Heves Vármegye Hivatalos Körözvényei, 1877 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1877-01-15 / 1. szám

é­ nyes mérték 12 hektoliternyi űrtartalomban állapíttatik meg. — Liqueurökkel, melyek hordókban szál­líttatni nem szoktak, a szabad kereskedés oly módon gyakoroltatható, hogy a lepecsételt üvegek zárt ládákba helyeztessenek el, szükséges azonban, hogy ezen üvegekben összesen legalább 50 liternyi fo­lyadék foglaltassák. 6) Ha az 1. 3. és 4. pontok alatt említett bortermelők, iparosok és építkezési vál­lalkozók az ugyanazon pontokban tüzetesen megjelölt korlátozásokat figyelembe nem véve, azoktól elté­­rőleg gyakorolnák a saját termésű borok- illetőleg a szeszes italok árulását, vagy ha az imént említett egyéneken kívül bár­ki más az illető jogosult beleegyezése nélkül bort, sört, pálinkát, szeszt s illetőleg bárminemű szeszesitalokat az előző 5-ik pontban meghatározott mértéken aluli mennyiségben, vagy nem kötött edényekben, illetőleg hordókban, vagy zárt ládákban árulna; azok az 1836. évi VI. t. cz. 2 §-a és az 1840. VII. t. cz. 2 §-ának értelmében a csap alatt levő egész mennyiség elvesztésével bünteten­dők, — az imént említett törvényczikkek szelleméből és a dolog természetéből önkényt folyván, hogy a csap alatt levő bor, szesz, pálinka, vagy sör, illetőleg bárminemű szeszesital alatt nemcsak a csapon levő hordókban található, hanem az abból más nyitott edényekbe, vagy üvegekbe már leeresztett folya­dék is értendő. Ha azonban a 2. pont alatt említett kereskedők az ugyanott előírt korlátozásokat figye­lembe nem véve, az italmérési jog kárára azoktól eltérőleg gyakorolnák a szesz, vagy szeszes italok árulását a regalejog csonkítás első esetben az 1836 évi VI. t. ez. 2 §-ában kimondott elkobozással, a második esetben a most említett elkobzáson felül 100 ftig terjedhető s az illető község szegény alapjára fordítandó pénzbírsággal, a harmadikban elkövetett jogcsonkítás esetében pedig a 2) pont szerint nekik engedélyezett szesz- és szeszesital árulási kedvezmény teljes elvonásával büntetendők. 7) Az italmérési jog tulajdonosának a 6) pontban elősorolt esetekben az 1836. VI t. ez. 2 § ában kimondott, és közigaz­gatási uton végrehajtandó elkobzáson kívül az 1840. évi VII. t. ez. 2. §-a értelmében jogában áll, szen­vedett káraira és költségeire nézve a törvény utján magának teljes elégtételt szerezni. 8) A volt földes­úr és úrbéri község között, az úrbéri kocsmárolás iránt felmerülő jogi kérdések tárgyalása s elintézése, az illetékes bíróságok hatásköréhez tartozván, ezek a jelen intézkedések által egyátalán nem érintettek , ellenben a jogosultság kérdésének bírói úton való eldöntéséig a fennálló gyakorlatnak (statusquo) ideig­lenes fentartása, továbbá az úrbéri községet törvényesen megillető bormérés gyakorlatának szabályozása, valamint az italmérési úri jog csonkításának, illetőleg a szesz és szeszesitalok árulása körül elkövetett ki­hágásoknak megbüntetése, a közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartozik. 9. Az e tárgynál felmerült panaszok megvizsgálására és első fokú elintézésére megyékben a járási szolgabíró, törvényhatósági jog­gal bíró városokban a városi kapitány, Budapest főváros területén a kerületi elöljáró, rendezett tanácsú városokban pedig a városi hatóság van hivatva, mely utóbbi ezen hatáskörét az e czélból állandóan megbízott elöljárósági tag által gyakorolja. Ezek a panasz tárgyát az érdekelt felek meghallgatása, s a törvényes bizonyítékok megszerzése által minden oldalról felderítvén a barátságos egyességet megkísér­teni tartoznak, ennek­ nem sikerülése esetében a fenforgó panasz felett első fokúlag határozatot hoznak, s azt a felfolyamodási jog fenhagyása mellett az érdekelt felekkel szokott módon közlik. Az ügy felül­vizsgálatának lehetősége megkívánja, hogy az ily tárgyalásról rendes jegyzőkönyv vezettessék. 10) Fel­­folyam­odás esetén az eljáró hatóságnak tisztében áll­andó az összes tárgyalási iratokat, kimerítő jelentés mellett megyékben és rendezett tanácsú városokban az alispánhoz, törvényhatósági joggal biró városok­ban és Budapest fővárosban a tanácshoz felterjeszteni. Az alispán illetőleg a tanács a neheztelt eljárást és határozatot felülvizsgálván, a panaszos ügyet másod­fokú határozatával látja el. 11) A másod­fokú határozat a közigazgatási bizottsághoz felebbezhető, de csak azon esetben, ha az az első fokú­ hatóság határozatától eltér, vagy ha az egybehangzó határozatokban a szesz- vagy szeszesital árulási jogosultság elvonása mondatik ki. — Ezen felfolyamodvány az első fokú hatóságnál nyújtandó be, s a második fokú hatóság útján jelentés kíséretében a közigazgatási bizottsághoz terjesztendő, mely az 1876. évi VI. t. sr. 61. §-ában megjelölt eset kivételével, az ügyben véglegesen dönt. A felebbezések zárideje 15 nap. Ezen szabályrendelet 1877. évi február hó 1-én lép életbe. Budapesten, 1876. évi deczember hó 31-én. Tisza. Tudomásúl és alkalmazkodás végett a megyei körözvényi lapokban közzététetik, egy példányban pedig a közigazgatási bizottsághoz áttétetik. Egerben, 1877. január 7. I­saák László, alispán. 5258. 15528/a. 52809. szám. A magyar királyi honvédelmi minisztertől. Az Aradon, Beszterczebá­­nyán, Budapesten, Egerben, Fehértemplomban, Kassán, Komáromban, Nagy-Váradon, Pécsen, Péterváradon, Po­zsonyban, Sopronban, Szatmárnémetiben, Szegeden, Székesfehérváron, Nagyszebenben és Brassóban szer­vezett állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok, az 1877-ik évben, januárius 2-ik napján; februárius 1-ső napján; márczius 1-ső napján; április 3-ik és 4-ik napjain; május 1-se, 2-ik és 3-ik napjain; junius 1-ső

Next