti rendeltetésük...), azokat bújtatták az együttes pirosfekete mezébe. A mérkőzést közvetítette a tévé, így ország-világ láthatta az új hullámos szurkolói módit. Az eset kiverte a biztosítékot. A világ digitálisan legfejlettebb államában a közösségi médiát elárasztották a lelátói „fílingen” élcelődő posztok. A klub szánja-bánja tettét, azt bizonygatva, nem vezérelte hátsó szándék, de a büntetést aligha kerülheti el, a helyi szövetség fegyelmi eljárást indított helytelen szurkolói viselkedés miatt. Nyittassanak meg a bezárt kapuk...!